Fordította: Kéri Katalin
Federico Garcia Lorca: Ballada a kis térről
(Ballada de la placeta)
Gyerekek dalolnak
Békesség éjjelén;
Üde, tiszta, forrás,
Csobogó kis ér!
Gyerekek
Mit rejt égi szíved
E nap ünnepén?
Én
Felhők mögé veszve
Sok harang zenél.
Gyerekek
Hagyj dalolni minket
A kis tér közepén.
Üde, tiszta, forrás
Csobogó kis ér!
Mit tartasz ott tavaszi
tenyered ölén?
Én
Egy rózsa ez, vérből,
S egy liliom, fehér.
Gyerekek
Merítsd csak meg őket
A régi dal mélyén.
Üde, tiszta, forrás
Csobogó kis ér!
Milyen ízt érzel
Száraz szád szegletén?
Én
Nagy koponyám fehér
csontjának ízét érzem én.
Gyerekek
Kortyolj békés vizet, mely kél
A régi dal mélyén.
Üde, tiszta, forrás
Csobogó kis ér!
Miért mész oly messze,
Hisz vár rád a kis tér.?
Én
Lábam varázslók s
hercegnők nyomába így ér.
Gyerekek
Költők útjának vonalát
ki vezette eléd?
Én
A forrás s a patak, mely ered
A régi dal mélyén.
Gyerekek
A tengertől s a földtől
messze, nagyon messze mész?
Én
Fényekkel töltöttem tele
Szomjas, szegény szívem én,
S elveszett harangok szavával,
Liliomokkal, méhekkel még,
És nagyon messzire megyek,
Messzebb, messzebb az összes hegyeknél,
Távolabb a tengereknél,
Oda, hol közelebb a csillagfény,
Hogy megkérjem Krisztus
Uramat, hogy tőle visszakapjam én
Régi, gyermeki lelkemet,
Mely elmerengett csodák mezején,
jártam tolldísszel s
Fakarddal ruhám övén.
Gyerekek
Hagyj dalolni minket
A kis tér közepén.
Üde, tiszta, forrás
Csobogó kis ér!
A száraz lombokon,
Miket megsebzett a szél,
Óriás szemekkel sír
A sok halott levél.