Drótos László
(kondrot@gold.uni-miskolc.hu)
Miskolci Egyetem Központi Könyvtára
MOSOLYALBUM? :-)
(Képek a magyar Internet gyermekkoráról)
(In: Magyar tartalom, Soros C3 központ, Bp. 1997.
http://www.c3.hu/mt/index.html)
1.
Az hiszem, hogy ez az utolsó vagy talán már az utolsó utáni pillanat,
amikor még el lehet készíteni néhány ilyen gyorsfényképet a magyar
Internetről, de már most is teleobjektív kell hozzá, hogy nagyjából minden
lényeges rajta legyen a fotókon. Számomra valamikor 1995 nyarán vált
áttekinthetetlenné a hazai Hálózat, addig - kis túlzással - minden listát és
hírcsoportot olvastam, minden új szervert megnéztem, és volt egy teljesnek
tekinthető térkép a fejemben arról, hogy kb. hol mi van, mit merre érdemes
keresni. Most már nemcsak hogy a fehér foltok terjednek a térképemen, hanem
kezd az egész puzzle-darabokra töredezni. (Pár év múlva már lehetetlen és
értelmetlen lesz az Internetről, mint valami önállóan vizsgálható dologról
beszélni, mindent átható információs közeggé válik, amiről ugyanúgy nem
érdemes majd tanulmányokat írni, mint a papírról vagy a rádióhullámokról.)
Ebből az is következik, hogy az alábbiakban előfordulhatnak tévedések;
lehet, hogy néhány dolog, amit hiányként, hibaként említek, már létezik,
csak én nem tudok róla, vagy mire ezt a szöveget valaki olvassa, már rég
megoldódott. Továbbá szeretném azt is előrebocsátani, hogy - bár néhány
megállapításomból esetleg úgy tűnhet - soha nem volt "kicsi és savanyú, de a
miénk" típusú érzésem a magyar Internettel kapcsolatban. Szerintem
alapvetően egészséges "óvodásról" van szó, akit elismerhetünk saját
gyerekünknek, csak vannak kisebb fejlődési rendellenességei, például kissé
rendetlen és elállnak a fülei ;-), ahogy ezeken a fotókon is látszik majd.
2.
Hogy a továbbiak megfelelő értelmezési keretet kapjanak, pár mondatot
írok arról, hogy én milyen "ablakon" át látom a Hálózatot, ami alatt most
már az Internetet értem. Ugyanis WAN-jellegű hálózati kapcsolat már a
nyolcvanas években is volt Magyarországon, és én még néhány hónapig azt a
Nedix típusú 300 baudos kapcsolt vonalat is használtam, ami Bécsen keresztül
az első "rendszeres" számítógépes összeköttetést jelentette néhány hazai
intézményben a világ nagy online szolgáltató központjaihoz (pl. az amerikai
Dialoghoz, STN-hez és Orbithoz, a svájci Data-Starhoz, a francia BRS-hez).
Majd kb. 1989-től 1994-ig tartott nálam - és velem együtt az ún. "akadémiai
közösség" tagjainál - az "X.25-ös korszak", amikor elég szorosan
végigkövettem az első országos csomagkapcsolt hálózat fejlesztését és
valamennyire részt is vettem benne. Az X.25 már teljes értékű, bár még
mindig elég lassú (max. 9600 baud) hálózati szolgáltatásokat biztosított, és
annak ellenére, hogy centralizált elemei is voltak, akkoriban szerintem
nagyjából olyan "hangulata" volt, mint amilyen a hetvenes-nyolcvanas években
az amerikai Internetnek lehetett. Ráadásul az X.25-ről egy idő után
különböző trükkökkel a BITNET-re és az Internetre is ki lehetett jutni, így
néhányan már akkor elkezdtük használni ezeknek a világhálózatoknak a
szolgáltatásait, amikor itthon még hírük sem volt, még a szaksajtóban sem
írtak róluk - nem győztük magyarázgatni boldog-boldogtalannak, hogy milyen
nagyszerű dolgok vannak "odakint". 1994-től azután az egyetemünk is tagja
lett az Internetnek, és először az X.25 felett, majd egy 64 kbites, és
újabban pedig 512 kbites bérelt vonallal kapcsolódunk a HBONE-hoz, ahonnan
az idén már 10 Mbites ATM kijárat van a világba. (Nagyjából ez a tipikus
hálózati történet a legtöbb hazai felsőoktatási és kutatási intézményben,
melyek az Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program tagjaként az első
komoly felhasználói és fejlesztői csoportot jelentették nálunk, és még ma is
a hálózati közösség többségét alkotják.)
Mivel már nyolc éve könyvtári tájékoztatóként dolgozom, nekem
tulajdonképpen munkaköri feladatom a Hálózat használata és fejlesztése,
valamint a vele kapcsolatos ismeretek terjesztése. Napi 2-4 órát vagyok
"online" és gyakran további 4-6 órát dolgozom egyéb, de internetes dolgokon
(pl. Web anyagok készítése, Internet oktatás, segédletek és tanulmányok
írása, fordítása, szerkesztése). A Hálózatot általában csak célzottan
használom: konkrét információk megkeresése, szakmai levelezés, saját
információforrások fejlesztése. Ennek megfelelően nekem az Internet nem
elsősorban szórakoztató eszköz, vagy önkifejezési forma, vagy találkozó
hely, vagy home-shopping csatorna stb., hanem inkább az a "terep", ahol
dolgozom, építkezek. Nem nagyon érdekel a látványos Web-design (a
képletöltést gyakran kikapcsolom), céltalanul csak keveset "szörfölök",
news-t ritkán, IRC-t sosem olvasok, viszont még elég gyakran használom az
FTP-t és a telnet-et. Számomra leginkább az a fontos, hogy a keresett
szolgáltatás, információ gyorsan és egyszerűen megtalálható és letölthető
legyen, hiszen sokszor ott vár mellettem az "ügyfél", akinek azonnal kell az
eredmény. Legszívesebben DOS környezetben dolgozom, de a Unixban is
elboldogulok, és van egy Windows 3.1-es gépem is a Web miatt, s nagyon nem
szeretnék a jövőben még nagyobb technikát bevetni lényegében ugyanazokhoz a
feladatokhoz. Otthon csak egy kőkorszaki modem és egy 286-os PC van
"vészhelyzetek" esetére, hogyha bezár az Egyetem, ne szigetelődjek el
teljesen a világtól. :-)
Az, hogy annyi és annyiféle dolog van az Interneten, már nem "hat meg",
ennyi idő után nem lepődöm meg semmin, viszont azt még mindig nagyon
élvezem, hogy olyan könnyű és hatékony kapcsolatokat lehet emberekkel
teremteni, és hogy ebben a "virtuális világban" valahogy jobban működnek a
dolgok, mint a hagyományosban, mert egyszerűbbek a játékszabályok.
3.
Mint a fenti kis magyar hálózattörténetből is látszik, nálunk gyorsított
filmként, 5-8 év alatt pergett le mindaz, ami Amerikában az Arpanettől
eltelt 25 év alatt történt. Az persze jó, hogy ilyen gyorsan sikerült
felszámolni a lemaradást (ha nem is az USA-hoz képest), de az "erőltetett
menet" miatt veszteségeink is vannak, amik csak most lesznek érzékelhetők
szélesebb körben. Ebben a részben megpróbálom összefoglalni a főbb
hiányérzeteimet. Többségük az előbb említett okból állt elő, tehát
érthetőek, és elképzelhető, hogy már nem is lehet pótolni őket. De van
néhány probléma, amin lehetne segíteni, s elég értetlenül nézem, hogy nem
tudunk megbirkózni velük.
Kezdjük ott, hogy szerintem az Internet nem attól lett ilyen "bombasiker"
a világban, mert mondjuk a TCP/IP valami korszakalkotó és tökéletes
technológia lenne (megvannak a korlátai és voltak/vannak nála átgondoltabb
hálózati protokollok is), még csak nem is a Web látványos lehetőségeinek
köszönhetően (a Compuserve és más hasonló online központok már korábban is
kínáltak grafikus klienseket a felhasználóknak). Az Internet két okból
különleges a többi WAN rendszerhez képest, melyek újabban egymás után
olvadnak bele: egyrészt hogy (legalább kezdetben) mindenhol közpénzekből
építették ki és működtették, másrészt hogy a hetvenes-nyolcvanas években egy
olyan értelmiségi elit fért csak hozzá és végezte rajta a fejlesztéseket,
amelynek a szellemisége, értékrendje és stílusa mind a mai napig érezhető az
Interneten, bár sokak szerint az új jövevények által csapott "zaj" ezt egyre
jobban elnyomja. Én nem hiszem, hogy érdemes keseregni "a régi szép idők"
elmúlásán, a dolgok természetes módon alakultak így, de úgy érzem, hogy az a
bizonyos "Internet kultúra", ahol a tolerancián, egymás segítésén, az
együttműködésen, a közös építkezésen, a könnyed stíluson és az ingyenességen
volt/van a hangsúly, nagyon sok ember számára vonzó, és ez jelenti az
Internet lényegét, ettől más és sikeresebb, mint mondjuk a Dialog, a
Prodigy, vagy az újabbak közül az MS-Network.
Azt azonban sajnálom, hogy ebből az "aranykorból" nekünk csak egy-két év,
sőt a többségnek néhány hónap vagy semmi sem jutott. Annak idején úgy
gondoltam, hogy a magyar mentalitáshoz és lehetőségekhez jól illik ez az
inkább a kreativitásra és nem az üzleti képességekre épülő, különösebb tőkét
és nyersanyagot sem igénylő klasszikus Internet; igazi sikerágazattá
válhatott volna nálunk. Időközben azonban megváltozott a környezet, és
lehet, hogy már lehetőség sincs rá, hogy megjelenjen egy magyar Phil
Zimmerman vagy Tim Berners-Lee, illetve valami Netscape vagy Yahoo típusú
hazai sikertörténet, s már csak az Internetből élő kft-k további szaporodása
várható.
Nem igazán értem viszont azt, hogy ha állítólag tehetséges szoftverírók
vagyunk, akkor miért nem folyik érezhető (public domain) szoftverfejlesztés
illetve -magyarítás a Hálózaton? Jó példaként hirtelen csak a - mostanában
sajnos gyengélkedő - SSA (Szabad Szoftver Alapítvány) és a nagyon aktív
hazai Linux-hívők (Magyar Linux Alapítvány) törekvései jutnak eszembe. De
nagy szükség lenne például a magyar ékezetes betűk miatt egy csomó
segédprogramra, konvertálóra, indexelőre, keresőre stb., illetve a még
mindig gyenge idegennyelv-tudás miatt a legnépszerűbb hálózati kliensek,
szoftver dokumentációk és bizonyos alapdokumentumok (szervezett)
fordítására.
Továbbá miért nincsenek szabványosítási törekvések nálunk? A magyar
Internet elég kicsi ahhoz, hogy hatékonyan szabványosítani lehessen olyan
dolgokat is, amiket a világhálózaton nem lehet megszervezni (pl. csak a
repülő ékezetes kódolásból elterjedt vagy ötféle). Miért nincsenek magyar
RFC és FYI dokumentumok a közös problémák közös megoldására?
