Magyar Hírlap, 1992. 09. 14.
Még egyszer Zemplényi testőrszolgálatáról
Támadják a Maccabit
Nagy port vert fel az elmúlt heti Sport Revüben közölt interjúnk, amely
Zemplényi György budapesti végnapjairól szólt. Az exúszómenedzser
testőreinek parancsnoka, Tasnádi Péter, a Maccabi SC elnöke nyilatkozott,
miként őrizték éjjel-nappal a halálos fenyegetéseket kapó, több százmillió
forint adóssággal külföldre távozó, 39 éves Gyuri bácsit. Még a parlament
széksoraiban a képviselők is a Sport Revüt bújták, de ugyanígy voltak ezzel
a rendőrségen és sok más hivatalban. Nemcsak szerkesztőségünkhöz érkezett
ezernyi visszajelzés a cikk kapcsán, hanem a Maccabi SC-hez is, amely
Zemplényi Györgyön keresztül egycsapásra az érdeklődés középpontjába került.
Sokan tették fel a kérdést, vajon mi is ez a Maccabi maffiózók gyülekezete?
Ezúttal újra megkerestük Tasnádi Pétert, a klub elnökét, hogy számoljon be
egyesületéről.
A Rákóczi út 28-ban igen jó ízléssel berendezett irodát tart fenn a
Maccabi SC. Chesterfield bőrgarnitúra, elegáns képek, modern komputerek, jól
öltözött munkatársak. Mintha egy jól menő amerikai nagyvállalat felső
vezetőinek a szobájába lépne az ember, olyan a környezet. Más sportegyesület
nem így néz ki. Többnyire a szegénység jellemző, erre pedig a gazdagság.
Mások leépítik a szakosztályokat, a Maccabi pedig éppen felépült. Újabb és
újabb szakosztályokat létesít, nemrégiben az ökölvívással kezdett, s ma már
rögbi, karate, thai-boksz, body building is van. Csak az erősportokat
támogatják, de azokat nagyon. Már eredményt is sikerült felmutatniuk,
ökölvívásban megnyerték az abszolút magyar bajnokságot.
- Miközben a sportklubok tönkremennek, önök mitől virágzanak? - kérdeztük
Tasnádi Pétertől.
- A személyi és vagyonvédelemből, a különböző rendezvények
biztosításából, valamint a vállalatok jogos járandóságainak érvényesítéséből
teremtünk hasznot, és ezt fordítjuk a sportra. Szerencsére nem
panaszkodhatunk, van kuncsaftunk, s így van miből támogatni a
szakosztályokat. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne látnánk szívesen
szponzorokat, örömmel vennénk, ha egy-egy sportágban menedzselt, ismertebb
versenyzőinket felkarolnák külső cégek is. Itt vannak például a body
buildinges, ha úgy tetszik: testépítő gyerekek. Kifejezetten jó
reklámhordozók. Olyan show-kat is produkálnak, amelyek akár revüműsorokban
is megállnák a helyüket. Erre lehet építeni. Ezt ki kellene még jobban
használni.
- Ön nagyon szépen fogalmazott, amikor a rendezvények biztosításáról
beszélt, vagy éppen a jogos járandóságok behajtásáról. Mások ezt inkább úgy
értékelik, hogy önök csupa százkilós óriással, ha úgy tetszik, testőrökkel
az alvilághoz tartoznak. Mondják: maffiózók.
- Ezt kikérem magamnak a cégem nevében. Amit ön felvetett, az
mendemondákon alapul, s rosszindulatú megközelítés. Sajnos sok esetben még a
rendőri szervek is összetévesztenek minket a behajtó maffiaszervezetekkel,
és bűnözőket vélnek felfedezni a sorainkban. Szeretném ezúttal a
nyilvánosság előtt leszögezni, hogy mi éppen a rendőrség mellett állunk, és
a bűnözőkkel szemben tevékenykedünk, valamint azok ellen vagyunk, akik nem
tartják be a jogszabályokat.
- Ne haragudjon, de ön, mint a Maccabi SC elnöke mivel magyarázza azt,
hogy egyre-másra érkeznek a kerületi kapitányságokra olyan feljelentések,
mely szerint egyesek az egyesületükre hivatkozva cégeknél, lakásokon
fenyegetőznek.
- Ezek a fenyegetőzések, ha vannak, nem a mi munkatársainktól származnak.
Esetleg más szervek próbálnak így befeketíteni minket. Felkérnék mindenkit,
hogy aki bárhol, bármilyen körülmények között a Maccabira hivatkozik, attól
kérjen igazolványt. Minden munkatársunknak fényképes és azonosítószámmal
ellátott kitűzője van, ezzel tudja igazolni kilétét. Aki nem tudja ezt
felmutatni, az nem Maccabi tag.
- Önök szisztematikusan az erősportokat támogatják, egyértelmű, hogy
ezekben a szakosztályokban képezik ki a testőröket, gárdistákat, ha nem így
volna, akkor művészi tornával, műkorcsolyával vagy hasonlókkal
foglalkoznának.
- Nincs ebben semmi szégyellnivaló, valóban a vállalkozásunk munkaerőit
képezzük, tartjuk karban. Az egyik erősíti a másikat, s tulajdonképpen ha
valaki kiemelkedő a saját sportágában, az jó teljesítményre képes a
testőrszolgálatban is. A jövőben is ezt az utat akarjuk járni, csak így
érdemes.
- A Zemplényi urat védő testőrök között kik voltak? Ökölvívók? Rögbisek?
