Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

                   Borbinha, J. L. B. - Delgado, J. C. M.

                     AZ ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRAK HÁLÓZATA

           (In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1997. 9. szám)

           (Forrás: BORBINHA, J. L. B. - DELGADO, J. C. M.:
  Networked digital libraries. - Microcomputers for Information Management:
 Global Internetworking for Libraries, 13. köt. 3-4. sz. 1996. 195-216. o.)

                        (Fordította: Lengyel Mónika)


   Mi  is  az  a  könyvtár? - tehetjük fel ma újra az emberiség felhalmozott
tudásának tárára, annak mibenlétére vonatkozó kérdést. A világ megváltozott,
a  számítógépek, az Internet, az elektronikus levelezés és a WWW megjelenése
és  elterjedése  a  könyvtár  fogalmának  és  feladatának  újradefiniálását,
kitágítását   veti  fel.  Az  Internet  és  a  könyvtárak  közös  világa  új
perspektívákat   teremt,   egy  új  valóságot,  az  elektronikus  könyvtárak
hálózatát.


                      Az elektronikus könyvtár fogalma

   Az  elektronikus könyvtár eszméje nem az Internet megjelenéséhez kötődik,
csírája  már  megtalálható  Vannevar  Bush  1945-ben  publikált  "memexének"
leírásában.  Koncepciója  egy  gépesített, határtalan kapacitású, könyveket,
cikkeket,   személyes  jegyzeteket,  fotókat  tartalmazó  magániratcsomó  és
könyvtár,  amely  felhasználója  számára  gyors  asszociatív  alapú keresést
biztosít.   Az   ötven   évvel  ezelőtt  megálmodott  elektronikus  könyvtár
megvalósításának    feltételei   -   a   nagy   teljesítményű   számítógépek
elterjedésével  és a hálózat világméretűvé válásával - napjainkra értek meg.
A műszaki lehetőség tehát adott, kérdés azonban, hogyan tudunk élni vele.

   Könyvtárainkban  a  számítógépek  eleinte  csupán a katalógus építését és
karbantartását szolgálták, a gépek és a hálózat mindennapossá válása azonban
rövidesen az OPAC-katalógusok megjelenéséhez, az osztott katalógusok pedig a
könyvtárközi   kapcsolatok  leegyszerűsödéséhez  vezettek.  Az  új  technika
megjelenése  egyidejűleg  a  könyvtárak  falain  kívül is éreztette hatását,
létrejött a bárki által elkészíthető és elérhető digitális publikáció, amely
bizonyos esetekben konkurálhat a hagyományos papíralapú dokumentumokkal.

   Miben  áll tehát az elektronikus könyvtár lényege? Egy 1994-ben született
meghatározás    szerint    "az    elektronikus    könyvtár    a    digitális
számítástechnikai,    tároló-   és   kommunikációs   eszközöknek,   valamint
tárolókapacitásnak és szoftvereknek olyan együttese, amely az információ - a
hagyományos  könyvtárban  papíron  és  más  anyagokon  alapuló  - gyűjtését,
katalogizálását,   visszakeresését   és   terjesztését  képes  reprodukálni,
felülmúlni és gazdagítani".

   Az   elektronikus  könyvtár  ilyen  szűkre  szabott  definíciója  azonban
kérdéseket  vet  fel.  Mi  történjen  az  olyan  klasszikus művekkel, mint a
`Háború  és  béke`;  elégedjünk  meg a képernyőn elérhető változatával, vagy
minden  egyes  alkalommal  készítsük  el  annak  -  a  könyvkiadás  minőségi
követelményeihez  képest  -  silány  nyomtatott változatát? Vagy mi legyen a
sorsa  az  egy-egy  korszak kulturális légkörét jellemző régi kiadványoknak,
amelyek   rejtett   értékei   digitális  úton  nem  közvetíthetők?  Mindezen
megfontolások  alapján  egy  évvel  később  egy  kevésbé radikális definíció
látott  napvilágot,  amely  a gyűjtőkört nem kizárólag a digitális formátumú
anyagokra  korlátozza.  A  végső  cél természetesen itt is olyan információs
rendszerek  kifejlesztése,  amelyek  az idő múlásával mind nagyobb mértékben
digitálissá  váló  dokumentumok  koherens  gyűjteményének használatát teszik
lehetővé.

