Dombi Gábor
ELSŐ SZŐNYEGVILLAMOSÍTÁSI TÁRSASÁG
(In: Népszabadság 1995. október 7. 25. o.)
Lassan, de biztosan szilárdítjuk meg saját csigaházaink vázait.
Az Internetet használva előbb-utóbb leszokunk az utazásokról,
hiszen a Föld csodái kérésre házhoz jönnek; az elektronikus
világban nem kell majd közértben, bankban sorban állni; s most itt
az új lehetőség: nem kell a málló falú könyvtárba sem elmenni.
Elég ha bekapcsoljuk a számítógépet, mekkenünk egyet, azaz a
hálozaton kiadjuk a MEK parancsot és máris a Magyar Elektronikus
Könyvtárban vagyunk. Itt nincs záróra, se nyitvatartás, nem kérnek
- egyelőre - pénzt sem. Nem morog ránk a könyvtáros, ha nem hoztuk
vissza idejében a könyvet, mert nincs kölcsönzési idő. De
nincsenek elábrándozó lányok sem, akiknek haján átragyog az őszi
nap, nincs büfé, ahol meg lehet velük ismerkedni. Ráadásul
nincsenek poros könyvek, régi fóliánsok, itt minden modern,
pormentes és steril. A MEK egyik alapítóját és könyvtárosát Drótos
Lászlót (kondrot@gold.uni-miskolc.hu) a Miskolci Egyetem Központi
Könyvtárában kerestem meg kérdéseimmel az Interneten keresztül.
- Az Interneten az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy miként lehet
eligazodni abban az információs káoszban, ami a világ legnagyobb
számítógépes hálózatán kialakult. Az Internetet sokan nevezik hangzatosan
"világkönyvtárnak", és ha a dokumentumok mennyiségét nézzük, tényleg több
információ van már benne, mint a világ legnagyobb könyvtáraiban. Csakhogy ez
most olyan, mintha egy óriási épületbe mindenki behordana mindenféle
könyvet, újságot, összefirkált papírlapot, fényképet és hanglemezt, s
ledobálná valamelyik sarokba. Sokféle megoldással kísérleteznek az
információs káosz ellen. Vannak navigációs eszközök, Internet indexelők,
léteznek szoftverrobotok, melyek önállóan kóborolnak a hálón és gyűjtik az
információkat. Mi azt találtuk ki másfél éve, hogy "emberi erővel" elkezdjük
gyűjteni a hálózaton a magyar vagy közép-európai vonatkozású, tudományos
vagy oktatási célra hasznosítható szöveges dokumentumokat és a
hagyományoshoz minél jobban hasonlító könyvtárat építünk belőlük.
- Kik lesznek a potenciális olvasók?
- Diákok, tanárok, kutatók, Magyarország vagy a magyar nyelv iránt
érdeklődők a világ bármely pontján. Fontos szempont, hogy nemcsak a
felsőoktatási és akadémiai kör hasznosíthatja majd az elektronikus
könyvtárat, hanem a középiskolák és pár év múlva - remélem - az általános
iskolák is. Az egyetlen feltétel jelenleg, hogy valamilyen módon
hozzáférjenek az Internethez.
- Mivel e kinálatot általában telefonvonalon keresztül érhetjük el, a
könyvtárak helyett most a Matávnak fizetünk a kultúra eléréséért?
- Aki saját telefonján kapcsolódik az Internethez, annak egy helyi hívás
árába kerül a könyvtárlátogatás. Majd talán nálunk is alacsony lesz az ilyen
célú telefontarifa; az Internetbe közvetlenül bekötött intézményekben,
iskolákban pedig nem jár külön költséggel a MEK használata. Vannak azután
olyan próbálkozások - például a Köz-Hely Egyesület "NépGép" és CyberCafé
tervei, a vidéki könyvtárakra épülő "Telekunyhó" hálózat, vagy a MTESZ
"információpultjai" -, ahol bárki nagyon olcsón vagy ingyen hozzáférhet a
MEK-hez hasonló információforrásokhoz. Ha elég nagy lesz a gyűjtemény, akkor
mágneslemezen vagy CD-ROM-on is kiadjuk.
- Ingyenes marad a könyvtár?
- Persze. Másként nincs értelme az egésznek.
- Vannak-e technikáik arra, hogyan lehet nagy tömegű hagyományos, papír
alapú dokumentumot digitálisan és gyorsan feldolgozni?
