Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

                                                       Reform, 1992. 09. 03.

                           Mr. Z: El-úszó milliók

   Lehet,  hogy  nem  is  Mr. Z, hanem Mr. A a valódi neve - viszont biztos,
hogy  alfától  omegáig  mindent tudott a pénzszerzésről. Úszó ólimpikonjaink
eltűnt,   oly   bőkezű   menedzseréről   hirtelenjében  egész  sor  múltbéli
"csinytevést"  tudni vélnek. Most mondják el, mikor nincs a pénz. Hallgattak
-  tán  mert  "ha  van  az  a pénz!?" Amúgy: semmi újdonság ebben. Még az is
lehet:  Zemplényi  úr megjelenik, széttárjá karját, s így szól: "de hisz ezt
várták tőlem!" Mármint. De ez már egy hosszabb történet.

                    Mr. Zemplényi és az elúszott milliók

   Keresi  a  BRFK  gazdaságvédelmi  osztálya,  az  Interpol,  a Magyar úszó
Szövetség,  a felszámolás alatt álló Ybl Bank ügyeit kutatók serege, és több
tucatnyi  vállalati  és  magánhitelező.  A  legfrissebb  hírek szerint a kár
összege mintegy 600 millió forint.

   Zemplényi  úr csak a mások pénzén volt nagyvonalú magával és kedvenceivel
szemben.

   Az ünneplőkön kívül a rendőrség is várta a barcelonai olimpiáról érkezett
"Aranygépet",  és  nem  azért,  hogy  megszorongassa  Szabó Bence, Egerszegi
Krisztina  vagy  Darnyi Tamás kezét, hanem hogy a szemébe nézhessen a magyar
úszószövetség  hivatalos  vezetőjének, Zemplényi Györgynek, az úszószövetség
elnökének,   a   Budapesti   Rendészeti   SE   és  a  magyar  úszóválogatott
menedzserének,  az  évszázad  minden  valószínűség  szerint egyik legnagyobb
szélhámosának.  Aki  az elmúlt két évben azzal tűnt ki más, ugyancsak gáláns
sportszponzorok  közül,  hogy  olyan luxusfeltételeket teremtett egy sportág
krémje  számára,  amelyhez  foghatót  sem  más sportágban, sem más országban
senki.

   Meg  akarták kérdezni: miből? Zemplényi György azonban nem érkezett meg a
várt géppel, sőt szőrén-szálán eltűnt.


                                  Naivitás?

   Az  ügyes-gazdag-rátermett  menedzserképnek,  a  jól kimunkált Zemplényi-
imidzsnek  sokan  bedőltek. A lufi remekül működött. Mit bánta Zemplényi, ha
szájhagyomány   útján   egyre  többen  nézték  cukros  bácsinak,  pumpolható
pénzgyámnak,  hisz  éppen  azzal  tudott szerezni még nagyobb pénzeket, hogy
költött.

   A  fiatal  barátainak, nevelt fiainak - ahogy ő mondta - vett sportautók,
lakások,  bútorok, millióért rendbehozatott aranycsaptelepes fürdőszobák, az
ingyen  nyaraltatások  híre csak erősbítette a belé vetett hitet. Aki ennyit
tud  adni  másnak,  az  egyrészt  bizonyára  gazdag,  másrészt roppant ügyes
üzletember!

   Lett  is  nagy  kilincselés  nála,  edzők, sporlolók, ilyen-olyan rokonok
tukmálták rá szinte pénzüket, ugyan forgassa már egy kicsit - helyettük?

   És ő forgatta. Az X-től kapott milliókon Y-t dédelgette, a Z-től kapotton
meg  tán  épp  X-et. Csak hát eljött az idő, amikor nem győzte az ígéreteket
teljesíteni, amikor túl sok lett a befoltozandó lyuk.

   Az  olimpia  jó kifogás vott. BMW autók kifizetése? Majd. A több hónappal
ezelőtti, mauritius-i edzőtábor költségeinek rendezése? Majd. Bankkölcsönök,
magánkölcsönök  rendezése?  Majd.  Ha  nem  botránkoznánk  meg  magunk  is a
gondolattól,  nyugodtan  állíthatnnánk:  ÁLDOZAT  volt  Zemplényi (és persze
csaló),  akinek,  hogy  megfeleljen  a  aróla  kialakított és neki nagyon is
tetsző képnek, egyre mélyebben kellett mások zsebébe nyúlnia.