   Ha  kulcsszavakkal  akarnánk  körülírni a hálózatos elektronikus könyvtár
fogalmát,  tartsuk  meg  a  hagyományos könyvtárak jellemzéséhez használható
`tudás`, `megőrzés`, `közösség` fogalmakat, s ezt egészítsük ki az előző két
definícióban szereplő `számítógépek`, `hálózatok`, valamint `szolgáltatások`
és `kommunikáció` szavakkal.

   Tudáson  elsősorban  a  szervezett információ értendő, amelynek őrzése és
hozzáférhetővé  tétele  a  könyvtárak  legfontosabb  missziója.  A digitális
világban  azonban  talán nem egészen egyértelmű a megőrzés kategóriája, mert
ugyan  ki  merné  garantálni,  hogy a technikai fejlődés mai üteme mellett a
távoli  jövőben  is  elérhető  lesz  a  mai  digitális formátumban rögzített
tartalom (fájltartalom és dokumentumstruktúrák, tároló közegek stb.).

   A  számítógépek  és  hálózatok eleinte csak a könyvtárakon belül jelentek
meg,  majd  a  könyvtárak  között, végül pedig az iskolákban, munkahelyeken,
otthonokban.  Okkal  feltételezhető, hogy az új valóság először a specifikus
közösségek  szolgálatára szervezett kontextuális könyvtárakra lesz hatással,
mert  ezekben  az  esetekben  a  szükségleteket  könnyebb  meghatározni,  és
könnyebben   lehet   a   sajátos   igényeket  szolgáló  könyvtár  specifikus
szolgáltatásait kialakítani.

   Az  elektronikus  könyvtárak  hálózatának  koncepciójában  a  könyvtár és
felhasználójának  viszonya  leegyszerűsödik,  kommunikációjuk megélénkül (e-
mail szolgáltatások, távoli bejelentkezés stb.).


              Az eszme megvalósulása - elektronikus könyvtárak

   Az  elmélet  és  a  gyakorlat  természetesen  gyakran  eltér egymástól, a
következőkben   a   fent   megfogalmazott  elektronikus  könyvtár  koncepció
megvalósulását néhány történeti vagy technikai szempontból érdekesebb példán
vizsgáljuk.

   Az  1971-ben  beindított  Gutenberg  projekt  célja szerzői jog által nem
korlátozott  művek  elektronikus  gyűjteményének  kialakítása. Az önkéntesek
által  épített  gyűjtemény  jelenleg  kb.  50  Gbájt  lektűrt  és klasszikus
irodalmi   művet,  valamint  kézikönyvet  tartalmaz  többnyire  bárki  által
elérhető   ASCII  formátumban.  Erre  a  "számítógépes  könyvtárra"  a  fent
megfogalmazott  koncepció  szellemében a `tudás`, `megőrzés` és `számítógép`
kifejezéseket használhatjuk.

   A  90-es  évek  elején  a  műszaki információ online szolgáltatását célzó
projektek  többsége  műszaki  folyóiratok cikkeinek beszkennelt változatából
épített  adatbázisaival  járult hozzá az elektronikus könyvtárak eszméjéhez.
Az 1990-1994 között működő CORE projekt keretében például az Amerikai Kémiai
Társaság (American Chemical Society) által publikált folyóiratok beszkennelt
adatbázisát  kezdték  építeni. A grafikát és ASCII formátumú SGML jelölőkkel
ellátott  szövegeket  tartalmazó  adatbázis  dedikált X-Windows interfésszel
volt elérhető.

   Hasonló  célokat  tűzött  ki  az 1991-1995 között 9 egyetem részvételével
működő  TULlP  projekt  is.  A  43  műszaki és természettudományos folyóirat
beszkennelt  oldalait,  képeit és bibliográfiai adatait tartalmazó adatbázis
felépítésével  párhuzamosan  vizsgálták a felhasználók szokásait, valamint a
modell  technikai,  szervezési és gazdasági vonatkozásait. Végeredményképpen
megállapították,  hogy a hagyományos könyvtárakról a szigorú értelemben vett
elektronikus  könyvtárakra  való  áttérés  -  elsősorban  a hálózati átvitel
sebessége  és  a  tárolási  kapacitás korlátai miatt - jóval tovább tart, és
többe kerül, mint azt általában hiszik.

