Borbinha, J. L. B. - Delgado, J. C. M.
AZ ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRAK HÁLÓZATA
(In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1997. 9. szám)
(Forrás: BORBINHA, J. L. B. - DELGADO, J. C. M.:
Networked digital libraries. - Microcomputers for Information Management:
Global Internetworking for Libraries, 13. köt. 3-4. sz. 1996. 195-216. o.)
(Fordította: Lengyel Mónika)
Mi is az a könyvtár? - tehetjük fel ma újra az emberiség felhalmozott
tudásának tárára, annak mibenlétére vonatkozó kérdést. A világ megváltozott,
a számítógépek, az Internet, az elektronikus levelezés és a WWW megjelenése
és elterjedése a könyvtár fogalmának és feladatának újradefiniálását,
kitágítását veti fel. Az Internet és a könyvtárak közös világa új
perspektívákat teremt, egy új valóságot, az elektronikus könyvtárak
hálózatát.
Az elektronikus könyvtár fogalma
Az elektronikus könyvtár eszméje nem az Internet megjelenéséhez kötődik,
csírája már megtalálható Vannevar Bush 1945-ben publikált "memexének"
leírásában. Koncepciója egy gépesített, határtalan kapacitású, könyveket,
cikkeket, személyes jegyzeteket, fotókat tartalmazó magániratcsomó és
könyvtár, amely felhasználója számára gyors asszociatív alapú keresést
biztosít. Az ötven évvel ezelőtt megálmodott elektronikus könyvtár
megvalósításának feltételei - a nagy teljesítményű számítógépek
elterjedésével és a hálózat világméretűvé válásával - napjainkra értek meg.
A műszaki lehetőség tehát adott, kérdés azonban, hogyan tudunk élni vele.
Könyvtárainkban a számítógépek eleinte csupán a katalógus építését és
karbantartását szolgálták, a gépek és a hálózat mindennapossá válása azonban
rövidesen az OPAC-katalógusok megjelenéséhez, az osztott katalógusok pedig a
könyvtárközi kapcsolatok leegyszerűsödéséhez vezettek. Az új technika
megjelenése egyidejűleg a könyvtárak falain kívül is éreztette hatását,
létrejött a bárki által elkészíthető és elérhető digitális publikáció, amely
bizonyos esetekben konkurálhat a hagyományos papíralapú dokumentumokkal.
Miben áll tehát az elektronikus könyvtár lényege? Egy 1994-ben született
meghatározás szerint "az elektronikus könyvtár a digitális
számítástechnikai, tároló- és kommunikációs eszközöknek, valamint
tárolókapacitásnak és szoftvereknek olyan együttese, amely az információ - a
hagyományos könyvtárban papíron és más anyagokon alapuló - gyűjtését,
katalogizálását, visszakeresését és terjesztését képes reprodukálni,
felülmúlni és gazdagítani".
Az elektronikus könyvtár ilyen szűkre szabott definíciója azonban
kérdéseket vet fel. Mi történjen az olyan klasszikus művekkel, mint a
`Háború és béke`; elégedjünk meg a képernyőn elérhető változatával, vagy
minden egyes alkalommal készítsük el annak - a könyvkiadás minőségi
követelményeihez képest - silány nyomtatott változatát? Vagy mi legyen a
sorsa az egy-egy korszak kulturális légkörét jellemző régi kiadványoknak,
amelyek rejtett értékei digitális úton nem közvetíthetők? Mindezen
megfontolások alapján egy évvel később egy kevésbé radikális definíció
látott napvilágot, amely a gyűjtőkört nem kizárólag a digitális formátumú
anyagokra korlátozza. A végső cél természetesen itt is olyan információs
rendszerek kifejlesztése, amelyek az idő múlásával mind nagyobb mértékben
digitálissá váló dokumentumok koherens gyűjteményének használatát teszik
lehetővé.