Ide tartozik a metarendszerek kérdése is: Elég sokáig tartott, amíg
megjelentek a magyar Web és FTP szerverek indexelő- és keresőrendszerei. Jó,
hogy már ezek vannak legalább, de nem sokat lehet tudni arról, hogy mondjuk
a Heuréka valójában hogyan dolgozik, mit gyűjt be és hogyan keres vissza.
(Általában is igaz, hogy még az egyébként színvonalas hazai online
szolgáltatásoknak sem erősségük önmaguk precíz dokumentálása, néha pedig
minden háttérinformáció hiányzik.) Jó lenne egyébként a magyar hírcsoportok
és levelező listák archívumait is visszakereshetővé tenni, és egyre nagyobb
szükség volna szűkebb, tematikus nemzeti Web-keresőkre is, melyek csak egy
meghatározott területét dolgozzák fel az itthoni elektronikus
információtermésnek (pl. vállalati szerverek, napi hírek, egészségügy,
oktatás, kultúra). Az ilyenek gomba módra szaporodnak Angliában vagy
Németországban, bizonyítva, hogy nagy igény van rájuk, mert a mindenevő
AltaVista-szerű keresőkkel már lehetetlen elfogadhatóan pontos kereséseket
végezni. A "kézzel" készülő tematikus link-gyűjtemények terén is volna mit
tenni. A szépreményű és még mindig legjobban használható HUDIR egyre
kaotikusabb kezd lenni (pl. mit keres az "Első magyar vámpír-oldal" az
"Ifjúság" címszó alatt? ;-)) és tele van elavult linkekkel. Ugyancsak a
szabványosítási szándék teljes hiányára mutat, hogy nincs egy rendes hazai
e-mail "telefonkönyv"; két-három havonta nekiáll valaki, hogy majd ő egyedül
megcsinálja a magyar elektronikus postafiókok nyilvántartását, amiből azután
csak egy újabb, töredékes, egy idő után nem frissített, már nem létező
címeket tartalmazó szolgáltatás lesz. Nincs egy fix és általánosan ismert,
majdnem kötelezően "ajánlott" bejelentő helye az új hazai szervereknek,
levelező listáknak, elektronikus újságoknak stb. Persze mondhatnánk, hogy
ezeket az Internet őshazájában sem sikerült rendesen megszervezni, de egy
magyarországnyi méretű hálózat esetében, pár száz fontosabb szervernél,
gyakorlatilag az első komolyabb fejlődési időszakban, a külföldi példákból
tanulva ezeket meg lehetne csinálni, csak az egyéni ambíciókon túlmutató
globálisabb gondolkodásmód kellene.
Az, hogy az Internet magyarországi megjelenése lényegében egybeesett a
WWW diadalmenetével, azt okozta, hogy nálunk szinte kizárólagos online
eszközzé vált a Web. Nem volt idő az egyszerűbb, de szintén nagyon fontos
hálózati képződmények kialakulására: még a hozzánk hasonló országokhoz
képest is kevés nálunk a valóban működő (szakmai) levelező lista és Usenet
newsgroup; szinte teljesen hiányzik a tisztán elektronikus tudományos
folyóirat műfaja (ami nem egy nyomtatott lap online változata, hanem e-mail
útján szervezett, szerkesztett, lektorált és gyakran így is terjesztett
színvonalas e-journal); kevés vagy nem eléggé ismert a saját építésű FTP
szoftverarchívum (inkább csak külföldi gyűjteményeket tükrözünk); nem
terjedtek el az egyszerű szöveges, levélben terjeszthető hírlevelek,
fanzinok, segédletek, FAQ összeállítások, tematikus címlisták, bibliográfiák
stb., pedig ezek igen népszerű műfajok még most is az Internet angol nyelvű
részén; alig egy pár (ám rendkívüli érdeklődés mellett lezajlott)
távoktatási kísérlet volt e-mailben lebonyolított tanfolyamokra; csak egy-
két magyar MUD próbálkozásról hallottam korábban, de ezek is csak a szokásos
szerepjátékok voltak, amelyek mostanában Web-verzióban kezdenek újra
megjelenni, de a MUD-nak volt egy kreatívabb, világ- és kapcsolatépítő,
"értékesebb" alfaja is Amerikában, ami hozzánk nem jutott el; és nem
jutottak el ide a Freenet rendszerek sem, melyek egyszerű karakteres
(gopher-szerű) menükkel kínáltak ingyenes informálódási lehetőséget, hirdető
falat és kommunikációs fórumot egy-egy település lakóinak. Érdekes módon az
ebben a bekezdésben felsorolt "műfajok" szinte mindegyike jobban virágzott
és virágzik még most is az Internetnél sokkal szerényebb technikai
lehetőségekkel rendelkező magyar telefonos BBS-ek világában. Az egyszerűbb
Internet eszközök közül nálunk csak az IRC-nek van egy szűk, de határozott
szubkultúrája.
A másik véglet is hiányzik egyébként: Egy-két művészeti kísérlettől (pl.
a SZTAKI és a C3 Web szerverén) eltekintve nem találkoztam a magyar
hálózaton olyan szolgáltatással, ami a legújabb technikai lehetőségeket
(multimédia, VRML, Java) igazán ötletesen, alkotó módon, újszerűen és a
hálózati környezetbe természetesen illeszkedően használta volna ki. Inkább
csak a kézenfekvő alkalmazások láthatók a hazai szervereken, illetve
külföldi ötletek másolatai. Nem tudok jó példát találni olyan eredeti magyar
fejlesztésekre, amelyek igazából, valamilyen komoly célra kihasználnák az
Internet valamelyik különleges tulajdonságát: a globalitást, vagy a
gyakorlatilag valós idejűséget, vagy a legkülönbözőbb elektronikus eszközök
összekapcsolhatóságát, vagy a tömeges véleménynyilvánítás lehetőségét stb.
Pedig jó néhány nagyszerű dolgot lehetne csinálni például a tudományok, az
oktatás vagy a politika területén. Néhány (külföldi) példa a lehetőségekre a
fenti tulajdonságok sorrendjében: környezetvédelmi mozgalom szervezése a
különböző országok diákjai között; az Internetről vett "real time" adatokkal
működő gazdasági, társadalmi vagy tudományos modellek, szimulációk; távoli
távcsövek, robotok, kamerák irányítása oktatási vagy tudományos célból;
közügyekben felvilágosító kampányok folytatása, gyors közvéleménykutatások,
egyszerűbb "népszavazások" egy már behálózott közösséget (pl. egyetemet)
illető kérdésekben. Reméljük, nem kell sokáig várni arra, hogy ezek
megjelenjenek nálunk is, és a sokat emlegetett magyar "zsenialitás" itt is
megmutatkozik majd. :-)
De ami leginkább hiányzik és hosszabb távon komoly veszteséggel járhat,
az a Hálózathoz kötődő szervezetek sora. Van az Internet Szolgáltatók
Tanácsa, a Magyar Adatbázisszolgáltatók Kamarája, a főleg non-profit
résztvevőket tömörítő Hungarnet Egyesület, és kész, ráadásul ezek is
felülről és hagyományos eszközökkel szervezett érdekcsoportok. Szinte
teljesen hiányoznak az alulról "spontán" induló, az Internet által indukált,
a Hálózattal kapcsolatos problémákra választ kereső, az elektronikus
kommunikáció eszközeivel kapcsolatot tartó szerveződések, virtuális
intézmények, mozgalmak stb. Még mindig nincs a felhasználók érdekeit, a
hálózati szólásszabadságot védő magyar EFF, pedig korábban voltak kísérletek
a megalakítására. Nem alakult ki hazai szakértői szervezet (ingyenes)
hálózatbiztonsági tanácsadásra és felvilágosításra, "katasztrófa-
elhárításra", az elszaporodó netikett-sértések ellen való akciók
koordinálására. (Talán az NIIF által nemrég indított "nemzeti CERT
kezdeményezés" látja majd el ezt a feladatot.) Jó néhány terület van, ahol a
Hálózat ideális szervező közeg lenne (munkavállalói érdekvédelem,
számítógéphasználók érdekvédelme, tanárok tapasztalatcseréje, a világban
szétszórt magyarság összefogása stb.), ám ezekre csak néhány kóbor
próbálkozás volt eddig. Igaz, ez magyarázható a nálunk még szűk felhasználó
körrel, az Internet magyarországi megjelenése óta eltelt rövid idővel is, de
úgy érzem, mélyebb baj van itt.
Nálunk valahogy a jó kezdeményezések sem tudnak stabilizálódni,
"intézményesülni", az Internet exponenciális növekedésével együtt nőni. Egy
jó kivétel ez alól a HIX, de hát az meg nem igazán a magyarországi
körülmények között fejlődik. A még mindig merev hazai struktúrák közé nem
tudnak beépülni az Internettel kapcsolatos, gyorsan változó szerveződések. A
legegyszerűbb példa erre, hogy sok egyetemen és tudományos intézetben évek
alatt sem sikerült egy stabil Web-szerkesztőséget létrehozni, az intézményi
homepage rendszeres fejlesztését, frissen tartását megoldani. Látványosabb
és többeket érint a Magyar Honlap (ex-Ottlap) ügye: a dicséretes
magánkezdeményezés egy idő után túlnőtte a saját kereteit, de még mindig nem
történt meg a magasabb szintre emelése, csak a körülötte folyó huzavonáról
jönnek néha hírek. És hasonló problémánk van a Magyar Elektronikus
Könyvtárral is, nem tudunk szervezettebb formát, szponzort, gazdát találni
neki.
Ez azért veszélyes, mert ha nem alakulnak ki nálunk az Internet legjobb
hagyományait követő "civil kezdeményezések" felkarolását, támogatását
biztosító mechanizmusok és pénzforrások, akkor a magyar Internet csak profi
szolgáltatók "hivatalos" Web lapjaiból, komoly, de elvetélt "amatőr"
próbálkozásokból, és mindenféle kis magán honlapocskákból fog állni, ami
senkinek sem lesz jó. Szerencsére a helyzet nem annyira reménytelen, vannak
azért "mecénások", melyek felismerték ezt az igényt és felvállalták a
támogatói szerepet. Ilyen az NIIF, a Soros Alapítvány, az NKA és maga az MKM
is belép most közéjük. Jó volna persze több, hiszen sok intézménynek lenne
érdeke a "nem profi" tartalomszolgáltatás erősödése az Internet magyar
részén is. És jó lenne olyan támogatási és szervezeti struktúrákat találni,
hogy ne csak egyszeri akció legyen egy hálózati információforrás
elkészítése, hanem biztosítva legyen legalább néhány évig a folyamatos
karbantartás és fejlesztés pénzügyi, technikai és (szak)emberi háttere is.
4.
Az "üzleti" és a "non-profit", illetve a "professzionális" és "amatőr"
Internet kérdését érdemes egy kicsit részletesebben is megvizsgálni.
Megintcsak visszautalva arra, hogy nálunk a számítástechnika amúgy is gyors
fejlődésénél is gyorsabban jártuk végig a nagytávolságú hálózatok
kialakításának fokozatait, azt mondhatjuk, hogy tulajdonképpen
elkerülhetetlen jelenség volt az egymással alig érintkező "szigetek"
kialakulása a magyar Hálózaton.
