Kéri János:
Téli álom
Alszik a bokor,
Szunnyad sok kis ág,
Nem zöld, de szürke
Most a tág világ.
Nem vár a réten
Sok tarka virág,
Piros muskátlim
Is alszik tovább,
Hiába meleg
Itt benn a szobám,
Levelét nyújtva
Csak ásít reám.
Hull pihe hó is,
Mindent betakar,
Pihen a föld is,
Színes álmokkal.
Ha majd az élet
Újra kivirul,
Kicsi virágom
Szirma kipirul.
Még szebb lesz minden,
Már nagyon várom,
Boldogabb leszek,
Mint tavaly nyáron.
Nagyvenyim, 1995. január 11.
Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
- #2 - Világ(egyetem)
- #3 - A jövő (Technikai jövő)
- #4 - Internet
- #5 - Matematikai mikroszkópok: A fraktálok
- #6 - Átutazóban a földön
- #7 - A sokoldalú ember - Szárnyaljon a képzeleted!
- #8 - Érdekességek a nők történetéből
- #9 - Nevelésügy az anekdoták tükrében
- #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
- #11 - eLeVeN
- #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
- #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
- #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
- #15 - Kábulatban
- #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- #17 - Antigravitációban
- #18 - Nem iskolás fokon...
- #19 - Gyermekszemlélet
- #20 - Csillagnézők
- #21 - Magyar nők a dualizmus korában
- #22 - MeGiNT eLeVeN
- #23 - Valahol kinn az űrben...
- #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
- #25 - Az örökkévalóság pillanatai
- #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
- #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
- #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?