Népszabadság, 1991. 10. 31.
Megszólal Pazár Sándor
Nem akart szennyest teregetni
Ma: Egerszegi-ügy az OTSH-ban
Nem lehetnek könnyű napjai mostanábaai Pazár Sándornak, a Bp. Spartacus
ügyvezető elnökének. A szövetkezetiek szakosztályában úszó - és onnan a klub
szerződésszegésére hivatkozva távozni szándékozó - Egerszegi Krisztina
sorsát lassanként egy ország viseli a szívén, s vádolja egyúttal az olimpiai
és világbajnoknő sikeres pályafutását akadályozó egyesületi vezetőt. Az első
kísérletnél a Pazár Sándor titkárságán csöngő telefont az üzenetrögzítő
"veszi föl", nyilván nem véletlenül: az elnök újabban valószínűleg nem örül,
ha megcsörren a készülék.
Az Egerszegi-ügyben szinte lehetetlen nyilatkozatra bírni, érthető tehát
a meglepődés a második próbálkozásnál, amikor a titkárnő azonnal kapcsolja
főnökét.
- Hogy kivel, miért nem álltam szóba, arról nem akarok beszélni. Nem
kenyerem a személyeskedés, s legfőképpen nem ebben a helyzetben.
- Szótlanságával mindenesetre nem segitett magán, hiszen az ügyben
mindenki elmondta, már a véleményét, önt kivéve.
- Azért nem beszéltem eddig senkinek, mert megállapodtam Gallov Rezsővel,
az OTSH elnökével, hogy megpróbáljuk "házon belül" elintézni a dolgot. Az
olimpia előtti időszakban egyik félnek sem használ, ha a nyilvánosság elé
teregetjük a szennyest. Az úszóválogatott menedzsere, Zemplényi György
sajnos másképp gondolta, és a múlt héten sajtótájékoztatót hívott össze.
Azon az összejövetelen információim szerint válogatott sértésekkel illettek,
s akkor határoztam el, hogy nem tűröm tovább. Fölhívtam Gallovot, és
közöltem vele, hogy nyilatkozni fogok, válaszolok minden nevetséges vádra. Ő
arra kért, várjak még néhány napot. Vártam, és talán nem hiába, mert hétfőn
megkeresett Zemplényi György, akivel megállapodtam, hogy csütörtök délután
leülünk beszélgetni, méghozzá hármasban, Gallov Rezsővel.
- Mi lesz akkor, ha az álláspontok továbbra sem közelednek egymáshoz? Ha
Zemplényi még mindig tartja magát ahhoz, hogy a Spartacusnak egyetlen fillér
sem jár Egerszegiért, illetve a szakosztályért, ön pedig változatlanul
húszmillió forintot kér értük? Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a
sporthivatal, netán az úszószövetség hatalmi szóval igazolja át a
versenyzőket, mondjuk, a BVSC-be?
- Remélem, hogy a kérdés valóban elméleti csupán, mert sikerül
megegyeznünk. Ha mégsem jutnánk dűlőre, sajnos semmin nem lepődnék meg. Azon
sem, ha a szabályokat fölrúgva igazolnák át Egerszegiéket.
- Megértem, hogy a tárgyalás előtt nem szívesen minősiti az eddig
történteket, a tényeket azonban nem változtathatja meg tíz összejövetel sem.
Igaz-e, hogy Egerszegi mindössze ötezer forintot keresett a klubjában?
- Nem hiszem, hogy van ember az országban, aki ezt egyetlen pillamatig
komalyan vette. Ötezer forintból ma már éhen halni sem lehet. Krisztina a
háromezer forintos felkészülési juttatáson és a kétezer forintos tanulmányi
segélyen kívül minden hónapban ötvenezer forintot vett föl a pénztárunkban.
Ez az összeg természetesen a reklámbevételekből származott, de a mi
segítségünkkel jutott hozzá a Magyarországon igazán vonzónak mondható
szerződésekhez.
- A vádak között szerepel, hogy a Spartacus, ígérete ellenére, nem adott
lakást a bajnoknőnek...
- Az Egerszegi család igényei folyamatosan nőttek. Hárommilliós lalkással
kezdtük az alkudozást, ötmillióssal folytattuk, és tudom, a vége
tizenötmilliós palota lett volna, csak azért, mert Darnyi Tamásnak is olyan
van.
- Az ön egyesületének anyagi helyzetét ismerve, egy peremkerületi garzon
megvétele is komoly gondot okozna. A csőd szélén hogyan tárgyalhattak
egyáltatán milliókat érő lakásokról?
- Nem egyedül vásároltuk volna, az OTSH és a MOB is felajánlotta
segítségét. Mi több, akkor még Zemplényi úr is.
- Az egyesület tartozásairól is mendemondák keringenek. Mekkora a valós
összeg?
- Az év végére elérheti a tízmilliót.
- Ilyen feltételek között eltartható-e egy olyan szakosztály, amelyben a
világ legjobb úszónője versenyez?
- Ha ugyanazt a támogatást megkapjuk a szövetségől, a menedzsertől és
valamennyi érintettől, amit a sportolóinkért jelentkező BVSC is megkapna,
akkor igen.
Bruckner Gábor