Reform, 1992. 09. 03.
Mr. Z: El-úszó milliók
Lehet, hogy nem is Mr. Z, hanem Mr. A a valódi neve - viszont biztos,
hogy alfától omegáig mindent tudott a pénzszerzésről. Úszó ólimpikonjaink
eltűnt, oly bőkezű menedzseréről hirtelenjében egész sor múltbéli
"csinytevést" tudni vélnek. Most mondják el, mikor nincs a pénz. Hallgattak
- tán mert "ha van az a pénz!?" Amúgy: semmi újdonság ebben. Még az is
lehet: Zemplényi úr megjelenik, széttárjá karját, s így szól: "de hisz ezt
várták tőlem!" Mármint. De ez már egy hosszabb történet.
Mr. Zemplényi és az elúszott milliók
Keresi a BRFK gazdaságvédelmi osztálya, az Interpol, a Magyar úszó
Szövetség, a felszámolás alatt álló Ybl Bank ügyeit kutatók serege, és több
tucatnyi vállalati és magánhitelező. A legfrissebb hírek szerint a kár
összege mintegy 600 millió forint.
Zemplényi úr csak a mások pénzén volt nagyvonalú magával és kedvenceivel
szemben.
Az ünneplőkön kívül a rendőrség is várta a barcelonai olimpiáról érkezett
"Aranygépet", és nem azért, hogy megszorongassa Szabó Bence, Egerszegi
Krisztina vagy Darnyi Tamás kezét, hanem hogy a szemébe nézhessen a magyar
úszószövetség hivatalos vezetőjének, Zemplényi Györgynek, az úszószövetség
elnökének, a Budapesti Rendészeti SE és a magyar úszóválogatott
menedzserének, az évszázad minden valószínűség szerint egyik legnagyobb
szélhámosának. Aki az elmúlt két évben azzal tűnt ki más, ugyancsak gáláns
sportszponzorok közül, hogy olyan luxusfeltételeket teremtett egy sportág
krémje számára, amelyhez foghatót sem más sportágban, sem más országban
senki.
Meg akarták kérdezni: miből? Zemplényi György azonban nem érkezett meg a
várt géppel, sőt szőrén-szálán eltűnt.
Naivitás?
Az ügyes-gazdag-rátermett menedzserképnek, a jól kimunkált Zemplényi-
imidzsnek sokan bedőltek. A lufi remekül működött. Mit bánta Zemplényi, ha
szájhagyomány útján egyre többen nézték cukros bácsinak, pumpolható
pénzgyámnak, hisz éppen azzal tudott szerezni még nagyobb pénzeket, hogy
költött.
A fiatal barátainak, nevelt fiainak - ahogy ő mondta - vett sportautók,
lakások, bútorok, millióért rendbehozatott aranycsaptelepes fürdőszobák, az
ingyen nyaraltatások híre csak erősbítette a belé vetett hitet. Aki ennyit
tud adni másnak, az egyrészt bizonyára gazdag, másrészt roppant ügyes
üzletember!
Lett is nagy kilincselés nála, edzők, sporlolók, ilyen-olyan rokonok
tukmálták rá szinte pénzüket, ugyan forgassa már egy kicsit - helyettük?
És ő forgatta. Az X-től kapott milliókon Y-t dédelgette, a Z-től kapotton
meg tán épp X-et. Csak hát eljött az idő, amikor nem győzte az ígéreteket
teljesíteni, amikor túl sok lett a befoltozandó lyuk.
Az olimpia jó kifogás vott. BMW autók kifizetése? Majd. A több hónappal
ezelőtti, mauritius-i edzőtábor költségeinek rendezése? Majd. Bankkölcsönök,
magánkölcsönök rendezése? Majd. Ha nem botránkoznánk meg magunk is a
gondolattól, nyugodtan állíthatnnánk: ÁLDOZAT volt Zemplényi (és persze
csaló), akinek, hogy megfeleljen a aróla kialakított és neki nagyon is
tetsző képnek, egyre mélyebben kellett mások zsebébe nyúlnia.
Igazában nem hihette, hogy ezt a végtelenségig húzhatja. Nem hihette, és
nyilván "minden mindegy" alapon még nagyobb pénzekben kezdett utazni.