Annak idején, a nyolcvanas évek második felében még a COCOM korlátozások
miatt kellett a meglevő technikával is létrehozható X.25 hálózat kiépítése
mellett dönteni. Amikor azután megnyílt az út az Internet bevezetése előtt,
az IIF Programnak köszönhetően sikerült megakadályozni, hogy az X.25-höz
csatlakozott intézmények elszigetelődjenek és konzerválódjék náluk ez a
mostanra már elavultnak tűnő technológia. Visszatekintve elmondható, hogy az
IIF irányítói jól taktikáztak és jól menedzselték a fejlesztéseket. Először
egy gateway géppel (mars.iif.hu) kötötték össze a kétféle hálózatot és
lehetővé tették az Internet szolgáltatások elérését (igaz, csak karakteres
módban üzemelő, nyilvános kliensekkel), majd a meglévő X.25-ös vonalakon
kezdték el a TCP/IP alapú kommunikációt (ez sajnos meglehetősen lassú
adatátvitelt eredményezett), és amikor a feltételek megértek rá, megkezdték
a vonalak és a hálózatot üzemeltető gépek lecserélését és létrehozták a
HBONE-t, a magyar Internet gerincét. Dicséretes módon mindig külön figyelmet
fordítottak arra, hogy az IIF vidéki központjai is arányosan fejlődjenek, ne
maradjanak ki egyetlen sávszélesség-növelési lépésből sem, bár egyes
fővárosi intézmények nagyobb befolyásukat kihasználva többször megpróbáltak
előnyöket szerezni maguknak. Így aztán most általánosságban elmondható az,
hogy az "akadémiai szféra" tagjai (reális) igényeiknek megfelelően és a
rendelkezésre álló pénzek arányában részesülnek a hálózati erőforrásokból.
Ez mindenképpen nagy szó, még akkor is, ha az igények természetesen mindig a
lehetőségek előtt járnak, és vannak olyan intézmények (egyes könyvtárak,
múzeumok, főiskolák, vidéki kutatóintézetek), melyek valamilyen okból
lemaradtak vagy teljesen kimaradtak, és ennek a hátrányait most már egyre
komolyabban érzik.
Az IIF Program 1995-ben felvette a "Nemzeti" jelzőt is, azzal a céllal,
hogy az évek során felhalmozódott szaktudást és technikát a tudományos és
felsőoktatási intézmények körén túl a középfokú oktatás, az egészségügy, a
közgyűjtemények, a kormányzati szféra, sőt a vállalatok számára is
felajánlja. Ez az elképzelés azonban csak részben valósult meg, mert közben
megjelentek nálunk is az üzleti Internet-szolgáltatók, és többé-kevésbé
ugyanezeket a potenciális felhasználói köröket célozták meg. Az új
"játékosok" új technikákat (PPP/SLIP, ISDN, műhold stb.) honosítanak meg, és
rendszerint egy külföldi partnerrel együttműködve biztosítják a nemzetközi
vonalakat. Volt egy kb. egyéves időszak, amikor az üzleti alapon működő
Internet szolgáltatók a sajtón keresztül próbálták megkérdőjelezni az NIIF
létjogosultságát, jogosulatlan előnyökkel vádolva az úgymond "ingyen",
illetve "közpénzekből" internetező felsőoktatási és tudományos
intézményeket, megfeledkezve arról, hogy ez a szféra "találta fel" az
Internetet és annyi szellemi munkát fektetett bele a technika és a hálózati
információforrások fejlesztésébe, hogy ez a tény önmagában is feljogosítaná
a rendszer örökös kedvezményes használatára. Ráadásul az egyetemeken az
Internetre "rászokott" hallgatók jelentik majd a kereskedelmi szolgáltatók
legfontosabb ügyfeleit pár év múlva. Szerencsére a hazai Internet-
vállalkozások még nem voltak elég erősek ahhoz, hogy a nézeteikhez komolyabb
támogatást találjanak, vagy belátták, hogy saját érdekeik ellen akarnak
hadakozni, és nem az egyetemisták számukra a fontos felhasználói kör, a
potenciális piac. A dolog (egyelőre?) elcsitult a sajtóban. Mindenesetre a
fent említett főváros-vidék ellentét után ez volt a második rosszízű vita a
hazai Internettel kapcsolatban, s időben egybeesett a domain-név bejegyzések
rendje körül kialakult kisebbfajta botránnyal. Ez már egy komoly intő jel
volt arra, hogy nálunk nem az Interneten korábban szokásos tolerancia és
együttműködési készség jellemzi a "játékosok" viselkedését.
A harmadik "hullám" néhány hónapja kezdődött a középiskolák (és részben
az általános iskolák) hálózatba kapcsolásával. A helyzet itt aztán igazán
zavaros, hiszen az NIIF lehetőségeihez képest már korábban is hozzáférést
nyújtott néhány középiskolának a HBONE-hoz (általában valami közeli
egyetemen keresztül), a Hungarnet Egyesület elindított egy ElKöB nevű
projektet legalább az e-mail szolgáltatás biztosítására, és a késlekedő
kormányprogramra való várakozás helyett egyéb kezdeményezések is történtek,
közülük a legfontosabb a Soros Alapítvány támogatása modemes Internet
kapcsolatok kialakítására. És most itt van végre az 1997 augusztusában
lezárult tender az átfogó és egységes középiskolai SuliNet hálózatra,
amelyet üzleti alapokon az Elender fog kiépíteni, országon belül feltehetően
MATÁV vonalakon. Ez a pályázat és a körülötte kialakult huzavona váltotta ki
a harmadik vitát, melynek hullámai még most sem csitultak el. (Több oka is
van ezeknek a hazai internetes csatározásoknak, de a legtöbb vita mögött
valahol ott van a MATÁV monopol helyzete, ami véleményem szerint jó is meg
rossz is, de a világ úgyis arrafelé halad, hogy ezek a távközlési
monopóliumok így vagy úgy rövidesen felszámolódnak.)
Szóval meglehetősen különböző finanszírozású, érdekeltségű és technikájú
"rétegek" alkotják már most is a magyar Hálózatot, s ez a helyzet a
közeljövőben még csak fokozódni fog. ;-) Ez különösen a középiskolákban
fogja éreztetni a hatását és a laikusok (pl. az újságírók) meglehetősen
nehezen értik meg, hogy miért nem lehet egy ilyen kis országban egyetlen
egységes rendszert kialakítani, ami nyilván mindenkinek olcsóbb lenne, és
például miért levelezik két miskolci gimnázium Budapesten keresztül (ami
egyébként még mindig a jobbik eset ahhoz képest, hogy volt olyan időszak,
amikor két magyarországi gép között csak Amerikán(!) keresztül lehetett
levelet küldeni). Azonban aki jártasabb a számítástechnikában és ismeri
annak változékony természetét, az belátja, hogy - bármennyi pénzt is lehetne
megtakarítani - nagyon ügyes kormány kell ahhoz, hogy megszervezzen,
finanszírozzon és kivitelezzen bármilyen egységes számítógépes rendszert
egy-két év alatt, mielőtt a számítástechnika gyors generációváltásai
elavulttá nem teszik az egészet. (Nem sikerült ezt a mutatványt sehol sem
megcsinálni nálunk, pl. a közigazgatásban, a könyvtárakban vagy a
múzeumokban sem.) Úgyhogy szerintem a sokféleségbe bele kell törődni, és az
előnyeit kell inkább hangsúlyozni. Az viszont súlyos hiba lenne, ha ezek a
"rétegek" egymással nem kommunikáló "szigetekké" alakulnának át, pedig
sajnos már most vannak erre jelek.
Ez ellen a tendencia ellen nem véd meg az sem, hogy a TCP/IP elvileg
biztosítja a közös nyelvet (ráadásul várható újabb, nem teljesen
kompatibilis protokollok megjelenése is). Ugyanis, ha nincs állandó
párbeszéd és maximális együttműködési készség a különböző rendszerek
fejlesztői és üzemeltetői között, akkor nem kezelhetők hatékonyan az
állandóan fellépő műszaki hibák, az esetleges támadások, a túlterhelések és
egyéb intézkedést igénylő rendkívüli események. Ennél is fontosabbnak tartom
azonban, hogy bár a "játéktér" tulajdonképpen ugyanaz, a "játékosok" nem jól
osztják el egymást közt a feladatokat, aminek végül is a felhasználók látják
kárát, pedig az egész Internet igazából miattuk van. Például: lehet, hogy
jobb lenne, ha könyvtárosok katalogizálnák a hazai online
információforrásokat és nem egy számítástechnikus egy kft-nél. De az is
valószínű, hogy Magyarország internetes kezdőlapja jobb kezekben lenne most
már egy erre a célra létrehozott, változatos összetételű csoport felügyelete
alatt, mint egy egyetemi tanszéken (közben persze minden tiszteletem Máray
Tamásé, aki annak idején időben felismerte és felvállalta ezt a feladatot).
Ugyanígy elmondható, hogy a magyar városok és tájegységek látnivalóinak
bemutatását "jobb híján" építették be sok egyetemi információs rendszerbe,
mert pár éve még csak ott voltak meg hozzá a technikai feltételek és a
szakmai ismeretek, de nyilván színvonalasabb és informatívabb Web-anyagokat
tudnak/tudnának csinálni az idegenforgalommal "hivatalból" foglalkozó
vállalkozások, szervezetek. S azt hiszem, hogy a középiskolák is jobban
járnának, ha egyetemi oktatókkal, tudományos kutatókkal együttműködve
hoznának létre az iskolákban használható oktatási célú anyagokat, mintha ezt
számítástechnikai kisvállalkozókra, vagy a diákokra, vagy a mindig elfoglalt
gimnáziumi tanárokra bízzák. És valószínűleg a hálózatoknál gyakran
előforduló technikai problémákra és fejlesztési igényekre is készségesebb
segítséget kaphatna egy vidéki gimnázium a közeli egyetem vagy főiskola
számítógépes szakembereitől, mint az Elender vagy a MATÁV (szintén
túlterhelt) ügyfélszolgálatától.
(Mellesleg a hazai Internet-szolgáltatók nem a felhasználóik magas
színvonalú támogatásáról híresek. Hozzánk a könyvtárba elég gyakran
betévednek segítségért tanácstalan emberek, akiket a szolgáltatójuk egy pár
oldalas útmutatóval magukra hagyott, hogy boldoguljanak az Interneten, ahogy
tudnak. Még a kapcsolatot sem tudják szegények felépíteni a szolgáltató
géppel, miközben a havi előfizetési díjat már rég befizették. Nekem ugyan
saját tapasztalatom nincs a hazai kereskedelmi Internet szolgáltatókkal, de
van egy régi emlékem a "hozzáértésükről", amikor egy kiállításon kb.
1990-ben a MATÁV-standon az X.25-ös vonalat kínáló marketinges hölgy egészen
meglepődött, amikor véletlenül odatévedve megmutattam neki, hogy hogyan
lehet az X.25-ről angol, sőt amerikai internetes gépeket, nyilvános
könyvtári adatbázisokat elérni, s hogy ez a rendszer nemcsak hazai banki
vagy egészségügyi adatok cseréjére alkalmas, amire ők ajánlgatták.)