Ha kulcsszavakkal akarnánk körülírni a hálózatos elektronikus könyvtár
fogalmát, tartsuk meg a hagyományos könyvtárak jellemzéséhez használható
`tudás`, `megőrzés`, `közösség` fogalmakat, s ezt egészítsük ki az előző két
definícióban szereplő `számítógépek`, `hálózatok`, valamint `szolgáltatások`
és `kommunikáció` szavakkal.
Tudáson elsősorban a szervezett információ értendő, amelynek őrzése és
hozzáférhetővé tétele a könyvtárak legfontosabb missziója. A digitális
világban azonban talán nem egészen egyértelmű a megőrzés kategóriája, mert
ugyan ki merné garantálni, hogy a technikai fejlődés mai üteme mellett a
távoli jövőben is elérhető lesz a mai digitális formátumban rögzített
tartalom (fájltartalom és dokumentumstruktúrák, tároló közegek stb.).
A számítógépek és hálózatok eleinte csak a könyvtárakon belül jelentek
meg, majd a könyvtárak között, végül pedig az iskolákban, munkahelyeken,
otthonokban. Okkal feltételezhető, hogy az új valóság először a specifikus
közösségek szolgálatára szervezett kontextuális könyvtárakra lesz hatással,
mert ezekben az esetekben a szükségleteket könnyebb meghatározni, és
könnyebben lehet a sajátos igényeket szolgáló könyvtár specifikus
szolgáltatásait kialakítani.
Az elektronikus könyvtárak hálózatának koncepciójában a könyvtár és
felhasználójának viszonya leegyszerűsödik, kommunikációjuk megélénkül (e-
mail szolgáltatások, távoli bejelentkezés stb.).
Az eszme megvalósulása - elektronikus könyvtárak
Az elmélet és a gyakorlat természetesen gyakran eltér egymástól, a
következőkben a fent megfogalmazott elektronikus könyvtár koncepció
megvalósulását néhány történeti vagy technikai szempontból érdekesebb példán
vizsgáljuk.
Az 1971-ben beindított Gutenberg projekt célja szerzői jog által nem
korlátozott művek elektronikus gyűjteményének kialakítása. Az önkéntesek
által épített gyűjtemény jelenleg kb. 50 Gbájt lektűrt és klasszikus
irodalmi művet, valamint kézikönyvet tartalmaz többnyire bárki által
elérhető ASCII formátumban. Erre a "számítógépes könyvtárra" a fent
megfogalmazott koncepció szellemében a `tudás`, `megőrzés` és `számítógép`
kifejezéseket használhatjuk.
A 90-es évek elején a műszaki információ online szolgáltatását célzó
projektek többsége műszaki folyóiratok cikkeinek beszkennelt változatából
épített adatbázisaival járult hozzá az elektronikus könyvtárak eszméjéhez.
Az 1990-1994 között működő CORE projekt keretében például az Amerikai Kémiai
Társaság (American Chemical Society) által publikált folyóiratok beszkennelt
adatbázisát kezdték építeni. A grafikát és ASCII formátumú SGML jelölőkkel
ellátott szövegeket tartalmazó adatbázis dedikált X-Windows interfésszel
volt elérhető.
Hasonló célokat tűzött ki az 1991-1995 között 9 egyetem részvételével
működő TULlP projekt is. A 43 műszaki és természettudományos folyóirat
beszkennelt oldalait, képeit és bibliográfiai adatait tartalmazó adatbázis
felépítésével párhuzamosan vizsgálták a felhasználók szokásait, valamint a
modell technikai, szervezési és gazdasági vonatkozásait. Végeredményképpen
megállapították, hogy a hagyományos könyvtárakról a szigorú értelemben vett
elektronikus könyvtárakra való áttérés - elsősorban a hálózati átvitel
sebessége és a tárolási kapacitás korlátai miatt - jóval tovább tart, és
többe kerül, mint azt általában hiszik.
A CORE és TULIP projekteknél gyakorlatiasabbak voltak a számítástudomány
területén beindított USCTRI (Unified Computer Science Technical Report
Index), NTRS (NASA Technical Report Server), WATERS (Wide Area Technical
Report Service), CSTR (Computer Science Technical Reports) projektek.
