Dr. Sebestyén György
(lion@ludens.elte.hu)
Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtár és Informatikai Tanszék
(http://www.oszk.hu/kiadvany/iras/11sgy.html)
Írás tegnap és holnap, I. évf. 1. sz., (1997. augusztus)
A GUTENBERG-GALAXIS ÉS A DIGITÁLIS KULTÚRA SZINTÉZISE:
(Az elektronikus-virtuális könyvtár)
1. A digitális kultúra helye az írásos kommunikáció történetében
A digitális kultúra elnevezést többen vitatják, egyeseknek ez az
elnevezés nem tűnik a legtökéletesebb elnevezésnek. Az elnevezés körüli
vitába nem nagyon érdemes belemenni, hiszen azt senki sem vitathatja, hogy a
kulturális értékek modern elektronikus információ-hordozókra vitele, azaz
digitalizálása olyan parancs és olyan szükségszerűség, amelyet az egész
emberi társadalom fejlődése diktál. Ezt a globális fejlődési tendenciát az
információs társadalom [1] néven szokás meghatározni. Az információs
társadalom fogalma azon túl, hogy teljesen áthatotta a tudományos és
politikai gondolkodásmódot, ma már szervesen hozzá tartozik mindennapjaink
életéhez és folyamatosan épül bele a jelen kor történelmébe. A sokat citált
információs társadalom tehát korántsem üres szólam. Mi sem bizonyítja ezt
ékesszólóbban, mint az a tény, hogy Bangemann-jelentés ajánlásainak
megfelelően az Európa Tanács a Korfun elfogadott Európa az információs
társadalom útján program alapján felállította az Információs Társadalom
Fórumát. [2] A Fórum jelentőségét támasztja alá, hogy titkársága Brüsszelben
működik, a különböző munkacsoportokban dolgozó 124 szakértőt az Európai Unió
tagországai delegálták, és a Fórum az információs társadalom építésével
foglalkozó éves beszámolóját az Európai Bizottság elé terjeszti.
Mi volt az az út, amely elvezetett az információs társadalom
kialakulásáig? Milyen szerepet játszanak ebben az írásbeli kommunikáció
különböző eszközrendszerei? Anélkül, hogy részletesebb könyv- és
könyvtörténeti elemzésekbe kezdenénk, mindenképpen utalni kell néhány
alapvető forradalmi változásra, amelyek nélkül lehetetlen megragadni a
digitális kultúra és az információs társadalom lényegét.
Az írás feltalálása óta - amely egyébként az emberiség egyik
legforradalmibb találmánya volt - három további olyan meghatározó változást
lehet számon tartani, amelyek alapvetően és maradandóan forradalmasították
az írásbeli kommunikáció hatékonyságát.
Az első ilyen forradalom volt a fonetikus értéket hordozó alfabetikus
írás feltalálása, amely feláldozva az írásjelek analóg szemantikai
tartalmát, egyszer s mindenkorra két külön rendszerré alakította a szöveget
és a tartalmat. [3] Az alfabetikus írás kezdetei az i.e. XIII. századra
tehetők, és ez az írásmód van használatban mind a mai napig!
A második nagy forradalom időpontját 1440 körülre teszik, amikor Johannes
Gensfleisch Gutenberg mainzi aranyműves feltalálta a sokszorosításra
alkalmas könyvnyomtatást. A nyomtatás a szöveget hordozó dokumentumot
bontotta szét két külön rendszerré, egyrészt az eredeti alkotás során
elkészített egy példányban lévő kéziratra, másrészt a társadalmi
fogyasztásra előállított tömegtermékre. A Gutenberg-galaxis több mint
félévezrede létezik, és az ezt alkotó írásbeli kommunikációs tevékenységek
napjainkban is általánosan használatosak és teljes sikernek örvendenek.
Az írásbeliség harmadik nagy forradalma korunkban játszódik le, és a bele
tartozó jelenségek kissé leegyszerűsítve az elektronikus írásbeliség néven
foglalhatók össze. Ennek a legújabb, harmadik forradalomnak nem olyan könnyű
megvonni a mérlegét, mint az előző kettőnek, hiszen még javában zajlik, és
így még a legrövidebb történelmi visszatekintésre sincs módunk. Hatása
azonban máris egyértelmű, hiszen alapjaiban változtatja meg az írásbeli
kommunikáció minden lényeges struktúráját és rendszerét, anélkül azonban,
hogy lerombolná vagy akár csak csorbítaná az előző két forradalom
vívmányait.
Az írásbeli kommunikációs eszközrendszer elektronikus forradalma tehát
az, amely elvezet a digitális kultúra és az információs társadalom
kialakulásához. Hogyan működik ez az elektronizált eszközrendszer, melyek a
legfontosabb elemei és jellemzői?
2. A digitális kultúra technológiai eszközrendszere
az írásbeliség területén
Nos, elsőként az elektronikus kiadványszerkesztést kell megvizsgálnunk,
hiszen mint ahogyan a mainzi aranyműves által 1440 körül feltalált
könyvnyomtatás vált a Gutenberg-galaxis alapjává, úgy az elektronikus
szövegszerkesztés tekinthető a mai digitalizáció legfontosabb pillérének.
Az elektronikus kiadványszerkesztés, vagy angol betűszavával kifejezve, a
DTP (Desk Top Publishing) már évek óta annyira elterjedt, hogy nem
hiányozhat még egyetlen normálisan működő intézmény vagy vállalat
titkárságáról sem. Az írásos kommunikációt tanulmányozó kutató számára
azonban a DTP vonatkozásában az a legizgalmasabb kérdés, hogy ez az új
eszközrendszer a digitális kultúra kezdetén valóban ugyanazt a jelenséget
hozza-e létre, mint a könyvnyomtatás tette ezt a Gutenberg-galaxis
megszületésekor?
Miről is van itt szó? Nos, a DTP szószerinti fordításban "íróasztal
lapjáról vagy tetejéről történő publikálást" jelent. Minden íróasztalon
elfér egy PC és egy nyomtató, amelyek egy szöveg- vagy kiadványszerkesztő
program segítségével ezt az egyetlen íróasztallapot pillanatok alatt
átalakítják szerkesztő vagy fordító irodává, kiadói hivatallá, nyomdai
műhellyé. A DTP felhasználója tehát a digitális kultúra korszakának kezdetén
ugyanúgy lehet egyszemélyben szerző, szerkesztő, lektor, tipográfus, kiadó
és nyomdász, mint voltak az inkunábulumok szerzői közül sokan a Gutenberg-
galaxis hajnalán.
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a DTP egy ugyanolyan mértékű
technológiai forradalmat jelent, mint Gutenberg idején a könyvnyomtatás
feltalálása. Az írásbeliségnek ez a két nagy forradalma egyaránt a kiadói
termelékenység növekedésének és a társadalom demokratizálódásának irányába
hatott.
