Fordította: Kéri Katalin
Shakespeare: XX. szonett
Egy női arc, melyet a természet maga festett,
A tied e szépség, szenvedélyem asszonya.
Egy kedves női szív, melyet nem rontott el
Női szeszély és csapodárság rút mámora.
Nem oly álnok, mint másé s jobban ragyog szemed,
Megszépül minden körötted, ha pillád rá veted.
S nézésed árnya tükröz férfi-tekintetet,
Ellopott férfi-nézést, és zavart szűzi lelket.
Elősször asszonynak teremtettek téged,
Mikor a természetet, akkor alkották tested,
Teremtőd azonban úgy rajongott érted
Hogy tovább alakított, ám éntőlem elvett,
Téged egyre formált, s én - lettem céljavesztett.
Ha már a nők örömére alkottak téged
Kincsed legyen az övék, de enyém a szerelmed.
Pécs, 1993. szeptember 2.
Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
- #2 - Világ(egyetem)
- #3 - A jövő (Technikai jövő)
- #4 - Internet
- #5 - Matematikai mikroszkópok: A fraktálok
- #6 - Átutazóban a földön
- #7 - A sokoldalú ember - Szárnyaljon a képzeleted!
- #8 - Érdekességek a nők történetéből
- #9 - Nevelésügy az anekdoták tükrében
- #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
- #11 - eLeVeN
- #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
- #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
- #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
- #15 - Kábulatban
- #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- #17 - Antigravitációban
- #18 - Nem iskolás fokon...
- #19 - Gyermekszemlélet
- #20 - Csillagnézők
- #21 - Magyar nők a dualizmus korában
- #22 - MeGiNT eLeVeN
- #23 - Valahol kinn az űrben...
- #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
- #25 - Az örökkévalóság pillanatai
- #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
- #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
- #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?