St. Auby Tamás
(A Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója V. - ad interim - diszpécsere)
SZÖRFÖL/ZNI - PÓRÁZON
(In: Magyar tartalom, Soros C3 központ, Bp. 1997.
http://www.c3.hu/mt/index.html)
"A mítosz és a történelem közötti
kapcsolatban a mítosz az elsődleges, a
történelem a másodlagos és leszármazott
tényező. Nem a történelme által
meghatározott egy nép mitológiája, hanem
ellenkezőleg: a mitológiája által
meghatározott a történelme."
(Ernst Cassirer)
"A mítosz a halhatatlanság receptje."
(James H. Bedford)
A Szent Nyelv elvesztése-pánik után,
a Bábel-pánik után,
az idol-pánik után,
az írásbeliség-pánik után,
a pecsét-pánik után,
a metszet-pánik után,
a Gutenberg-pánik után,
a fotó-pánik után,
a mozgófilm-pánik után,
a telefon-pánik után,
a rádió-pánik után,
a hangos/színes/sztereo/mozgófilm-pánik után,
a tv-pánik után,
a lézer-pánik után,
a holográf-pánik után,
a video-pánik után,
a kompjuter-pánik után,
az internet-pánik után,
a virtualitás-pánik után
a globális szimulákrum-pánikban.
Hipotézis
Az ellenállhatatlan, az emberi elme központi mélyéből ható szüntelen
kényszer, az akarat háttérsugárzása, ami a külvilágbavetülésben technikaként
objektiválódik, az automatizálódás során egyre szellemibb, már-már
anyagtalan. Anyagtalan úgy, hogy az emberiség történetében meg- és
átformált, irdatlan mennyiségű anyagot pixelekké transzformált mesterséges
fénnyé desztillálja és szublimálja már, ugyanakkor mindaz, ami így
megjelenik a külvilágban: látvánnyá, hanggá, ízzé és szaggá desztillált és
szublimált akarattá: pőre információvá vált. Az akarat e fénylő, puha vésője
már nem az anyagba karcol, vág és hatol be, hanem a digitális "igen"-t és
"nem"-et, azaz a "van"-t és a "nincs"-et, tehát a "valami"- t és a "semmi"-t
különbözteti meg, választja el egymástól, rendezi egymás mellé és mutatja.
Nem a törvény és nem a dogma, hanem az "igen" és a "nem" arányai hordozzák
az üzenetet. Az üzenet ennyi: "igen/nem, az érzékelhetőn innen" és
"igen/nem, az érzékelhetőn túl". Az érzékelt archeológiáját, illetve a
nemérzékelt futurológiáját jelenítő és jelölő kettős erőtől görbülő
információ-tér az Individuumba, mint Home Page-re kapcsolódik, linkel
vissza. Ezen önmegtermékenyítő, mutációs körforgásban válik a mítosz a
létbevetettségét konstatáló számára az önszervező tájékozódás majdan beváló
eszközévé - "a költőktől kapott modellek alapján látunk, hallunk, ízlelünk
és szagolunk" (Flusser) - s az akarat Szabad Akarattá transzformálódik. Az
érzékszervekhez kapcsolódó multimediális Internet-spektákulum a spontán
direkt demokrácia szerint állandó döntésfolyamatban van: a kompjuteragyból a
message a hálón vibrál, hullámzik, oszcillál: "igen" és "nem" szavazatokat
ejakuál a kompjuteranyaméhbe: érzékelésünk preferenciáit állítja hol önmaga
korlátozottságára: az escape-ista látványosság-élvezetre, hol ennek
meghaladására: arra, amit önmagától remél: az ítélet világából való escape
módjának megismerésére. Minden Web-dokumentum erre vagy arra való elhajlásra
szóló nyilvános voks. A kompjuter-hálózat koincidencia-provokátor. Nem csak
azokat a referenciális összefüggéseket, egymásravonatkozásokat és
megfeleléseket tárja/tárhatja fel nagy sebességgel, amelyeket az információ-
káoszban a lomha egyén, mint egy mázlista Champollion vak tyúkként hébe-hóba
talál, hanem puszta léte maga egységesít: - bármiként is szaporodnak és
változnak az adatok, az információk nem megsemmisítik, hanem kiegészítik s
így kihangsúlyozzák egymást (az információ nem elvész, hanem átalakul) s így
az olvasatok szabad áramlásában egy centripetális és egy centrifugális
kollektív megállapodás előképe rajzolódik ki - az, amely a "mindenki-
ugyanazt-gondolja-ugyanakkor" kettős arculatban lesz az emberiség
holografikus önarcképeként mindenkinek a homlokára tetoválva. Az Alexandriai
Hálót, a mindenki-ugyanazt-gondolja-ugyanakkor létszemléletét nem egy külső
és terrorista kényszer, hanem egy a külsőből a belsőbe és vissza szabadon
kötődő és szövődő, oszcilláló, egy automata szövőgép "önkénytelen
kötelezettsége" tartja össze. Ezt már talán helyesebb Háló helyett
szőnyegnek, Repülő Szőnyegnek nevezni, vagy még inkább Ernyőnek, amin az
emberiség szélfútta pókként fejjel lefelé ülve repül, s a szövődmény minden
rezdülését saját oszthatatlan, individuális élettevékenységeként éli át,
mint a teveszőrszőnyege fölött Zéró Gravitációban meditáló luddita nomád.
*
Az adott tematikából következően - felmerül a kérdés, hogy ki az írója
ennek a tanulmánynak. A válasz a megrendelő aspektusából adható meg. A
megrendelő - az egyéb természetű tanulmányírók mellett - egy olyan személyt
is választott, akiről előzetes információk alapján ezt tudta,
megalapozottan: nem kompjúter-specialista, nem gyakorlott Web-böngésző, nem
techno-freak és -krata, nem spektákulum-hívő és nem oszlopa a fennállónak: a
Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója V. - ad interim - diszpécsere,
aki szükségképen az intermediális ikonoklaszták szempontjából figyeli az
ikonolátrok multimediális sürgés-forgásában a vágy- és rémképek alakulását.
