Ambrus Attila József:
                               Kérdezz Simon!
                        Simon gyermek volt még,
                        Nézte milyen az ég,
                        Szerette a földet,
                        Vetette a füvet,
                        Falujából ki sem lépett,
                        S nem ismert más népet,
                        Csak övéit szerette,
                        S vágyait kereste,
                        Álmodott sok virágot,
                        Nem ismerte a világot.
                        Tavaszodott és Simon,
                        Gondolkodott sok dolgon.
                        A nagyokat kérdezte:
                        Mi a világ értelme?
                        Válaszuk csak annyi volt,
                        Jaj, egyszer majd megtudod!
                        Simonnak ez nem volt elég,
                        Kérdezett és választ remélt.
                        Ó Simon ne kérdezz semmit,
                        Erre nem válaszol senki!
                        Simonnak ez nem volt elég,
                        Kérdezett és választ remélt.
                        Kiszaladt a rétre,
                        A nyulat kérdezte:
                        Mi a világ értelme?
                        A nyúl azt válaszolta:
                        Jaj, Simon ne légy buta!
                        Kerüld el a kutyát,
                        Vadászt és a rókát!
                        Simonnak ez nem volt elég,
                        Kérdezett és választ remélt.
                        Simon tovább kószált,
                        Mig talált egy rókát.
                        A rókát kérdezte:
                        Mi a világ értelme?
                        A róka erre így felelt:
                        Ki a télen jól telelt,
                        Tavasz közeledtére
                        Legyen nagy szerencséje!
                        Tyúkot fogjon, nyulacskát,
                        Kövér lúdat, halacskát!
                        Simonnak ez nem volt elég,
                        Kérdezett és választ remélt.
                        Ráunt Simon a mezőre,
                        Útját fogta az erdőbe.
                        Az első fát kérdezte:
                        Mi a világ értelme?
                        A fa ezt válaszolta:
                        Teremjen sok vadalma.
                        Oduimban madár lakjon,
                        Vidám énekük harsogjon!
                        Ne lássak fejszét,
                        Az élet így szép.
                        Simonnak ez nem volt elég,
                        Kérdezett és választ remélt.
                        Simon búsan ment haza,
                        Mert a választ nem tudta.
                        Valaki Simonra kiált,
                        Egy kisfiú elébe állt.
                        Vigyorogva kérdezte:
                        Mi a világ értelme?
                        Fejéhez kapott Simon,
                        Válasza volt: Nem tudom!
                        A fiúnak ez nem volt elég,
                        Kérdezett és választ remélt.
Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
 - #2 - Világ(egyetem)
 - #3 - A jövő (Technikai jövő)
 - #4 - Internet
 - #5 - Matematikai mikroszkópok: A fraktálok
 - #6 - Átutazóban a földön
 - #7 - A sokoldalú ember - Szárnyaljon a képzeleted!
 - #8 - Érdekességek a nők történetéből
 - #9 - Nevelésügy az anekdoták tükrében
 - #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
 - #11 - eLeVeN
 - #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
 - #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
 - #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
 - #15 - Kábulatban
 - #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
 - #17 - Antigravitációban
 - #18 - Nem iskolás fokon...
 - #19 - Gyermekszemlélet
 - #20 - Csillagnézők
 - #21 - Magyar nők a dualizmus korában
 - #22 - MeGiNT eLeVeN
 - #23 - Valahol kinn az űrben...
 - #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
 - #25 - Az örökkévalóság pillanatai
 - #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
 - #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
 - #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?