Népszabadság, 1991. 12. 31.
Úszik a boldogságban
Hét nyelven beszélő menedzser
Budapestről Athénba "telepített" kölcsönbusz, bérelt BMW-k, lakosztályok
a Hilton Hotelban - az augusztusi Európa-bajnokságon. Edzőtábor Mauritius
szigetén, nyitott uszoda, pálmafák, nyár - a magyar télelőn. Aranyérmek,
világcsúcsok, sztárgyerekek, klasszis felnőttek. Ha az immár messze földön
ismert magyar úszók eredményeiről, felkészülési körülményeiről esik szó,
Széchy Tamás az év edzőjévé választott Kiss László neve mellett egyre többet
hallani egy harmadikat is. A menedzserét, az Idea Tours Kft. ügyvezető
igazgatójáét, Zemplényi Györgyét. A mindig háttérben maradó, nem egyszer
titokzatos "nagybácsinak" titulált üzletemberét, akiről ugyan sok mindent
hallottunk az eltelt év során, de valójában senki sem tudja: mennyi ebből a
mese, s mennyi a valóság? Az esztendő - számunkra - legérdekesebb
(sport)emberét az óév utolsó előtti napján invitáltuk beszélgetésre.
- Miért kerüli a nyilvánosságot?
- Az üzletember sohasem magának csinál reklámot, hanem az üzletének. Úgy
gondolom, nekem csak a legszükségesebb esetekben kell nyilatkoznom, hiszen
az érdekes nem én vagyok, hanem az általam menedzseltek. Adott esetben az
úszók. Ezért adok kevesebb interjút annál, mint amennyit kérnek tőlem. De
bevallom: a velem készített cikkek száma így is több, mint szeretném.
- Sokan titokzatos dolgokat sejtenek a személye mögött. Éppen, mert
keveset hallani önről, szóbeszédek kelnek szárnyra. Például arról, hogy jó
ideig külföldön élt.
- Nem hiszem, hogy tevékenységem megítéléséhez bárki elé kellene tárnom
az önéletrajzomat. Egyébként valóban éltem külföldön, de jelenleg itthon
vagyok. Manapság divat az ilyesmivel dicsekedni, ám én nem óhajtok hódolni
ennek a módinak. Az természetesen nem titok, hogy tanult szakmám az
idegenforgalom, s hogy megértetem magam hét idegen nyelven.
- Az athéni Európa-bajnokság után rendezett fogadáson kérdés nélkül is
elmondta, hogy mindenkit ez izgat -, miért kötődik annyira az úszókhoz,
miért áldoz nem kevés időt és energiát a versenyzőkre. Nagyon őszintének,
ugyanakkor kissé romantikusnak hatottak szavai.
- Az úszókat gyermekeimnek tekintem, s engem, közülük nem egy, az
édesapjának. Nem tagadom, szentimentális vagyok. Mindennél fontosabb
számomra az érzelmi kötődés, s a pénz önmagában soha nem boldogított.
Örömmel elcserélném egy évemet, amely öt-hat millió forint üzleti hasznot és
egy-két aranyérmet hozott egy olyanra, amelyben csak egy-kétmillió a
nyereség, de öt-hat az aranyak száma.
- Az ön vonzódására megkaptuk a magyarázatot, de vajon mi lehet az oka a
versenyzők ragaszkodásának? Az EB-n tanúja voltam, hogy nem pusztán
csapatvezetőként kezelték.
- Erről őket kellene megkérdezni, én csak a sejtésemet mondhatom el.
Nyilván az az ok, hogy érzik, a mi kapcsolatunknak semmi köze az üzlethez,
még ha néha ez is a látszat. Az úszóválogatott tagjainak többsége gyerek, de
legalábbis fiatalkorú. Abban az időszakban vannak, amikor az ember még
csalhatatlanul meg tudja állapítani, hogy ki közeledik hozzá tiszta szívvel,
s ki érdekből. Persze, végül is nem vagyok családtag, s gondolom, ezért
fordulhat elő, hogy nekem könnyebben beszélnek a legintimebb dolgaikról,
mint odahaza. Volt már rá példa, hogy éjjel kettőkor csöngött a lakásomon a
telefon, az egyik fiú hívott, hogy gondban van, segítsek. Kocsiba ültem és
mentem.
