Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

                                 Bódi Ildikó

                               A KÖPKÖDŐ KOBRA

                                     1.

   A   köpködő   kobra   unottan   siklott   a  siklóktól  hemzsegő  keskeny
sziklautakon.   A   kirívóan  csinos  és  fiatal  kígyólányokat  megbámulta,
néhányukra  rámosolygott.  A többiekre ügyet sem vetett. Azok előtt viszont,
akiken  látszott,  hogy  hajlandók  lennének szóbaelegyedni vele, azok előtt
megpödörte hetyke bajszát.

   Ő  is,  mint  a  többi  koros  kígyótársa,  a zsenge nemzedéket kedvelte.
Azokat,  akik  még tapasztalatlanok voltak. A vele egykorú hölgyeket már nem
lehetett átlátszó, minden nő fülébe suttogható, rongyossá koptatott bókokkal
elszédíteni.  A  serdülő  nemzedék azonban izgalmasnak találta őt. Mellettük
tündökölhetett  és  igazi férfinak érezhette magát, annak ellenére, hogy már
régóta   elfeledte,  milyennek  kell  lennie  egy  igazi  férfinak.  Az  sem
csökkentette  diadalérzetét, hogy tudta: ezek a fiatalok csak azért fogadják
udvarlásait,  mert  legyezi a hiúságukat, hogy alig bújtak elő a tojásaikból
és máris egy felnőtt kígyó udvarolja körül őket.

   A  kobra  -  ellentétben  szokásával - most nem foglalkozott a lányokkal.
Fontosabb  gondolatok  kötötték le. A Sátánra gondolt, meg arra, hogy éveken
át keményen dolgozott, tanulmányozta az emberek megrontásának módozatait, de
a  legmerészebb  álmában  sem  merte  azt képzelni, hogy ennek jutalmául egy
napon a Sátán találkozóra hívja.

   Már  besötétedett. Egyre több kígyó nyüzsgött az utcákon. A köpködő kobra
most  a  megköthető  előnyös  üzletekre  sem  gondolt. Határozottan haladt a
külváros  felé,  ahol  már teremtett lélek sem jár és ahol majd találkozik a
világi  gonoszság  irányítójával.  Eszébe  jutott a felesége. Sejtette, hogy
ezidőtájt  néz  másodszor a faliórára, egyre növekvő dühvel, mert ő, a férje
megint késik.

   Persze, hogy nem szólt neki! Az asszonyokban nem lehet megbízni! Vagy nem
hitte  volna  el,  vagy  szétkürtöli  e  fontos és megtisztelő találkozást a
szomszédoknak. Nem érdekelte őt most sem az asszony, sem a tény, hogy néhány
nap múltán itt a fészekkészítés ideje és asszonya majd lerakja tojásait.

   Alig  hagyta  el a város fényeit, a zsivajt, egyszercsak ott állt előtte.
Hatalmas patáival csaknem rálépett, a feje pedig olyan volt, mint az övé.

   A  kobra  megtorpant.  Nagyon  lassan - nem árt az óvatosság! - felemelte
testét  a  talajról,  hogy  jobban  szemügyre  vehesse  a  fölötte magasodó,
gonoszan villogó szemeket.

   - Hát itt vagy!? - dörögte a Sátán gúnyosan. - Régóta figyellek! Makacsul
sóvárogtál utánam. Bosszantó volt, nem mondom!

   A  kobrát elöntötte a méreg e gúnyos szavak hallatán. Ösztönösen közte és
a Sátán közti távolságot kezdte méregetni. Azon töprengett, hogy vajon mérge
-  ha  most  kilövellné  -  elérné-e  a Sátán szemét. De eszes volt és hamar
rádöbbent,  hogy  a Sátánnal nem szabad kikezdenie, mert annak is kobra-feje
van, és ki tudja? Talán mérge sem más.

   - Te  nyomorult  porbancsúszó!  Te semmirekellő! - kiáltott le a Sátán. -
Mit  meg  nem  engednél magadnak?! Még hogy vak legyek?...  De azért tetszel
nekem!  Látom,  igazam  volt, amikor úgy véltem, kellő gyűlölet és gonoszság
lakik szíved helyén!

   - Kösszönöm,  hogy  felfigyeltél  rám!  - hálálkodott a  kobra. - Remélni
sszem  mertem,  hogy egy napon majd méltányolod igyekezzzetemet. Engedd meg,
hogy sszolgád legyek!

   - Megengedem! - vihogott a Sátán.  Ezért hívtalak! De azt megmondom, hogy
ettől a pillanattól kezdve feltételek nélkül engedelmeskedned kell nekem!

   - Rendelkezzz velem! - hajlongott a kobra.

   - Szükségem van a gonosz lelkedre! Csak egy hónapra. Túlságosan nagy most
a  nyugalom,  és  sok  a jóság az emberek között. Igazán kellene már egy kis
felfordulás! Jó tervem van!

   - A le... hel... kem? - hebegte a kobra. - De hogy képzzzeled?

   - Nem  kell  berezelni!  Nem  a  halálodat  akarom! Hozok én a te  lelked
helyett egy emberit. A tiédet meg egy emberi testbe helyezem.

