Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

                            Ambrus Attila József:
                                 Te lány...

             Te lány, a szemed igéző,
             Pillantásodra raboknak kezéről lehull a bilincs,
             De kik eddig szabadok voltak, most rabbá válnak,
             A szemed rabjaivá.

             Te lány, az ajkad tűz,
             Csókodra jéghegyek olvadnak s lucskos vízként
             Terülnek lábaid elé.
             Élő testként hamvadnak el az égető lángban.

             Te lány, édes leheleted szédítő,
             Te lány, gyöngy orcád, mint a Nap,
             Te lány, nélküled s veled egyaránt meghalok,
             Te lány, engedd az utóbbit, a gyönyörű halált.

             Te lány, arra kérlek, halld meg halk hangom,
             Te lány, hatoljon kicsiny füleden át szívedig a szó.
             Te lány, szerelmeddel égess, égess egyre jobban,
             Te lány, nézz rám s ne adj rövid halált.

             Te lány, meglátod, nem pazarlod hiába égető erőd,
             Mit pazarolni... hisz csak az vész el, ami fogyó.
             A másé lehet, hogy véges, de a tiéd örökké megmarad,
             S ha a világ elpusztulna, akkor is tovább lobogna.

             Te lány, tudnod kell, hogy mit teszel s tudod is.
             Rám léphetsz, megtaposhatsz, újra és újra elébed állok,
             Felajánlom magam: üss, vágj, tépj, ölj, de ne gyűlölj.
             S ha már megnyugodtál, csak a szívedig emelj fel.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.