Mindezek közös célja a szerverek egyszerű üzembe helyezése és karbantartása,
valamint a heterogén gyűjtemények fenntartása volt. A kialakított
adatbázisok nem kizárólagosan nyomtatott dokumentumok beszkennelt
variánsaiból épültek fel, hanem bekerültek olyan dokumentumok is, amelyek
eleve digitalizált formátumúak voltak (ASCII, MS-Word, PDF, HTML, GIF stb.).
Ha a fenti erőfeszítéseket kulcsszavainkkal akarnák jellemezni, akkor a
`tudás`, `közösség`, `számítógép` és `hálózatok` kifejezéseket
használhatnánk.
A konkrét adatbázis-építési kísérletek mellett az átfogó programok is
tartalmaztak részprojekteket elektronikus könyvtárak kialakítására. Az
1991-ben az Európai Közösség által útjára bocsátott `Telematika a
könyvtárakért program` (Telematics for Libraries) könyvtárakat célzó
részének első, 1994-ben részben lezárult, mintegy 51 projektet felölelő
fázisa elsősorban a könyvtári szolgáltatások és könyvtárközi hálózatok
fejlesztésére koncentrált. A program 1995-ben beindított, 21 projektet
átfogó második fázisa a "gyűjteménycentrikusság" "hozzáférés-centrikussággá"
alakítását tűzte ki céljául a források megosztása, hálózatos szolgáltatások
és kapcsolatok kialakítása révén. A két fázis célkitűzései közötti fejlődés
ma még nehezen érzékelhető, hiszen mindkettő elsősorban a hagyományos
szolgáltatások (OPAC, könyvtárközi kölcsönzés) fejlesztésére koncentrál,
részleteinek hatása pedig még nem érzékelhető. A programot az eddigiekkel
összhangban a `tudás`, `megőrzés`, `számítógépek`, `hálózatok` és
`szolgáltatások` kulcsszavakkal jellemezhetnénk.
A `Telematika a könyvtárakért` programhoz hasonló az angliai
`Elektronikus könyvtári projekt` (Electronic Library Programme). Az 1994-ben
szárnyaira bocsátott program elsősorban a felsőoktatási és szakkönyvtárakkal
szemben megnövekedett igényeknek (a hallgatók számának gyors növekedése, a
szakinformáció mennyiségének robbanásszerű növekedése) kíván eleget tenni.
Az 59 részprojektet felölelő program egyik projektje sem törekszik az
elektronikus könyvtár teljes víziójának megvalósítására. Olyan projekteket
találunk itt, mint elektronikus dokumentumszolgáltatás, elektronikus
folyóiratok, képek digitalizált gyűjteményének építése, jegyzetek
digitalizált szolgáltatása, hálózatos információforrások intenzív
kiaknázása, könyvtári munkatársak belső képzése. A program kimenetele a
Telematika programmal összevetve - jól meghatározott cselekvési területe
(felsőoktatási szféra) és nemzeti vonatkozása révén - kézzelfoghatóbb
sikerekkel kecsegtet. Jellemzéséhez a kulcsszavak mindegyike felhasználható,
de a `megőrzés` kifejezés természetesen csak a digitalizálást vállaló
projekteket illeti meg.
Jövőbe tekintő az egyesült államokbeli ARPA és NASA finanszírozásban
1994-ben hat intézmény részvételével elindított 4 éves elektronikus
könyvtári kezdeményezés (Digital Library Initiative = DLI) [*]. A program
fókuszában a digitális formájú információ gyűjtése, tárolása és szervezése,
valamint ezek keresése és feldolgozása áll, különös hangsúlyt fektetve az
Interneten folyó kommunikációra.
----------------------------------------------------------------------------
[*] A DLI programról részletesebben lásd J. W. Berry: Digital libraries: New
initiatives with Worldwide Implications (= IFLA Journal, 22. köt. 1. sz.
1996. 917. o.) című tanulmánya alapján készült 'Elektronikus könyvtárak
és az egyetemes információs infrastruktúra c. referátumot' (TMT, 44.
köt. 7-8. sz. 1997. 281-284. o.).