A fentieknek tudható be tehát az, hogy habár a DTP bármely szerzőt
sajátmaga könyvkiadójává és nyomdászává tehet, ugyanakkor paradox módon a
DTP nem jelent fenyegetést a professzionális könyvkiadók számára, sőt
ellenkezőleg, ez a technológia a könyvkiadók soha nem látott ütemű
elszaporodásához vezetett.
Azt lehet tehát mondani, hogy a DTP minden vonatkozásban megnövelte a
publikációs tevékenység sebességét volumenét, mert egyrészt a szerzők
kézirataikat áttételek nélkül, sokkalta gyorsabban és gondozottabban tudják
előállítani, mint az írógéppel, másrészt a kéziratoknak ezt a
robbanásszerűen megnövekedett volumenét a kiadóknak egy minden eddiginél
nagyobb kapacitása és választéka tudja sokszorosítani. Az angol nyelvű
szlogen, "Publish or Perish!" (Publikálj vagy pusztulj el!) tehát
napjainkban sokkalta aktuálisabbnak tűnik, mint valaha.
Van a DTP-nek egy olyan forradalmi újítása is, amely a legközvetlenebb
összefüggésben áll az elektronikus könyvtár problematikájával, és erről
eddig még nem emlékeztünk meg. Habár a Gutenberg-féle nyomtatáshoz hasonlóan
a DTP is a nyomtatott végtermék előállítására törekszik, van egy óriási
különbség: az elektronikus publikálás alapját képező elektronikus szöveg már
önmagában is végtermék! Nem így van ez viszont a Gutenberg-galaxisban, ahol
az elektronikus szöveg szerepét még a nyomóforma tölti be. A szöveget,
képet, illusztrációt maradandóan rögzítő nyomóforma nem végtermék, nem
adható el a könyvesboltokban, nem helyezhető el a könyvtárakban, csak
kínnal-keservvel lehet elolvasni, nem lehet lapozni, sokáig kézben tartani
és a róla való másolatkészítés speciális szakértelmet és berendezéseket
követel.
Ezzel szemben az elektronikus szöveg akár a képernyőn, akár nyomtatásban
gombnyomásra azonnal megjeleníthető, továbbá gombnyomásra részeiben vagy
teljes terjedelmében le is másolható, emellett az elektronikus információs
hálózatokon másodperceken belül továbbítható akár egyik kontinensről a
másikra is.
A DTP elemzése során, mint látjuk, eljutottunk az általa előállítható
elektronikus szöveg ismertetéséhez, amely pedig egy sor olyan elektronikus
kommunikációs eszközhöz kapcsolódik, amelyeknek összehangolt teljesítménye
alapvető feltétele a digitális kultúra és az információs társadalom
kialakításának.
Az elektronikus szöveg minimális helyet foglal el, részét képezve az
elektronikus korszak egyik nagy vívmányának, az információ
miniatürizálásának. A tisztán elektronikus tárolási módszerek egyre inkább
kombinálódnak más technológiákkal is, ilyen eljárás pl. az optoelektronika
és az optikai tárolók.
Az optikai tárolók olyan tárolóeszközök, amelyekben az információ
leolvasása lézerfénnyel történik. A CD-ROM (Compact Disc Read Only Memory =
csak olvasható memóriájú kompakt lemez) által tárolt bináris információk
leolvasása is a fenti módon történik. A CD-ROM lemezek kapacitása hatalmas:
egy lemez, amelynek átmérője mintegy 12 cm, kb. 250 000 A/4 oldalnyi
szöveget képes tárolni.
Végezzünk egy kis kalkulációt a fenti számadatokkal. Egy CD-ROM lemez
tokjában tárolva 13.5 cm magas és széles, vastagsága pedig nem éri el az 5
millimétert. Egy folyóméter raktári polcon tehát minimum 200 db ilyen lemez
fér el. A könyvek átlagos magassága azonban nem 13.5 cm, hanem ennek
átlagosan legalább a duplája, így tehát egy folyóméter polcra nyugodtan
számíthatunk 400 db CD-ROM lemezt. Ez nem kevesebb, mint 200 000 db 500
oldalas kötetnek felel meg, ami azt is jelenti, hogy egy 2 méter magas és 1
méter széles könyvespolcon kb. két millió 500 oldalas mű helyezhető el ebben
a formában.
A fenti egyszerű példa után vegyünk egy másik, jól ismert külföldit is. A
hazai szakirodalom is ismerteti [4] azt az ábrát, amely az 500 lábnál
magasabb Washington-emlékművet mutatja be, ám ennél is másfélszer magasabb
az az oszlop, amelyet úgy kapnánk meg, hogy egymásra raknánk a MEDLINE
orvostudományi adatbázis által csak egyetlen-egy év alatt feldolgozott
dokumentumokat, mert ez esetben az orvostudományi kiadványok olyan magasra
tornyosulnának, hogy egy kb. 750 láb magas oszlopot alkotnának. Mindezekhez
viszonyítva viszont rendkívül csekélyke, csupán néhány láb magas az a halom,
amelyet a fenti 750 lábnyi dokumentum-oszlopot tartalmazó CD-ROM lemezek
egymásra rakásával kapnánk. [*]
----------------------------------------------------------------------------
[*] Világjelenség az is, hogy az országos hatáskörű szakkönyvtárak egy
tetemes része valamely világváros belvárosának, történelmi negyedének
az egyik patinás műemlék-épületében működik. Ezeket az épületeket a
könyvtárak teljesen "kinövik", és ezen a helyzeten két alapvető módon
lehet segíteni: vagy teljesen új könyvtárat építenek, vagy pedig a
szolgáltató részlegek a régi belvárosi épületben maradnak, míg az
állomány nagyobb részét tároló raktárakba költöztetik ki, amelyek
rendszerint valamelyik külvárosban találhatók. (Magyarországon pl. az
MTA Könyvtára továbbra is a Székház tőszomszédságában üzemel, az
állomány pedig egy, a főváros határain kívül eső depóban található.) Ez
az utóbbi megoldás drasztikus mértékben növeli meg az olvasószolgálat
és a raktár közötti távolságot, ami előszöris azt vonja maga után, hogy
a szolgáltatás jóval drágább lesz, hiszen gépkocsin kell ki- és
beszállítani a dokumentumokat, holott eddig ezeket csak egy épületen
belül kellett mozgatni. A raktározás és az olvasószolgálat
eltávolodásának második következménye az, hogy az olvasó legalább egy,
de van amikor két nappal azután kapja meg a kért művet, hogy az
olvasótermi vagy kölcsönzési kérőlapot leadta! A teljesen új épületbe
való költözés az ilyen típusú problémákat kiküszöböli, azonban az ilyen
új könyvtárak felépítése hatalmas beruházásba kerül, és vajon szükség
van-e ezekre a gigantikus, de lényegében véve papírdokumentumok
őrzésére és szolgáltatására kialakított könyvtárak létrehozására egy
olyan civilizációváltás és fordulópont idején, amikor a Gutenberg-
galaxist minden kétséget kizáróan alapvetően átformálja a digitális
kultúra.