Visszatérve az "elszigetelődés" problémájához: ezt csak úgy lehet
megakadályozni, ha valamennyi résztvevő fél félreteszi a vélt vagy valós
érdekellentéteket amennyire csak lehet, és közös rendezvényeket,
konferenciákat és érdekegyeztető fórumokat hoz létre, a vitás kérdéseket
pedig egymás között próbálják elintézni, lehetőleg nem kiélezve azokat. Ez
annál is könnyebb lehetne, mert a szakemberek nagyrészt ugyanazok a
személyek: az akadémiai körből szivárognak át az Internetet kitanult emberek
a magasabb fizetést kínáló cégekhez, és pár év múlva várhatóan pedig már a
középiskolákból fogják a legjobb Web-mestereket, rendszergazdákat az
egyetemek és a vállalkozások elcsábítani.
5.
Ebben a részben a magyar hálózati világ néhány olyan tulajdonságát írom
le, amelyek - számomra legalábbis - elég jellegzetesnek tűnnek, bár lehet,
hogy kevésbé fontosak és tartósak, mint a fent leírt általános trendek.
Milyen is ez a magyar "infosztráda", amely a leendő "intelligens ország"
alapját jelentheti? (Hogy a politikusok és az újságírók hangzatos
képzavarait parodizáljam. ;-))
Ha a hálózati információforrások tematikus összetételét vizsgáljuk, nekem
úgy tűnik, hogy a műszaki- és természettudományok nagy része érthetetlen
módon alulképviselt, miközben a humán- és a társadalomtudományok többsége
örvendetesen virágzik. Ez azért furcsa, mert az ember azt gondolná, hogy az
előbbiek művelői régebbi és közelebbi kapcsolatban vannak a számítógépekkel,
mint az utóbbiaké. Mostanában megindult némi kiegyenlítődés talán, de
például az elektronikus újságok között még mindig többségben vannak az
irodalmi és társadalomtudományi lapok.
Ha a HUDIR vagy a Magyar Honlap új bejegyzéseit nézzük, akkor
egyértelműen látszik, hogy az újdonságok között a többség valamilyen
vállalati, intézményi, vagy szervezeti Web-oldal. Ez persze nem magyar
sajátosság, mindenütt a világon ezek a bemutatkozó vagy reklám-oldalak
terjednek. Nálunk viszont rövidesen ezek fogják kitenni a hazai Web-
szerverek többségét, és ezért különösen szemet szúr, hogy többségük
fantáziátlan, statikus, az Internet lehetőségeiről mit sem tudó, egyszerű
"fizetett reklám", elektronikus "plakát" vagy "brosúra". Ez unalmassá teszi
a magyar hálózatot, és azzal magyarázható, hogy itt nem volt idő egy
Internet kultúra kialakulására; nem jutott el a köztudatba, hogy mitől is
más az Internet, mint minden egyéb média; nem íródtak meg a magyar nyelvű
alapkönyvek, tanulmányok, sőt irodalmi művek(!) a témáról; nem alakult ki a
szolgáltatások és információforrások széles palettája, ami változatossá
tenné ezt az egyre egysíkúbbá váló kínálatot.
Szintén nem kedvezett a klasszikus Internet-értékek meghonosodásának az,
ahogy a magyar tömegkommunikációban megjelent és jelen van ez a téma. Nagyon
sokáig kellett várni, hogy egyáltalán írjanak valamit a számítógépes
hálózatokról, pedig azok már évek óta működtek az országban. Mikor azután az
amerikai sajtóban divattá vált az Internet, nálunk - a szokásos
beidegződéseket követve - a legszenzációsabb, botrányszagú híreket vették
csak át, vagy szakcikkekből kevertek össze valami értelmetlen zagyvaságot.
Mostanában már van egy-két korrekt rádió- és tévéműsor meg szaklap, de a
magyar televíziók még mindig adósak egy komolyabb (reklámmentes) internetes
ismeretterjesztő, oktató sorozattal.
Ami a hazai online szolgáltatások külalakját, színvonalát, minőségét
illeti - durva általánosítással persze - a következőket lehet jelenleg
látni: Mostanában elég sok szép Web oldal van, ahol profi grafikus
eszközökkel, ötletes megoldásokkal próbálják feldobni és vonzóvá tenni
legalább a kezdőlapot. Néha persze elvesznek a szépségben és csak a 100
kbyte-os kezdőkép letöltése után tud a felhasználó továbbjutni, mert a
fejlesztők nem gondoskodtak szöveges üzemmódban is használható felületről,
tartalomjegyzékről. A túlzások ellen jó tanácsokat ad az Internetto
"Cyber"-ajánlata és a "Kopp-100" rovat, valamint néhány más slágerlista,
melyeknek szerkesztői jó érzékkel hívják fel a figyelmet a túlkapásokra és
ízléstelenségekre. Ezek olvasását minden Web-mesternek kötelezővé kellene
tenni, vagy legalább összefoglalni az eddig összegyűlt tanulságokat egy FYI
dokumentumban. A komolyabb szerverek egyébként lassan megérdemelnének már
részletes, elemző, szakértő kritikákat is, illetve az egész "szakma" egy
színvonalas szakmai folyóiratot. (Talán a most önálló lappá lett Webmester
azzá válik idővel.)
Van persze egy sor szerényebb Web oldal is, és ezek is ugyanolyan
fontosak, hasznosak lehetnek, mint "gazdagabb rokonaik". Csak az a furcsa
néha, amikor félkész, közhelyes, szélesebb körnek érdektelen anyagokat
neveznek be készítőik a Top-100 listára (talán egyedül széles ismeretségi
körükben bízva). Az internetes slágerlisták egyébként - a zenei listákhoz
hasonlóan - természetesen nem tükrözik az értékeket, csak valami pillanatnyi
népszerűséget, illetve a szavazó csoport ízlését.
Nagy bajok vannak viszont a minőséggel! Itt nemcsak az ékezetes zűrökből,
a sietség számlájára írható hiányosságokból, a linkek gyors elavulásából
adódó "szokásos" problémákról van szó, ezeket az ember megérti és idővel
megszokja. Viszont az általános pongyolaság mindenre kiterjed és a
legborzasztóbbak a magyar nyelv és a pontosság ellen elkövetett merényletek.
Ezek első pillantásra nem tűnnek fel, de nekem a legtöbb plusz munkát ez
okozza, amikor a MEK számára az Internetről begyűjtött dokumentumokról
kiderül, hogy szkennelőjük vagy írójuk nem vette a fáradságot, hogy át- vagy
összeolvassa a szöveget, vagy legalább egy helyesírás-ellenőr programot
végigküldjön rajtuk, vagy hogy odaírja az anyagok forrását és
keletkezésének, módosításának dátumát, mielőtt kitenné őket ország-világ
szeme elé. Ennek a jelenségnek a magyarázatát nem tudom, mindenesetre a
nyomtatott szövegeknél is terjed. A minőség vagy legalább a rá való törekvés
szinte teljes hiánya megakadályozhatja az Internet minden komolyabb célú
felhasználását, a Hálózat egy megbízhatatlan médiumnak lesz elkönyvelve. És
persze a hibás szövegek a magyar nyelvnek sem tesznek jót, hiszen mindenféle
multimédia ellenére az Internet alapvetően egy szöveges műfaj; ugyanazt
jelenti az írott szó számára, mint a mozgóképnek a televízió.
A tartalom mellett az utóbbi években hipermédiává vált Interneten
ugyanolyan fontos lett az eligazodás, a láthatóság és a linkek használata.
Ezen a téren is volna mit tanulniuk a magyar Web-mestereknek (ha lenne
miből). Még komoly nagy szervereknél is előfordul, hogy elfelejtkeznek egy
részletes tartalomjegyzék, egy helyi kereső, vagy egy újdonságlista
készítéséről. És szinte sehol sem látni egy teljes térképet a szerveren levő
állományokról és a közöttük levő kapcsolatokról, pedig a szakirodalom
szerint ez egy nagyon fontos eszköz egy nagyobb hipertext anyagban való
eligazodáshoz, az ott található kínálat gyors áttekintéséhez. (Így aztán
például az ember soha nem lehet biztos abban, hogy minden fontosat megtalált
az Internettoban, és egy-egy nagyobb átszervezés után még a rutinos olvasók
is tanácstalanul keresik a korábbi anyagokat.)
A láthatóságot és az egymás anyagaira való rámutatást vizsgálva jól
kirajzolódnak a "virtuális" ismeretségi körök, az azonos érdeklődésű
csoportok. Ha például kiindulunk a HIX, vagy a Schönherz Kollégium, vagy a
Gépnarancs honlapjáról és követjük a linkeket, akkor egy idő után elég jól
körbeérünk, a fontos helyeket végigjárva visszajutunk a kiindulópontra. Ez
egy természetes jelenség az Interneten. Akkor van csak baj, ha ez a korábban
már többször emlegetett elszigetelődést erősíti, vagyis egy adott kör tagjai
ténylegesen nem "látják" a hazai Internet többi részét, vagy nem akarnak
róla tudomást venni. Így sok párhuzamos fejlesztés történhet, ami egy ilyen
kis hálózatnál elég nagy luxus. És hát van a hazai szervereknek egy olyan
köre, amiket illik vagy ajánlatos ismerni és szükség esetén hivatkozni
rájuk. (Előfordult már, hogy valaki a magyar Web szerverek listáját
keresgélte egy levelezőcsoportban, mert sosem hallott a Magyar Honlapról,
mivel az Internet szolgáltatója a sok reklám mellett elfelejtett egy linket
tenni erre az alapszolgáltatásra.) Jó - pontosabban rossz - példák erre az
"Internet-vakságra" az Internet Galaxis rendezvény vagy a Karinthy
Gimnáziumban tartott középiskolai Internet-nap keretében készült tematikus
linkgyűjtemények, ahol egymással össze nem mérhető jelentőségű források
kerültek egymás mellé, alapvetően fontos hazai szerverek kimaradtak,
helyettük ugyanolyan témában néhány - szintén eléggé indokolatlanul
összeválogatott - külföldi szolgáltatást kötöttek be.
Szintén fontos eleme egy hálózatnak a rajta kommunikáló emberek
viselkedése, az uralkodó stílus és "közhangulat". Ezt elég jónak tartom a
magyar Interneten. Legtöbbször segítőkészséget tapasztalok, a levelekre
általában gyorsan reagálnak, és a válaszokat vagy segítséget sokan
megköszönik. Jót tett a magyar nyelvben korábban kevésbé jellemző, idegenek
közötti tegeződés elterjedése az Internet hagyományainak megfelelően, ez
közvetlenebbé, kevésbé merevvé teszi a kommunikálást. Bár mostanában egyre
több "Tisztelt Drótos Úr!" stílusú levelet kapok, még egyetemi hallgatóktól
is. Ez is biztos azért van, mert nincsenek az újoncok számára "kötelezően"
megismerendő alapművek a Hálózat virtuális világáról, és a köztudatban is
torz kép alakult ki az Internet-kultúráról.
Igaz, a "Netikett"-nek már van magyar fordítása, mégis az az érzésem,
hogy mintha nem sokan olvasnák el. Szerencsére a durva illetlenségek nem
jellemzőek nálunk, ritkán hallani illegális cselekedetekről, magyar eredetű
spam-kísérletekről, kéretlen reklámokról. Viszont bizonyos csoportokban
elterjedt a durva viselkedés, a közönségesség, a személyeskedés, az állandó
flame-készenlét. Ez mintha kicsit magasabb szinten lenne nálunk, mint a
világátlag (ennek megítélése persze teljesen szubjektív), még az egyébként
udvarias szakmai levelezőcsoportokban is könnyen felkapják néha a vizet
egyesek. Lehet, hogy ez nemcsak a magyar vérmérséklet és az általános
frusztráltság jele, szemben mondjuk a "pozitív gondolkodású" amerikaiakkal,
hanem itt is az Internetre való felkészületlenségünkről van szó, az új
felhasználók nagy része nincs tisztában a metakommunikációs elemek nélküli
elektronikus levelezés vagy "beszélgetés" korlátaival, a könnyű
félreérthetőséggel, a nagyobb tolerancia szükségességével.
