Népszabadság, 1991. 02. 26.
Lila-fehér keresztelő
UTE: csendestárs a Dózsa
Gedővári Imre az új elnök
(Munkatársunktól)
Vérmérséklet és élettapasztalat kérdése - valószínűleg - az, hogy egy-egy
eseményt ki miként értékel. Így aztán azon sem kell csodálkozni, hogy volt,
aki az - eleddig - Újpesti Dózsának nevezett sportklub tegnapi közgyűlését
már jó előre történelminek minősítette, míg más esetleg csak egy régóta
esedékes programnak tartotta. Nem volt titok korábban sem: a lila-fehér
egyesület generális átalakulásra, névváltoztatásra készül, s az előzmények
alapján jócskán gyanítható volt, hogy az előd, a főváros negyedik
kerületéhez minden ízében kötődő UTE, vagyis az Újpesti Torna Egylet nevét
veszi fel ismét a nagy múltú, patinás klub. De addig azért hétfőn történt
egy és más.
Elsőként az, hogy korán keltek az érdekelt szakvezetők és sportolók,
hiszen már reggel kilenckor köszöntötte őket a IV. kerületi polgármesteri
hivatal dísztermében Hólya István, az Újpesti Dózsa elnöke. Nem maradt el a
közgyűlés díszelnökségének bemutatása sem, így a jelenlévők dr. Derce
Tamást, a kerület polgármesterét, Morvay Istvánt, a Belügyminisztérium
politikai államtitkárát, dr. Török Ferenc országgyűlési képviselőt, Gallov
Rezsőt, az OTSH elnökét és Schmitt Pált, a MOB elnökét üdvözölhették a
pulpituson. Az első szavazás könnyedén lement: a megjelentek vita nélkül
jutottak megállapodásra abban, hogy a levezető elnök dr. Török Ferenc és dr.
Héra Attila, az egyesület örökös tagja legyen. Apropó, szavazás!
A dolog azért nem volt ilyen egyszerű, hiszen dr. Török első ténykedése
rögtön az volt - persze okkal -, hogy ellenőriztesse: hány szavazati jogú
küldött jött el. Mit mondjunk, a számolás nem a huszadik század végéhez illő
sebességgel zajlott, többszöri nekifutás után derült csak ki, hogy 123
"fehér cédulás" ember van az impozáns teremben.
Igen ám, de ahhoz, hogy az Ú. Dózsából ismét UTE lehessen, hogy a klub
valóban nyisson a "külvilág" felé, ki kellett bővíteni a közgyűlést: hozzá
azokkal, akik a bráti kört, a minisztériumot, az újpesti társadalmi
szervezeteket képviselik (lila szavazócédulákkal). Nos, ennek sem volt
akadálya, jóllehet a klub úszószakosztályának jelen levő tagjai - élükön
Széchy Tamással és Zemplényi György menedzserrel - azon az állásponton
voltak, hogy az új "tagok" létszáma ne haladja meg a közgyűlés létszámának
25 százalékát. Javaslatukat elvetették, így végül összesen 182-en
rugaszkodtak neki - szavazóképesen - a napi programnak.
Megvoltak hát a szavazók, és az is, mire kell szavazni. Ám a képlet csak
így leírva egyszerű, a valóságban némiképp komplikáltabb. Mert ugye - mint
már írtuk - nem volt titok, hogy az Újpesti Dózsa név a jelenlévők nagy
többségének szándéka szerint legyen a múlté, és ismét régi fényében
ragyoghasson az UTE. De egy névváltoztatás nemcsak a szándéktól függ, hanem
jogi és gyakorlati kérdések sorát veti fel. Ezeknek az atléták képviselője
adott hangot a közgyűlésen, mikor kijelentette: semmi baj az UTE
elnevezéssel, csak nehogy gondok legyenek a korábbi név alatt megkötött
szerződésekkel. Meg aztán a neveket, címereket hordozó felszereléseket sem
lehet csak úgy az egyik napról a másikra lecserélni.
Zemplényi menedzser csatlakozott az előtte szólóhoz, hozzátéve: a klubot
a világban jelenleg Újpesti Dózsaként ismerik, az UTE - mint olyan - nem
sokat mond a nemzetközi közvéleménynek. Erre válaszolt indulatos
hozzászólásában Kelmár Pál, a régi UTE-tagok nevében. Mint kifejteni
igyekezett: a Dózsa nevet jobb mielőbb elfelejteni, hiszen azt erőszakkal
ragasztották a klubra. Zsivótzky Gyula kalapácsvető olimpiai bajnok vállalta
magára a feladatot, hogy kompromisszumot javasoljon. Elmondta, hogy bár a
klub UTE néven kezdte később magasba ívelő pályáját, a Dózsa-korszakban sem
születtek lebecsülendő eredmények. Sőt! Akárhogy is, meg kell találni a
megoldást. Így szerinte - legalábbis egy átmeneti időszakra - a klub neve
legyen UTE-Dózsa. (A javaslatot élénken támogatta Széchy mester és az
úszórészleg.)
Hogy a magyar nyelv milyen árnyalt, s hogy a fantázia milyen magasságokba
képes szárnyalni azt igazolták az ezt követő percek. A klub új nevére - az
alap persze az UTE volt - számtalan átmenetinek javasolt megoldást
jegyezhetett fel Török doktor, aki remekül állta a rohamokat. De mint ahogy
az már - legalábbis szerencsés esetben - lenni szokott, az első és a
legegyszerűbb javaslat kapott bizalmat, mégpedig nem fogják elhinni - az UTE
egy régi-új neve lett a lila-fehér egyesületnek azzal a megjegyzéssel, hogy
a jelenlévők felhatalmazták az új elnökséget: oldja meg, hogy 1992 december
31-ig a szakosztályok adott esetben, főként a gazdasági szükségszerűségek
miatt, használhassák a Dózsa nevet is.
Az elnöki és a gazdasági beszámoló elfogadása után az Ú. Dózsa elnöksége
lemondott, s megkezdődhetett a nap második legfontosabb eseménye, az
elnökségi és választmánai tagok megválasztása. Sokak ámulására Zsivótzky
Gyula meglepő bejelentést tett: mivel célját elérte, azaz az Ú. Dózsából UTE
lett, vezető ambíciói pedig nincsenek, ezért visszalépett a küzdelemtől. A
másik három elnökjelölt - dr. Gedővári Imre, Nagy Sándor és Hólya István
felkerült a listára.
Már tizenegy órája tartott a közgyűlés, amikor a szavazatszámláló
bizottság elnöke bejelentette a voksolás eredményét. A választmány elnöke
dr. Derce Tamás (165 érvényes, 1 érvénytelen szavazat), míg alelnöke dr.
Kara Pál lett (159/7).
Az UTE elnöki posztjára leadott 166 szavazat mindegyike érvényes volt.
Dr. Gedövári Imre 92, Hólya István 71, Nagy Sándor pedig három voksot
kapott, így 1992. december 31-ig dr. Gedővári Imre ül az UTE elnöki
székében. Az eredményhirdetés után az úszók kivonultak a teremből. Hólya
István volt elnök megköszönte kollégái eddigi munkáját, majd vastaps
közepette búcsúzott el a klubtól.