----------------------------------------------------------------------------
A hihetetlen méretű miniatürizálás az optikai lemeztechnológia mellett a
mikroelektronika fejlődésének is köszönhető. Korunkban nincs még egy olyan
iparág, amely olyan szédítően gyors ütemben fejlődne, mint ez a relatíve
fiatal iparág. Pl. a mikroprocesszor chipek mérete szinte hónapról hónapra
csökken, miközben teljesítményük ugyanilyen arányban nő. De még a
mikroprocesszorok teljesítménynövekedését is meghaladja a tároló áramkörök
kapacitásának bővülése. Egyes előrejelzések szerint 2010-ben egyetlen
sziliciumchipen annyi elemi tranzisztor lesz majd található, mint ahány
elemi neutron helyezkedik el a belőlük felépülő emberi agyban! [5]
A feldolgozó- és a tárolókapacitások szinte fantasztikusnak tűnő
teljesítménynövekedése mellett ugyanilyen arányú fejlődés tapasztalható a
távközlési technológiák vonatkozásában is. Ennek a fejlődésnek két fő iránya
van: egyrészt a kábeles hálózatok, másrészt a mobil rendszerek kategóriája.
A kábeles hálózatok területén az optoelektronika újabb rekordok megdöntését
teszi lehetővé a távközlésben. Az optoelektronikai építőelemek össze tudják
kapcsolni a villamos és az optikai jeleket, másképpen kifejezve képesek
arra, hogy a fényenergiát villamos energiává, ill. a villamos energiát
fénnyé konvertálják. Az optoelektronika legfontosabb alkalmazása az optikai
hírközlés, amely az információkat fényimpulzusok segítségével fényvezetőkön
továbbítja. A fényvezetőkkel dolgozó optikai csatornák vivőfrekvenciája a
híradástechnika frekvenciatartományát a jelenleginek a sokszorosára nyitja
meg (10 Ghz), és ez a hatalmas vivőfrekvencia óriási mértékben növeli az
átviteli kapacitást is. (A mai fejlettségi szinten pl. egyetlen fényvezető
szál egyidejűleg 1500 telefonbeszélgetést vagy 30 színes tv-programot képes
továbbítani.)
A fentiekből teljesen egyértelmű, hogy a fejlődés útja mindenképpen az
elavult rézvezetős hálózatoknak fényvezetőkkel, ill. az analóg
technológiának a digitális technológiával történő lecserélésében áll.
A második nagy távközlési kategória, a mobil távközlés általánossá válása
(GSM = General System for Mobile Communication) szintén maximális
dinamizmussal fejlődik. Egyes becslések szerint a mobil távközlési eszközök
harmadik generációjának megjelenése az ezredfordulóra fog esni, de még ha
némi késéssel is fognak megszületni ezek az új technológiai csodák,
hatásukat mindenképpen rá fogják nyomni a XXI. század arculatára. A harmadik
generációs mobil távközlési eszközökkel a világ bármely pontját bármikor el
lehet majd érni. [6] Kimagasló szerep jut ebben a folyamatban a műholdas
információtovábbításnak is.
De ha még néhány évet, esetleg évtizedet is kell várni arra, hogy a mobil
kommunikáció teljesen lefedi a földgolyót, a jelen távközlési rendszere is
nagy megelégedéssel tölthet el bennünket. Ha meg van rá a megfelelő akarat
(és így a megfelelő pénz), akkor gyakorlatilag már ma is igen gyorsan
bármilyen információt el lehet juttatni a föld bármely pontjára.
A fentiekben sorra vettük tehát a digitális technológia fejlődésének
legfőbb irányait, amelyek az információ feldolgozásával, tárolásával és
közlésével kapcsolatos eszközöket és munkafolyamatokat forradalmasították.
Az információt manipuláló informatika teljesítménye olyan fantasztikus
mértékben nőtt és nő, hogy ezt a kapacitást és sebességet a természetes
emberi érzékszervekkel és értelemmel sem követni, sem igazán felfogni nem
lehet. Szükség van tehát olyan közvetítő mechanizmusok segítségére, amelyek
által a hétköznapi átlagember számára is nemcsak könnyűvé, de kellemessé
válik ezeknek a hatalmas teljesítményű intelligens gépeknek az irányítása.
Erre a feladatra elsősorban az egyre felhasználó-barátabbá (user friendly)
váló interfészek szolgálnak, amelyek közül a grafikus felhasználói
interfésznek (GUI = Graphical User Interface) meghatározó szerepe van az
ember és a számítógép közötti interaktív kommunikációban.
A GUI technikai kivitelezését a nagyfelbontású képernyők kifejlesztése
tette lehetővé. Rá kell azonban mutatni arra, hogy a grafikus felhasználói
interfész lényege korántsem merül ki ebben a technológiai újításban, sőt
eredetisége éppen abban áll, hogy a csúcstechnológia adta lehetőségeket a
legtradicionálisabb megközelítéssel ötvözi. Ez az állítás azonnal
kézenfoghatóvá válik, ha felidézzük, mi is a grafikus felhasználói interfész
működési alapelve? Nos, ez nem más, mint az ún. "asztallap metafora"
(desktop metaphore), amely szerint a számítógép képernyője egy jó öreg
íróasztalnak felel meg, amelyen iratok, dossziék és a dossziékat tartalmazó
iratrendezők találhatók. Ezekkel kell dolgozni, ezeket kell a megfelelő
helyre iktatni, ill. a megfelelő helyről előkeresni. Nos, a különböző
iratokat, dossziékat, stb. nemcsak az íróasztalon, hanem a képernyőn is
állandóan mozgatni, rendezni kell, ám itt a hagyományos dokumentumokat
gyorsan változtatható ablakok (windows) és táblácskák (widgets)
helyettesítik. A lezárt dokumentumokat a megjelenésükre és a funkciójukra
utaló képszimbólumok, az ikonok (icons) jelölik, erre "kattintok rá" az
egérrel (mouse). Az ikonok szerepéhez sokban hasonlít a menük (menu)
funkciója, amelyek egyébként valamely ablakban jelennek meg. A menük
különböző választható funkciók, eszközök, paraméterek, stb. listáját
kínálják a számítógéppel dolgozó ember számára, akinek munkáját nemcsak
könnyebbé, de jóval gyorsabbá és áttekinthetőbbé tudják tenni.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy éppen a grafikus felhasználói
interfész az a terület, ahol a virtuális és a valódi világ egyesül, méghozzá
úgy, hogy végül is a valódi válik egyedüli győztessé. Az ügyes titkárnő pl.
a különböző levelek és iratok halmazai, az akták és irattartók fizikailag
nagyon is távol eső helyei között az egér, az ikonok és az ablakok
változtatásával úgy navigál és úgy manőverezik, hogy néhány másodpercen
belül olyan dokumentumokat ér el vagy kapcsol össze, amelyeknek az irattárak
polcain vagy a dossziékban való manuális kikeresése akár több százszor is
hosszabb időbe kerülne.