   A  CORE és TULIP projekteknél gyakorlatiasabbak voltak a számítástudomány
területén  beindított  USCTRI  (Unified  Computer  Science  Technical Report
Index),  NTRS  (NASA  Technical  Report Server), WATERS (Wide Area Technical
Report  Service),  CSTR  (Computer  Science  Technical  Reports)  projektek.
Mindezek közös célja a szerverek egyszerű üzembe helyezése és karbantartása,
valamint   a   heterogén   gyűjtemények   fenntartása  volt.  A  kialakított
adatbázisok    nem   kizárólagosan   nyomtatott   dokumentumok   beszkennelt
variánsaiból  épültek  fel,  hanem bekerültek olyan dokumentumok is, amelyek
eleve digitalizált formátumúak voltak (ASCII, MS-Word, PDF, HTML, GIF stb.).
Ha  a  fenti  erőfeszítéseket  kulcsszavainkkal  akarnák jellemezni, akkor a
`tudás`,    `közösség`,    `számítógép`    és    `hálózatok`   kifejezéseket
használhatnánk.

   A  konkrét  adatbázis-építési  kísérletek  mellett az átfogó programok is
tartalmaztak   részprojekteket  elektronikus  könyvtárak  kialakítására.  Az
1991-ben   az   Európai   Közösség  által  útjára  bocsátott  `Telematika  a
könyvtárakért   program`   (Telematics  for  Libraries)  könyvtárakat  célzó
részének  első,  1994-ben  részben  lezárult,  mintegy 51 projektet felölelő
fázisa  elsősorban  a  könyvtári  szolgáltatások  és  könyvtárközi hálózatok
fejlesztésére  koncentrált.  A  program  1995-ben  beindított,  21 projektet
átfogó második fázisa a "gyűjteménycentrikusság" "hozzáférés-centrikussággá"
alakítását  tűzte ki céljául a források megosztása, hálózatos szolgáltatások
és  kapcsolatok kialakítása révén. A két fázis célkitűzései közötti fejlődés
ma  még  nehezen  érzékelhető,  hiszen  mindkettő  elsősorban  a hagyományos
szolgáltatások  (OPAC,  könyvtárközi  kölcsönzés)  fejlesztésére koncentrál,
részleteinek  hatása  pedig  még nem érzékelhető. A programot az eddigiekkel
összhangban   a   `tudás`,   `megőrzés`,   `számítógépek`,   `hálózatok`  és
`szolgáltatások` kulcsszavakkal jellemezhetnénk.

   A   `Telematika   a   könyvtárakért`   programhoz   hasonló   az  angliai
`Elektronikus könyvtári projekt` (Electronic Library Programme). Az 1994-ben
szárnyaira bocsátott program elsősorban a felsőoktatási és szakkönyvtárakkal
szemben  megnövekedett  igényeknek (a hallgatók számának gyors növekedése, a
szakinformáció  mennyiségének  robbanásszerű növekedése) kíván eleget tenni.
Az  59  részprojektet  felölelő  program  egyik  projektje  sem törekszik az
elektronikus  könyvtár  teljes víziójának megvalósítására. Olyan projekteket
találunk   itt,   mint   elektronikus  dokumentumszolgáltatás,  elektronikus
folyóiratok,    képek   digitalizált   gyűjteményének   építése,   jegyzetek
digitalizált    szolgáltatása,    hálózatos    információforrások   intenzív
kiaknázása,  könyvtári  munkatársak  belső  képzése.  A program kimenetele a
Telematika  programmal  összevetve  -  jól meghatározott cselekvési területe
(felsőoktatási  szféra)  és  nemzeti  vonatkozása  révén  -  kézzelfoghatóbb
sikerekkel kecsegtet. Jellemzéséhez a kulcsszavak mindegyike felhasználható,
de  a  `megőrzés`  kifejezés  természetesen  csak  a  digitalizálást vállaló
projekteket illeti meg.

   Jövőbe  tekintő  az  egyesült  államokbeli  ARPA és NASA finanszírozásban
1994-ben   hat   intézmény  részvételével  elindított  4  éves  elektronikus
könyvtári  kezdeményezés  (Digital  Library Initiative = DLI) [*]. A program
fókuszában  a digitális formájú információ gyűjtése, tárolása és szervezése,
valamint  ezek  keresése  és feldolgozása áll, különös hangsúlyt fektetve az
Interneten folyó kommunikációra.

----------------------------------------------------------------------------
[*] A DLI programról részletesebben lásd J. W. Berry: Digital libraries: New
    initiatives with Worldwide Implications (= IFLA Journal, 22. köt. 1. sz.
    1996.  917. o.) című tanulmánya alapján készült 'Elektronikus könyvtárak
    és  az  egyetemes  információs  infrastruktúra c. referátumot' (TMT, 44.
    köt. 7-8. sz. 1997. 281-284. o.).
----------------------------------------------------------------------------

   A    Carnegie    Mellon    Egyetemen    folyó    Informedia   projekt   a
természettudományok  és  a  matematika  videón  fellelhető  anyagait kívánja
hozzáférhetővé  tenni.  A kutatási program a beszéd integrálhatóságát, a kép
és  a természetes nyelv felismerését, az ember és számítógép kölcsönhatását,
a   digitális  videó  használatának  árszabását,  valamint  a  titkosság  és
biztonság kérdését vizsgálja.

