Schiller Róbert
(schiller@sunserv.kfki.hu)
ITTHONI HÁLÓTÁRSAIM
(In: Magyar tartalom, Soros C3 központ, Bp. 1997.
http://www.c3.hu/mt/index.html)
A krétai lineáris B
Az európai írás - és beszéd - történetének szép mítosza. Nem baj, ha nem
igaz. Sokáig nem tudták, hogy milyen nyelven beszéltek az emberek a minoszi
Krétán. Pedig maradtak ránk írásos emlékek szép számmal. Meglepően szép
számmal. Égetetlen agyagtáblácskákra írtak ugyanis főként a krétaiak, és az
évenkénti heves esőzések el kellett volna, hogy áztassanak minden
feljegyzést. Nagy szerencsénkre Krétán időnként tűzvészek tomboltak, a
feliratos táblák kiégtek. A knosszoszi palota archívumában így például
valami nyolcezer tábla maradt fenn. Ennyit a bőségesen fellelhető
információhordozóról. Az információ feltárása már nehezebb feladatnak
bizonyult. Annyira, hogy a régebbi eredetű, lineáris A-nak nevezett írást
mindmáig nem sikerült senkinek sem megfejtenie. A későbbi időkből, a Kr. e.
14. - 12. századból származó lineáris B-írást azonban, amelyet sok,
Görögországban feltárt leleten is megtaláltak, egy fiatal angol építész,
Michael Ventris 1952-ben megfejtette, még pedig úgy, hogy nem állt kétnyelvű
felirat a rendelkezésére. A teljesítménynél csak az eredmény volt meglepőbb:
az, hogy ezeknek a feliratoknak a nyelve görög. Vagyis ebben az időben
Krétán is, a Balkán félsziget déli részén is görögül beszéltek az emberek.
Ezen a nagyon fontos tényen kívül a feliratok nem sok mindent árulnak el
szerzőikről. Ez az, ami miatt most írok erről. Ventris nem a homéroszi
eposzok ősi változatát találta meg, nem halottas könyvet, nem is
imaszövegeket vagy varázsmondókákat. Ezeken a táblákon csak rövid
jegyzékeket, leltárakat lehet olvasni. Az ember kicsit csalódott: érdemes
egy leltárkönyvért kitalálni az írást? De lehet éppen lelkesedni is ezért a
tapasztalatért. Mintha ezek a táblák egy olyan korszak felől tanúskodnának,
amikor az emberek az igazán fontosat még szóban tudták közölni egymással, és
nem fenyegette őket az a veszély, hogy elfelejtenek olyasmit, amit érdemes
megjegyezni. Például egy mítoszt vagy egy verset. A felejtés ellen óvó írást
csak a könnyen felejthető, mert efemér mondanivaló rögzítésére kellett
használniuk. Az csak sokkal későbbi tapasztalata lehetett az emberiségnek,
hogy a fontosat és a szépet, a szentet és a félelmeset is le kell írni.
Olyan koroké, amikor a memória elveszítette érzékét a minőség iránt.
Azt szeretném kideríteni, hogy az Internet ma Magyarországon elérte-e,
meghaladta-e a lineáris B-írás tartalmi színvonalát. Adatokat közlünk?
Beszélgetünk is? Csak beszélgetünk? Kérdőíveket olvasunk? Érdemes egy
kérdőívért kitalálni az Internetet?
Zsörtölődés
"Ah mely hátra vagyunk!" - kiáltja Kisfaludy Károly külföldet járt
ficsura, ha nem ízlik a leves. Bezzeg Párizsban! Itthoni viszonyaink mucsai
lenézése (jól értsük a szót: nem a viszonyok, mi magunk vagyunk mucsaiak
ilyenkor) része a nemzet karakterének. Nem kívánok azzal hivalkodni, hogy
kivételes alkat lennék. Tehát! Néhány hónapja elhatároztam, hogy - életemben
először - elmegyek a bécsi Operába. Ebből a célból beütöttem az AltaVista
(http://www.altavista.digital.com) kereső programba annyit, hogy VIENNA,
mire megjelent a városról szóló home-page, amelynek a menüje elkormányozott
az Opera műsorához, a nézőtér alaprajzához és a helyárakhoz.