A grafikus felhasználói interfészben tehát már implicite jelen van két
nagy lehetőség: egyrészt egyetlen rendszerbe integrálja a valóságot leképező
(elsősorban képi) elemeket az írott szöveggel, másrészt pedig biztosítja
azt, hogy szabadon, "ide-oda ugrálva" lehessen összekapcsolni mindazokat az
információkat, amelyek egymással valamilyen tematikai vagy logikai
kapcsolatban állnak. Ezzel eljutunk a multimédia, a hipertext és a
hipermédia fogalmához.
Jelenleg még mind a három megoldás elsősorban a referensz irodalomban,
azaz a szótárak, lexikonok vonatkozásában terjedt el, főleg CD-ROM-on
tárolva. A lexikonok anyagát a multimédia igen jól gazdagítja, pl. a
hangszereknek nemcsak a képe látható, de meg lehet hallgatni a hangjukat is.
Más CD-ROM referensz művek a fentieken túl a tematikai, logikai és egyéb
kapcsolatokat, illetve az ezekre alapozott kereséseket is biztosítják. Ezek
a hipertext és hipermédia alkalmazások is egyre jobban elterjednek.
Egyébként a hipertext fogalmának a megközelítését a humor oldaláról úgy
lehet elvégezni, hogy azoknak találták ki, akik képtelenek egy könyvet
szabályosan az elejétől a végéig elolvasni. A hipertextben a különböző
tematikus és egyéb kapcsolatok (pl. szerző, korszak, stb.) szerint lehet a
szöveget bejárni, mert az anyag bizonyos szempontok szerint már eleve össze
van fűzve. Mindezek alapján a hipertext kétségtelenül az egyik igen hatékony
elektronikus információkereső rendszer. (Ha az ilyen dokumentum a szövegen
kívül képi és hangzó információt is tartalmaz, akkor hipermédiáról
beszélünk). Mint láthattuk tehát a digitalizálás olyan általánossá vált,
hogy már nemcsak a dokumentumok szövegét, de a képi, hangzó és taktilis
információt, valamint még a mozgást is képesek vagyunk digitalizálni.
A fenti vívmányok rendkívül intenzíven és koncentráltan érvényesülnek a
könyvtárak működésében. Ez az érvényesülés egy viszonylag hosszabb
folyamatot jelent, amelynek megvannak a különböző szakaszai.
3. A digitális kultúra, az elektronikus írásbeliség
és a modern könyvtárügy
A digitális kultúra általános elterjedésének egyik alapvető és fő iránya
az írásbeliség elektronizálása, és ezzel elválaszthatatlan egységet alkot a
modern könyvtárügy. Másképpen fogalmazva arról van szó, hogy a digitális
kultúra felépítésének egyik alapfeltétele az írásbeliség teljes
elektronizálása, és ha az írásbeliséget teljesen elektronizálják, akkor
ennek ki kell terjedni a könyvtárak valamennyi állományára, illetve az
ezeket kezelő összes eszközre és munkafolyamatra is.
A fenti folyamat már megindult és jelentős eredmények születtek.
Ugyanakkor egyre világosabban és konkrétabban rajzolódnak ki a jövendőben
végrehajtandó feladatok is. Át lehet tehát tekinteni azt a fejlődési
folyamatot, amely a digitális kultúra könyvtári megvalósítását jelenti. Az
alábbiakban ennek a folyamatnak a főbb szakaszait fogjuk ismertetni.
3.1 Az automatizált könyvtárak (integrált könyvtári rendszerek)
A Gutenberg-galaxis könyvtári világából az elektronikus könyvtári világba
történő átmenetet az automatizált könyvtár képezi, amelynek működtetése az
integrált könyvtári rendszerek eszközrendszerével történik. Az automatizált
könyvtárban a könyvtári munka alapvető műveletei és tevékenységei
számítógépesítve vannak ugyan, de ez korántsem jelenti a teljes mértékű
elektronizációt. Ez jól tükröződik a felhasználó számára legértékesebb és
legmegfoghatóbb részekben, nevezetesen a katalógusban és az állományban. Az
automatizált könyvtár katalógusa is számítógépesített, ez az OPAC (Online
Public Access Catalogue = online nyilvános hozzáférésű katalógus) modul,
amelynek legfontosabb feladata az, hogy minél teljesebb információt
szolgáltasson a helyi könyvtári állományokról. Az OPAC egyedei a
számítógépes információs hálózatok, pl. az Internet segítségével akár több
tízezer kilométer távolságból, rendszerint éjjel-nappal is lekérdezhetők.
Ezekhez azonban rendszerint egy hagyományos, túlnyomórészt nyomtatott
könyvekből és folyóiratokból álló állomány tartozik, amely még a Gutenberg-
galaxis világát tükrözi. Az automatizált könyvtárban csak a szekunder szintű
bibliográfiai információk elektronikusak, ami azt is jelenti, hogy az OPAC
és a leírt dokumentumok egymástól fizikailag távol vannak.
Az OPAC és a leírt dokumentumok közötti fizikai távolságot nyilvánvalóan
csak a könyvtári állományok teljes digitalizációja fogja felszámolni. Nagyos
sok helyen azonban még OPAC sincsen, vagy ennek kiépítésénél tartanak.
Nemcsak az új gyarapodásokat kell az OPAC-ba bevinni, de ami rendszerint a
jóval nagyobb feladat az az, hogy a teljes régi cédulakatalógusokat
elektronizálni kell, vagyis be kell vinni a számítógépbe. Ez a nagy
vállalkozás az úgynevezett retrospektív konverzió (retrospective
conversion). [7]
Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a jövő hatalmas elektronikus és
virtuális világkönyvtárának a kiépítése éppen a retrospektív konverzióval
kezdődik. Világszerte gigászi és egyre jobban összehangolt erőfeszítések
folynak tehát arra, hogy a retrospektív konverzió teljesen univerzálissá
váljon, ez pedig csak úgy érhető el, ha az egyes OPAC-ok egymással
kompatibilisek lévén egy teljesen szabványosított, egységes rendszerbe
integrálódnak.
Ennek a világméretű, korszakalkotó vállalkozásnak az élén áll az OCLC
(Online Computer Library Center, Inc. = online számítógépes könyvtári
központ), amely 1976 óta foglalkozik a könyvtári katalógusok
számítógépesítésével és e húsz év alatt több mint 70 millió tétel
retrospektív konverzióját végezte el. Az OCLC szolgáltatásainak lényege,
hogy igyekezett és igyekszik a fejlett világ dokumentumtermésének minél
nagyobb hányadát elektronikus formában katalogizálni. Így jött létre az OCLC
világhírű adatbázisa, amely 1996 elején mintegy 30 millió MARC-formátumú
rekordot tartalmazott. Ehhez az adatállományhoz több mint 17 000 könyvtár
katalógusát kellett elektronizálni. Az OCLC ügyfeleinek online vagy offline
hozzáférést biztosít adatbázisához, akik legtöbb esetben egyszerűen letöltik
az OCLC kész rekordjait. Világméretekben biztosítható tehát a párhuzamos
vagy ismételt feldolgozás kiküszöbölése, a szabványosított és egységes módon
elvégzett címleírás, és az ezekkel járó költségmegtakarítás.