   Igazában  nem hihette, hogy ezt a végtelenségig húzhatja. Nem hihette, és
nyilván "minden mindegy" alapon még nagyobb pénzekben kezdett utazni.

   Előre  menekült,  és  menekül  ma  is.  De  meggyőződésünk, ha lesz módja
választani,  hamarabb találja meg a végső megoldást, mint a nyomozóhatóságok
őt.

                            Kicsoda a dollárpapa?

   A pletykák, tévinformációk, valódi hírek szövevényében meglehetősen nehéz
eligazodni (ráadásul az informátorokat is védenünk kell, mert nem babra megy
a  játék!),  minek  következtében kissé komplikált az állítások ütköztetése,
ellenőrzése.  Abban  a  hiszemben  írjuk  hát alábbi sorainkat, hogy részben
valahol  mégis  ott  lapul az igazság Zemplényi György múltjáról, alapvetően
két   sztorit  vélnek  igaznak  a  hozzá  közelállók.  Az  egyik  szerint  a
világháború után született kisfiú árvává vált, akit abban az időben "működő"
segélyakció  -  tudniilik  tehetős, külföldön élő zsidó családok fogadtak be
rászoruló    gyerekeket    -    juttatott   ki   Ausztráliába   egy   gazdag
ékszerészcsaládhoz.  Itt  nőtt fel, tanulta ki a mesterséget, aztán drágakő-
ékszerész  szakértőként  Belgiumban,  Izraelben  és  az  Egyesült Államokban
kamatoztatta  tehetségét,  s  jött haza prosperáló szerencsefiként cirka hat
évvel ezelőtt.

   A  másik  teória  szerint  nem  legálisan,  hanem szökve hagyta el egykor
Magyarországot,  s  egy  lágerből  került volna Ausztráliába, a már említett
dúsgazdag családhoz, amely családtagként fogadta be magához a fiatalembert.

   Valamennyi  hírforrásunk  -  és  más lapok szerint is - Mr. Z-nek az idők
folyamán  meggyűlt  a  baja  az  ausztrál  igazságszolgáltatással, ezért oda
később a lábát sem tehette be. Pedig nyilván szerette volna, hisz Mr. Z. már
nyeregben  volt  a Magyar úszószövetségben mint menedzser az ausztráliai vb-
siker (1991 eleje) idején.

   Bizonyos  jelek  arra  utaltak, hogy Mr. Z. múltját leginkább azért nehéz
földeríteni, mert hazatérésekor nevet változtatott!

   Van  olyan hírünk is, amely szerint vagyona nem a szakmájából származik -
legalábbis  ami  az  alapokat  illeti  -,  hanem  egy valakitől, mégpedig az
ausztrál  pótpapától,  akit, miután megözvegyült odakint, Mr. Z-nek sikerült
Magyarországra,  egyenesen  édesanyja  mellé  csalogatnia. A férfi állítólag
pénzzé  tette  kincseit, és cirka három éve hazajött elvenni a kedves mamát,
aki - Zemplényi úr hathatós támogatásával - rövid időn belül kitette az idős
ortodox zsidó szűrét, bedugta őt egy szeretetotthonba.

   A  hirtelen  meggazdagodásra  utal az a "normál" logikai megállapítás is,
hogy  egykori  Főtaxi-alkalmazottból,  Iparművészeti  Vállalati beosztottból
csak a munka révén nem szoktak milliomossá válni az emberek!

   Aki  évekel  ezelőtt  még  120  forintért  adott  angolórákból  pótolta a
fizetését  - ahogy a hírek szerint Zemplényi úr tette -, az miből engedhette
meg  vajon  magának  az  utóbbi  két  évben  a  görög  milliárdos  Onassisra
emlékeztető életmódot?!

   Az  ajándékba  vett luxusautókat, lakásokat, az ingyenes nyaraltatásokat,
no  és a Károly körúti és Honvéd utcai saját lakásokat a temérdek nagyértékű
műkinccsel?

   Honnét,  miből  származott, halmozódott föl Mr. Z. vagyona? Az Idea Tours
Kft.-ből,  amelynek  a korlátlan hatalmú ügyvezető igazgató csak kis részben
volt  tulajdonosa? Vagy a cégen belül működő menedzserirodából (itt dolgozik
egyébként Egerszegi Krisztina édesapja, Egerszegi János is)? Netán a Kertész
utcai biliárdszalonból? Vagy a Béke Orfeumból?