A megrendelő tehát eleve tudta, hogy egy szüzességi fogadalmat tettet vet a
szőnyegre, aki vagy elboldogul ott vagy nem, de éppen ezen alternatívát
taglaló hozzászólása egészítheti ki azt, amit a szakértők rutinosan kezelnek
majd. Igen. Igen? S akkor ki a címzettje ezen írásnak? Nem az Interneten
aktív előkészítőként és/vagy néző-hallgató-olvasóként résztvevő, hiszen
annak nem sok újat mondhat egy kezdő. Úgy látszik tehát, hogy a hasonszőrű,
laikus felületező, szörföl/ző a címzett.
Ezen beszámoló témája a kezdő tájékozatlanságával találkozó World Wide
Web, Világ Háló/zat, esetünkben a Magyar Háló/zat, az, hogy a Web
lehetőségei, adottságai és tényei mennyire alkalmazkodnak a laikus, a nem-
elit, a nem-specialista felhasználó igényeihez, ahhoz, aki pl. könyvet
szeretne olvasni és annak képeit nézni, de maga nem kíván könyvet készíteni.
Mivel az ezen helyzetben lévő egyfelől mentes a szakmai elfogultságoktól,
másfelől ki van szolgáltatva a tapasztalatlanságából következő Háló-
magánynak: az agglegény Háló-szövő mesterek ügyetlenkedései
hangsúlyosabbakká válnak. Ebből viszont az következik, hogy élménye a
beavatatlanság és a beavatódást illető kritikája vektorainak összege lesz,
Duchamp menyasszonyáé, aki végül kimondja a boldogító Igen/Nem-et. Ám
legyen.
*
"A megfigyelés hipotézisbe ágyazott."
(Szabó Lajos)
Megfigyelés
Természetesen a C3 honlapjáról indultam el: http://www.c3.hu
A címoldal a Mengyelejev Periódusos Táblázat mintájára készült. Ez egy jó
ötlet, ugyanis minden idők egyik legfontosabb kérdése az, hogy miként lehet
kapcsolatot, azaz linket létesíteni az Elemek között. "Bellink"-jeinek
indikációi - mivel az Elemek rövidített neveinek mintájára készültek - elég
rejtélyesek s így nem segítik készségesen a tájékozódást e kikötőből. 3
"küllink"-bázis van a felületen: az NGO (Non Governmental Organisations -
Nem Kormányzati Szervezetek), a Linkek (Kapcsolatok) és a World Wide Arts
Resources (Világ Háló/zat Művészet Segélyforrásai). Ez utóbbi a Táblázaton
kívül van elhelyezve, nyilvánvalóan a magyarországi belvizekről kivezet, s
mivel a többi start-pontról már e vizsgálat megkezdése előtt több ízben
kiindultam, most azonnal erre a hullámra álltam, hogy megnézzem, milyen
magyar Web-vonatkozásokat lehet találni "odakünn":
http://wwar.com/index4.html. Hamarosan az információ-zuhatagban lubickoltam:
3000 különböző kategóriából lehet választani. Az aktuálisan ajánlottak
között a Művészeti Akadémiák kategóriában egyetlen magyar iskola sincs
regisztrálva, a Magyar Képzőművészeti Főiskola sem. Arra gondoltam, hogy ha
a C3 nyitólapján ott szerepel a WWAR az MKF nélkül, akkor szabad emberként
magam regisztrálom azt. Megtettem a szükséges műveleteket. Azonban a Szabad
URL Regisztráció oldalát a mestere úgy készítette el, hogy a 14 colos
képernyő adott beállításán a Form csak részben látszott. Megpróbáltuk a
műveletet egy 22 colos képernyőn - ott megjelent a teljes Form. A
regisztrálási műveletet nem folytattam, mert végül is nem ez a dolgom, hanem
az, hogy nézzem a magyar honlapokat. Itt újra megakadtam és konzultáltam egy
szakemberrel a feladatomról: - "honlap"-okat nézek? "Home-page"-eket?
"Ottlap"-okat? "Web-page"-eket? "Web-site"-okat? "Web-dokumentum"-okat? Nem
sikerült megnyugtató eredményre jutnunk, főként azért, mert egy másik
szakember meghatározása szerint "a home-page egy Web-szolgáltatás
kezdőoldala, melyen rendszerint valamilyen tartalomjegyzék (is) van az ott
található információk közötti eligazodáshoz". Ez számomra azt jelentette,
hogy nekem ennél többet kell vizsgálnom: mindazt, ami egy teljes Web-
dokumentumban van, tehát az oda tartozó (magyar) kapcsolatokban megjelenőket
is. Mivel nem jutottunk hullám-dűlőre, elmentem gyalog a bárba, hátha akad
egy link, aki mindent megmagyaráz. Nem akadt. Aki a bárnál ül, az a szexre
van linkelve - aki a kompjúternél, az szakbarbár - mondta a link-pincér-
mester és beütötte kompjúterébe a rendelést. A zene, ami szólt, a BGJ (Beach
Girls' Juan) egyik legfrissebb száma volt, természetesen az Örök Óceán,
ezzel a refrénnel:
"A szörf hűtlen ármány,
Hullámra hullám, hullám, hullám,
Csak az Óceán
Örök
S a kéj-örv-örvény,
Juan, Juan, Juan."
A szűken magyar honlapok vizsgálatára jól rímelt a koincidentális "örv",
hiszen amint kilépek a nemzetközi vizekre, mint jártatóbarmot, a kötelesség
póráza máris visszaránt a honiakra.