Nagy dolog minden egyes helyi könyvtári állomány OPAC-ra vitele, azonban
ez csak az első lépés. Mint erre már fentebb is rámutattunk, az OPAC-oknak
egyetlen világméretű bibliográfiai számbavételi rendszerbe kell majd
integrálódni. Ezen az úton a kezdeti szakaszt az úgynevezett osztott
katalógusok (shared catalogues) jelentik, amelyek több egymással kooperáló
könyvtár közös katalógusaként jönnek létre. A fejlődés azonban az osztott
katalógusoknál is szélesebb együttműködési formákat követel meg, amelyek
nyilvánvalóan csak a hálózati eszközök optimális kihasználásával teremthetők
meg.
Ezt a hálózati OPAC-integrációt nem kisebb nemzetközi és kormányközi
szervezet, mint az Európai Bizottság is felismerte, sőt konkrét intézkedései
közé is bevette. Az Európai Bizottság könyvtári programjában szereplő ONE
(OPAC Network in Europe = OPAC hálózat Európában) elnevezésű projekt azt
kívánja megvalósítani, hogy a szabványcsomagok bevezetésével és a
telekommunikációs hálózatok még nagyobb fokú integrációja segítségével
összekapcsolhatóvá teszik Európa könyvtári katalógusait. [8]
Az automatizált könyvtárak tehát máris szervesen tudnak kapcsolódni a
hálózatokhoz, ezek közül kétségtelenül a legfrekventáltabb és legismertebb
az Internet.
3.2. Az Internet és a modern könyvtári információ szolgáltatás
Az INTERNET vagy másik nevén információs autósztráda (information
superhighway), amelynek leggyakrabban hallott, sommás de bizonyos mértékig
találó definíciója az, hogy "a hálózatok hálózata", két óriási előnnyel
rendelkezik. Egyrészt szabványai, protokolljai egyszerűek, könnyen
elsajátíthatóak és ugyanakkor rendkívül hatékonyak. Érdekes rámutatni, hogy
egy olyan hatalmas cég is, mint a Microsoft, azonnal felismerte az
Internetnek ezeket a meghatározó előnyeit, és sietve beépítette a Windows
95-be, amelyet azután "egygombos Internetként" is reklámoznak, hangsúlyozva,
hogy a Windows 95 is tartalmaz olyan nélkülözhetetlen hálózati
komponenseket, mint pl. a telnet, vagy az ftp vagy a TCI/IP. Az egységes és
jól használható szabványoknak köszönhetően tehát nem véletlen, hogy az egész
világon rohamosan elterjedt az Internet használata. Ez a rendkívül
széleskörű használat jól illusztrálható azzal, hogy az 1996. évi becslések
szerint az Internet akár négy millió olyan hostot képes összekötni, amelynek
mindegyike képes bárhol kiszolgálni egy-két millió felhasználót is. Ha a
jelenlegi fejlődés továbbra is ilyen dinamikus ütemben folytatódik, akkor
elvileg elképzelhető, hogy a 2003. évre akár a föld valamennyi lakóját rá
lehet kapcsolni az Internetre. Az információs autósztráda másik nagy előnye
az, hogy a figyelmesen vezetők valóban hatékony információs eszközökhöz és
értékes információ forrásokhoz juthatnak el. [9] Távlati perspektívájában
pedig azért kell megkülönböztetett figyelmet szentelni az Internetnek, mert
biztosra vehető, hogy a jövő században mind a munkahelyeket, mind pedig az
otthonokat egy rendkívül gyors, fejlett és sokoldalú információs hálózat
fogja összekötni, amelyhez egy hallatlanul gazdag és színes virtuális és
multimédia világ fog csatlakozni, az interaktív kommunikáció legfejlettebb
technikáival megerősítve. Ezt a világot vetíti előre pl. az, hogy
gyakorlatilag már legtöbb világvárosban működnek az úgynevezett
kiberkávéházak (cybercafé). Egy bostoni kiberkávéház pl. nem csak Dante
Isteni Színjáték című művét képes a World Wide Web hálózaton lehívni, de
prezentálja hozzá a Harvard egyetemen a témában írott valamennyi doktori
disszertációt is. [10]
Az Internet népszerűségét nagyban növeli, hogy viszonylag olcsó, sőt a
világ nagyon sok régiójában az akadémiai vonatkozásokban teljesen ingyenes.
Az Internet ingyenességét azonban nem szabad összekeverni a rajta keresztül
(is) elérhető, garantáltan valódi értékkel rendelkező információforrások
ingyenességével. A minőségi adatbázisok információit forgalmazó
szolgáltatóközpontok rendkívül magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtanak,
azonban ezért megfelelő árat is kell fizetni. Ezek a szolgáltatások
jellegüknél fogva mások, mint akár az Internet, akár az automatizált
könyvtár szolgáltatásai, ezért mindenképpen részletesen kell velük
foglalkozni.
3.3. Az adatbázis-előállító cégek és a nagy szolgáltatóközpontok
Az adatbázis-előállító cégek (akik sok esetben a "régi szép idők"
nyomtatott referáló lapjainak a folytatói az elektronikus korszakban)
egyetlen szakterület szakirodalmát dolgozzák fel, és többnyire nincs akkora
tőkéjük és kapacitásuk, hogy termékeiket önállóan értékesítsék az
információs piacon. Ez utóbbi feladatra vállalkoznak a szolgáltató központok
(hosts), amelyek egyszerre több, egymástól esetenként teljesen eltérő
tematikájú adatbázis információit értékesítik. A Knight-Ridder Information,
Inc. pl. mintegy négyszáz adatbázis termékeit szolgáltatja. A Knight-Ridder
és más nagy szolgáltatóközpontok kettős funkciót töltenek be, amelyek
hasonlíthatók egyrészt a nagykereskedőhöz, aki áruját a közvetlenül a
termelőktől vásárolja fel, másrészt hasonlíthatók a nagy energia-
szolgáltatókhoz, akik az egyéni előfizetők akár millióinak az egyéni
igényeit elégítik ki, egyénileg mérik és tartják nyilván fogyasztásukat,
állítják ki számláikat. A szolgáltatóközpontok rendelkeznek a fenti
feladatkörök ellátásához szükséges tőkével és infrastruktúrával, hatalmas
telekommunikációs hálózatot és számítógépparkot építenek ki, professzionális
marketing és reklámtevékenységet folytatnak, stb. A Knight-Ridder pl. az
általa szolgáltatott mintegy 400 millió rekordot külön-külön is négy darab
szuperszámítógépen tárolja, részben biztonsági okokból, részben pedig a
különböző kontinensek kiszolgálásának munkamegosztása számára.