----------------------------------------------------------------------------
A Carnegie Mellon Egyetemen folyó Informedia projekt a
természettudományok és a matematika videón fellelhető anyagait kívánja
hozzáférhetővé tenni. A kutatási program a beszéd integrálhatóságát, a kép
és a természetes nyelv felismerését, az ember és számítógép kölcsönhatását,
a digitális videó használatának árszabását, valamint a titkosság és
biztonság kérdését vizsgálja.
A Berkeley Egyetem elektronikus könyvtári projektje a környezetvédelmi
információkra összpontosít. A kutatási témák: az automatikus indexelés, az
intelligens kereső eljárások, a digitális könyvtári alkalmazásokat támogató
adatbáziskezelő eljárások, a dokumentumelemzés új módszerei, és a távoli
böngészést szolgáló adattömörítő és kommunikációs eszközök.
Michigani Egyetem: Általános digitális földtudományi és űrkutatási
multimédia-könyvtár. A vizsgálati környezet az együttműködő résztvevők három
csoportja (felhasználók, közvetítők, gyűjteményfenntartók) között fog
megoszlani.
A Santa Barbara Egyetemen folyó Alexandria projekt célja térképek és
képes anyagok nagy és osztott gyűjteményének hálózaton való megjelenítése. A
vizsgálatok tárgya a térbeli indexelés és grafikai információ.
Stanford Egyetem: Megosztott környezet heterogén hálózati
információforrásokból és gyűjteményekből álló virtuális könyvtár számára.
Az Illinois Egyetem elektronikus könyvtári projektje a műszaki és
természettudományok területén megjelenő magazinokra és folyóiratokra
összpontosít. A DLI jellemzéséhez a `megőrzés` kivételével valamennyi
kulcsszavunkat felhasználhatjuk.
De mi is az Internet?
Az Internet lényegének meghatározásához először tisztázni kell, mit
kezdenek az emberek vele. Az egyesült államokbeli NSFNET 1995 közepéig
begyűjtött adatai szerint az Internet fő gerinchálózatát legnagyobbrészt
WWW-böngészésre és keresésre (28%), kommunikációra (e-mail és news groupok:
23%), valamint "javak szállítására", vagyis szoftverek és információk WWW és
ftp általi átvitelére használták. Bár százalékosan kommunikációra kevesebbet
használták, jelentőségét mégsem szabad alábecsülni, mert például a news
groupok esetében a számok csupán a news szerverek közötti forgalmat
mutatják, és nem szerepel a felmérésben a lokális és intranet hálózatok
fogalma sem.
Az információtechnika fejlődése és az Internet olyan virtuális közösségek
létrejöttét támogatják, amelyek tagjai a földrajzi kötöttségek korlátain
túllépve kulturális, politikai, szakmai stb. jellemzők alapján válnak
ugyanazon közösségek részeivé. E gondolat továbbviteleként az Internet
virtuális térként, fizikai és időbeli világunk új dimenziójaként
definiálható. Az Internet valóságos találkozóhely, többdimenziós
kommunikációs médium, amely a tudományos világ számára már mindennapos
eszköz. Új szóösszetételek - "füstírás" (skywriting), "ezoterikus
publikálás" (esoteric publishing) - alkotásával próbáljuk a jelenséget
megközelíteni, amely lényegét tekintve egyszerre új médium, ugyanakkor új
kommunikációs modell.
Az elektronikus könyvtári hálózat víziója
Egy hálózat igazi értékének több köze van a közösséghez, mint az
információhoz. Az Internet felfogható puszta közegként; amely az
elektronikus könyvtárakat elviszi és bemutatja a közösségeknek. Az
elektronikus könyvtárak hálózata a gyakorlatban igazán a hagyományos
kommunikációs struktúrákat nélkülöző, földrajzi távolsággal elválasztott
közösségek számára jelentős, ahol aktív részesévé válhat a tudás
megalkotásának és őrzésének.
