Kéri János:
Itáliai nyár
Egy szép nyári reggelen
Pécsi indulással
Utunk majd elvezet
Szép Itáliába.
Kényelmes zöld buszunk
Vígan szeli az utakat
Mire feleszmélünk
Már a határon szalad.
Egy magyar határőr
Vett itt szemügyre,
S máris indulhattunk
Át az osztrák földre.
Útjaink elvittek
Hegyes-völgyes tájra,
Csinos kis falvakba,
Gyönyörű utcákba.
Friss levegőt fújnak
Zöldellő fenyvesek,
Selymes füvű rétről
Kankalin integet.
Búzaföld kalásza
Bólingat a napra,
Hajlongó repcének
Sárgul a virága.
Kanyargós útjaink
Végre célba értek,
Tarvisiónál léptük
Át az olasz földet.
Szép Itáliának
Vadregényes tája,
Szívszorító látvány,
Mindenki csodálja.
Autópályákon
Fürge kocsik futnak,
Föléjük kecsesen
Szép hidak hajolnak.
Óriás hegyek közt
Gyönyörű a táj itt,
A sziklaormokon
Még a hó világít.
Alagúthoz érünk,
Bemegyünk a hegybe,
Így hatolunk be a
Nagy kőrengetegbe.
Velence, Bologna
Titkait meglestem,
A tenger hűs vizétől
Felüdült a testem.
Ég áldjon, olasz nyár,
A jónak vége van,
Emléked tovább él
A szívem sarkában.
Itália, Itália,
Napfényed oly csodás,
Itália, hogyha látlak,
Nem fáj az elmúlás.
Cesenatico, 1995. május 13.