Reform, 1991. 02. 15.
Érdemes magyar menedzsernek lenni?
Csak a profik maradhatnak
A menedzserek többnyire nem kerülik meg a reflektorokat, sőt néha
legalább oly híresek, mint az általuk futtatott sztárok. Zemplényi György
viszont nem nagyon mutatkozik, s még fényképezni sem hagyja magát. Holott
sikeres produkciók mögött áll, s világsztárokat is menedzsel.
- Nem kívánok szerepelni.
- S ha az Ez a divat a ruhatárára volna kíváncsi, vagy a Lakáskultúra,
bemutatná, milyen csempe borítja a fürdőszobáját?
- A magánéletem magánügy. Viszont még egyetlen újságírót sem küldtem el,
amikor az Idea Tours üzleteiről vagy éppen az úszóválogatott dolgairól
kérdeztek.
- Mi a főállása?
- Az Idea Tours Kft. ügyvezető igazgatója és tulajdonosa vagyok. Tizenkét
üzletágunk van, de egyetlen ajánlatot sem utasítok vissza, ami ígér valamit.
Az idegenforgalommal kezdtünk, de van két művészeti galériánk, drinkbárunk,
rendeztünk Rióban magyar napokat, és most már a Béke Orfeum műsoráért is
engem szidhatnak. A Béke Szállodával ugyanis évek óta dolgozom, s mikor
hallottam, hogy gondjuk van a műsorszervezéssel, átvettem, így nekik csak a
vendéglátással kell törődniük. Kriszt Lászlónak, a Fővárosi Operettszínház
művészének adtam megbízást a rendezésre. Csak a profik maradhatnak, akik
aláírták azt a részletes, szigorú szerződést, amiben többek között
meghatároztuk, hány perccel kell próba előtt beöltözve megjelenni.
Természetesen most jobban keresnek, mint régen.
- Az ország legdrágább szilveszterét is ön rendezte a Béke Orfeumban 14
ezer 900 forintért, s állítólag telt ház volt.
- Rajtam kívül senki sem hitte, hogy eladható, de aztán a 14 pótszék is
kevés volt. Egyébként meg nem azért találtam ki, hogy a tehetős embereket
megvágjam. Az extra műsoron kívül orosz kaviárt, francia pezsgőket és
borokat, libamájat, fogast, süllőt, friss epret és szőlőt szolgáltunk fel.
Még König úr is csettintett, pedig ő a híres berlini Offenbach étterem
tulajdonosa.
- Véletlenül tudom, hogy Verebest, sőt a csapatát, az MTK-t is
menedzseli.
- Verebest nagyon kedvelem, a különcségét meg az eltökéltségét, hogy jó
focit akar. Öt évig voltam mellettük, túrán kentem a szendvicseket,
vigasztaltam elhagyott, megcsalt játékost, de mára egy kicsit belefáradtam.
A fiúk még nem nagyon értik, hogy a pályán kell profinak lenni, nem az én
irodámban.
- Hogy került a Széchy-csapat mellé?
- Az újpest-Napoli meccsen találkoztam Verebes Albánnal, jót
beszélgettünk, s egy nap elhozta Széchy Tamást. A mester nehéz ember, de
rögtön szót értettünk. Megdöbbentem, hogy az úszószövetségnek nincs pénze.
- A világbajnokság előtt állítólag még edzőtáborba sem mehettek volna a
bajnokok, ha ön nem ad buszt, nem szerez pénzt, szállodát, sőt
uszodabérletet.
- Azóta is azon dolgozom, hogy a filléres gondok megszűnjenek, s a
világbajnok csapat mindent megkapjon.
- Érdemes Magyarországon menedzsernek állni?
- Nem abból élek, hogy őket menedzselem. Ez a hobbim, sőt inkább a
mániám, hiszen ehhez fanatikusnak kell lenni. Szerintem egyébként akkor
változik meg a magyar sport is, ha nem fizetett vezetők intézik a
sportügyeket.
- Már azt beszélik, hogy a Polgár lányok menedzselésére készül.
- Ismerem Polgár Lacit, ám ő maga is kiváló menedzser, nincs rám
szüksége. Nemcsak a lányait, őt magát is sokra tartom, s a következő
attrakciónak azt szánom, hogy leültetem az asztalhoz Széchyvel és
Verebessel. Úgy tűnik, a tévé is vevő erre a trióra.
Dalia László