Előre menekült, és menekül ma is. De meggyőződésünk, ha lesz módja
választani, hamarabb találja meg a végső megoldást, mint a nyomozóhatóságok
őt.
Kicsoda a dollárpapa?
A pletykák, tévinformációk, valódi hírek szövevényében meglehetősen nehéz
eligazodni (ráadásul az informátorokat is védenünk kell, mert nem babra megy
a játék!), minek következtében kissé komplikált az állítások ütköztetése,
ellenőrzése. Abban a hiszemben írjuk hát alábbi sorainkat, hogy részben
valahol mégis ott lapul az igazság Zemplényi György múltjáról, alapvetően
két sztorit vélnek igaznak a hozzá közelállók. Az egyik szerint a
világháború után született kisfiú árvává vált, akit abban az időben "működő"
segélyakció - tudniilik tehetős, külföldön élő zsidó családok fogadtak be
rászoruló gyerekeket - juttatott ki Ausztráliába egy gazdag
ékszerészcsaládhoz. Itt nőtt fel, tanulta ki a mesterséget, aztán drágakő-
ékszerész szakértőként Belgiumban, Izraelben és az Egyesült Államokban
kamatoztatta tehetségét, s jött haza prosperáló szerencsefiként cirka hat
évvel ezelőtt.
A másik teória szerint nem legálisan, hanem szökve hagyta el egykor
Magyarországot, s egy lágerből került volna Ausztráliába, a már említett
dúsgazdag családhoz, amely családtagként fogadta be magához a fiatalembert.
Valamennyi hírforrásunk - és más lapok szerint is - Mr. Z-nek az idők
folyamán meggyűlt a baja az ausztrál igazságszolgáltatással, ezért oda
később a lábát sem tehette be. Pedig nyilván szerette volna, hisz Mr. Z. már
nyeregben volt a Magyar úszószövetségben mint menedzser az ausztráliai vb-
siker (1991 eleje) idején.
Bizonyos jelek arra utaltak, hogy Mr. Z. múltját leginkább azért nehéz
földeríteni, mert hazatérésekor nevet változtatott!
Van olyan hírünk is, amely szerint vagyona nem a szakmájából származik -
legalábbis ami az alapokat illeti -, hanem egy valakitől, mégpedig az
ausztrál pótpapától, akit, miután megözvegyült odakint, Mr. Z-nek sikerült
Magyarországra, egyenesen édesanyja mellé csalogatnia. A férfi állítólag
pénzzé tette kincseit, és cirka három éve hazajött elvenni a kedves mamát,
aki - Zemplényi úr hathatós támogatásával - rövid időn belül kitette az idős
ortodox zsidó szűrét, bedugta őt egy szeretetotthonba.
A hirtelen meggazdagodásra utal az a "normál" logikai megállapítás is,
hogy egykori Főtaxi-alkalmazottból, Iparművészeti Vállalati beosztottból
csak a munka révén nem szoktak milliomossá válni az emberek!
Aki évekel ezelőtt még 120 forintért adott angolórákból pótolta a
fizetését - ahogy a hírek szerint Zemplényi úr tette -, az miből engedhette
meg vajon magának az utóbbi két évben a görög milliárdos Onassisra
emlékeztető életmódot?!
Az ajándékba vett luxusautókat, lakásokat, az ingyenes nyaraltatásokat,
no és a Károly körúti és Honvéd utcai saját lakásokat a temérdek nagyértékű
műkinccsel?
Honnét, miből származott, halmozódott föl Mr. Z. vagyona? Az Idea Tours
Kft.-ből, amelynek a korlátlan hatalmú ügyvezető igazgató csak kis részben
volt tulajdonosa? Vagy a cégen belül működő menedzserirodából (itt dolgozik
egyébként Egerszegi Krisztina édesapja, Egerszegi János is)? Netán a Kertész
utcai biliárdszalonból? Vagy a Béke Orfeumból?