*
Az Internetben, a hálózat-hálózatban, e halmazok halmazában - azon túl,
hogy szükségképen multimediális távközlési technika - a döntő újdonság a
link, amely a heterarchia fogalmának szélesebb körű tudatosulását vonja
magával. A heterarchia a hálózati viszonyban így nyilvánul meg: egy honlap,
amely egy másik honlappal kapcsolatban van, posszibilitásként eleve,
potenciálisan máris és reálisan majdan az egész Háló-link-világot
virtuálisan tartalmazza. Minden kompjúter tartalmazza az összes többi
kompjútert - minden adat tartalmazza az összes többi adatot. Ez a
halmazelmélet-mítosz, mint történeti adattártér már ismert: bizonyos
biológiai rendszerek (lásd McCullogh kutatásait), a hologram és a fraktál
heterarchikus szerkezetben épülnek fel (egyes feltételezések szerint az agy
is, aki mindezt gondolja) - a teológia Szentháromságát is idevéve (már csak
azért is, mert a jelenkori mítosz, minden következményével együtt, ebből
származik). Az Ember - Háló viszonylatban ez így jelenik meg: "mindenki
ugyanazt gondolja ugyanakkor". Ez mitikusan (történelmileg is tehát)
egyfelől azt jelenti, amit pl. a zsidó hagyomány a Messiás eljövetele
idejeként jövendöl, vagy amit a Végső Napok Szentjeinek Jézus Krisztus
Egyháza küldetéseként gyakorol: a mormonok a Sziklás Hegységben abban a
szent meggyőződésben tárolják a világ legnagyobb kompjúterizált adatbázisát,
hogy a kompjúterben kiválogatott, minden meg nem keresztelt élő és holt
ember megkeresztelése által a teljes emberiség a feltámadás csodájában és
valóságában egyesül, - míg másfelől: a homogén "mindenki-ugyanazt-gondolja-
ugyanakkor" az antikrisztus uralmának közelgő pillanatát jelenti. Adódik
tehát a kérdés: - egy magyar honlapnak nem éppen a Világhálózattal való
kapcsolatának vizsgálata e a hierarchikusan legfontosabb szempont? Ezt
követné a Hungarian Wide Web-ek magyarországi kapcsolatának vizsgálata, s
ezt az egyes honlapok "önmagához való kapcsolatának", saját, belső
linkjeinek tanulmányozása. Vagy ellenkezőleg: az anarchikus egységek, az
autonóm honlapok vizsgálata legyen e az első lépés? Már az első, felületes
felület-szörfölési kísérletek bizonyítják, hogy nem lehet elsőbbséget tenni.
Akárhonnan indul a szörfölő, mindig "ugyanoda" jut. A Heterarchia
megtestesült. A "bent" és a "kint", a vegetatív és a periferiális
idegrendszer, a Poiesis és a Techné, a HWW és WWW: egy.
*
újból a C3, mint sámli, mint szörfdeszka:
A WWAR A Magyar Művészek kategóriában 2 darab művészt sorol fel: Nyikolai
Platonovich Andreevet, ak/mi linkje Kompjúter (Hiba)-ba vezet, és az agg
Szász Endrét, ak/mi linkjét Kitty, Szász bájos tanítványának honlapja
folytatja hatalmas, mozgó apparátussal, fényképekkel a művészpárról,
reprodukciókkal, posztimpresszionista vallomásokkal, rózsaszín árlistával és
elektronikus megrendelő formulákkal a monitoron, mint pulton:
http://www.somogy.hu/hartmann
A Múzeumok forrásán 4 intézmény csatornája, kapcsolata, leágazása, linkje
van elhelyezve. Az első: http://origo.hnm.hu:8O/aquincum az Aquincumi
Múzeum honlapja. Elegáns környezet, sőt, meglepetésre, magyar, ill. angol
nyelven, hangosan üdvözöl. Sajnos, itt is alkalmazzák az olvasást többnyire
mélységesen zavaró alátét-képeket (szürimpressziók), ráadásul a világszerte
használt szüntelen ismételt - pattern - módszerrel tetézve (egyébként, ez a
kép-csőcselék az utóbbi években járványszerűen ellepte a nyomdai termékeket
is, olvashatatlanná téve minden rájuk/alájuk nyomtatott betűt s ezek által
nézhetetlenné téve minden rájuk/alájuk nyomtatott képet). Elég frappánsan
hat az Európa-link-sóvár Magyarország Római Birodalomhoz való hajdani link-
elődöttségének taglalása, kár, hogy az aquincumin kívül a magyarországi
egyéb lelőhelyek még nincsenek feltéve a honlapra, még több szálon
kötődhetnénk a mitikus történelemhez. Két küllinkje a NIIF (Nemzeti
Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program) honlapja (l. lentebb) s a
Magyar Nemzeti Múzeumé, amely saját szerverrel rendelkezik:
http://origo.hnm.hu Mivel a Világ Háló Művészet Források-ban (WWAR)
önállóan is szerepel, erre böktem. (Végre, ki mertem bökni ezt a szót.)