- A kétségtelenül világklasszis sportolóknak olyan körülményeket
teremtett egyetlen év alatt, amelyek páratlanok a magyar sportban. Nem tart-
e attól, hogy a ma még ünnepelt sztárok irigyelt kivételezettekké válnak?
- Az irigység sajátja ennek az országnak, előbb-utóbb egészen biztosan
kikezdik, akinek az átlagosnál jobbak a viszonyai. Éppen ezért nem
foglalkozom ilyesmivel. Meggyőződésem viszont, hogy ezek a fiatalok még
mindig nem élnek olyan szinten, amilyet az elért eredmények megkívánnak. Ha
Carl Lewis reklámszerződést köt egy céggel, minimum kétmillió dollárt kér,
pedig Lewis szerintem nem nagyobb sportoló Darnyi Tamásnál.
- Értelmetlen lenne vitatkozni rajta, hogy ki a nagyobb, hogy melyik
sportág a legnépszerűbb, azon viszont egyenesen lehetetlen, hogy
Magyarország nem Amerika. Itt "csípi" az emberek szemét, ha egy válogatott
csapat Mauritiuson edzőtáborozik.
- Amíg semmi közöm nem volt az úszókhoz, addig is jártak edzőtáborokba,
például az Egyesült Államokba. Mauritius közelebb van, mint az USA, ideális
éghajlati viszonyokkal, influenzajárvány és köd nélkül. Ha Barcelonában
egyik vagy másik gyerek ott áll majd a dobogó tetején, és a fél ország szeme
könnyes lesz, akkor nyilván senkit sem érdekel már, hogy hol tréningeztünk.
Mellesleg a szponzorok pénzéből.
- Ha nem haragszik meg a minősítésért: nem kifejezetten sportos alkat.
Valamiért mégis kötődik a sporthoz, korábban a futballhoz, most meg az
úszáshoz. Mi ez a valami?
- Ezen én is sokat gondolkoztam már. Soha nem mozogtam versenyszerűen,
úszni egyáltalán nem tudok. A sport látványa sem dob fel önmagában. Engem a
teljesítmény vonz, a versenyző odaadása, az a kapcsolat, ami összeköti őket
a menedzserrel. És nem utolsó sorban az a pillanat, amikor a győztes ott áll
a dobogón.
- Mennyiben változott meg az élete az elmúlt évben?
- Azelőtt is napi 16 órát dolgozgattam, most is ennyit töltök munkával. A
változás kizárólag minőségi. Ez volt életem eddigi legboldogabb éve, annak
ellenére, hogy ennyien soha nem támadtak, ennyi konfliktusban soha nem volt
részem.
- A versenyzők viszont "mennyiségileg" is gyarapodtak.
- Egerszegi, Darnyi és Rózsa lakáshoz jutott, s magasabb fizetést kapott.
Nem nekem köszönhetik ezeket, csak közbenjárásomnak van része az
életkörülményeik javulásában. A menedzser dolga szerintem éppen ez:
fölkutatni azokat, akik hajlandók reklámozni a sportban.
- De ugye Ön mégsem tekinthető szokványos menedzsernek?
- Talán tényleg nem. Számomra ugyanis nem munka, nem feladat, amit az
úszóknál végzek. Közöttük éppen annyira érzem magam üzletembernek és
sportvezetőnek, mint pszichológusnak vagy pedagógusnak.
- Akkor biztosan tudja, hogy Darnyiék hol töltik a szilveszter estét.
- Mindenki külön, a saját baráti társaságában. Azt azért elárulom, hogy
van olyan versenyző, aki az én vendégem lesz.
- Hogyan fejezhetnénk be másképp: mit kíván az új évre?
- Azt, hogy hagyjanak minket békében dolgozni. És ha így lesz, akkor az
olimpián, reális számításaim szerint öt-hat aranyérmet szereznek a magyar
úszók.
Bruckner Gábor