Összeegyeztetvén kívánságaimat (a szellemieket) lehetőségeimmel (az
anyagiakkal), felhívtam a képernyőről leolvasható bécsi telefonszámot, és
pesti bankszámlám terhére rendeltem két jegyet. Amelyeket két héttel később,
előadás előtt a pénztárnál át is vehettem. Nagyon felnőtt nyugat-európainak
éreztem magam, és a tapasztalat megérte a Bűvös vadászt.
Megpróbáltam ugyanezt a budapesti Operával is. Hagyjuk! Budapest nevére
az AltaVista hatalmas információs anyagot ad, városképeket láthatunk, a
város történetéről lehet olvasni, szállodák előcsarnokaiban osztogatott
idegencsalogató szövegek tűnnek fel a képernyőn - de az Operához csak nem
jutottam el. Pedig a Pesti Est (http://www.hir.hu/pestiest) című
műsorújsághoz egy sor különféle hálózati cím és menü elvezet. No most
könnyen meglehet, hogy én voltam ügyetlen, és a Hősök terét ábrázoló fotók
között meg lehetett volna találni az Opera műsorát is. Megeshet. De csak nem
voltam ügyetlenebb, mint amikor Bécset próbáltam! Bizonyára igaza van gróf
Esterházy Mátyásnak: Bécs olyan mint Budapest, csak működik.
Párizs közlekedési hálózatát, a városi járatok menetrendjét minden
nehézség nélkül megtalálom. Budapestét még nem sikerült. Londonról több
hasznos (a londoniaknak hasznos), naprakész információhoz jutok, mint
akármelyik magyar városról. A MÁV vagy a MÁVAUT menetrendjét sem találtam
még meg. Ha ezt tekintem, a hazai Internet igazán nem lineáris B. Nem a
kopár célszerűség vezeti a kialakulását.
Ez természetesen igazságtalan ítélet. Nagyon sok részinformációt
szereztem már: intézmények telefonszámától és régi kollégák e-mail címétől
kezdve, folyóiratok lelőhelyén át a Pannonhalmi Apátság (http://www.osb.hu)
látogatási rendjéig. Az ország honlapja, ellentétben a fővároséval,
rendezett és áttekinthető. Sok nagyobb-kisebb városé is az. Rendezett,
áttekinthető és statikus. Úgy és olyan jól használható, mint akármilyen,
gondosan szerkesztett kézikönyv vagy útmutató. Annál nem jobban.
Elrettentő példa
Nem lenne sok értelme, hogy udvariasabban fejezzem ki magamat. Most
jelent meg a hálón egy új folyóirat, a címe Írás: Tegnap és Holnap
(http://www.oszk.hu/kiadvany/iras), témaköre a bibliológia, vagyis (mint
most megtanultam) a bibliográfiával, könyvszociológiával, az írásos
kommunikáció eszközeivel és lehetőségeivel foglalkozó tudomány. Félreértés
ne essék, természetesen nem merészkedem a nagy tudású és vitathatatlan
tekintélyű szerzők érdekes és fontos témákat alaposan feldolgozó, esetenként
részletesen adatolt cikkeivel vitába szállni. Elrettenésemet az okozta, hogy
megítélésem szerint mennyire nem értették meg a szerzők a kezükbe jutott
eszköz természetét. Érdekes és fontos folyóiratcikkeket közölnek, egyik-
másik közülük még annak is terjedelmes, érvelnek, cáfolnak, okadatolnak - és
szemmel láthatóan éppen azt nem ismerik fel, amiről ők maguk egyfolytában
beszélnek: hogy az információközlés új eszköze és módja megváltoztatja az
információ természetét is. Ezek a tudós írások nem Internet cikkek; ezek
folyóiratba vagy könyvbe kívánkozó tanulmányok, amelyeket valami okból
(bizonyára a tévesen értett korszerűség okából) az Interneten át
terjesztenek. Érdeklődő olvasóik türelmének és szemének kárára.
Nem korrekt a mérce, amelyet most alkalmazni fogok, hiszen magam is sok
ellenpéldát ismerek, mégis szembeötlő, hogy ez a folyóirat sehol sem kék.