A tudatlanságot tehát általános jellemzőnek érzem, melynek számos
következménye van. Abban, hogy Magyarországon tömegjelenséggé és sikeressé
válik-e az Internet, az elkövetkező években nem a sávszélesség további
növelésének lehetőségei, még csak nem is a MATÁV aktuális tarifái lesznek a
meghatározó tényezők, hanem az ismeretterjesztés és oktatás kiterjedtsége és
színvonala, ami persze nem választható el az általános számítógépes kultúra
szintjétől.
6.
Végül nézzünk meg néhány konkrét hazai online szolgáltatás-típust
közelebbről is. Mondanom sem kell, hogy ez is teljesen szubjektív és
esetleges válogatás, biztosan méltatlanul kimaradnak további jó példák
("Internet-vakság"), és a bemutatott szerverek tisztességes elemzéséhez
egyenként legalább egy oldal kellene, nem lehet őket egyetlen mondattal vagy
bekezdéssel elintézni. A korrekt és illendő ismertetés helyett inkább csak
illusztrációként használom itt őket, egy-egy jó megoldásra, számomra fontos
elemre, dicséretre méltó kivitelezésre, vagy eredeti ötletre szeretném
felhívni velük a figyelmet. Ezek egyébként esetleg nem is a legértékesebb
tulajdonságai az illető szolgáltatásnak és csak nekem tetszenek. Többségüket
a kívülálló szemszögéből vizsgálom, elég kevés ismeretem van a háttérben
folyó munkáról, a fejlesztésben résztvevő személyekről, technikai és anyagi
lehetőségekről stb. De ez a tipikus szituáció: ma már a hálózathasználók
legtöbbje elfogulatlanul, eleve adott, "központi" szolgáltatásnak látja
ezeket az Internet forrásokat, és véleményét csak az ott látható információk
és külalak alapján alakítja ki.
Sajtó:
A (hagyományos) médiának elvileg "kötelező gyakorlat" az Interneten való
színvonalas megjelenés. Dicséretes gyorsasággal jelentek/jelennek meg a
magyar újságok az Interneten (még a kicsik is), hetente egy-két új
"elektronikus mutációról" lehet értesülni, és a formai megoldások is jók
általában, nem a nyomtatott lap külalakját akarják utánozni a Weben, ami
egyébként sem szokott sikerülni. Nehezebb viszont kitalálni, hogy mi az a
plusz, amit az internetes változat hozzá tud tenni a papírkiadáshoz. Néhol
próbálkoznak dolgokkal, több-kevesebb sikerrel. (Kézenfekvő ötletek:
teljesszöveges kereshető archívum, olvasói vélemények a cikkekről, a
nyomtatott lapba bele nem férő további vagy bővebb háttéranyagok és
fényképek, linkek a cikkekből külső forrásokra, online apróhirdetés-
felvétel, "push" hírszórás.) Érdekes, hogy a nyomtatott lap online
előfizetésére nem sok helyen van lehetőség, legfeljebb a hirdetési tarifákat
közlik.
A napilapok közül a legszínvonalasabbnak a Népszabadságot tartom, jól
navigálható, remek archívuma van, és a (regisztrált) olvasók bevonásával,
viták indításával is próbálkoznak, igaz ennek az eredménye még nem látszik.
A hetilapok között a - kissé megkésett - HVG tűnik ígéretesnek, ők egy szép
link-gyűjteményt is kínálnak a hálózati olvasóknak. És a Magyar Narancs is
igyekszik, saját(?) levelező listájuk van az olvasóknak, kár, hogy szinte a
kezdettől fogva csak előfizetőknek érhető el itthonról a szolgáltatás. A
számítógépes újságok közül én az Infopen online kiadását szoktam néha
megnézni, mert a legfrissebb szakcikkek mellett hírlevelük és rendezvény-
naptáruk is van, s egy komoly link-gyűjteményt is karbantartanak. A sok
színvonalas (de gyakran sajnos rövid életű) kulturális folyóiratból a
Filmkultúrát említem csak, mert ennek a története is érdekes: amikor a
nyomtatott lapot már nem lehetett finanszírozni, az Interneten való
megjelenés volt az egyetlen kiút, s egy szép kivitelű és tartalmas
elektronikus kiadvány született így.
Nagyon tetszett, hogy a Magyar Rádió a világon az elsők között kezdte el
a folyamatos "real-audio" közvetítést (és később több más magyar adó is
"sugározni" kezdett, köztük a csak az Interneten adó Pararádió), és az MTV-
nek is van egy-két jó anyaga a Weben: pl. Frei-dosszié, Repeta, Felkínálom.
Persze ezeknek az "elektronikus médiáknak" még hatalmas kihasználatlan
lehetőségeik vannak az Interneten, sokkal szorosabb kapcsolatokat
építhetnének ki a műsorok és a hallgatók/nézők között (követendő példának
lásd a Danubius Cappuccino Web oldalát). Mindenesetre a Hullámvadász
Honlapon már igazán impozáns az Interneten jelenlevő magyar rádió- és tévé-
adók, ill. műsorok listája.
A "sajtó" témáján belül önmagában külön kategória a már néhányszor
emlegetett Internetto (pontosabban: "iNteRNeTTo"). A (kezdetben) bevallottan
a Wired mintájára szervezett lap gazdagságában, ötleteiben és valószínűleg
technikai és anyagi lehetőségeiben egyelőre nem talált vetélytársra a
tisztán elektronikus újságok között. Éppen időben jött létre, és
témaválasztásaiban elég jól követi jelenlegi olvasóközönsége igényeit.
(Talán a "művészi" rovatokra kevesebben fogékonyak és ezek ki is lógnak
számomra egy ilyen lap keretei közül.) Nagyon gyorsan követi a legfrissebb
technikai lehetőségeket, és megpróbálja mindegyiket beilleszteni valahogy az
online újságkészítés eszköztárába, így kísérleti műhelyként is fontos. Az
olvasók bevonására többféle próbálkozás van, sajnos ezek még nem mindig
sikeresek, a különböző fórumokon folyó vita minősége gyakran nem haladja meg
egy átlagos IRC csatorna színvonalát (persze erről nem a lap szerkesztői
tehetnek).
Könyvtárak:
Nemcsak a munkaköröm miatt írok erről a kategóriáról külön, hanem azért
is, mert ugyan az Internetet szokás "világkönyvtárként" emlegetni, de azért
az (értékes) emberi tudás nagy többsége még mindig papíron van és
könyvtárakban férhető hozzá. Ráadásul a könyvtárosok sokat tettek és
tehetnek a Hálózaton levő információs káosz enyhítéséért.
A hazai könyvtárak közül először a szegedi JATE Központi Könyvtára
kezdett el komolyan kísérletezni az Internet könyvtári felhasználásával.
Nemcsak a könyvtár katalógusát, majd szolgáltatásainak ismertetőjét tették
fel a Hálózatra, ahogy mások szokták, hanem sokféle egyéb információforrást
is beépítettek a rendszerükbe. Van (Internetről letöltött) filmkritika
adatbázisuk, online kereshető angol-magyar és német-magyar szótáruk,
évfordulós eseményekhez kapcsolódó virtuális kiállítótermük, a könyvtár
különgyűjteményeiből készült elektronikus könyvtáruk, könyvtárosoknak szóló
link-gyűjteményük és FTP-archívumuk stb. A másik fontos vidéki "műhely" a
debreceni KLTE Könyvtára. Itt is sokféle szolgáltatás van a Web szerveren,
csak egy érdekességet emelek ki: a könyvtári katalógusban már online
elérhető elektronikus dokumentumokat is feldolgoznak, bibliográfiai leírást
készítenek róluk. Ezek a "katalóguscédulák" természetesen linket is
tartalmaznak, így a kikeresett dokumentum egy másik ablakban azonnal be is
hívható. A BME Központi Könyvtárában pedig évek óta fejlesztenek egy komplex
dokumentumszolgáltató rendszert, mellyel a világon megjelenő fontosabb
(nyomtatott) szakmai folyóiratok tartalomjegyzékében lehet keresni, és a
kiválasztott cikkek azonnal meg is rendelhetők majd, akár elektronikus
levélben szöveges vagy digitalizált kép formájában. Sokak számára nyújt
nagyon hasznos szolgáltatást az egyik hazai internetes "sikertörténetnek"
tekinthető KözElKat projekt. A "KÖzös ELektronikus KATalógus" Web lapjáról
egyszerre kérdezhető le több nagy könyvtár számítógépes katalógusa, így nem
kell különböző adatbáziskezelő rendszerekben (telnettel) egyenként
keresgélni egy könyv után. A KözElKat jellemző példa arra, hogy hogyan teszi
lehetővé az Internet a könyvtárak együttműködését. (A magyar könyvtárak
hálózati szolgáltatásairól egyébként a BKE Könyvtárának Web szerverén van
egy rendszeresen karbantartott összeállítás a "Virtuális könyvtár" címszó
alatt.)
És még néhány mondat a Magyar Elektronikus Könyvtárról: Mivel érintett
vagyok benne, ezért nem dicsérem, csak egy sajátosságát említem, ami
"kívülről" kevésbé látszik. A MEK fejlesztése közben sikerült egy olyan
virtuális együttműködést kialakítani száznál is több ember között, amit csak
az Internet segítségével lehetett megcsinálni. Ezek az emberek a
legkülönbözőbb munkakörben dolgoznak (könyvtárosok, egyetemi hallgatók,
számítástechnikusok, írók, tanárok stb.), s földrajzilag nagyon távol
egymástól, évek óta építenek egy könyvtárat. Többségük sohasem találkozott
egymással (és azzal a számítógéppel sem, ahol a MEK működik), egyedül a
közös érdeklődés hozta őket össze rövidebb-hosszabb időre. Ennek a
kísérletnek az egyik fontos tanulsága számomra, hogy nagyon sokan vannak a
Hálózaton - sőt valószínűleg sokkal többen vannak -, akik nem tudnak/akarnak
egy önálló hálózati információforrást (Web-szervert, újságot, listát, még
csak egy saját honlapot sem) indítani és fenntartani, mert nincs meg hozzá
az idejük, technikai tudásuk, kitartásuk. Viszont nagyon szívesen tennének
hozzá valamit az Interneten található "információ-vagyonhoz", ezért például
örömmel adják át a MEK-nek az írásaikat, visznek be gépbe (kedvenc)
szépirodalmi műveket, segítenek a szervezésben, a népszerűsítésben, az angol
fordításban, a programozásban... Szóval ez egy nagy élmény és én az ilyesmit
tartom az Internet értelmének.