A választ Zemplényi nélkül azonban nehéz lesz megtalálni. Mert volt ugyan
bizalmasa ennek az amúgy félénk embernek, nem is egy, a család is tudhat
egyet-mást, de a beavatottak nem beszélnek. Mégha megtennék is, gazdasági
rendőrség legyen a talpán, amelyik ezt a zűrös ügyet kibogozza.
Törvényen kívül
Még el sem kezdett süllyedni a hajó, amikor Széchy, az úszópápa, a Mágus
arról nyilatkozott, hogy az elnök leköszönt tisztéből, s a jövőben új
pénzforrások után kell néznie. S ezzel befejezettnek tekintette a Széchy -
Zemplényi kapcsolatot.
Nem mondott köszönetet, hátra se nézett, csak kilépett a
luxustengeralattjáró hajóhídjára.
Miért is ne?
Megkapott mindent! Évek óta megkap mindent kontroll nélkül. Mert neki
jár. Ő zseni.
Kicsiny szépséghiba, hogy őzsenisége nem nyilvánulhat meg a maga
tisztaságában, hogy csodálatos tanításait időnként egy-egy úszónak nevezett
alattvalója nem fogadja meg, hogy tekintélyes számmal morzsolódnak le róla-
tőle versenyzők, sportvezetők.
Ez az ember hosszú évek óta azt csinált a magyar sportban, amit akart.
Elnökök paríroztak, gazsuláltak neki, kezelték úgy, mint törvényen kívülit.
Csak azért, mert "von Széchy" fontos volt, mert kellettek azok a
könnycseppen, véren, izzadságon "vett" aranyak. Ha olyan kedve volt, hogy
szétrúgjon egy klubot, megtehette, azonnal akadtak szorgos emberek, akik
utólag kiskapukat ácsoltak tettéhez, ha olyan kedve volt, annyiszor
módosíthatott magyar bajnokságokat, ahányszor csak akart. Nem hatódott meg
sporthivatali fejesektől, jó szótól, mások érdekétől.
Csak az számított, ő mit tartott jónak, ő mit akart.
Már évek óta szüksége volt egy pénzes társra. Azt is megfejte. Használta.
Kifacsarta. Most pedig csak annyit tud mondani az egészről, hogy majd keres
másikat.
Tessék mondani, muszáj?
A trezor még zárva
A BRFK gazdasági rendészeti osztálya gőzerővel nyomoz a Zemplényi-ügy
részletei iránt, ám ez nem jelenti azt, hogy a dolgok jelen állásánál túl
sok mondanivalójuk lenne. Kádár Péter alezredes - aki dr. Peer Tibor
alezredestől vezette át az ügyet, amíg ő szabadságon van - úgy nyilatkozott,
hogy a már ismerteken túl a nyomozás érdekében további részletekkel nem
szolgálhatnak, bár ők lennének a legboldogabbak, ha lenne mivel kilépni a
nyilvánosság elé.
Kádár Péter kerésünkre azért válaszolt kérdéseinkre.
R: - Volt-e hasonló kaliberű ügyük?
K: - Hivatalosan csak 40 millió forint után nyomozunk, a sajtóban megjelent
immár 600 millióval jogilag nem tudunk mit kezdeni, tekintve, hogy ezek
magántartozások... Amúgy azt kell mondjam, sajnos a 350-400 milliós
ügyek, gondolok itt Császárra, vagy a 110 milliós tételről szóló Czakó-
nyomozásra, nem olyan extrák.
R: - Elképzelhető-e, hogy Zemplényi Magyarországon bujkál?
K: - Nem.
R: - Megtudhatnánk-e Zemplényi-mama nevét?
K: - Nem, ezt nem árulhatjuk el. Ráadásul a hölgy egészségi állapota is igen
megromlott.
R: - Igaz-e, hogy a keresett személynek él egy bátyja is itthon?
K: - Erről nem tudunk, de nem is tárgya a vizsgálatnak.
R: - Valószínűsíthető-e a lapokban megjelent svájci bankszámla, amelyen
Zemplényi úr a pénzét gyűjtögette volna?
K: - Nem tudom. Ebben az ügyben minden újság nyomozgat, számos találgatás,
híresztelés kapott lábra; ez sem több ennél.
R: - Föltörték-e már a lefoglalt Zemplényi-trezort?
K: - Még nem.