A szolgáltatóközpontok az általuk közvetített adatbázisok sokaságának
lekérdezéséhez egyetlen, közös parancsnyelvet (command language) használnak.
Így van ez a Knight-Ridder esetében is, amelynek mind a kb. 400 adatbázisát
a közös DIALOG parancsnyelvvel lehet lekérdezni, szolgáltasson az adatbázis
sport, orvostudományi, filozófiai vagy űrhajózási információt. A
parancsnyelv feltalálása és bevezetése kétségtelenül az egyik legfontosabb
lépés a nemzetközi információcsere integrálására, a legkülönbözőbb
felhasználói csoportok és információs termékek közötti kompatibilitás
megteremtésére, az információs világpiacon folyó valamennyi termék és
művelet paramétereinek szabványosítására.
A parancsnyelvek indexelő és információkereső mechanizmusai alapvetően a
mezőkre épített indexek alkalmazására épülnek. A DIALOG parancsnyelvben
átlagosan kb. 25 ilyen index van, tehát a bibliográfiai rekordok, vagy ahol
vannak, a teljes szövegek, átlagban 25 szempont szerint kereshetők vissza. A
Knight-Ridder 400 millió rekordja tehát 25 szempont szerint kereshető, de ez
a 25 szempont szabadon kombinálható egymással. A kombinációkat elsősorban az
úgynevezett logikai és helyzetjelölő operátorok teszik lehetővé.
Nehezen tudok olyan hagyományos könyvtárat jelenleg elképzelni, amelynek
katalógus-szekrényeiben 400 millió cédula sorakozna, továbbá ha a 25 darab
indexből csak hármat, a szerzői, a cím, a tárgyszavas indexet veszem ki,
akkor külön-külön fel kell állítani a szerzői, a cím- és a
tárgyszókatalógust, mindegyiket a maga 400 millió cédulájával, és nem a 25,
de csak a három kiválasztott index alkalmazásával már jócskán egymilliárd
cédula felett tartunk! És persze az elektronikus keresés lényege,
kombinációs keresések a hagyományos katalógusban nem kivitelezhetők.
Habár mint tudjuk, a szolgáltatóközpontok nem könyvtárak, (mert ez
utóbbiak nem rendelkeztek a vállalkozáshoz szükséges tőkével), mégis
jelenleg a szolgáltatóközpontok az elektronikus-virtuális könyvtár egyik
változatának, talán prototípusának tekinthetők. A hagyományos könyvtárral
szembeni előnyeiket a szekunder szintű információ-feldolgozás és keresés
szintjén úgy érzem, az előző bekezdés meggyőzően bizonyította. A Knight-
Ridder mindenképpen az IFLA (International Federation of Library
Associations = Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége) UBC-programja
(Universal Bibliographic Control = Egyetemes Bibliográfiai Számbavétel)
egyik élharcosának tekinthető.
De mi a helyzet a primér dokumentumokkal? Mi van az IFLA UAP (Universal
Availability of Publications = Kiadványok Egyetemes Hozzáférhetősége)
megvalósításával?
Nos, ezen a téren is komoly eredmények születtek. Először is egyre több
szolgáltatóközpont bocsát felhasználói rendelkezésére teljes szöveges
adatbázisokat. A Knight-Ridder kínálatában kiemelkedő helyet foglalnak el a
nagy amerikai és nyugat-európai napilapok teljes szöveges elektronikus
verzióinak szolgáltatása.
(Néhány cím a sok közül: Times, Financial Times Fulltext, Frankfurter
Allgemeine Zeitung, Le Monde, La Stampa, Jerusalem Post Electronic Edition,
valamint az USA-ban: Los Angeles Times, New York Times, The Christian
Science Monitor, Washington Post, stb., mintegy 54 napilap az Amerikai
Egyesült Államokból és 55 napilap a világ egyéb országaiból.)
A Knight-Ridder elektronikus napilapjaiban azonban elsősorban nem az az
érdekes, hogy ezeket a képernyőn is el lehet olvasni. Bizonyított tény
ugyanis, hogy az olvasók túlnyomó többsége méltán tartja sokkal
kellemesebbnek és természetesebbnek a hagyományos formátumú napilapok
olvasását. A fő előny az információkeresési lehetőségekben van.
Az elektronikus napilapok minden közleményét gondosan feldolgozzák,
nemcsak szerzőjük, címük és tematikájuk szerint, de indexelik pl. a
közleményben felsorolt személyek nevét, a leírt műalkotások címét, a
kulturális, politikai vagy sportesemények elnevezését, stb. Ha valaki ezeket
az indexelt kifejezéseket beírja keresőkifejezésként, akkor a számítógép
egy-két percen belül átnézi az adott napilap valamennyi számát, hogy
melyikben szerepel a keresett személy neve, festmény címe, tenisz mérkőzés
ismertetése. Nézzük meg, mit is jelent ez a teljesítmény a konkrét számok
tükrében?
A Washington Post Electronic Edition pl. 1983-tól kezdődően áll
rendelkezésünkre, ami 12 év és 9 hónap alatt kerekítve mintegy 4000 számot
jelent. Ha 4000 alkalmazottunk lenne, akik egyszerre dolgoznának és így csak
a napilap egyetlen számát kellene átnézniük, nem valószínű, hogy a rájuk eső
egyetlen számban is mindig egy-két percen belül találnák meg a felhasználó
által keresett nevet vagy eseményt tartalmazó közleményt. És miután már
megtalálták, amit kerestek, valahogy összesíteni és rendezni is kellene a
4000 embertől befutó adatokat.
A fenti példánál azonban még sokszorta nagyobb teljesítményről van szó. A
"PAPERS" paranccsal mód nyílhat arra, hogy keresőkérdésünket egyidejűleg
mind az 54 különböző USA napilapban kikerestessük. Szorozzuk be tehát most a
Washington Postnál kalkulált 4000 számot 54-gyel, és ennek eredményeképpen
nem kevesebb, mint 214 000 napilap-számot kapunk meg.
És most ismét elkezdhetjük a kis tanmesét: ha 240 000 alkalmazottunk
lenne, akik egyszerre dolgoznának, akkor...
Hatalmas értékek, hatalmas érdekek "foroghatnak itt a kockán", és még a
tájékozott felhasználó sem lehet teljesen biztos abban, hogyan használja ki
a legjövedelmezőbben a fentebb leírt óriási teljesítményű
információforrásokat. Jelenleg az adatbázisok kínálatának olyan bősége,
továbbá a különböző szolgáltatóközpontoknak, az Internet- és egyéb hálózati
elérésű információforrásoknak, stb. olyan választéka áll rendelkezésre, hogy
csak a szakosodás és a professzionalizmus nyújthat biztos fogódzókat az
eligazodáshoz. Nyilvánvaló, hogy az alkalmi felhasználók (és ők vannak
többségben) nem rendelkeznek a fentiekkel, ezért nekik közvetítő
szakemberekhez, az úgynevezett információ brókerekhez kell fordulniuk.