   - Én...?  Engem?  -  hüledezett  a kobra. - De hogyan tudnék én úgy élni,
mint egy ember? Túl sszokat kérssz tőlem!

   - Elhalgass,  átkozott!  Ne merészelj  ellenkezni! - üvöltötte a Sátán. -
Eltaposlak! Egyébként jobb sorod lesz, mint most, ezt garantálom!

   A  kobra  jobbank  látta, ha nem makacskodik. Úgy gondolta, valahogy majd
csak  elviseli  azt a néhány hetet, és ha mindent megtesz, a Sátán bizonyára
gazdagon  megjutalmazza....  A  Sátán  gúnyos  röhögése  térítette  vissza a
valóságba.

   - Látod! Ezt már szeretem! No, várj itt egy csöppet! - szólt le  nyájasan
és a következő pillanatban hűlt helye volt.

   A  kobra  még  néhány  percig ágaskodva állt és csak azután ereszkedett a
talajra.  Ha  nem  fárad  el  oly nagyon, azt hitte volna, az egész csak egy
rossz  álom.  Nem  képzelte,  hogy  a Sátán ilyen óriási dolgot követel majd
tőle.  Mert ugyebár az is más, ha azt parancsolja, hogy törje össze a kígyók
tojásait,   vagy  gyilkoljon  állatokat,  esetleg  méreggel  fröcsköljön  le
embereket!  De  hogy a lelkét cserélje ki!...? És mit fog szólni az asszony,
ha  észreveszi?  És  mi  lesz,  ha  az  emberek jönnek rá? Nem töprenghetett
tovább,  mert a Sátán visszatért. Száz kezet növesztett, mert csak így tudta
biztosan tartania kétségbeesetten hadakozó emberi lelket.

    Szó  nélkül  kivette  a  kobra  lelkét s az élettelenné váló kígyótestbe
belegyömöszölte a vergődő emberit.

                                     2.

   A kobra jobban dolgozott új, szokatlan környezetében, mint ahogy azt maga
vagy  a Sátán előre elképzelte. Teljesen elvakította széptevéseivel, ügyesen
előadott hazugságaival az embereket. A város rendőrei nem győzték begyűjteni
a  rendbontó  fiatalokat  sem,  amíg a kobra a városban élt. De ezek csak az
első  lépések  voltak.  Három  hét  leforgása  alatt  két gyártulajdonost is
koldusbotra  juttatott,  mindkettő bedőlt Nick hamis információinak. A siker
csúcspontja  az  volt,  amikor  mindkettő önkezével vetett véget életének. A
mosószergyáros főbelőtte, a hajógyáros meg felakasztotta magát.

   Nick  a  nőket  is  sorra  elcsábította,  akiknek  emiatt  ment  tönkre a
házasságuk, életük. Nick felesége pedig az idegösszeomlás határán állt.

   A  Sátán  lubickolt  a gyönyörben. Rettenetesen élvezte a káoszt. A napok
azonban  gyorsan  futottak  és egyre közeledett az a határidő, amikor vissza
kellett  volna cserélnie a lelkeket. A kobra többször is kérlelte, hagyjanak
mindent úgy, ahogy van, de a gonosznak óriási ötlete támadt.

   A  következő  éjszaka,  anélkül, hogy azt előre közölte volna a kobrával,
visszacserélte a lelkeket.

                                     3.

   A  cserét követő reggelen Nick a szokottnál is fáradtabban ébredt. Fájt a
karja,  zsibbadt  volt  a lába. Végtelen űrt érzett a testében és a lelke is
mintha egy stadionban kóborolt volna...

   Nehezen  tápászkodott  fel  az ágyról, maga után húzva lábára tekeredett,
izzadságtól  nedves lepedőjét. A fürdőszobában a kád szélére ült és maga sem
értette az okát, de elsírta magát.

   A Sátán a térdét csapkodva vihogott.

   Nicknek  úgy fájt a háta és a melle, mintha tűvel szurkálták volna össze.
Égett a teste, sajgott a lelke, amikor csöngettek. Szorongó szívvel, kiürült
elmével, összetapadt gyomorral nyitott ajtót.

   Abby  Duella  állt  az  ajtó előtt. Dirk Duella, a hajógyáros leánya. Nem
szólt. Nicknek nem volt annyi ideje sem, hogy megijedjen. Abby azonnal lőtt,
és Nick golyóval a szívében rogyott össze.

                                     4.

   - Roppantul élveztem ezeket a heteket - mondta a Sátán, de a kobra  hiába
tekergett,  nem  látott  senkit  maga körül. - Azért jöttem, hogy köszönetet
mondjak és megjutalmazzalak. Igazán büszke lehetsz magadra!

   - Nem értelek - szólt a kobra. - Ha ennyire élvezzzted, miért nem hagytál
az ember tessztében, bőrében? Akkor még többet issz tehettem volna!

   A kobra csalódottan sóhajtott és elnyúlt a földön.

   - Vigyázzz! - kiáltott  ekkor váratlanul a kobra felesége, aki a tojásain
összetekeredve a közelben feküdt.

   A kobrának azonban már nem maradt ideje a menekülésre.

   Egyiptom szent madara, az Ibisz, hosszú koplalás után végre jóllakott.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2023
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.