   A választ Zemplényi nélkül azonban nehéz lesz megtalálni. Mert volt ugyan
bizalmasa  ennek  az  amúgy  félénk embernek, nem is egy, a család is tudhat
egyet-mást,  de  a  beavatottak nem beszélnek. Mégha megtennék is, gazdasági
rendőrség legyen a talpán, amelyik ezt a zűrös ügyet kibogozza.


                               Törvényen kívül

   Még  el sem kezdett süllyedni a hajó, amikor Széchy, az úszópápa, a Mágus
arról  nyilatkozott,  hogy  az  elnök  leköszönt  tisztéből,  s a jövőben új
pénzforrások  után  kell néznie. S ezzel befejezettnek tekintette a Széchy -
Zemplényi kapcsolatot.

   Nem    mondott   köszönetet,   hátra   se   nézett,   csak   kilépett   a
luxustengeralattjáró hajóhídjára.

   Miért is ne?

   Megkapott  mindent!  Évek  óta  megkap mindent kontroll nélkül. Mert neki
jár. Ő zseni.

   Kicsiny   szépséghiba,  hogy  őzsenisége  nem  nyilvánulhat  meg  a  maga
tisztaságában,  hogy csodálatos tanításait időnként egy-egy úszónak nevezett
alattvalója  nem fogadja meg, hogy tekintélyes számmal morzsolódnak le róla-
tőle versenyzők, sportvezetők.

   Ez  az  ember  hosszú évek óta azt csinált a magyar sportban, amit akart.
Elnökök  paríroztak, gazsuláltak neki, kezelték úgy, mint törvényen kívülit.
Csak   azért,   mert  "von  Széchy"  fontos  volt,  mert  kellettek  azok  a
könnycseppen,  véren,  izzadságon  "vett" aranyak. Ha olyan kedve volt, hogy
szétrúgjon  egy  klubot,  megtehette,  azonnal akadtak szorgos emberek, akik
utólag   kiskapukat  ácsoltak  tettéhez,  ha  olyan  kedve  volt,  annyiszor
módosíthatott  magyar  bajnokságokat, ahányszor csak akart. Nem hatódott meg
sporthivatali fejesektől, jó szótól, mások érdekétől.

   Csak az számított, ő mit tartott jónak, ő mit akart.

   Már évek óta szüksége volt egy pénzes társra. Azt is megfejte. Használta.
Kifacsarta.  Most pedig csak annyit tud mondani az egészről, hogy majd keres
másikat.

   Tessék mondani, muszáj?


                             A trezor még zárva

   A  BRFK  gazdasági  rendészeti  osztálya gőzerővel nyomoz a Zemplényi-ügy
részletei  iránt,  ám  ez nem jelenti azt, hogy a dolgok jelen állásánál túl
sok  mondanivalójuk  lenne.  Kádár  Péter  alezredes  -  aki  dr. Peer Tibor
alezredestől vezette át az ügyet, amíg ő szabadságon van - úgy nyilatkozott,
hogy  a  már  ismerteken  túl  a nyomozás érdekében további részletekkel nem
szolgálhatnak,  bár  ők  lennének a legboldogabbak, ha lenne mivel kilépni a
nyilvánosság elé.

   Kádár Péter kerésünkre azért válaszolt kérdéseinkre.

R: - Volt-e hasonló kaliberű ügyük?

K: - Hivatalosan csak 40 millió forint után nyomozunk, a sajtóban  megjelent
     immár 600 millióval jogilag nem tudunk mit kezdeni, tekintve, hogy ezek
     magántartozások...  Amúgy  azt  kell  mondjam, sajnos a 350-400 milliós
     ügyek, gondolok itt Császárra, vagy a 110 milliós tételről szóló Czakó-
     nyomozásra, nem olyan extrák.

R: - Elképzelhető-e, hogy Zemplényi Magyarországon bujkál?

K: - Nem.

R: - Megtudhatnánk-e Zemplényi-mama nevét?

K: - Nem, ezt nem árulhatjuk el. Ráadásul a hölgy egészségi állapota is igen
     megromlott.

R: - Igaz-e, hogy a keresett személynek él egy bátyja is itthon?

K: - Erről nem tudunk, de nem is tárgya a vizsgálatnak.

R: - Valószínűsíthető-e  a  lapokban  megjelent svájci  bankszámla,  amelyen
     Zemplényi úr a pénzét gyűjtögette volna?

K: - Nem tudom.  Ebben  az ügyben minden újság nyomozgat, számos találgatás,
     híresztelés kapott lábra; ez sem több ennél.

R: - Föltörték-e már a lefoglalt Zemplényi-trezort?

K: - Még nem.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.