4. A digitalizáció és a Gutenberg-galaxis harmonizációja
az elektronikus könyvtárban
A fentebbi fejezetekben főleg a digitális forradalom által hozott
speciális előnyökkel foglalkoztunk. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a
digitalizáció nem a Gutenberg-galaxis leváltására szolgál, a digitális
kultúra megvalósítói a Gutenberg-galaxis eredményeit nem fogják a
kultúrtörténet szemétdombjára vetni, hanem éppen ellenkezőleg, a két
rendszer egymásba fonódva, egymás hatásfokát kölcsönösen növelve képezi a
modern elektronikus írásbeliség új eszközrendszerét.
Az alábbiakban olyan konkrét könyvtártani problémákat ismertetünk,
amelyek jól érzékeltetik, hogyan egészíti ki a Gutenberg-galaxis rendszere
és a digitalizált rendszer egymást.
Sajnos világszerte a könyvtárak költségvetései egyre inkább csökkennek,
míg a publikációk száma köztudottan exponenciálisan nő. A könyvtáraknak
tehát a következő kihívással kell szembenézniük: szerzeményezz egyre többet
egyre kevesebb pénzből! Ugyanis csak így oldható meg az, hogy a
könyvtáraknak sikerüljön a teljes kiadói termést beszerezni, feldolgozni,
reprezentálni.
A fentiekből következik az is, hogy az UAP, a publikációk egyetemes
hozzáférhetősége ma égetőbb problémákat vet fel, mint valaha.
A fentebb leírt viszonyok között egyre több hiány keletkezik a helyi
állományokban, ezeket egyre nagyobb arányban és egyre nagyobb sűrűséggel
kell pótolni. A helyi állományok hiányosságainak pótlására régóta működik a
könyvtárközi kölcsönzés, amelyet sok kritika ért lassúságáért,
nehézkességéért, hiszen az így megrendelt dokumentumokra heteket, vagy
méginkább hónapokat is kell várni. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen a
könyvtárközi kölcsönzés magát a hagyományos formátumú nyomtatott
dokumentumot küldi a tradicionális postai csomagküldő szolgálaton keresztül,
és így nem, vagy csak igen kis mértékben profitál a modern telekommunikációs
eszközök sebessége által biztosított előnyökből.
Ezt a hátrányt akarják kiküszöbölni az úgynevezett dokumentumküldő
központok létrehozói, akik a megrendelést követően azonnal képesek
elkészíteni a keresett dokumentum másolatát, majd ezt telefaxon,
elektronikus postán, esetleg expressz postai kézbesítés útján továbbítják.
Ilyen dokumentumküldő vállalkozás pl. a British Library Document Supply
Centre. Figyelemre méltó, hogy a Knight-Ridder Information Incorporation nem
kevesebb, mint nyolcvan ilyen céget kapcsol be online szolgáltatásaiba, hogy
felhasználói a kikeresett szekunder bibliográfiai információt azonnal primér
dokumentumokkal is kiegészíthessék. (A Knight-Ridder ugyan nem könyvtár,
mégis az ő megoldása látszik jelenleg a világon a legtökéletesebben
megvalósítani az IFLA UBC és UAP programjának szintézisét.) A
dokumentumszolgáltató központok teljesítményére jellemző, hogy sok ilyen
központ huszonnégy órában áll az ügyfelei rendelkezésére, és a megrendelések
tetemes részét éjjel-nappal órákon belül képes interkontinentális
viszonylatokban is teljesíteni.
A dokumentumküldő központok tehát jól ötvözik mind a digitalizált
rendszer vívmányait, mind pedig a nyomtatott papírdokumentum hagyományosan
bevált előnyeit. Az is látható, hogy ezek az előnyök csak a hálózati
kooperáció segítségével egyesíthetők.
A hálózati kooperáció tökéletes megvalósítása a modern könyvtárügyben a
virtuális könyvtár eszközrendszerén keresztül történik. A virtuális könyvtár
lényege elválaszthatatlan a hálózattól. A hálózat összekapcsol (főként
elektronikus) könyvtárakat, esetleg még adatbázisokat és más információ
forrásokat, és ezeket egyetlen információs rendszerbe és könyvtárba
integrálja. Jó példa erre az Európai Unió ELVIL (European Legislative
Virtual Library = Európai Törvényhozási Virtuális Könyvtár) projektje,
amelynek egyik pillére az Internet, mint hálózat, a másik fő bázisa pedig az
unió területén található, különböző médiumokban tárolt jogi és politikai
információ. [11]
A jövő elektronikus-virtuális könyvtára az emberiség kulturális és
tudományos ismereteinek minden eddigi elképzelést meghaladó terjedelmű
gyűjteménye lesz. Ebben a gyűjteményben természetszerűleg nem lesznek
kötetek, csak végtelen szöveg, nem lesznek külön épületek sem, sőt még
intézményi válaszfalak sem lesznek majd az egyes könyvtárak között, hiszen
mindenki rajta lesz a világhálózaton. A jövő elektronikus-virtuális
mundaneumában egy végeláthatatlan, emberi szemmel közvetlenül nem is
érzékelhető elektronikus szöveg fog helyet foglalni, amelyeknek tartalmi
egységekre történő tagolásáról nem az egymástól fizikailag elkülönülő
kötetek és gyűjtemények fognak gondoskodni, hanem az információtartalom
indexelésére és visszakeresésére szolgáló eszközök, vagyis az
információkereső nyelvek. Az információkereső nyelvek az elektronikus-
virtuális könyvtár merőben új, specifikus viszonyai között csak úgy
teljesíthetik feladataikat, ha működésük során a lehető legpontosabban
betartják a paradigmatikus-szinkronizmus törvényéből következő
szabályokat. [12]
5. Konklúzió: van elég ok az optimizmusra
A fentiekben leírt jelenségek meggyőzhetnek bennünket arról, hogy a
digitalizáció az egyetlen lehetséges eszköz arra, hogy megmentse és ápolja
az önmaga vívmányait is maga alá temető papíráradatban rejlő értékeket,
valamint ellenőrzés alá vonja az egyre jobban túlburjánzó elektronikus
publikáció ugyancsak robbanásszerűen növekvő termését. Csak a digitalizáció
mentheti meg az írott kultúrát egy totális kulturális Armageddontól,
amelyben ugyan nem biztos, hogy az értékek olyan messzire látszó lángokkal
égnének el, mint az Alexandriai Könyvtár papirusz tekercsei, de egy bábeli
káosz mindenképpen szétrombolná az emberiség kulturális és tudományos
kincseinek egy rendkívül jelentős részét.