1996. április 5-e óta a 24672. látogatóként enyhén viszolyogva siklottam be
a homályos, zöld- és pirospaprika-Szentkoronát idéző bejáraton. Magyarország
térképére bökve az Információk Magyarország Múzeumairól című aldokumentumban
az Index helységek szerinti linkre kapcsolódva:
http://origo.hnm.hu/helyind.html ez a lokáció újból felvetette egy előnyös
lehetőség kérdését: miért nincs feltűnően jelezve egy adat mellett, ha van
küllinkje? Ez az alapvető hiány a MNM honlapjának tervezőit saját
csapdájukba vezette. Ha pl. Abony-ra klikkelünk:
http://origo.hnm.hu/pest.html#abony akkor egy, a magyarországi múzeumokról
viszonylag bővebb információt tartalmazó bellink jelenik meg, de ha
Budapest-re: http://origo.hnm.hu/bud.html akkor ott a hosszú listában -
hacsak nem bogarásszuk ki a link-lábjegyzetben(?) - nem lehet megállapítani,
hogy van küllink: pl. az Aquincum Múzeumé, ugyanakkor a Nemzeti Múzeum
címlapján a Kapcsolataink: http://origo.hnm.hu/hirek.html -nél szereplő 3
magyarországi múzeum közül a Természettudományi Múzeum honlapját el lehet
érni: http://origo.hnm.hu/nhmus (Not Found, Nem Talált), míg a listáról nem,
az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum nem szerepel a budapesti múzeumok
listáján, míg honlapját a Kapcsolatok link-bázisból ki lehet nyitni:
http://origo.hnm.hu/opkm s a Mezőgazdasági Múzeumnak nincs linkje a
listáról, míg a Kapcsolatainknál van: http://origo.hnm.hu/mmm stb. Az
Információk a magyarországi múzeumokról: a Budapesti Múzeumok közül egy
sincs (?) linkelve. Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Jász-Nagykun-Szolnok megye
múzeumaihoz nincs engedély betekintést nyerni (!). Békés megye: Document
contains no data (a dokumentum nem tartalmaz adatot). A Szabolcs-Szatmár-
Bereg megye múzeumai között váratlanul a Sóstói múzeumfalunál: fénykép a
faluról. Győr-Moson-Sopron-nál egy fénykép egy barokk templomról. Pest megye
Múzeumainál a Visegrádi Mátyás Király Múzeum linkje önállóan részletezi az
ottani kiállításokat. Tolna megye: No data (nincs adat). Bács-Kiskun megye
múzeumainál a listán belül 3 link: Baja - Forbidden (tiltott), Kalocsa és
Kecskemét múzeumai - nem tiltott, Komárom-Esztergom - nincs adat, ugyanakkor
a MNM főlapján szerepel az Esztergom Vármúzeum. Fejér megyénél nincs semmi
(?), sem az Uitz terem, sem a Kortárs Művészeti Intézet (Dunaújváros). Az
SCCA nem tudott bejelentkezni. És így tovább. A Kapcsolatainkat tartalmazó
aldokumentumban még az Országos Széchenyi Könyvtár linkjét is megtaláljuk:
http://www.oszk.hu amely kivezet a világ könyvtáraiba; ezen kívül még van
jó néhány alapfontosságú bel- és külföldi küllinkje is, mint pl. a Louvre-é.
A MNM honlapján viszonylag nagy mennyiségű anyag van, mégis, mindezek gyors
áttekintése is több időt kíván a kelleténél.
A VHMF (WWAR) Múzeumok forrásának harmadik linkje a sámli: - a C3
- ide még visszatérünk.
A negyedik link: The Zsolnay Tile Museum honlapja:
http://www.drawrm.com/ztilemus:htm Az International Klein Blue színű honlap
a Csempe-múzeum. Az egész dokumentum magán viseli az iparművészeti látásmód
erényeit: funkcionális, áttekinthető, konkrét, precíz, elegáns, sőt csinos.
Kitűnő minőségű képanyag, pazar prezentációban. Remek bel- és küllinkek. Meg
is kapta az Award of Elegance-t. (A WWW interface, arculat, felület
iparművészeti vonatkozásai amúgy is analizálandóak lennének.) Nem magyar a
lapmester, az író, a fényképész, a kurátor, a múzeum "bolt"-ja (árlistával)
Newportban van (Rhode Island, USA), a dokumentum csak angol nyelvű, szervere
az IDT. Mégis magyar honlapként szerepel. Nyilván Zsolnay magyar származása
miatt csempészték ide a szerzők ezen honlapot. Itt szaltózik a szörföl/ző és
visszahullva a hullámokra a magyar Művészeti Ügynökségek forrását nyitja ki,
ahol az információ közli, hogy nincs adat, pedig lehetne, ha valaki
regisztráltatná magát. A Kereskedelmi-nél 4 forrás: kettő a Zsolnay Store
Newportban, a Contour Design nem jelent meg, a 4. nem magyar.
A Galériáknál 3 forrás: Az első a Szekszárd - Képzőművészeti oldal:
http://www.tolna.hungary.net/kultura/KEPZOMUV.htm amely a
http://www.tolna.hungary.net/szekszard=INDEX.HTM-re könnyedén
visszavezethető, azaz kivezet a VHMF-dokkból a szekszárdi honlap
címoldalára. Itt 12 bellink van: helytörténet, folklór, zene, irodalom,
képzőművészet, kultúrintézmények, tanintézmények, egyesületek (pl. bonsai
galéria), nevezetes épületek, régi mesterségek, a város környéke, német
nemzetiség. Szekszárd város honlapja az egyik legélőbb honlap, németül,
angolul és finnül (!) rengeteg információt tartalmaz a város címerétől
boraiig sok-sok képpel, verssel, szöveggel. Látszik rajta, hogy jó
kedéllyel, folyamatosan gondozzák, alakítják. Ez egy elragadó Bonsai-honlap:
- kicsiben az egész. A 2. forrás: a C3, a sámli. A 3.: Alex s Gallery, Alex
S Jobbagy (Jobbágy?), egy - magyar származású - ausztrál, szürrealista
festő, multimédia és kompjúter-grafika designer Ausztrál Internet Díjra
felterjesztett honlapja: http://www.ozemail.com.au/~jsart Hol van, hol
nincs kapcsolat. Ez a honlap is igen megnyerő arculatú, oly sok linkje van,
hogy alig merészkedtem beljebb/kijjebb, ráadásul nem vérségi alapon kell a
magyar Háló-világot vizsgálni. A VHMF-ben a Magyar Publikációknál nincs
semmi - az automatikusan megjelenő információ maga közli, hogy "sajnos". Az
Arts Locator kategóriában, hosszas várakozás után 7 link mutat magyar
vonatkozást. A Néprajzi Múzeum, a Jelenkori Művészeti Galéria, A Naiv
Művészet Galériája, a Nemzeti és Egyetemi Könyvtár Grafikai Gyűjteménye, a
Kenyeres Művészeti Galéria és a Modern Galéria. Mind Hibá-ba torkollott. A
Magyar Nemzeti Múzeummal való kapcsolat létrejött. Egyéb nem található.