   A  Berkeley  Egyetem  elektronikus könyvtári projektje a környezetvédelmi
információkra  összpontosít.  A kutatási témák: az automatikus indexelés, az
intelligens  kereső eljárások, a digitális könyvtári alkalmazásokat támogató
adatbáziskezelő  eljárások,  a  dokumentumelemzés  új módszerei, és a távoli
böngészést szolgáló adattömörítő és kommunikációs eszközök.

   Michigani   Egyetem:  Általános  digitális  földtudományi  és  űrkutatási
multimédia-könyvtár. A vizsgálati környezet az együttműködő résztvevők három
csoportja   (felhasználók,   közvetítők,  gyűjteményfenntartók)  között  fog
megoszlani.

   A  Santa  Barbara  Egyetemen  folyó  Alexandria projekt célja térképek és
képes anyagok nagy és osztott gyűjteményének hálózaton való megjelenítése. A
vizsgálatok tárgya a térbeli indexelés és grafikai információ.

   Stanford     Egyetem:    Megosztott    környezet    heterogén    hálózati
információforrásokból és gyűjteményekből álló virtuális könyvtár számára.

   Az  Illinois  Egyetem  elektronikus  könyvtári  projektje  a  műszaki  és
természettudományok   területén   megjelenő   magazinokra  és  folyóiratokra
összpontosít.  A  DLI  jellemzéséhez  a  `megőrzés`  kivételével  valamennyi
kulcsszavunkat felhasználhatjuk.


                            De mi is az Internet?

   Az  Internet  lényegének  meghatározásához  először  tisztázni  kell, mit
kezdenek  az  emberek  vele.  Az  egyesült  államokbeli NSFNET 1995 közepéig
begyűjtött  adatai  szerint  az  Internet fő gerinchálózatát legnagyobbrészt
WWW-böngészésre  és keresésre (28%), kommunikációra (e-mail és news groupok:
23%), valamint "javak szállítására", vagyis szoftverek és információk WWW és
ftp általi átvitelére használták. Bár százalékosan kommunikációra kevesebbet
használták,  jelentőségét  mégsem  szabad  alábecsülni,  mert például a news
groupok  esetében  a  számok  csupán  a  news  szerverek  közötti  forgalmat
mutatják,  és  nem  szerepel  a  felmérésben a lokális és intranet hálózatok
fogalma sem.

   Az információtechnika fejlődése és az Internet olyan virtuális közösségek
létrejöttét  támogatják,  amelyek  tagjai  a földrajzi kötöttségek korlátain
túllépve  kulturális,  politikai,  szakmai  stb.  jellemzők  alapján  válnak
ugyanazon  közösségek  részeivé.  E  gondolat  továbbviteleként  az Internet
virtuális   térként,   fizikai   és   időbeli   világunk  új  dimenziójaként
definiálható.    Az    Internet   valóságos   találkozóhely,   többdimenziós
kommunikációs  médium,  amely  a  tudományos  világ  számára már mindennapos
eszköz.   Új   szóösszetételek   -   "füstírás"   (skywriting),  "ezoterikus
publikálás"  (esoteric  publishing)  -  alkotásával  próbáljuk  a jelenséget
megközelíteni,  amely  lényegét  tekintve egyszerre új médium, ugyanakkor új
kommunikációs modell.


                  Az elektronikus könyvtári hálózat víziója

   Egy  hálózat  igazi  értékének  több  köze  van  a  közösséghez,  mint az
információhoz.   Az   Internet   felfogható   puszta   közegként;  amely  az
elektronikus   könyvtárakat   elviszi   és  bemutatja  a  közösségeknek.  Az
elektronikus   könyvtárak  hálózata  a  gyakorlatban  igazán  a  hagyományos
kommunikációs  struktúrákat  nélkülöző,  földrajzi  távolsággal elválasztott
közösségek   számára   jelentős,   ahol   aktív  részesévé  válhat  a  tudás
megalkotásának és őrzésének.