A hagyományos könyvtár tárgya a könyv, amelynek értéke "szent" és "örökké
őrzendő ". Megszületése, könyvtárba kerülése, és az olvasókhoz való eljutása
időben hosszú folyamat. Az ipari fejlődés csökkentette a nyomdai
költségeket, a távolságokat, az analfabetizmust, viszont ugrásszerűen
növekedett az információ mennyisége, ami nagyfokú specializációhoz vezetett,
s megszülettek a folyóiratok, kutatási jelentések, konferenciaanyagok,
előadások. A tudás új típusát reprezentáló új anyag a "cikk". Nem "szent"
többé, hanem hivatalos, értékét a szerkesztő vagy a bírálóbizottság hitele
adja. Ezt a tudást nem az "örökkévalóságnak" szánják, hanem hogy egy ideig
vita tárgyát képezve finomodjék, és végül túlélő része könyvben
szentesíttessék. A könyvtárak nehezen követik e specializációt, s
végeredményképpen maguk a könyvtárak szakosodnak egy-egy meghatározott
közösség érdeklődési területére. Ugyanakkor a könyvtárak egyre aktívabb
szerepvállalásra kényszerülnek.
És most érkeztünk a mi digitális könyvtári hálózatunkhoz! A
kiadványszerkesztők és a WWW segítségével bárki publikálhat, a folyamat
felgyorsul, a tárgy a továbbiakban maga az ötlet, a gondolat lesz.
Az elektronikus levelezés révén a közösségek megerősítik kohéziójukat. A
gyors eredményre jutás érdekében az ötleteket reprintekben teszik közzé,
vagy nem hivatalos munkaértekezletek anyagaként bocsátják vitára. A
sikeresnek bizonyult ötleteket publikálják aztán folyóiratokban és hivatalos
konferenciákon.
Az elektronikus levelezés és a WWW jóvoltából a könyvtár könnyebben
érheti el a közösségeket, és új szolgáltatásokkal állhat elő (pl. workshopok
meghirdetése). Ma az olvasók is könnyebben működhetnek együtt a könyvtárral.
Nemcsak az OPAC-ot érhetik el, hanem - egy szélsőséges forgatókönyv szerint
- részesei lehetnek a metatudás olyan új fajtáinak, amelyek éppen a
könyvtárat gazdagíthatják. Részt vehetnek pl. a tezaurusz finomításában és
kiegészítésében, vagy annotációkat és kommentárokat fűzhetnek a katalógushoz
vagy a digitális dokumentumokhoz stb. Az elektronikus könyvtárak hálózata
tehát többre hivatott, semmint hogy jól szervezett adat- és információtár
legyen, ezzel eleget téve a könyvtárak hagyományos őrzési feladatának. Az
elektronikus könyvtárak hálózatának missziója, hogy az Internet nyújtotta
lehetőségeket kihasználva ösztönözze, segítse és nyomon kövesse saját
születésének folyamatát, s ezáltal maga is élő és aktív részesévé váljon az
általa támogatott különböző virtuális közösségeknek.
E vízió konkrét megnyilvánulásaként említhető az Internet Archeology
elektronikus folyóirat projektje, amelyben nemcsak az egyes lelőhelyek
rekonstrukciójának virtuális multimédia-valósága található meg, de rajta
keresztül más, pl. ásatási anyagokat tartalmazó külső adatbázisok is
elérhetők, az olvasók pedig saját elemzéseiket és véleményüket a megjelenő
cikkekhez csatolhatják.
A fent említett projektek közül hasonló irányba haladnak a DLI program, a
michigani, stanfordi és illinoisi egyetemek projektjei, Portugáliában pedig
jelenleg folynak a tárgyalások az akadémiai publikációk nemzeti tárának
kialakításáról.
Az elektronikus könyvtárak víziójának, valamint az Európai Közösség
programajánlásainak továbbgondolására a fent megfogalmazott nézetekkel
összhangban két helyen is mód nyílik: a DELOS munkacsoportban
(http://www.area.pi.cnr.it/ErcimDL/delos.html), illetve a SAMOS projekt
keretében (http://www.area.pi.cnr.it/ErcimDL/samos.html).