Pontosabban szólva, az egyes cikkek irodalmi hivatkozásaihoz vezetnek csak
el bizonyos kék számok. Ahogyan azt a hagyományos cikkeknél megszoktuk. De
linkek, hivatkozások, karácsonyfaszerűen felnyíló információs utak sehol
sincsenek benne. Az új lehetőségről írva, ezt az új lehetőséget alkalmazva,
éppen azt nem használják, ami benne új. Az viszont kétségtelen, hogy minden
cikkben előfordul búsan a Gutenberg-galaxis kifejezés. A legtöbbjében
sokszor.
Őslelet
Zolnay Vilmos nyelvészprofesszor az ötvenes évek közepe táján sokat
panaszkodott hallgatóinak arról, hogy élete nagy munkáját, a pesti
fattyúnyelv (magyarul: szleng) szótárát nem képes kiadatni. Nem volt rá
érdeklődés. - De igaz - fűzte hozzá a professzor - , az ilyen gyűjtés soha
nem érhet véget. Nemcsak az anyag nagy terjedelme, hanem gyors
változékonysága miatt sem. A fattyúnyelvet nem konzerválja az írás, szavak
születnek és tűnnek el, a jelentésváltozások néha a szó szoros értelmében
leírhatatlanul gyorsak.
Ennek a szótárnak egy része jelent most meg a hálózaton
(http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/hu_slang.htm). Így végre megtudhattam,
hogy porcelánfuvar volt a neve a bérkocsi céltalan kószálásának
szerelmespárok szolgálatára. (Céltalan?) Meg kell vallanom, élvezettel
pergettem a képernyőt. De hogy ez az anyag a hálózatra került, annak
bizonyára egyetlen oka volt: a nyomdánál minden olcsóbb.
Színek
A funkcionális kék mellett mindenféle egyéb is. Sárga háttéren rózsaszín
betű (vagy fordítva), sötétszürke alapon középszürke ábra, félkörívbe
elhelyezett, gót betűket utánzó felirat a legfontosabb információkkal, a
képernyő zöld rétjén sötétkéken átcsobogó patak mögé rejtett világoskék
szöveg - akárhogy is próbálom ezt leírni, kevés a szó: tessék megnézni egy
elmés és nagy grafikai fantáziával megáldott szerkesztő egy lapját.
Szemgyönyörködtető, vonzó, ízléses és felháborítóan olvashatatlan. Esedezem,
ez a dolog nem óvodai rajzasztal kiöntött vízfestékkel, hanem felnőttnek
látszani kívánó polgártársaink fontosnak látszani kívánó munkaeszköze.
Vicc és vers
Ez nehéz kérdés. A háló egyik legfontosabb, műszaki természetéből is
fakadó tulajdonsága, hogy mindenkinek nyitva áll. Akármelyikünk lehet író és
lehet olvasó. Ez az Internet ereje. Könnyű hozzáférhetősége okán olyan
vonzó, mint dilettáns tájképfestőnek az üres vászon, vagy malackodó
kiskamasznak a fehér házfal. Ez a gyengesége.
Szándékosan nem írom ide (úgyis megtalálja, aki még eddig meg nem
találta) a viccgyűjtemény helyét. Ezzel több bajom is van. Viccet mesélni,
viccet hallgatni jó dolog. Viccmesélésből délutáni programot csinálni,
csattanókat láncban sorjáztatni szellemtelen dolog, épp azt lúgozza ki a
viccből, ami annak a legnagyobb értéke: a meghökkenést, az abszurdum
váratlan felismerését. Ez - elismerem - ízlés dolga; aki szereti az ilyen
gyűjteményeket, olvassa csak vígan, ha közben víg tud maradni. A viccek
között persze találtam néhány jót, találtam mérhetetlenül sok régit,
mesterkélten aktualizáltat, szellemtelent - és találtam nem kevés
ellenszenveset és undorítót. Nem tudom, hogy ezeket ki kell-e gyomlálni.
Függetlenül a műszaki és szervezési nehézségektől: ízlésterror? erkölcsi és
politikai cenzúra? gyomorbajos humortalanság? Másfelől: ferde ízlés?
erkölcsi és politikai kártevés? fafejű vihogás? Ez persze minden
demokratikus állam, minden magát liberálisnak tekintő közösség gondja, a
nyomtatott sajtóval vagy a filmmel kapcsolatban éppen úgy, mint a Speaker's
Corner fajgyűlölő néger szónokait hallgatva. Bizonnyal nem én fogom
megoldani a problémát. De védekezem: ezt a helyet nem keresem meg újra.