Karatésok? Egyáltalán kik a legjobb gárdisták?
- Nekünk minden munkásunk szuper, vegyes csapat őrizte Zemplényi urat.
Ennél nagyobb reklámot, mint Zemplényi őrzése, drága pénzért tudtunk volna
csinálni magunknak. Az szinte természetes, hogy a rendőrségtől kezdve
mindenki érdeklődött.
- Nemcsak a Zemplényi-ügy kavart viharokat önök körül, hanem a rögbisek
is. Sportberkekben sokat beszélnek arról mostanában, hogy a Maccabi szinte
lenullázta a csupa sztárral teletűzdelt Zöld Sólymok nevű NB I-es klubot, és
a játékosokat magához édesgette. Az egyesület úgy gondolta, jogot formálhat
arra, hogy rögtön az élvonalban induljon, de a rögbiszövetség elnöke ezt nem
engedélyezte. Így most kénytelenek a másodosztályban szerepelni. Ha majd
megnyerik és az osztályozón is jól szerepelnek, akkor vehetnek részt egy év
múlva az NB I-ben.
- Álljon meg a menet, a Zöld Sólymoknál gondok voltak, nem mi csaltuk el
az embereket, önszántukból jöttek át hozzánk, mert nálunk sokkal jobbak a
feltételek. Ami az NB I-ben való szereplésünk jogát illeti, ez sokkal
összetettebb kérdés, mint ahogyan azt bárki gondolja. Elég, ha csak
megjegyzem, hogy a rögbiszövetség elnöke az a Habócky Gusztáv, akinek a
felesége a Zöld Sólymok vezetője volt. A döntésben az is közrejátszott, hogy
az elnök úr nem tudta elviselni, hogy a felesége szegényebb lett néhány
sólyommal. Meg kell jegyeznem egyébként azt is, hogy mesterünk, Szláva
Kozmenku, aki ukrán rögbisként már a világválogatottban is szerepelt, csakis
addig lehetett a magyar válogatott edzője, amíg a Zöld Sólymoknál dolgozott.
Amint átjött a Maccabi SC-be, már nem alkalmas a válogatott szakvezetésére.
Legalábbis a szövetség szerint. Ez, aligha kell magyarázni, több, mint
furcsa.
- Nem zavarja, hogy milyen zaj van ön körül, hogy zűrös ügyeket kell
magyaráznia?
- Nem, mert nincs magyarázkodnivalóm, ön egyszerűen kérdéseket tett fel,
és én illően válaszoltam. Én tiszta vagyok, csakúgy, mint kollégáim, és a
klubot is bármikor bárki ellenőrizheti, mint ahogy ezt rendszeresen meg is
teszik azok a hatóságok, akiknek joguk van erre. Ha nem tendenciózusan az
úgynevezett ügyeket jártuk volna körül a beszélgetésünkben, akkor szót
ejthettünk volna a thai bokszolókról is, akik szép csendben, de nagy
szorgalommal készülnek a versenyekre a Váci utcai Bólyai János
Szakközépiskolában. Vagy elemezhettük volna a testépítő szakosztály
munkáját, amely igazán kiemelkedően dolgozik Izzi Giovanni szakosztályvezető
irányításával. Ignác Attila személyében junior magyar és nemzetközi
bajnokunk van, Hatházi Tibor nevű versenyzőnk felnőtt Európa-bajnokságon
volt döntős. Versenyzőinknek Schwarzenegger méretű izmaik vannak, s úgy
pózolnak, hogy az embereknek szinte káprázik a szeme. Sok pénzt költöttünk
sportra, pályákat bérlünk, edzőket fizetünk, gyönyörű sportfelszereléseket
veszünk. Ezeket a pozitív megnyilvánulásokat is ki lehet domborítani, persze
ez soha nem érdekes, soha nem beszédtéma.
L. Kelemen Gábor
Az Éden titka
Cakó Kálmán, az Éden bár szerződéses üzletvezetője megkereste
szerkesztőségünket az elmúlt héten megjelent Zemplényi budapesti végnapjai
című írásunk kapcsán, amelyben beszámoltunk arról, hogy Gyuri bácsi 30
testőr társaságában jelent meg az Éden bárban, ahol az üzlet megvételéről
tárgyalt.
- Meglepett, hogy a testőrök parancsnoka, Zemplényi urat idézve arról
számolt be, hogy az exmenedzsert valaki az Éden bárba hívta, hogy eladhassa
neki a Night klubot. Erről szó sem volt, éppen Zemplényi jelentkezett, hogy
szeretné megvenni. Az adott napon nagyon meglepett, hogy este 10 órakor
szinte tele volt az Éden bár emberekkel. Máskor sokkal később gyülekeztek a
vendégek. S az is feltűnt, hogy csupa férfi van a szórakozóhelyen. Hamar
kiderült azonban, hogy mi az egész titka. Kollégáim szóltak, hogy egy jól
öltözött úr kíván beszélni velem. Zemplényi volt az, aki elővezette, hogy a
Béke Orfeumban megszűnt a revüműsora, és szeretné áttenni az Éden bárba.
Ajánlatot tett az üzlet megvételére, de le kellett hűtenem, hiszen én csak
szerződéses üzletvezető vagyok, vagyis nincs jogom eladni, hiszen nem az én
tulajdonom. Elmondtam, hogy 1993. január 16-án jár le a bérlemény, vagyis
ezt követően foglalkozhat Zemplényi úr azzal a gondolattal, hogy ő
vállalkozzon az Édenben. Ennyi volt a történet, ezt követően el is váltunk
egymástól.