   A hagyományos könyvtár tárgya a könyv, amelynek értéke "szent" és "örökké
őrzendő ". Megszületése, könyvtárba kerülése, és az olvasókhoz való eljutása
időben   hosszú   folyamat.   Az   ipari  fejlődés  csökkentette  a  nyomdai
költségeket,   a  távolságokat,  az  analfabetizmust,  viszont  ugrásszerűen
növekedett az információ mennyisége, ami nagyfokú specializációhoz vezetett,
s  megszülettek  a  folyóiratok,  kutatási  jelentések,  konferenciaanyagok,
előadások.  A  tudás  új típusát reprezentáló új anyag a "cikk". Nem "szent"
többé,  hanem  hivatalos, értékét a szerkesztő vagy a bírálóbizottság hitele
adja.  Ezt  a tudást nem az "örökkévalóságnak" szánják, hanem hogy egy ideig
vita   tárgyát   képezve   finomodjék,   és   végül  túlélő  része  könyvben
szentesíttessék.   A   könyvtárak   nehezen   követik  e  specializációt,  s
végeredményképpen  maguk  a  könyvtárak  szakosodnak  egy-egy  meghatározott
közösség  érdeklődési  területére.  Ugyanakkor  a  könyvtárak egyre aktívabb
szerepvállalásra kényszerülnek.

   És   most   érkeztünk   a   mi   digitális   könyvtári  hálózatunkhoz!  A
kiadványszerkesztők  és  a  WWW  segítségével  bárki publikálhat, a folyamat
felgyorsul, a tárgy a továbbiakban maga az ötlet, a gondolat lesz.

   Az  elektronikus levelezés révén a közösségek megerősítik kohéziójukat. A
gyors  eredményre  jutás  érdekében  az ötleteket reprintekben teszik közzé,
vagy   nem   hivatalos  munkaértekezletek  anyagaként  bocsátják  vitára.  A
sikeresnek bizonyult ötleteket publikálják aztán folyóiratokban és hivatalos
konferenciákon.

   Az  elektronikus  levelezés  és  a  WWW  jóvoltából a könyvtár könnyebben
érheti el a közösségeket, és új szolgáltatásokkal állhat elő (pl. workshopok
meghirdetése). Ma az olvasók is könnyebben működhetnek együtt a könyvtárral.
Nemcsak  az OPAC-ot érhetik el, hanem - egy szélsőséges forgatókönyv szerint
-  részesei  lehetnek  a  metatudás  olyan  új  fajtáinak,  amelyek  éppen a
könyvtárat  gazdagíthatják.  Részt vehetnek pl. a tezaurusz finomításában és
kiegészítésében, vagy annotációkat és kommentárokat fűzhetnek a katalógushoz
vagy  a  digitális  dokumentumokhoz stb. Az elektronikus könyvtárak hálózata
tehát  többre  hivatott,  semmint hogy jól szervezett adat- és információtár
legyen,  ezzel  eleget  téve a könyvtárak hagyományos őrzési feladatának. Az
elektronikus  könyvtárak  hálózatának  missziója, hogy az Internet nyújtotta
lehetőségeket  kihasználva  ösztönözze,  segítse  és  nyomon  kövesse  saját
születésének  folyamatát, s ezáltal maga is élő és aktív részesévé váljon az
általa támogatott különböző virtuális közösségeknek.

   E  vízió  konkrét  megnyilvánulásaként  említhető  az Internet Archeology
elektronikus  folyóirat  projektje,  amelyben  nemcsak  az  egyes lelőhelyek
rekonstrukciójának  virtuális  multimédia-valósága  található  meg, de rajta
keresztül  más,  pl.  ásatási  anyagokat  tartalmazó  külső  adatbázisok  is
elérhetők,  az  olvasók pedig saját elemzéseiket és véleményüket a megjelenő
cikkekhez csatolhatják.

   A fent említett projektek közül hasonló irányba haladnak a DLI program, a
michigani,  stanfordi és illinoisi egyetemek projektjei, Portugáliában pedig
jelenleg  folynak  a  tárgyalások  az  akadémiai publikációk nemzeti tárának
kialakításáról.

   Az  elektronikus  könyvtárak  víziójának,  valamint  az  Európai Közösség
programajánlásainak   továbbgondolására  a  fent  megfogalmazott  nézetekkel
összhangban   két   helyen   is   mód   nyílik:   a   DELOS  munkacsoportban
(http://www.area.pi.cnr.it/ErcimDL/delos.html),   illetve  a  SAMOS  projekt
keretében (http://www.area.pi.cnr.it/ErcimDL/samos.html).
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.