Intézmények:
Az intézményi Web szerverek többsége természetszerűleg meglehetősen
"száraz": általában egy hivatalos bemutatást, helyi telefonkönyvet, néhány
számukra fontos linket és (esetleg) az ott dolgozók saját honlapjait
tartalmazzák. Vannak azonban olyan lelkes Web-mesterek is, akik - intézményi
támogatással vagy csak magánszorgalomból - felvállalják egyéb, szélesebb
kört is érdeklő, esetleg az illető cég vagy intézet eredeti profiljától igen
távol eső információforrások létrehozását, gondozását. Ez két okból
szerencsés: egyrészt mindig lesznek témák, feladatok, amelyeknek nincs
"hivatalos" gazdája vagy az még nem üzemeltet saját szervert, vagy nincs is
Internet kapcsolata. Ha egy másik intézmény legalább néhány évre felvállalja
ezeket, akkor ezzel segít a "hiányjelek" számának csökkentésében, tovább
gazdagodik a magyar Hálózat. (Természetesen magánemberek is vállalkozhatnak
ilyesmire, és sok példa is van rá, de egy intézményi szerveren mégis
stabilabb szolgáltatások hozhatók létre, mint egy egyszemélyes magán
honlapon.) Másrészt az igazán népszerű szolgáltatások megnövelik az
intézményi Web szerver forgalmát és jó hírnevet szereznek a szolgáltatónak -
legalább hálózati körökben. Lássunk néhány jó példát:
A Központi Fizikai Kutató Intézet mindig is nagyon előnyös helyzetben
volt nálunk a hálózati kapcsolódási lehetőségek terén. (Ne felejtsük el,
hogy pl. a WWW-t eredetileg az atomfizikai kutatóintézetek számára dolgozták
ki.) A KFKI elsők között alkalmazta nálunk a legfrissebb internetes
eszközöket és sokat tett a hálózattal kapcsolatos tudnivalók terjesztéséért.
Már a gopher szerverük is talán a legjobb volt az országban és a Web
lapjukon is sok hasznos információt és linket találnak az Internet iránt
érdeklődők (külföldi anyagokat is tükröznek). Külön gyűjteményük van a
magyar középiskolák számára, sőt a nemrég megjelent, gyönyörű "Festészet
Magyarországon" összeállítás is KFKI gépen kapott helyet. Hasonlók mondhatók
el az MTA SZTAKI esetében is. Itt is nagyon komoly gyűjtő- és fejlesztő-
munka folyt az elmúlt években, részben a szakmai (számítástechnika,
matematika) felhasználói körök, részben a nagyközönség számára. Sok egyéb
mellett van itt egy E-lib nevű "virtuális könyvtár" témák szerint rendezett
linkekkel, egy könyv- és könyvterjesztő-adatbázis, s a legújabb művészeti
kísérleteknek is helyet adnak.
Szintén nagyszerűnek tartom azt, amit a KLTE Nyelvtudományi Tanszéke
csinál. Természetesen, mint a legtöbb tanszéki Weben, náluk is
megtalálhatjuk az oktatók névsorát és publikációit (esetenként teljes
szöveggel együtt), de nekik sikerült saját szakmájukon belül egy valódi
internetes témát is találniuk: magyar szlengszótárakat tesznek fel a
Hálózatra. (És azt a Hackers' Jargon File óta tudjuk, hogy ez egy nagyon
népszerű műfaj az Interneten!) Azt pedig, hogy egy egyetemi kollégium mit
tud hozzátenni az Internethez, legjobban a BME Schönherz Kollégium Web
szerverén lehet illusztrálni. Elképesztő gazdagságban burjánzott el ott pár
év alatt az internetes szubkultúra, külön tanulmányt érdemelne lassan. És
szerencsére nem ez az egyetlen példa, más kollégiumok, diáktársaságok is
nagyon "szervezkednek".
Azt hiszem az első olyan intézmény nálunk, amely kizárólag az Internetnek
köszönheti a létrejöttét, a Soros Alapítvány C3 központja. A C3 honlapon
ugyan nem könnyű kiigazodni (az egyébként eredeti ötletnek tűnő, periódusos
rendszerhez hasonló tartalomjegyzék rublikáiban a kívülálló számára
rejtélyes rövidítések és projektnevek vannak, mögöttük meg néhol még
rejtélyesebb oldalak), de mindenkinek érdemes gyakran odalátogatni a sok
internetes és multimédia pályázati lehetőség, kezdeményezés, tanfolyam,
támogatás, ingyenes géphasználat stb. miatt. A C3 különböző "cyberpunk"
csoportoknak is helyt ad (pl. a már említett Pararádiónak), és van egy
gyűjteményük új művészeti kísérletekből is. (Itt láttam eddig egyedül igazán
ötletes, csak az Interneten megvalósítható "műalkotásokat": pl. a Mokka
Csoport "real time" időjárásjelző arcképét, vagy az e-mail üzeneteket VRML
szoborrá titkosító programot.)
Kultúra:
A kultúra - és azon belül az irodalom és a képzőművészet - szerintem
dicséretesen magas arányban szerepel a magyar Interneten. Igaz, először
külföldi magyarok Web lapjain bukkantak fel az első Petőfi és József Attila
versek (nyilván a magyar irodalomtól való elzártság miatt), de aztán gyorsan
szaporodtak a hazai szervereken is a szép kivitelű verseskötetek (pl. Bertók
László, Parti Nagy Lajos, Baka István), a novellák, az irodalmi folyóiratok.
A MEK gyűjteményébe pedig egyre több mai író küldi el műveit, köztük teljes
regényeket (többen sajnos kényszerből, mert a nyomtatott kiadásra nem sok
reményük/pénzük van).
A Web itthoni megjelenésével szinte egyidőben sorra nyíltak meg a
"virtuális galériák" is. Sokáig a legszebb kiállítás a pécsi "Csontváry
Múzeum" volt, most pedig a nemrég átadott - már említett - "Festészet
Magyarországon..." c. összeállítás az "etalon". A klasszikus festményeknek
ez az impozáns gyűjteménye talán az első olyan Web-anyag, ami nemzetközi
színvonalú és értékű, és ami külföldről is sok érdeklődőt vonzhat -
különösen, hogy teljesértékű angol felület is készült hozzá.
Nemcsak kultúra, de leginkább ide tartozik az 1996-os "Internet Expo"-ra
készült - s mára eléggé méltatlanul feledésbe merült - Magyar Pavilon.
Készítői szerint átadásakor (tavaly márciusban) ez az összeállítás tette ki
a magyar szervereken levő szövegek egyharmadát! Ezt ugyan nem tudom, hogy
hogyan mérték le, de az biztos, hogy ez volt (és talán mindmáig ez) a
legnagyobb hazai egységes tervezésű és kivitelű Web-anyag. Ráadásul
rendkívül gyorsan készült el. Ennek a nyomai kicsit meg is látszanak rajta,
és néhol nagyon különböző minőségű dolgok kerültek egymás mellé.
Mindenesetre, amikor annak idején körülnéztem az Expo néhány más nemzeti
pavilonjában, nekem messze a miénk tűnt a legszebbnek, legegységesebbnek, és
ez volt az egyetlen, amelyik a kultúrát állította a középpontba, mégpedig
igen széles palettát mutatva be. Kár, hogy nem készült belőle egyenrangú
angol nyelvű változat is.
Emberek:
A magán homepage külön "művészeti ág" az Interneten. Nálunk is nagyon
népszerű a dolog, főleg a diákok körében. (A Top100-ban jelenleg bejegyzett
kb. 1,200 URL cím 30 százalékában van "~" karakter.) Többségük persze csak a
készítője számára érdekes, legfeljebb néhány haver tud még róla. Egy átlagos
homepage valami életrajzszerűséget, pár személyes fotót, kedvenc linket, és
esetleg az illető hobbijával vagy munkájával kapcsolatos némi eredeti
anyagot tartalmaz. Néha viszont rábukkanunk olyan egyéni oldalakra,
amelyeken látszik, hogy irdatlan mennyiségű munka van mögöttük; egyesek
szinte megszállottan építgetik HTML-lapocskákból virtuális otthonukat, egy
vagy több témában minél több anyagot halmozva össze. Mindezt sokszor anélkül
teszik, hogy különösebben érdekelné őket, hogy a több ezer befektetett
munkaórát a külvilág kellően értékeli-e, vagy egyáltalán tudomást szerez-e
róla. (A MEK számára gyűjtögetve nemegyszer találtam eldugott magán
honlapokon fontos klasszikus irodalmi műveket vagy komoly szakirodalmi
publikációkat, miközben a lap számlálója néhány tucat látogatót mutatott
csak.) Ez nemcsak egy kevés elismeréssel járó műfaj, hanem nagyon múlandó
is. A legtöbb egyetemista például csak addig engedheti meg magának a saját
homepage fenntartását, amíg be nem fejezi a tanulmányait, utána az account
megszűnik, a honlap eltűnik. De még ha sikerül is kiállni az idő próbáját,
az egyszemélyes vállalkozások idővel túl sok energiát igényelnek, egy
nagyobb Web anyag karbantartása és továbbfejlesztése már meghaladhatja
tulajdonosa lehetőségeit, vagy egyszerűen elmegy a kedve tőle. (Ne felejtsük
el azonban, hogy a komoly, "hivatalosnak" tűnő Internet információforrások
között is sok olyan van, ami mögött valójában egyetlen lelkes ember áll, s
nem az azt szolgáltató intézmény. Ez - mint korábban utaltam rá - nálunk
különösen jellemző.)
Nem mondhatnám, hogy igazán otthon vagyok az egyéni (ott)honlapok
világában, csak egy-két (virtuális) ismerőst említek meg, akikről tudom,
hogy mennyit dolgoztak a lapjukon: Az Ali's Homepage például az előbb
felsorolt szokásos elemeken kívül tartalmazza tulajdonosa, Perlaki Attila
teljes, nem csekély "életművét" is: szakmai és irodalmi szövegeket (köztük
egy igen jól megírt tankönyvet, amely a személyes homepage készítésének
rejtelmeibe vezet be). Werner "Dirk Gently" Zsolt sokat szenvedett ;-)
honlapja nem a szépségével vonzza a látogatókat. Itt semmi sincs a magán
homepage-ek kötelező alkotórészeiből, viszont korábban itt volt a világ
legnagyobb finn nyelvű elektronikus szöveggyűjteménye (rengeteg
szkenneléssel eltöltött éjszaka eredménye), továbbá "mellesleg" tartalmazza
az összes Rejtő Jenő könyvet, és hiperaktív tulajdonosa most éppen a teljes
magyar filmművészet digitalizálásán dolgozik. ;-) Vonyó Attila szintén elég
puritán honlapot tart fenn, de itt van a forrása annak az angol-magyar
szótárnak, mely már több mint 160 ezer szóalakot tartalmaz, és amelyből sok
helyen készítettek online kereshető változatot is. A rendkívül népszerű
szótár használói közül kevesen tudják, hogy egy magáncélra készült
szószedetből tanul évek óta angolul (és magyarul) az egész Internet-világ. A
JATE egyik gépén Szász Imre dolgozik, és (sok egyéb mellett) teszi fel
szorgalmasan kedvenc irodalmi műveit és dalait (kottázva!) a Hálózatra.
Bodoky Tamás pedig önmagában is egy intézmény, a magyar Internet egyik
kulcsfigurája. Web-lapján számos, vitára ösztönző írását olvashatjuk, és
megtaláljuk mindazokat a projekteket, mozgalmakat, melyeknek elindítója vagy
résztvevője.