Vissza a sámlihoz. A Linkek:
Éjjeli Őrjárat - irodalmi, képzőművészeti, kulturális elektronikus
folyóirat - a SZTAKI szerverén -: http://www.sztaki.hu/providers/nightwatch
Üde témák, kamaszos, gondtalan, szépen szerkesztett, felhőtlen áradás, az
angol fordítás mindennek az ellenkezője. Itt található a TNPU web-
dokumentuma is, amely, többek között, a Katabasis Soteriologike című könyv
3334 mondatát tartalmazza - megfelelő szkenner híján - képek nélkül. (A TNPU
ugyanígy szerepel a C3 Pillangó-hatás dokumentumában is és saját honlapján
is: http://www.c3.hu/~iput nyilván az itt szerzett tapasztalatok enyhítik e
tanulmány kritikus szavait.) Media Research Foundation:
http://WWW.iSYS.hu/metaforum - Nem talált; d@sh virtual Gallery:
http://caesar.elte.hu/gondolat-jel a komor, fekete alapon fehér betűk kissé
nehezen olvashatóak (1996 óta nem változott?); Artpool:
http://www.artpool.hu 97. 01. 01.-től 4583 néző, hangos, színes, happy,
rengeteg hasznos linkkel; East Edge - Cyber Art/Tech: http://edge.stud.u-
szeged.hu nehezen olvasható, építés alatt álló, valószínűleg fontos net-
politikai és net-kulturális kérdésekről tájékoztatna, ha nem futna
minduntalan Hibába a bellinkje; az Internet Galaxis:
http://www.inf.bme.hu/internet.galaxis funkcionális, könnyen átlátható és
átjárható, - épp az adott tematikát illetően: aktuális, sok apróbb-nagyobb
invencióval, egyéni karakter-jeggyel; a C3 ezt követő további küllinkje a
SZTAKI bellinkje: a SZTAKI World Wide Web Galériája:
http://www.sztaki.hu/gallery A tudósokról mindig tudtuk, hogy jobban
szeretik a művészetet és jobban is értenek hozzá, mint a művészek szeretik a
tudományt és értenek hozzá. A SZTAKI honlapján előkelő helyet foglal el a
művészet, a galéria mellett ott van a fentebb említett Éjjeli őrjárat
honlapja is. A Galériából visszacsatolva a SZTAKI nyitóoldalára:
http://www.sztaki.hu - azonnal látható, hogy méltó hírnevére. átgondolt
felépítésű hálózati információs bázis. A Központi Fizikai Kutató Intézet
honlapjáról, ahová talán a "véletlen" vetett - a véletlen a szörföl/zés
természetes velejárója - ugyanezt kell elmondani - http://www.kfki.hu A
NIIF-dokumentum is - amelyet szintén nem csak a C3-ból kilépve érhetünk el:
http://www.iif.hu:80 már amennyire a sodródó áttekintésből kiderülhetett -
jól sikerült, különös tekintettel a subaszőnyeg-hangulatú nyitóoldalra, ahol
kár, hogy nem használták ki saját ötletcsomójukat: a hurokszál-szövevény,
mint tér/rét-kép, alkalmas lehetne a linkek odakötözésére, rácsomózására,
beleszövésére, sőt az egész dokumentumban való helyzetmeghatározásra és
előzetes tájékozódásra. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (a SZTAKI
szerverén) honlapjáról http://www.sztaki.hu/providers/studio azonnal
kiderül, hogy nem tudósok csinálták, mélyen csalódást keltő, az anyag messze
nem naprakész, szegényes, igénytelen és ügyetlen, a hozzárendelt Goethe
Intézet Budapest linkje nem létezik (ezzel a csalóka jelenettel egyébként
gyakran lehet találkozni más honlapok esetében is), 3 árva képecske fityeg a
többszáz tagot számláló fiatal művészegyesület adatbázisán, szerencsére van
még 6 kép, amelyek küllinkkel mind a C3 Pillangó-hatás honlapjába s 1 kép,
mely a SZTAKI honlapjába horgonyoz - így mégiscsak kijutunk ebből a
tulajdonosaik által elhanyagolt, provinciális világból. A Prompts on
Stations (szintén a SZTAKI szerverére telepítve):
http://www.sztaki.hu/providers/pos ambiciózus és radikális produkció,
hatásos külleme talán már el is nyeli fontos - a telekommunikációra
vonatkozó - praktikus tartalmát; Wéber Imre (a SZTAKI-ról)
http://www.sztaki.hu/providers/weber három művének installációja a művész
által jó példa a kiegyensúlyozott reprezentációra; ugyanez a szerény és
effektív Web-jelenlét vonatkozik Eike honlapjára is (ugyancsak a SZTAKI-
ról): http://www.sztaki.hu/providers/eike A Néprajzi Múzeum honlapja:
http://www.univet.hu/bbb Baráthosi Balogh Benedek gyűjtéséből egy, a
tárgykörhöz illően diszkrét és melankolikus válogatást mutat - hacsak a
vakszerencse el nem vetett volna egyszer a Néprajzi Múzeumba, sosem láttam
volna e képeket. A C3-nak ezt a link-bázisát egészíti ki kb. 30 link,
amelyek az In the World címszó alatt találhatóak - mind fontos külföldi,
illetve nemzetközi Web-dokumentumok. Köztük van egy "magyar" ott/honlap: a
Postmasters Gallery-é, New Yorkban (a galéria - amely sok kompjúter-
vonatkozású kiállítást szervez - Banovich Tamásé, egy magyar származású
művészé). A C3 Táblázatában elhelyezett NGO (Non Governmental Organizations)
link-bázisa: az itt szereplő kb. 100 tételből csak néhányat sikerült
megnéznem, mert a vizsgálat közben a link-bázist a web-mester átalakította
épp s az újon egyelőre még - úgy látszik - kevesebb aktív link van. A Bajai
Kórház Pszichiátriai Osztály: http://www.c3.hu/~bajapszi hihetetlenül
gazdag, változatos és szellemes honlap, linktömegében egy külön lapon
Kedvenc linkjeit is felsorolja, azon belül a Legjobb link-gyűjtemény címen
vagy 200-at produkál, köztük angol és német szótárakat - ilyen őrültek
házában szeretnék élni örökké.