A dilettáns költővel kevesebb a bajom. Főleg, ha olyan szerény vagy
gyáva, mint amilyennel épp most találkoztam: oda se írta a nevét a versei
alá. Ő az irodalmi folyóirat (bármelyik, mindegyik folyóirat)
szerkesztőjének a cenzúráját, értsd: hozzáértő bírálatát kerülte el, és
mégis nyilvánossághoz jutott. Bizonnyal nem kevés keserű tapasztalatnak van
birtokában, és ezeket szaporítani semmi kedve. Hogy ez a lopott nyilvánosság
mennyit ér, ő tudja. "Egy rossz költő mily megindító. ... kiadatlan verseit
fütyörészi / a téli szélnek." - írta Kosztolányi. Akkor még a szélnek
fütyörészte őket. Boldog idők!
Levélváltás a főpolgármesterrel
Az iNteRNeTTo (http://www.idg.hu/internetto) alaposan bejáratott újság.
Szerkesztői szemmel láthatóan jól ismerik, jól használják a műszaki
lehetőségeket, amúgy napilapot szerkesztenek, amely persze frissebben tudja
(tudná) megújítani a híranyagát, mint a nyomtatottak, kissé trágárabb is,
mint azok, láthatóan abból az elterjedt hiedelemből kiindulva, hogy aki
olyan rendkívüli intellektus, hogy ismeri a gép és a hálózat működtetéséhez
szükséges ötven angol szót, annak az egoja is erőteljesen fejlett: régen
elfelejtette már, hogyan szidta meg a nagymamája, ha otthon is úgy beszélt,
mint a 3.b-ben (elemi iskola).
Olvasói levelezés is van benne, ahogyan azt csak valamikor száz éve vagy
még régebben a Times szerkesztői felfedezték. Itt a gyorsaság, közvetlenség,
a személyesség, vagy annak legalább is a látszata, a nagy előny. Budapest
főpolgármesterével állandó és folyamatos levelezésben állhatnak az olvasók.
A levelek többsége ugyanarról szól, mint a napilapokban megjelenők:
útjavítások, új metró, közbiztonság, szemetes utcák - a user is itt él. A
válaszok tárgyszerűek és higgadtak, bár (szemben a kívánatos gyakorlattal)
itt a névtelen leveleket is tekintetbe veszik. Ez időnként némi
bárdolatlanságra indítja a levelezőket. A Városháza sajtóreferensei azonban
higgadtan állják a sarat.
De furcsán keveredik itt a személyes - hiszen a technika kissé a
magánlevelezés benyomását kelti - a nyilvánossal, amely a hozzáférhetőséget
tekintve minden hagyományos eszközénél nagyobb. Ez, érzésem szerint, az éles
hang ellenére is tompítja a bírálatot. Egy alkóvban tartanak népgyűlést. A
felháborodás atomjaira bomlik.
Szekértáborok?
Ezt a szót még zárójelbe téve sem, kérdőjellel sem szeretem. Az
értelmiségi zsurnalizmus nyelvén ez, mint tudjuk, a zsigeri gyűlölködésre
kitalált eufemizmus. Bármi is a gyűlölködés tárgya és oka. Tehát, ha már
leírtam, azt szeretném hozzátenni, hogy a hálón ilyesmi nem létezhet, már
csak a műszaki megoldás miatt sem. A szekerek gyűrűje rosszul zár, minden
átjárható mindenki számára. Mindenki olvashat mindenkit. Bizony, hogy
olvashatna. A jobban szerkesztett folyóiratok becsülettel hivatkoznak is
távolabbi eszméket, stílusokat képviselő társaikra, néha az az öröm éri az
embert, hogy meglepő eszmei utakat kattintgathat végig, de nem ritka az
ellenkező tapasztalat sem. Helyesebben szólva, egyszerre lehet
megtapasztalni mindkettőt. Bangha Béla jezsuita hittudósnak a háború előtt
írt és most újraközölt (http://www.drk.hu/SZIVARV/BB-KERU.HTM) cikkéhez nem
a Magyar Narancson keresztül jutottam el. (Vagy eljuthattam volna?