Szerencsére azonban a modern technológiák nemcsak a dokumentumok
termelésének és terjesztésének volumenét növelték meg, de még jelentősebben
növelik az ezek fölötti ellenőrzés eszközeinek a hatékonyságát is. Nemcsak
információrobbanás van, de az információ feldolgozásának és szolgáltatásának
ellenőrizhetősége is robbanásszerűen fejlődik. Michael Koenig professzor
kutatásai bebizonyították, hogy a tudományos szakirodalom robbanásszerű
fejlődése sokkalta kisebb méretű, mint a feldolgozását biztosító
informatikai eszközök robbanásszerű növekedése. A szakirodalom
vonatkozásában ugyanis a mért egyedek számának növekedése 15 év alatt éri el
azt a szintet, amelyet a számítástechnikai növekedés 2 év alatt már
elér. [13]
A hangyaboly effektus is azzal foglalkozik, hogy az elektronikus és egyéb
modern könyvtári információs rendszerek hogyan képesek lépést tartani a
világ tudományos ismeretanyagának fejlődésével. PAVLICIC és BARTLEY "Az
elektronikus könyvtár víziója" című előadásukban [14] a következő
fejtegetéseket adják erről a témáról: "Nem állíthatjuk, hogy minden hangya
intelligens, de kijelenthetjük, hogy a hangyaboly egy intelligens egész. A
hangyaboly intelligenciája - a különösen hatékony információáramlásnak
köszönhetően - több, mint jól szervezett, nem intelligens elmék puszta
összessége. Ehhez hasonlóan a tudományos információ áramlásának erősítésével
lehetővé tehetjük, hogy a világ tudományos ismeretanyaga több legyen, mint a
kutatók tudásának puszta összessége. A tudományos könyvtár feladata, hogy
segítse a kapcsolatot az egyes tudásfragmentumok között a modern könyvtári
információs rendszerek által." [15]
Nem megalapozottak tehát azok a félelmek, hogy a szakirodalmi
információrobbanás következtében a kutató képtelen lesz a jövőben követni a
szakterületén publikált szakirodalmat, ellenkezőleg, mind a technológiák
fejlődése, mind a feldolgozó és szolgáltató módszerek tökéletesedése olyan
ütemben múlja felül a dokumentumok számbeli növekedésének ütemét, hogy a
kutatók igenis képesek áttekinteni és hasznosítani a számukra szükséges
szakirodalom minden lényeges tételét.
A könyvtárosság a világ egyik részén sem tartozik a társadalmilag
legjobban megbecsült és anyagilag legjobban dotált foglalkozásokhoz, biztató
perspektívát ad azonban Gutenberg-galaxis és a digitalizáció egyre
sokoldalúbb szintézise, ha közben észrevesszük, hogy jelenleg a világ
legdinamikusabban fejlődő iparága nem más, mint az információs ipar, és
egyes előrejelzések szerint a XXI. század vezető iparága ugyancsak az
információs ipar lesz.
Ebben a világban a kultúra a digitalizált információhordozók segítségével
megsokszorozott hatásfokkal érvényesülhet és ezeknek a digitalizált
információhordozóknak a legfőbb gyűjtő-tároló-nyilvántartó és szolgáltató
bázisát kétségtelenül az elektronikus-virtuális világkönyvtár képezi. A
fejlődés már feltartóztathatatlanul elindult ebbe az irányba, és mint pl. a
belső égésű motorizáció elterjedését vagy az atomerőművek megépítését, ezt
is lehet - és bizonyos vonatkozásban kell is - bírálni, és a bírálatok
nyomán szabályozni, el kell azonban ismerni, hogy a jövő könyvtárügye már
most szemmel láthatóan erre a modellre épül. Épül, mert a digitalizáció
építő folyamat, amely sokoldalúan szolgálja nemcsak önmaga vívmányait, hanem
a Gutenberg-galaxis továbbélését, továbbfejlődését.
Irodalom
[1] MASUDA, Y.: The Information Society. Tokio, 1980.
[2] Information Society Forum: the current state of play. = I and T
Magazine, 18. no. 1995. Oct.-Nov. p. 2-3.
[3] Ennek a problémának a részletes kifejtését ld. SEBESTYÉN GY.: L'analyse
des outillages linguistiques des systemes d'indexation par les concepts
bibliologiques = Revue de Bibliologie, 1987. 27. 44-50. p.
[4] BRAUN T. - KLEIN Á. - ZSINDELY S: A tudományos szakirodalom növekedése:
a Barnaby Rich-szindróma és egy új szolgáltatás a szakfolyóirat-
irodalom hazai hozzáférhetőségének javítására. = Tudományos és Műszaki
Tájékoztatás, 42. vol. 11-12. sz. 1995. p. 429.
[5] IEE Review, 40. vol. 6. no. 1994. p. 245-249. Referátumát ld. Digitális
vízió. = Tudományos és Műszaki Tájékoztató, 42. vol. 11-12. sz. 1995.
p. 470-471.
[6] A fenti problémák részletesebb kifejtését, különösen az informatika és
a multimédia vonatkozásában ld. TÓSZEGI ZS.: Informatika és multimédia.
= Tudományos és Műszaki Tájékoztató, 42. vol. 11-12. sz. 1995. p.
462-464.
[7] DOMINGO, J.: Retrospective conversion, the important preparation before
starting the computerized catalogue. = Marketing and Development of New
Information Products and Services in Europe. Proceedings of the 3rd
International BOBCATSSS Symposium, Budapest, January 1995. Amsterdam,
Hogesschool van Amsterdam,1996. p. 109-116.
[8] SMITH, N. A.: ONE - OPAC Network in Europe: Taking a further step
towards a Europe-wide information network. = Program, 29. vol. 4. no.
1995. p. 427-432.
[9] SEBESTYÉN GY.: Emerging Information Tools and Resources Available on
the Internet. A Hungarian Assessment. = Marketing and Development of
New Information Products and Services in Europe. Proceedings of the 3rd
International BOBCATSSS Symposium, Budapest, January 1995. Amsterdam,
Hogesschool van Amsterdam, 1996. p. 157-165.
[10] JENKINS, S.: The death of the written word. = Journal of Information
Science, 21. vol. 6. no. 1995. p. 408.
[11] A téma összefüggéseit részletesebben ld. KOLTAY T.: Az Európai Unió
újabb elektronikus könyvtári projektjei. = Tudományos és Műszaki
Tájékoztató, 43. vol. 9. sz. 1996. p. 346-348.
[12] A paradigmatikus-szinkronizmus problematikájának teljes kifejtését ld.
SEBESTYÉN, GY.: L'application des Méthodes d'analyse de textes du
Professeur Süpek dans l'indexation informatisée. = Annales Universitas
Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Tomus XIX.
Budapest, 1989-90. P. 25-41.
[13] KOENIG, M. E. D.: The information controllability explosion. = Library
Journal, 107. vol. 19. no. 1982. p. 281-282.
[14] Elhangzott az Elektronikus könyvtár című konferencián (Katowice, 1996.
március 19-22.), magyar nyelvű rövidített változatát ld.: Tudományos és
Műszaki Tájékoztatás, 43. vol. 7-8. no. 1996. p.267-269.
[15] Ibid. p. 267.