Települések:
Az emberek mellett a települések is egyre sűrűbben jelentkeznek a
Hálózaton. Az ilyen honlapok kis késéssel kezdtek feltünedezni nálunk,
illetve kezdetben egyetemi, kutatóintézeti Web szervereken kezdtek el város-
vagy megye-bemutatókat készíteni, több-kevesebb sikerrel. (Ezek az anyagok
mostanában kezdenek átvándorolni a helyi önkormányzat, idegenforgalmi cég,
vagy Internet-szolgáltató szervereire - néha a készítőikkel együtt.) Sokáig
a "HomePécs" volt a legszebb és a BGYTF-en készült "Nyíregyháza" a
legváltozatosabb hazai város-honlap. Most már egyre profibb és szebb anyagok
jelennek meg (érdemes megnézni például Sopron vagy Orosháza ismertetőjét).
Sajnos a legtöbb helyen csak a "kötelező" dolgok vannak (történelem,
látnivalók, városképek és -térképek, rendezvények, vendégkönyv), és
meglehetősen "hivatalos" (értsd: unalmas) a stílus. A város napi élete,
hangulata nem jön át a statikus Web-lapokon. Az egyik biztató kivétel a
szegedi "Virtuális Városháza", ahol már van valami élet, megindult a
kommunikáció Szeged lakosai és az önkormányzat között.
Cégek:
A vállalatok, kft-k, boltok, éttermek stb. bemutatkozó vagy reklám
oldalai egyre nagyobb részét teszik ki a Webnek. Az újonnan bejelentett
szerverek listái alapján szerintem (darabszámra) már nálunk is a homepage-
eknek több mint a fele ebbe a kategóriába tartozik. Én legkevésbé ezt a
műfajt ismerem, nagyon ritkán tévedek be egy-egy ilyen "céges" oldalra, és
olyankor is többnyire gyorsan menekülök onnan. :-) Amennyire látom, a
legtöbb ilyen lap egy szimpla vagy éppen nagyon is csillogó-villogó
"reklámplakát", elektronikus "újsághirdetés", jobb esetben egy korrekt és
informatív prospektus, termék- vagy szolgáltatás-katalógus. Nem sokan
próbálkoznak ezen túlmenni, interaktív szolgáltatásokkal vagy közérdekű
tartalommal odacsábítani a hálózati böngészőket. De ez világjelenség, a
legtöbb cég még nem igazán tudja, hogy mit kezdjen ő az Interneten, csak
azt, hogy ott kell lennie.
Kivételek persze a távközlési és számítástechnikai cégek (különösen az
Internet-szolgáltatók, akiket a verseny is kényszerít az ötletes vagy
legalább látványos Web-szerver kialakítására), továbbá a szellemi
termékekkel kereskedők (pl. könyves- és lemezboltok), a bankok, az
idegenforgalmi irodák, a csomagküldő szolgáltatók stb. Ezek nálunk is egyre
jobban igyekeznek, de nem tudom igazán összehasonlítani őket, kiemelni a jó
példákat. Láttam, hogy van már nálunk is home-banking és home-shopping (pl.
Internetto Áruház), ám egyiket sem próbáltam ki, így nem tudom megítélni,
hogy milyen szolgáltatást nyújtanak. De ezekben az esetekben már nem is az
Internet a lényeg, a számítógépes hálózat csak egy közvetítő eszköz a
vásárlók, ügyfelek elérésére.
7.
Befejezésként még néhány gondolat: Bár a fentiekben többségben voltak a
kritizáló megjegyzések, de ezek nagy része inkább "építő jellegű kritika",
összességében úgy látom, hogy a magyar Hálózat igazán szépen fejlődött
eddig, jelentős hátrányt sikerült ledolgoznunk, a környező országokkal
szemben bizonyos előnyre is szert tettünk, amit még most is tartani tudunk,
és sokkal jobban állunk ezen a téren, mint amit az ország általános
gazdasági helyzete indokolttá tenne. Továbbra is bízom abban, hogy a
magyaroknak nagyon fog tetszeni az Internet, ha majd valóban társadalmi
méretű jelenséggé válik. És bármilyen irányt is vesz a hazai Internet
fejlődése, addig nincs baj, amíg a szabadon érvényesülő "evolúció" határozza
meg a fejleményeket. Fölösleges keseregni az elüzletiesedésen, a sok
"szemeten" és egyéb negatív tendenciákon. Bízhatunk az Internet öntisztító
mechanizmusában, hiszen problémák mindig is voltak a Hálózaton, csak
korábban főleg technikaiak, mostanában meg inkább kulturálisak. Akkor lesz
csak baj és akkor kezdhetjük kongatni a vészharangokat, ha valahogy
meghatározóvá tudnak válni rajta a médiacégek, a politikai erők, vagy más
hatalmi csoportok, mert ezek csak egy újabb TV-csatornát csinálnak belőle,
ami már nem lesz Internet, még ha annak is hívják majd.
A szövegben említett hazai információforrások URL címei:
Ali's Homepage http://kvtlinux.lib.uni-miskolc.hu/ali
Baka István versei http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/exhib/baka
Bertók László versei http://ipisun.pte.hu/pecs/bertok
BGYTF Nyíregyháza Homepage http://www.bgytf.hu/nyiregy
BKE Központi Könyvtár Web http://pernix.bke.hu
BME Könyvtár Web http://www.kkt.bme.hu
Bodoky Tamás Homepage http://caesar.elte.hu/~bodoky
C3 Web http://www.c3.hu
Csontváry Múzeum http://www.pte.hu/pecs/varos/kepek/csonti
Danubius Cappuccino http://www.datanet.hu/cappuccino
Felkínálom http://www.datanet.hu/felkinalom
Festészet Magyarországon http://www.kfki.hu/~arthp/keptar
Filmkultúra http://helka.filmkultura.iif.hu
Frei Dosszié http://www.extreme.hu/dosszie
Gépnarancs http://caesar.elte.hu/~bodoky/gepnar
HIX Web http://www.hu.hix.com
HomePécs http://www.pte.hu
HUDIR http://www.net.hu/Magyar/hudir
Hullámvadász Honlap http://emc.elte.hu/~hargitai/media
Hungarnet Egyesület http://www.hungarnet.hu
HVG http://www.hvg.hu
Infopen http://www.eunet.hu/infopen
Internet Galaxis '97 http://www.inf.bme.hu/internet.galaxis/ig97
iNteRNeTTo http://www.idg.hu/internetto
IRC Web http://irc.fok.hu
JATE Könyvtár Web http://www.bibl.u-szeged.hu
Karinthy Gimnázium Web http://www.karinthy.c3.hu/karinthy
KFKI Web http://www.kfki.hu
KLTE Könyvtár Web http://www.lib.klte.hu/library
KLTE Nyelvtudományi Tanszék http://dragon.klte.hu/~mnytud/mnytud.htm
KözElKat http://www.kozelkat.iif.hu
Magyar Elektronikus Könyvtár http://www.mek.iif.hu
Magyar Honlap http://www.fsz.bme.hu/hungary/homepage_h.html
Magyar Linux Alapítvány http://mla.telnet.hu
Magyar Narancs http://www.net.hu/narancs
Magyar Pavilon http://www.idg.hu/expo
Magyar Rádió http://www.radio.hu
Magyar Televízió http://www.mtv.hu
MKM Web http://www.mkm.hu
Nemzeti CERT http://www.cert.iif.hu
Népszabadság Online http://www.nepszabadsag.hu
NIIF Web http://www.iif.hu
Orosháza Homepage http://www.oroshaza.com
Parti Nagy Lajos versei http://sophia.pte.hu/other/pnl
Repeta http://www.repeta.hu
Schönherz Kollégium Web http://balu.sch.bme.hu
Sopron Homepage http://www.sopron.hu
Szabad Szoftver Alapítvány http://www.tarki.hu/SSA
Szász Imre Nyitóoldala http://www.jate.u-szeged.hu/~szaszi
SZTAKI Web http://www.sztaki.hu
Top-100 http://top100.isys.hu
Virtuális Városháza - Szeged http://www.tiszanet.hu/szeged/index.htm
Vonyó Attila Homepage http://www.vein.hu/~vonyoa
Werner "Dirk Gently" Zsolt http://cyberspace.mht.bme.hu/~dirk
Szakkifejezések, nevek és rövidítések magyarázata:
AltaVista
- Az egyik legnépszerűbb amerikai keresőrendszer a Web oldalakon és a news
üzenetekben előforduló szavakra való rákeresésre.
Arpanet
- Amerikai katonai célú hálózat a '60-as évek végén; az Internet elődje.
ATM
- Korszerű, nagysebességű számítógépes adatátviteli eljárás. (Asynchronous
Transfer Mode)
baud
- Az adatátvitel sebességének mértékegysége, kb. megegyezik a
másodpercenként átvitt bitek számával.
BBS
- Telefonhálózaton át elérhető, jellemzően magánszemélyek által működtetett
számítógépes "faliújság", file-archívum és kommunikációs fórum. (Bulletin
Board System)
Berners-Lee, Tim
- A World-Wide Web kitalálója a svájci CERN fizikai kutatóintézetben.
BITNET
- Nagy IBM számítógépekre alapozott világméretű hálózat, elsősorban a '80-as
években virágzott.
C3
- A Soros Alapítvány által létrehozott Internet- és multimédia-oktató,
-fejlesztő és -szolgáltató központ Budapesten.
Compuserve
- Amerikai eredetű, de ma már világméretű, előfizetéses számítógépes hálózat
és szolgáltató. A '80-as években és a '90-es évek elején élte virágkorát.
cyberpunk
- A Hálózat (ill. általában a legújabb elektronikai és számítástechnikai
eszközök) használatát életformaként művelő fiatalok és sajátos
szubkultúrájuk neve.
Dialog
- Nagy hálózati adatbázisszolgáltató-központ az USA-ban, elsősorban
tudományos és üzleti információkat szolgáltat az előfizetőinek a '70-es
évektől.
EFF
- A számítógépes hálózatokon érvényes "szabadságjogokért" is harcoló,
amerikai eredetű szervezet. (Electronic Frontier Foundation)
ElKöB
- Középiskolák számára indított projekt, amely olcsó elektronikus levelezési
lehetőséget biztosít telefonvonalon keresztül. (Elektronikus Levelezési Kör
Bővítése)
e-mail
- Számítógépes hálózaton küldött üzenet (elektronikus levél), illetve ennek
a levélküldő szolgáltatásnak a neve.
FAQ
- Egy hírcsoportban vagy levelező listán egy bizonyos témában leggyakrabban
feltett kérdéseket és a rájuk adott lehető legjobb válaszokat tartalmazó
összeállítás (Frequently Asked Questions).
flame
- Hálózai kommunikáció közben előforduló ingerült szóváltás, támadó
hangvételű vita.
Freenet
- Amerikai eredetű mozgalom egyszerű, de nagyon olcsó vagy ingyenes hálózati
hozzáférést biztosító rendszerek létrehozására egy-egy település vagy
lakóközösség számára. A '80-as évek második felében indult.
FTP
- Számítógépes állományok gépek közötti megbízható másolására szolgáló
eljárás és program az Interneten. Az FTP-t gyakran public domain szoftverek
nagy file-archívumokból való letöltésére használják. (File Transfer
Protocol)
FYI
- Különböző hálózati témákban készült tájékoztató anyagok összefoglaló neve.