Az EUDRID (European Dance Research Information Directory):
http://www.c3.hu/~dienesbu közel 40 ország táncművészetével kapcsolatos
információkat tartalmaz egyszerűen és áttekinthetően, de nincs küllink-
bázisa (lehetne pl. zenére, színházra, díszletre, kosztümre, építészetre
stb.), kivéve a C3-at, amely persze tekintélyes mennyiségű küllinkkel
rendelkezik. A Talk Café címe - miközben vizsgáltam e honlapot - eltűnt.
Sajnáltam e fata morganát, mert alapvetően a szavazási metódus kérdésével: a
hálózat egyik legérdekesebb felhasználási területével foglalkozik, ugyanis -
remélhetőleg - ennek nagy szerepe lesz a délibábos, demokratikus
államszervezésben, különös tekintettel a direkt demokráciára.
A MKF Intermedia tanszék honlapja: http://intermedia.c3.hu Ígéretesen
indul a címlap, de hamarosan kiderül, hogy a relatíve kis mennyiségű
fentlévő anyag magyarázatlanul hibrid s míg a tanszék tanárai részéről nem,
addig diákjai részéről igen feltűnően érdektelenül kezelt. Ez éppen e
tanszék részéről nem várt slamposság.
Idáig jutván, Drótos László véleményével egyetértve arra a megállapításra
jutottam, hogy a magyar hálózat már túlnőtt azon, hogy teljes egészében
átlátható, feldolgozható és elemezhető legyen. Tehát a HWW-nek a WWW-be való
beleszövődésének mértéke elérte azt a szintet, ahol annak "egyenrangú" része
már. Bármikor fent a hullámtetőn.
*
"Mutasd meg honlapod - megmondom, ki vagy!"
Hangulatjelentés az inter/surf/face-ről:
Alábbi alap-észrevételeimhez voltakép három év alatt jutottam, azóta,
hogy először nyitottam ki - s az Internet nyilvánvaló használhatóságához
képest ritkán - valamely Web-dokumentumot. Mindezidáig többnyire viszonylag
rövid, esetleges és elvétett szörföl/zéseket tettem. Volt, hogy konkrétan
kerestem valamit pl. szótárakat, térképeket, a Bibliát, a Népszabadságot,
hieroglifákat stb., vagy Timothy Leary, Henry Flynt, Eric Andersen, David
Bowie, Bazon Brock, a Fluxus stb., vagy barátaim és művészek Web-
dokumentumát, sőt a Gopher-rel is kísérleteztem: átnéztem néhány CIA-adatot
Közép-Amerikáról és bemagoltam a 6 főnél több személy által - 1947 és 1993
között - a világszerte gyakorolt sztrájkok adatait. Mostani vizsgálódásaim
lényegében nem változtattak korábbi benyomásaimon. Ami esetleg kétségessé
teheti böngészésem objektivitását, az az Error-ok, Not Found-ok, Forbidden-
ek, lefagyások (a C3 és a MKF kompjúterei átlagban négyszer fagynak le
óránként) és a többi technikai malőrök gyakorisága, ezeket nyilván tetézik a
szörföl/zés közbeni tévedéseim és eltévedéseim. Csak olyan kritikát és
javaslatot írtam itt le, amelyet legalább két elfogulatlan személlyel
egyetértőn megbeszéltem. A kompjúter-használathoz s ezen belül az Internet-
használathoz rendkívüli segítséget kaptam Szegedy-Maszák Zoltántól,
Fernezelyi Mártontól, Benedek Gáspártól és Sarkadi Andrástól, akiknek itt
hangsúlyosan köszönetet mondok, s elnézésüket kérem, ha tapasztalatlanságom
és kritikám vektorainak összege tévedésnek bizonyul.
*
Természetesen a kompjúter-, illetve az internet-nyelv nehézségei tűnnek
fel legelébb. Az angol alapszótár nem letisztult és nem egységes - gyors
változása és bővülése is ezt bizonyítja. A magyarra fordított angol
alapszótár kialakulatlansága és esetlenségei a kezdeti zavart csak fokozzák.
Mindezt tovább bonyolítja a laikusnak a kompjúter-szakma s az Internet
iránti tiszteletérzésébe keveredő gyámoltalan, zavart érdeklődése és
kritikája. A zavar akkor a legnagyobb, amikor egy specialista pl. csak IBM-
angolul tud beszélni a laikushoz, aki csak a Macintosh-magyart épp hogy
töri. ("Én Boeingot vezetek, nem ismerem az Iljusint" - mondta egy IBM-
szakértő, amikor tanácsot kért tőle egy Mac-laikus.) Például: nem látszik
praktikusnak egy Web-dokumentumon belüli kapcsolatlehetőséget ugyanúgy link-
nek nevezni, mint az adott oldalból egy másik honlapba szörföl/zés
lehetőségét. Ugyanígy, jó lenne, ha a "belső link"-et ("bellink") vizuálisan
másként jelezné a felület, mint a "külső link"-et ("küllink").
