Fordította: Kéri Katalin
Shakespeare: LXVI. szonett
Elfáradtam, hívom a nyugodt halált.
Az érdemet itt született koldusnak tartják,
És sivár semmit diszít a cifraság.
S a legtisztább hitet csúnyán megtagadták
S a fényes becsületet mind elpazarolták.
S a szűz erényt utcalánynak adták,
A tökéletes jog is bűnbe csapott át,
S az erőt gyenge hatalom taposta sárba,
És halgataggá tette a "nagyság".
S a tehetséget doktor Ostoba kötözte láncra,
S az igazságot most bambaságnak hívják,
S a forróság hordja rossz kapitány koloncát.
Elfáradtam ezektől, ezért megyek el,
Meghalnék, de mi lesz szerelmemmel.
Pécs, 1993. október 22.
Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
- #2 - Világ(egyetem)
- #3 - A jövő (Technikai jövő)
- #4 - Internet
- #5 - Matematikai mikroszkópok: A fraktálok
- #6 - Átutazóban a földön
- #7 - A sokoldalú ember - Szárnyaljon a képzeleted!
- #8 - Érdekességek a nők történetéből
- #9 - Nevelésügy az anekdoták tükrében
- #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
- #11 - eLeVeN
- #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
- #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
- #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
- #15 - Kábulatban
- #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- #17 - Antigravitációban
- #18 - Nem iskolás fokon...
- #19 - Gyermekszemlélet
- #20 - Csillagnézők
- #21 - Magyar nők a dualizmus korában
- #22 - MeGiNT eLeVeN
- #23 - Valahol kinn az űrben...
- #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
- #25 - Az örökkévalóság pillanatai
- #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
- #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
- #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?