Fordította: Kéri Katalin
Shakespeare: XVIII. szonett
Hasonlíthatlak-e a nyári naphoz?
Te szebb vagy, mégis haloványabb.
Szélvihar törte le a májusi rügyeket
És túl gyorsan vége volt a nyárnak.
Egykor csillogtak a nyár fény-szemei,
Aztán homályos lett arany orcája,
Üde szépsége rég megkopott
Díszét megölte a tél vagy csupán balsorsa.
De a Te örök nyarad nem hervad,
Szépséged soha nem múlik el,
Halál sötétje nem fog árnyékodon
Mert örökkön nősz a végtelen időben
Míg lesz egy férfi, míg láthat szemeivel
Mindig fogsz élni, mert éltetlek verseimmel.
Pécs, 1993. augusztus. 27.
Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
- #2 - Világ(egyetem)
- #3 - A jövő (Technikai jövő)
- #4 - Internet
- #5 - Matematikai mikroszkópok: A fraktálok
- #6 - Átutazóban a földön
- #7 - A sokoldalú ember - Szárnyaljon a képzeleted!
- #8 - Érdekességek a nők történetéből
- #9 - Nevelésügy az anekdoták tükrében
- #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
- #11 - eLeVeN
- #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
- #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
- #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
- #15 - Kábulatban
- #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- #17 - Antigravitációban
- #18 - Nem iskolás fokon...
- #19 - Gyermekszemlélet
- #20 - Csillagnézők
- #21 - Magyar nők a dualizmus korában
- #22 - MeGiNT eLeVeN
- #23 - Valahol kinn az űrben...
- #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
- #25 - Az örökkévalóság pillanatai
- #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
- #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
- #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?