Mai Nap, 1992. 09. 02.
Zemplényi otthon van a rács mögött
Zemplényi György ex-igazgató, exmenedzser, exelnök honi tevékenységének
egy újabb fejezetét mesélte el egy - a nevét érthető okokból titokban
tartani kívánó -, a tököli börtönben dolgozó beosztott. Az általa
elmondottaknak egyes részletei szinte hihetetlenek, de semmi okunk sincs
kételkedni azok valódiságában. Íme a monológ.
Zémplényi úr - illetve hát ahogyan nekünk, a börtön alkalmazottainak is
hívnunk kellett, Gyuri bácsi - jó egy éve igen gyakran visszatérő vendége
volt a tököli börtönnek. Olyan vendég, aki soha nem jött üres kézzel: hol
háromszáz kiló téliszalámival, hol ötven öltönnyel, hol sok láda üdítővel
felpakolva érkezett a Jaguárja vagy a BMW-je. Az ételeket és az italokat a
rabok között osztotta ki, de tavaly karácsonykor például az őrök és nevelők
is kaptak egy-egy doboz sört. Mindemellett egymillió forintért csináltatott
a börtönnek parabolaantennát, úgyhogy nyugodtan elmondhatom: nem volt
kicsinyes ember.
Ráadásul az érzelmekre is tutdott hatni: az olimpia előtt elhozta a
börtönbe a legjobb úszókat, akik nevében kijelentette, hogy azok
Barcelonában az elítéltekért is küzdenek majd.
Talán mindezek fejében, talán más okok miatt, de tény, hogy teljesen
szabadon közlekedhetett, bárhova bemehetett kíséret nélkül. Egyszer
neveléstudományi ismereteit is megosztotta velünk: július elején előadást
tartott a börtön alkalmazottainak... Igaz, furcsa módon; noha mindenki
ismerte, Kovács Györgyként mutatkozott be, és a parancsnokhelyettes
jelenlétében közölte az őrökkel és a nevelőkkel szembeni elvárásait. Ezek
után talán nem is meglepő, hogy Zemplényi úr különösebb nehézség nélkül
váltathatta le az őrparancsnokot, K. századost, mert az nem volt hajlandó őt
Gyuri bácsinak hívni. Az is teljesen természetes volt, hogy azt a gyereket
vitte kimaradásra, amelyiket csak akarta. Neki még azt is megengedték, hogy
a "különösen veszélyes" minősítésű, egyébként fogdában lévő elítéltek is
vele tölthessenek egy napot.
Egyébként érdekes módon Zemplényi úr csak olyan rabokat vitt magával,
akik barna bőrűek voltak. Mielőtt megérkezett, kérte, ügyeljünk rá, hogy jól
megmosakodjanak a kiválasztottak, tisztaságuk ne hagyjon kívánnivalót maga
után - aztán vitte őket ebédelni, vacsorázni és még ki tudja hová... A
kedvencei, F., R. és T. gyakran a Béke Szállóban töltötték az éjszakát, de
nem feledkezett el róluk akkor sem, amikor szabadultak. R. elé például
személyesen Gyuri bácsi érkezett egy Roverral, s szállította a szabadság
felé.
De szállította a börtön alkalmazottait is - Spanyolországba. A tavalyi út
jól sikerült - fele költségét mindenkinek Zemplényi úr állta -, az idei
viszont elmaradt, mert augusztusban Gyuri bácsinak sürgősen másutt akadt
dolga. Elment, mint a forgószél, mi meg itt maradtunk a kérdéseinkkel: vajon
hogyan tudta mindezt végigcsinálni egy büntetés-végrehajtási intézetben? De
talán most már végre akad egy illetékes, aki választ ad a kérdésekre...
Nos, akadt egy illetékes, mégpedig dr. Vörös Ferenc, a tököli börtön
parancsnoka, akinek véleményét csütörtöki számunkban ismerhetik meg.
(ATL)