- Sokféle módszer van, a papírról való bepötyögéstől kezdve a drága
hardver és szoftver eszközökkel való optikai karakterfelismerésig. De ez nem
a MEK problémája. Mi már gépen levő szövegeket gyűjtünk és rendszerezünk, a
bevitel és az elektronikus publikálás nem a könyvtár dolga. Például most
szerveződik a Veszprémi Egyetemen egy alapítvány (még nincs hivatalos neve,
egymást közt "Első Veszprémi Szövegvillanyosítási Társaság"-nak hívjuk),
mely a klasszikus magyar irodalom számítógépre vitelét támogatja majd.
- Ki fizeti a könyvtárost? Hogyan történik a "könyvbeszerzés"?
- Fizetés nem nagyon van, a legtöbben még társadalmi munkában dolgozunk.
A Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program felkarolta a
kezdeményezést, így most van valamennyi pénz arra, hogy a résztvevőket -
főleg a programozói munkát végzőket - jutalmazzuk. A "beszerzések" is
nagyrészt adományokból történnek. Most például a Nyelvtudományi Intézet
ígért egy válogatást a régi magyar irodalmat tartalmazó adatbázisukból.
Reméljük, hogy a tudósok, tanárok, könyv- és folyóirat-kiadók is fantáziát
látnak abban, hogy gyarapítsák valamivel a MEK állományát.
- Milyen új Internet-technikákat lehet a jövőben alkalmazni, hogy a képes
megjelenítés is lehetséges legyen és az adatok visszakeresésének gyors
megoldása se vesszen el?
- A World Wide Web felületben már lesznek multimédia elemek, de a MEK nem
akar egy hálózaton nézegethető "képeskönyv" lenni. Az igazi multimédiához
szükséges gyors vonalak a hazai széles felhasználói kör számára még évekig
nem lesznek elérhetők, sokkal jobb erre a célra a CD-ROM. Az egyszerű,
különösebb formázás nélküli szövegek több célra alkalmasak, például a
könyvtár teljes anyagában való keresés is megoldható majd, és a híres
idézetek forrásai azonnal kideríthetők lesznek. Mondjuk "Az ember
tragédiája" nem azért van benne a MEK-ben, mert helyettesíthetne egy
bőrkötéses, metszetekkel illusztrált Madách-kötetet, hanem mert ennél a
változatnál könnyebb keresni, idézeteket átemelni egy saját szövegbe,
statisztikai számításokat végezni az előforduló szavakról, vagy harminc
példányt nyomtatni szereplők szerint egy iskolai amatőr színjátszó csoport
tagjainak.
- Milyen fejlődesi, fejlesztési lehetőségei vannak a MEK-nek?
- Ez ugyanúgy beláthatatlan, mint az Internet jövője. Kezdetben az volt a
tervünk, hogy egy kis rendet csináljunk a magyar Interneten levő anyagok
között. Most úgy látjuk, hogy érdemes felvállalni a klasszikus magyar
irodalom gyűjtését és szolgáltatását. Szeretnénk segíteni az egyetemi
jegyzetkiadás gondjain és az iskolai tankönyvek, segédletek terjesztésében
is, ha partnereket találunk.
A MEK még nagyon kezdetleges fázisban van, a mostani 2-3 ember helyett
akár 200-300 "virtuális könyvtáros" is dolgozhatna benne a világ bármely
részéről. A kísérleti üzemhez összeszedett 200-300 dokumentum helyett
200-300 ezer könyvnek is lenne hely a szolgáltató gépen, és a jelenlegi
központi gyűjtemény mellett bárhol kialakíthatók a MEK szabályai szerint
helyi részgyűjtemények.
Valójában még mi sem tudjuk, hogy mibe vágtunk bele. Az Interneten
naponta születnek "világmegváltó" ötletek, de a nagy többségük hamar elhal,
mert hiányzik a szakértelem, a kitartás, vagy a pénz. Mi még kitartunk és
megpróbáljuk addig elvinni az eredeti ötletet, hogy az elektronikus könyvtár
megálljon a saját lábán és a gyűjtemény mérete elérje a "kritikus tömeget".
A legizgalmasabb a dologban az, hogy olyan emberekkel dolgozunk együtt olyan
emberek számára, akiket sohasem láttunk és nem is fogunk; az egész
intézménynek semmilyen adminisztrációs háttere és a bürokráciája nincs, és
természetesen a munkánk eredményének sincs semmi megfogható nyoma: az egész
elektronikus könyvtár ott lebeg valahol a "kibertérben" egy olyan
számítógépen, amit még szintén nem láttam.