A következő zavart keltő élmény az, hogy a Hálózat méretének
érzékelhetetlensége, átláthatatlansága, definiálhatatlansága folytán a
dezorientáció állapota sokkal intenzívebb annál, mint amikor felnézünk a
csillagos égre. A csillagok egy részét legalább lehet látni, a Földet is
érezzük a talpunk alatt - s mindezt a gravitáció kényelmes ölelésében. A
Hálóban csak azt a hálószemet látjuk, mely épp ott világít előttünk. Kevés
támpontot nyújt a homályos emlék az előző oldalakról, hiszen már ott is
szédültünk a Web-önkényben. A húszmillió kötetes könyvtár émelyítő világa
vásári ringlispíl ahhoz képest, amiben a Web-en szörföl/ző támolyog. (Nem
beszélve arról, hogy aki a tengeren surf-öl, nagyjából tudja, merről fúnak a
szelek, merre hömpölyögnek a surface hullámai s merre a part.) Míg a
pozíció-meghatározás az egész hálózathoz képest lehetetlen, a szörföl/ző
lokalizálásának elégséges érzékelését szolgálná az adott oldalon - esetleg -
családfa- vagy labirintusszerű térképgyökér, amelyben látható lenne a
bifurkációk legalább kezdeti állapota egy - esetleg - abban világító vagy
villogó pontocskával, továbbá, az adott Web-dokumentumot mennyiségileg
körülíró jel. Ez a "sextáns" nem csupán a térbeli orientációt segítené,
hanem a felhasználó szörfölési időbeosztását is rendezné némileg. Nem
elveszíteni akarjuk az idő- és térérzékelésünket, hanem megújítani. Ez az
egyesek számára tán konzervatívnak ható javaslat nem a hálóban rejlő
"ismeretlen dimenziók" kiküszöbölését, "új tér- és idő-percepciók"
kialakulásának megakadályozását vonná magával - hiszen mindezek éppen az
egyidejű információ-áramlás dimenziójában bontakozhatnak ki s nem a
topografikus, helyspecifikus fizikalitásban gyökereznek már - hanem az
áramlásba való adaptálódást, beolvadást segítenék.
Ide tartozik az is, hogy gyakran találni olyan oldalt, sőt nyitóoldalt,
ahol - anélkül, hogy az egérrel hosszasan végigtapogatnánk az egész
felületet - nem állapítható meg, hogy van-e benne link, mert nincs ott a
vizuális jele. Ez képekbe rejtett linkkel fordul elő a leggyakrabban.
Kifejezetten bosszantó, amikor egy adott oldalról két, sőt több link
ugyanoda vezet, mint amikor egy szobából minden ajtón át a vécébe jutunk. A
következő feltűnő meglepetés az, hogy - mivel azzal a reményt és
kíváncsiságot keltő információval felszerelve lép a kezdő a hálózatra, hogy
az multimediális - a dokumentum zömmel néma - se beszéd, se zene, se zaj, mi
több: a képek állnak, esetleg lassan és szaggatottan ismétlődnek, mint egy
ósdi zootropban (ráadásul felbontási szempontból gyenge minőségben). A
technikai nehézségek alapesete az, amikor hosszú ideig vár az ember arra,
hogy megjelenjen a kívánt dokumentum, ám helyette egy kis ablak nyílik meg
azzal a szöveggel, hogy a Netscape nem képes lokalizálni a szervert. Mi
történt? Valami odébbcsúszott? Elpárolgott? Balkezes a Netscape? Valaki
tréfát űz velünk? Az Internet-police akadályoz? Hol a hiba? Válasz nincs,
megszeppenve elódalgunk. (Ilyenkor Gutenberg a polcra nyúl s átad egy olyan
könyvpéldányt, amelyből nem téptek ki egyetlen lapot sem.) Egy másik hasonló
és szintén igen gyakori, bár nem technikai jellegű "hiba" az, amikor a kért
link másik végén a Not Found felirat áll szemérmetlenül. Ez túl gyakran
jelenik meg ahhoz, hogy a megértő "under construction" kifejezést mormogjuk
minduntalan magunk elé, miközben visszaugrunk a zsákhullámról. Egyszerűbb
lenne a linket akkor beépíteni, amikor már van mibe. Abban a túltengő,
alkalmi és bornírt vizuális hatástömegben, amelyben a városlakó fehérember
él, a Web giccs-csiricsáré (álkonstruktivista csíkozású, vagy patternekkel
szürimpresszionált homály-képekkel "megszépített", igen gyakran az UFO-
fantáziák bájolgásaival édelgő, vagy a kivagyi punk-esztétikától felizgatott
"design"-ok) közepette azok a Web-dokumentumok mutatják a memóriát hasznosan
megterhelő információtermelés irányát, amelyek lényegretörőek, világosak,
ökonomikusak. Ugyanakkor ezek azok a nagy hullámok, amelyek fenn is
maradnak, ahonnan messze lehet látni és messze lehet siklani, amelyekhez a
szörföl/ző vissza-visszatér, vagy egyszeri hullámlovaglását is jól
megjegyzi. Meglepő az, hogy a vizsgált magyar honlapok jelentős részén nincs
küllink. Ez még akkor is meglepő, ha a Soros Alapítvány, illetve a C3 linkje
- amelyek már sok küllinkjük által ki/be-vezetnek a WWW-be - rajtuk van.
Feltételezhető, hogy számos honlap még nagyon friss, vagy a fejlesztés
feltételei nem adottak, s egyelőre csak tervezik a kilinkelést.
Ha a magyarok oly nagyon vágynak institucionálisan is résztvenni az
EU/USA hacacáréban, akkor miért nem regisztráltatják magukat a WWAR-ban?
Miért nincsenek regisztrálva ott presztiziőz intézményeik? A főiskolák, az
egyetemek, a kiadók, a galériák, az egyesületek, a szövetségek, a műhelyek,
a folyóiratok, a kiemelt állami művészet-gyárak, mint a Magyar Nemzeti
Galéria, a sokmilliós költségvetésű Műcsarnok és akadozó, csálé fiókjai, a
Ludwig múzeum, a Kiscelli múzeum, a Kassák múzeum, a szentendrei, a
székesfehérvári, a pécsi, a szombathelyi, a győri stb. múzeumok honlapjai?