Reménykedjünk!) De a cikk a katolikus-református párbeszédet szorgalmazza,
újraközlői bizonyára nem véletlenül vették most elő. Ugyanakkor viszont azt
látom, hogy az egyik történelmi vallásunk egy nagy hagyományú irodalmi
folyóirata elfelejtkezik ugyanennek a vallásnak egy másik irodalmi
folyóiratáról. Véletlenül történt? Újra csak: reménykedjünk!
Szakmai közösségek
Szinte erre találták ki a hálót. Az azonos érdeklődésű emberek kölcsönös
tájékoztatására, ismeretlen kollégák összeismertetésére. A levelező
rendszerekkel kombinálva sok kellemes tapasztalatot, hasznos kapcsolatot
köszönhettem már ennek a lehetőségnek, pedig nem is vagyok nagyon szorgalmas
ebben a dologban. De arra is kíváncsi lettem, hogy egy ilyen közösség,
pontosabban az őt beszövő háló, mennyire zárt. Gyors statisztika a kémiáról.
A Heureka (http://heureka.net.hu) kereső program a kémia szóhoz 2122
találatot sorolt fel. A fizikához 2905 találatot. A fizika és kémia együttes
találatainak a száma 768 volt, a kémia és biológiáé 617. Vagyis át lehet
jutni a társtudományokhoz. Ez nagyon jó hír, még akkor is, ha látnivaló,
hogy az átfedések gyakran formálisak, nem mennek túl egy könyvkatalógus
címlistáján vagy egy főiskola tanrendjén.
Vérszemet kapva ettől a sikertől, a vers és kémia, majd a festészet és
kémia szókapcsolatra kerestem. Az elsőre 33 találatot kaptam, és körülbelül
ugyanennyit a másodikra is. Ne bízzuk el magunkat, ezek a meggyőző számok
nem annyira a szerzők és szerkesztők széleskörű érdeklődéséből, mint inkább
véletlenül egymás mellé került kódszavakból származnak. De lehetne rosszabb
is.
Közbevetés: festészet
Nem lehet a dolgom a hazai Internet általános kulturális helyzetének,
szerepének a felmérése. Éppen csak a festészetről és a diszciplínák közti
átjárásról szólva jutott az eszembe, hogy két, tudnivalóan hamar népszerűvé
vált cím áll a tárlatlátogatók rendelkezésére. Az egyik ezer magyar
festménnyel (http://www.kfki.hu/keptar), a másik háromezer európaival
(http://sunserv.kfki.hu/~arthp) ismerteti meg a nézőt-olvasót: a művek
reprodukcióját is, a velük kapcsolatos rövid, lexikális tudnivalókat is
közli, példás rendszerezésben. Nem helyettesíti sem a művészeti albumokat,
sem a tudományos monográfiákat, és természetesen nem "hozza a szobába a
múzeumokat". (Még jó!) De gyorsan informál, jól emlékeztet, felrázza az alvó
olvasói és kiállításlátogatói lelkiismeretet. A nyomtatott sajtó többször is
észrevette már - elég ritka eredmény -, hogy most ezen a helyen írok róla,
az főként "interdiszciplináris" származása miatt van: a KFKI egyik
intézetében dolgozták ki és fejlesztik tovább ma is.
Kémikusok
A Hungary.Network (http://www.net.hu), a HuDir
(http://www.net.hu/hudir) vagy a Heureka (http://heureka.net.hu) nem
kényezteti különösképpen a magyar vegyészeket. Tévedés ne essék, egy jól
szerkesztett kereső profil alapján a Heureka értelmes, gyakran nagyon
hasznos válaszokat ad. Ha azonban csak annyit kérdezünk, hogy kémia, vegytan
vagy vegyészet, bizony szűkösen kapunk csak információt. Ebben a
kategóriában a HuDir húszegynéhány tanszéket, kutatóhelyet sorol fel, a
Heureka pedig (természetesen) néhány ezer címet önt elénk: mindegyikben
előfordul a szó.