(For Your Information)
gateway
- Két különböző hálózat vagy hálózati szolgáltatás között átjárást biztosító
számítógépes rendszer.
gopher
- Hierarchikus menürendszert használó, kliens-szerver alapú eljárás és
szolgáltatás az Interneten található - elsősorban szöveges - állományok és
információforrások közötti navigáláshoz; a '90-es évek elején volt népszerű.
Hackers' Jargon File
- A '70-es évek óta bővített angol nyelvű értelmező szótár a
számítástechnikában és a hálózatokon használt szleng és szakzsargon
kifejezéseinek, rövidítéseinek magyarázatával.
HBONE
- A '90-es évek első felében kiépült magyar Internet gerinchálózata, a
nagyvárosokat köti össze gyors bérelt vonalakkal.
Heuréka
- A magyar Web oldalakon és elektronikus újságokban szereplő szavakat
visszakereshetővé tevő szolgáltatás az Interneten. (A "magyar AltaVista".)
hipertext
- Olyan számítógépes szöveg, melynek egyes pontjairól egy mutató (link)
segítségével egy másik pontra vagy egy másik szövegre lehet ugrani.
hipermédia
- A hipertext elvének kiterjesztése úgy, hogy a szöveg mellett képek és
hangok is szolgálhatnak mutatóként vagy hivatkozásként. A World-Wide Web a
világ legnagyobb hipermédia rendszere.
HIX
- Hollósi Józsi által alapított és nagyon népszerűvé vált szolgáltatás az
Interneten, mely eredetileg a külföldön élő magyaroknak kívánt kommunikációs
fórumot biztosítani (Hollósi Information Exchange).
home-banking
- Pénzügyek intézése otthonról (távolról) számítógépes vagy telefon
hálózaton keresztül.
homepage
- Egy Web szolgáltatás kezdőoldala, melyen rendszerint valamilyen
tartalomjegyzék (is) van az ott található információk közötti eligazodáshoz.
home-shopping
- Vásárlás intézése otthonról (távolról) számítógépes vagy telefon hálózaton
keresztül.
honlap
- A "homepage" egyik elterjedt magyar fordítása.
HTML
- A World-Wide Web hipermédia oldalainak szerkesztéséhez használt szabványos
leíró- vagy parancsnyelv (HyperText Markup Language).
HUDIR
- A legnagyobb témák szerint rendezett tartalomjegyzék szolgáltatás a magyar
internetes információforrásokról.
Hungarnet
- A magyar "akadémiai" (tudományos és oktatási) Internet hálózat (a HBONE)
felhasználóit tömörítő egyesület.
Internet
- Kisebb, helyi számítógépes hálózatok összekapcsolásával létrejött
világméretű rendszer, mely az Arpanetből nőtt ki a '70-es években.
IRC
- Több személy egyidejű írásos "beszélgetését" lehetővé tevő szolgáltatás az
Interneten. Leginkább a telefonos party-vonalakhoz vagy a CB rádióhoz
hasonlít. (Internet Relay Chat)
ISDN
- Hagyományos telefonvonalakon való digitális adat-, hang- és képtovábbítás
szabványa. Jobb és gyorsabb kommunikációt biztosít, mint a régebbi, modemes
analóg megoldás. (Integrated Services Digital Network)
Java
- Új programozási nyelv, mellyel különböző rendszerű gépeken egyformán
működő szoftverek írhatók. Különösen nagy jelentősége van az Interneten és
az újabb Web-kliensek már képesek az ilyen programok futtatására.
kliens
- A kliens-szerver alapon működő hálózati szolgáltatásoknak az a része, mely
a felhasználó gépén fut. A kliens program lekéri a távoli gépen levő
szervertől a szükséges adatokat, állományokat és megjeleníti azokat.
link
- Hipertext vagy hipermédia rendszerekben előforduló hivatkozás, mutató,
mellyel a felhasználó a szöveg vagy alkalmazás egy másik pontjára tud
ugrani.
Linux
- Ingyenes Unix-típusú operációs rendszer, melyet önkéntesek sokasága
fejleszt, a Hálózaton át együttműködve.
lista
- Levelezőcsoport, melynek tagjai egy közös elektronikus postafiókot
használva írhatnak egymásnak, kérdéseket tehetnek fel, vitatkozhatnak
valamilyen témakörben.
MEK
- Magyar vonatkozású tudományos, oktatási vagy kulturális célú, számítógépes
szöveges dokumentumok gyűjtésére és katalogizálására indult kezdeményezés,
illetve az ezekből készült archívum (Magyar Elektronikus Könyvtár).
MKM
- Művelődési és Közoktatási Minisztérium.
modem
- A számítógépek digitális jeleit analóg hangjelekké alakító és
visszaalakító eszköz. Lehetővé teszi két számítógép telefonvonalon való
összekapcsolását.
MS-Network
- A Microsoft cég nemrég indult és egyre jobban növekvő előfizetéses
hálózata és tartalomszolgáltatása.
MUD
- Hálózaton át játszható többszemélyes játékok összefoglaló neve. Leginkább
a szerepjátékokhoz és a "mászkálós" típusú számítógépes játékokhoz
hasonlítanak, a játékosok egy - általában szövegesen leírt - virtuális
helyszínen mozgatják a szereplőket (Multi-User Dialogue/Dimension/Dungeon).
Netikett
- A számítógépes hálózatokon érvényes írott és íratlan illemszabályok
összefoglalása.
Netscape
- A Web oldalak megjelenítésére használható legnépszerűbb kliens program
(böngésző), illetve az ezt gyártó cég. Eredetileg egy kutatóintézetben írták
meg a Netscape első változatainak programját.
news
- Eredetileg a Usenet hálózaton működő, de később az Internetre is átterjedt
nyilvános "faliújság" szolgáltatás. A news szervereken a legkülönbözőbb
témákban akárki elhelyezhet üzeneteket, leveleket, melyeket egy news
klienssel szintén bárki elolvashat és válaszolhat rájuk.
newsgroup
- A news szolgáltatás valamely tematikus csoportjának neve. Ezek a
hírcsoportok a szervereken hierarchikus rendbe vannak szervezve témájuk
szerint.
NIIF
- Az X.25, majd később az Internet hazai kiépítésére a '80-as évek második
felében indult kormányprogram (Nemzeti Információs Infrastruktúra
Fejlesztés).
NKA
- Nemzeti Kulturális Alap.
online
- Hálózaton elérhető vagy élő hálózatos kapcsolatban levő dolgok jelzője.
PPP
- Olyan eljárás, amellyel teljes értékű Internet kapcsolat hozható létre
telefonvonalon keresztül is. A SLIP technika korszerűbb változata. (Point-
to-Point Protocol)
Prodigy
- A Compuserve-hez hasonló amerikai előfizetéses számítógépes szolgáltató,
elsősorban magán és üzleti célú információkat kínál. A '80-as években volt
igazán népszerű.
protokoll
- Szabványosnak tekinthető eljárás, amely valamilyen számítógépes hálózati
funkciót (pl. adattovábbítás, levélküldés, különböző alkalmazások)
szabályoz.
public domain
- Nyilvánosan közzétett szoftver vagy más számítógépes állomány, illetve az
ilyen anyagoknak az összefoglaló neve. A public domain "közprogramok" vagy
ingyenesek, vagy csak rendszeres használat esetén illetve egy megadott
kipróbálási idő után kell fizetni utánuk.
push technológia
- A World-Wide Weben használt új technika, melynél a Web szerver külön
egyedi kérés nélkül is elküld bizonyos infomációkat a kliensnek. Így például
egy előre kiválasztott témában automatikus hírszolgálat valósítható meg.
real time
- A valódi világban zajló eseményeket gyakorlatilag azonnal, "valós időben"
követő számítógépes alkalmazás.
RFC
- Az Interneten használatos eljárásokat (protokollokat) és egyéb
egységesítést igénylő dolgokat leíró dokumentumsorozat összefoglaló neve.
Ezek a szövegek egy, a hálózaton közzétett munkaanyag nyilvános vitája után
nyerik el végső formájukat. (Request For Comments)
SLIP
- Olyan eljárás, amellyel teljes értékű Internet kapcsolat hozható létre
telefonvonalon keresztül is, pl. futtathatók a grafikus kliens szoftverek is
és egyszerre több ablakban lehet dolgozni. (Serial Line Interface Protocol)
spam
- Az a jelenség, amikor valaki reklám vagy bosszantási célból egyszerre
nagyon sok listára vagy hírcsoportba küldi el ugyanazt a levelet. A Netikett
egyik legdurvább és leggyakoribb megsértése.
SuliNet
- Az MKM által az idén indított program a magyar középiskolák és az
általános iskolák egy részének Internetbe való kapcsolására.
szkennelés
- Papíron levő szövegek vagy képek számítógépbe vitele egy "scanner" nevű
eszközzel.
szerver
- A kliens-szerver alapon működő hálózati szolgáltatásoknak az a része,
amely a szolgáltató számítógépén fut, illetve maga ez a gép. A szerver
program elküldi a felhasználónak a kért adatokat, állományokat, majd
lebontja a kapcsolatot a klienssel.
TCP/IP
- Az Interneten való adattovábbításra használt eljárás (protokoll). Ez a
közös "nyelv" teszi lehetővé, hogy a különböző rendszerű helyi hálózatok és
számítógépek kommunikálni tudjanak egymással. (Transmission Control
Protocol/Internet Protocol)
telnet
- Az az eljárás és szoftver az Interneten, amellyel a felhasználó egy távoli
számítógépet úgy használhat, mintha ott ülne előtte, vagy annak egy
terminálja előtt.
tükrözés
- Egy hálózati szolgáltatás - általában egy Web anyag vagy egy FTP-vel
elérhető szoftverarchívum - "egy az egyben" való lemásolása egy másik
szolgáltató számítógépre (lehetőleg az eredeti tulajdonosának az
engedélyével).
Unix
- Nagyobb teljesítményű számítógépek többfelhasználós operációs rendszere.
Az Interneten sokáig szinte csak Unix szerverek voltak.
Usenet
- Unix gépek közötti állományküldésen alapuló világhálózat. Legnépszerűbb
szolgáltatása a "news".
VRML
- Háromdimenziós képek, "virtuális terek" létrehozására alkalmas szabványos
leíró- és parancsnyelv. A VRML "világok" az Interneten keresztül
összekapcsolhatók egymással. (Virtual Reality Modeling Language)
WAN
- A nagy kiterjedésű (országos vagy világméretű) számítógépes hálózatok
összefoglaló neve. (Wide Area Network)
World-Wide Web
- A hipermédia elvére épülő, kliens-szerver alapú eljárás és szolgáltatás az
Interneten. A Web oldalakon levő mutatók (linkek) megkönnyítik a
felhasználónak az Interneten való navigálást, a más szervereken levő hasonló
témájú anyagok megtalálását. A WWW a '90-es évek második felében lett igazán
népszerű.
X.25
- Szabványos adattovábbító eljárás (protokoll), illetve az ezt használó
nagyterületű hálózat neve. A '80-as években terjedt el a világon.
Yahoo
- A legnagyobb témák szerint rendezett tartalomjegyzék szolgáltatás az
internetes információforrásokról az USA-ban. Két egyetemista saját célból
készített link-gyűjteményéből nőtt ki.
Zimmerman, Phil
- A PGP nevű, az Interneten is nagyon népszerű titkosítóprogram megalkotója.