Praktikus lenne, ha minden Web-dokumentum minden oldala tartalmazna egy
azonnal elérhető linket, amely saját kezdőlapjára vezet vissza anélkül, hogy
a könyvjelzőt használnánk.
Előfordul olyan honlap, ahol a magyar - idegen nyelv alternatíva linkje
az oldal legalján van, így végig kell böngészni az egész oldalt a kiútért.
Nagyon gyakori az elírás, az angol fordítások az esetek többségében
rosszak. A honlap-szerkesztők láthatóan alig alkalmaznak kontroll-
szerkesztőt, megbízva a féléves new-yorki ösztöndíjas angol - vagy az
amerikai békehadtest magyar - nyelvtudásában. A szöveg- és kép-minőség
rohamos romlásáért nyilvánvalóan a szerkesztők s az utasításaikat végrehajtó
Web-mesterek a felelősek, de félő, hogy ez csak egy következménye a
technikai minőségjavulással szemben ható általános minőségromlásnak, amely a
pénz-, hírnév- és hatalom-termelési hajsza-pánik folyománya. Akadnak igen
egyszerű és mégis - vagy éppen ezáltal - hatásos honlapok is, ezek jó példái
lehetnek a biedermeier-kacifántos honlapok tervezőinek.
Úgy látszik, hogy a kompjúter-technika lehetőségei és a hálózat-
dramaturgia lehetőségei még nincsenek mindenütt egymásrakapcsolva.
Végül leszögezhetjük, hogy míg az intermedialitás rész-spektrumának a
multimedialitás rész-spektrumával való szükségszerű kiegészítése a teljes
spektrummá csak a spektákulomot szellemirtónak tartó álláspontból
lehetséges, addig a nagyszabású, egetrengető látványosságot mégsem utasítjuk
el - mivel nem vagyunk dogmatikusak. Csak a valódi komplementeritással
léphetünk kapcsolatba. Nem tágítunk kegyesen a lelkendező techno-érzés felé.
A Web vásári cégér-esztétikáját pedig finnyásan Scylla és Carybdis trash-
örvényébe utasítjuk.
*
A "digitális szám", ha már nem forma és már rég nem minőség, akkor már
tán mennyiség sem. A mennyiség - amely szubsztanciális, metafizikus, szent -
itt már puszta váz, a mennyiség, a minőség és a forma teteme, a szám
csontváza. Puszta jel. Jele a valamikori, Élő test, lélek és szellem
egységének. Így a multimédia nem más, mint a balzsamozó webmesterek által -
a feltámadás és halhatatlanság reményében - a jövő világhálójába vetített,
digitális szkafanderbe öltöztetett, archaikus múmia. Escape: Igen/Nem.
*
A mitikus Anasztomózisz:
Amikor szaporodnak a mentálanalógiák, akkor párhuzamosan szaporodnak a
sorstörténeti és a történelmi tényanalógiák - ugyanakkor egymás létét
analogikusan bizonyítják. Ebben a koincidencia-kaleidoszkóp-tükörben a
szaporodás és az ismétlődés ideje és tere véges. Amikor a láncreakció
kulminál, akkor egy új mítosz kialakulása kezdődik, azaz - esetünkben - a
meglévő beteljesül. A digitális igen/nem (ami lent van) az analogikus
igen/nem (ami fent van) analóg tükre. A mitikus önszerveződés minden
irányból és minden irányba e szerint alakul: a társadalomszerveződésben ez a
hierarchikus, parlamenti demokrácia igen/nem-jének egyre természetesebb és
hatásosabb jelenlétét idézi elő - ez pedig az individuális/anarchikus,
parlamenten kívüli igen/nem elszaporodását vonja magával, amely
elkerülhetetlenül vezet a heterarchikus, direkt demokratikus igen/nem-
gyakorlatba, ahol az egy és a sok, az egység és a sokaság, az összeadható
egyes és az összeadott sok, az osztható egy és az oszthatatlan egység, az
oszthatatlan egy és az osztható egység egymásnak az ösztönök
automatizmusából fel- és leható, tudatosultan szerves, bárhová kapcsolható,
az állandóvá változó, hiperkoincidentális, véges egyidőkben az egészet
tartalmazó része lesz. Escape: Igen/Nem.
*
(Isten nem érti a nemzeti nyelveket)
A fentebb már említett Magyar Mezőgazdasági Múzeum Munkaeszköztörténeti
Archívum című nyitólapjából - http://origo.hnm.hu:8O/mmm - kiindulva
kikerestem a hálókkal kapcsolatos magyar kifejezéseket az Index a szakszámok
szerint linkjét követve:
Halászat - Hálók, hálóhúzás - Hálófoltozás - Nagyháló javítása - Hálószem -
Kiszakadt hálódarab - Kiszakadt háló kivágása - Gyalom (háló) - Emelőháló -
Hálókötél húzó - Borítóháló - Parás-háló - Kerítőháló, gyékényes -
Turbukháló - Kézi merítőháló - Dereglyés merítőháló - Deregélyes -
Ághegyháló - Tráglaháló - Osztrigaháló - Halászháló - Kerítőháló -
Vontatóháló - Keceháló - Dobóháló - Hálóvontatás - Bontóháló - Zsákháló -
Kaparóháló - Csempely - Bokszászó - Állatás - Bokros háló - Kullogó - Veter
- Mentőháló - Hálófogás - Zörgető - Őrháló - Gyalmászat - Hálófonal sodró -
Nagykresznyik - Merézse - Öregháló - Kecsegeháló - Billegháló - Métháló -
Métfa - Farkasháló - Bokrászháló - Marázsháló - Örvösháló - Vezetőháló -
Húzóháló - Kuszakece - Kece - Krisznyik merítőháló - Farszák .
Magyarország, Budapest, 1997. október.