A szelektált és rendezett információk aktív és interaktív cseréje nyilván
nélkülözhetetlen miden szakterületen. De bölcs dolog, ha az információt nem
szűkítjük a napi szükség fogalmára. Meg el se felejtkezünk róla. A Chemonet
(http://www.kfki.hu/chemonet) igyekszik kompromisszumot találni szükség és
bőség között; a kompromisszum - úgy látom - a szerteágazó igények jól
rendezett kielégítésén alapszik. Mert egyfelől elkalauzol oktató és kutató
intézmények adatai, állásajánlatok, konferenciák és szemináriumok, vegyszer,
műszer és szoftver katalógusok között. Másfelől irodalmi szolgáltatásai:
kiadói és könyvtári címlisták, on-line folyóiratok és tartalomjegyzékek,
kémiatörténeti írások, előadások, jegyzetek, tankönyvfejezetek, monografikus
igényű összefoglalók az olvasás és olvasó hagyományos fogalmára gondolnak.
Még a szakma szórakoztatóbb vonatkozásait se felejtik el: egyebek között
sajtot készíteni, sört-bort inni is megtanulhat itt a törekvő vegyész.
Egyik-másik itt közölt hypertext jegyzet vagy cikk világosan meggyőzheti
a régimódi, papírbaragadt olvasót a módszer előnyeiről. Nem mindegyik
persze. Ami csak azt bizonyítja, hogy az eljárás nem magától értetődő, a
szerkesztését meg kell tanulni. Meg azt is, hogy nem minden témakör alkalmas
az ilyenfajta kifejtésre.
A kémikus ezeken az oldalakon otthon érezheti magát. Talán kicsit jobban
is, mint kellene. Nem akaródzik az olvasónak világot látni. Pedig bő
ajánlatot kapunk sok folyóiratról, az ÉS-től a Vigiliáig. És ami ennél
fontosabb, olvashatjuk három folyóirat elektronikus változatát is: a
szaktudományos Magyar Kémiai Folyóiratot, a szakembereknek szóló, de
ismeretterjesztő hangvételű Természet Világát és a szak-filozófiai
Polanyianat (utóbbi talán Polányi vegyész voltának köszönheti a megjelenését
ezeken az oldalakon).
A Chemonet láthatóan gyorsan fejlődik, mind terjedelemben, mind
témakörökben. Persze nem ez az egyetlen magyar vegyész web-oldal:
eljuthatunk innen például az oktatással foglakozó KATION-hoz
(http://www.elte.hu/kation) is.
Fizikusok
A Chemonet-et vegyészek szerkesztik a KFKI Atomenergia Kutató Intézetében
és a Budapesti Műszaki Egyetemen. Azt várná az ember, hogy a KFKI egy másik
intézetében, a Szilárdtestfizikiai Kutatóban szerkesztett Entertainment Page
(http://www.kfki.hu/~szfkihp/start5.html) valami hasonlót ajánl majd
olvasóinak. Ez buta várakozás volt, amint hamar rájöttem. A háló
természetéből fakad a rugalmassága, a szerkesztők egyénisége uralkodik a
lapokon. Ez nyilván jó. Az már kevésbé, hogy nem egészen világos, milyen
közönséget célzott meg a szerkesztő. Legfőbb (talán egyetlen) feladatát
abban látja, hogy folyóiratokat, újságokat tesz hozzáférhetővé, angolokat és
magyarokat egyaránt. Ezeket persze máshol is meg lehet találni, de biztos,
hogy ez a hely olyan nagy kényelemet jelent, mint egy régi kávéház, ahol az
újságosfiú a vendég elé rakta a nádkeretbe fogott napilapokat, jobb
kávéházban a bécsi és párizsi lapokat is. Tudományos folyóiratokat is közöl,
de szinte kizárólag angolokat; magyar szakfolyóiratot csak
számítástechnikait találtam. Az általános érdeklődésre számot tartó
politikai-gazdasági, kulturális, vallásos, vagy speciális területekről
beszámoló lapok (pl. Autó Motor) választéka nagy. Ebben a kávéházban el
lehet üldögélni.
A Chemonet Teázó (http://www.kfki.hu/chemonet/hun/teazo/teaidx.html)
rovata elsősorban a vegyészeket - elismerem: a szűk szakma határain túl is
érdeklődő vegyészeket - várja. Az Entertainment Page mindenkinek való. Az
Entertainment Page-t csak olvasni kell. A Teázót előbb meg kell írni.
Magyar természettudomány
Ez az észrevétel egy másik kérdést is felvet. Nem tisztán Internet
probléma ez, csak itt talán jobban a szemünkbe ötlik. A szakember
természetesen magyar, kollégái (legjobb barátai, meghitt ellenségei) is
azok, a szakma világosan nemzeti. Az információ azonban nemzetközi. Nagyon
erőlködni tehát azon, hogy külön hazai információs bázisokat hozzunk létre,
és vigyünk a hálóra, nem volna túlzottan okos. Nyelvi nehézségek? A web
használói között a szakmai angol talán eléggé közkeletűnek tekinthető.
Amiből, úgy gondolom, világosan következik, hogy a hazai elektronikus lapok
feladata nem elsősorban az egyes szakmai közösségek szaktudományos
tájékoztatása, hiszen ehhez jobbnál-jobb nemzetközi források állnak a
rendelkezésünkre. Annál nagyobb szükség van oktatási anyagokra magyarul, és
talán még inkább olyan, személyeket és szervezeteket illető
felvilágosításokra, amelyek alkalmasak arra, hogy egy-egy szakma művelői
közösségekké érjenek.
Ehhez persze valóban nagyon kell a hypertext jegyzet és e-mail cím, de
ennyi még közel sem elég. A résztémák sokasága, a számos-számtalan, szűken
vett érdeklődési kör széttagolja a szakmai közösségeket. Azt hiszem, a jól
szerkesztett lapoknak olyan, általánosabb érdeklődést kiváltó,
tudománypolitikai, történeti, a tudományág alapjait érintő kérdéseket is föl
kell vetniük, amelyek összegyűjthetik a szakma íróit és olvasóit. (A két
species szerencsés esetben állandóan cserélődik egymás között.) Ez azonban
nem megy magától. Az nem igaz, hogy az ilyenfajta elektronikus lap íródik,
nem igaz, hogy a szerkesztőnek csak műszaki feladatokat kell ellátnia. A
nyomtatott folyóiratokhoz hasonló lektorálás talán valóban idegen a web
lapoktól. Nem idegen azonban az, hogy a szerkesztő irányt, profilt szab a
lapnak, olvasói igényeket szolgál és olvasói igényeket alakít ki. Nem elég
cikkeket közölni. A cikkeket, jegyzeteket ki kell bábáskodni a nehéz
munkával felkutatott szerzőkből. Senki nem hiheti, hogy egy Internet
folyóirat magától szerkesztődik!
Mégis csak a nyomdafesték?
Nagyon szép cikket írt a Természet Világa
(http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil) legutóbbi számában Szabó T. Attila.
Szubjektív és őszinte beszámolója életéről, a körülményekről, amelyek arra
késztették, hogy odahagyja a szeretett Kolozsvárt, és Szombathelyen
folytassa tanári és kutatói munkáját, a lap elektronikus változatában is
olvasható. És olvasható ugyanitt az általa szerkesztett BIO TÁR Electronic
(http://genetics.bdtf.hu/Htmls/Biotar) néhány részlete. A szerző rendkívül
szorgalmas és lelkiismeretes olvasónak látszik, aki sok évvel ezelőtt
kezdte, ha jól értem, egymaga, írni a BIO TÁR című, témakörökbe szervezett,
"néha olvasónaplónak is beillő" füzeteit, főként a botanika és
növénybiológia témáiban. Idő jártával nyilvánvalóvá vált, hogy olvasói, írói
és szerkesztői szorgalmával nem tud lépést tartani a nyomda, ezért 1990-ben
elkészítette "a sorozatban az első magyar tudományos multimédiás CD-ROM-ot".
Most pedig még egy lépést tett, kitalálva az "elektronikus olvasónapló
műfaját". Vagyis a hálón közli olvasmányai kivonatát. Ebből az általa (ad
analogiam E-levél) El-Olvasónak nevezett gyűjteményből kezd most sorozatban
szemelvényeket közölni a Természet Világa.
Az történt tehát, hogy egy eredetileg nyomtatásra szánt szöveg
elektronikusan terjesztett változatát kinyomtatták, majd a nyomtatott
szövegnek elkészült az elektronikus változata. Ennek most van egy nagy
előnye. Ha a Természet Világában megjelent cikk számítógépes változatát
olvasom, hozzáférek az egész, jól szervezett, rovatokra bontott BIO TÁR
Electronic-hoz. Itt tehát az elektronikus közlés nem egyszerűen megismétli a
nyomtatott szöveget, hanem annál sokszorta többet nyújt. A kérdés csak
annyi, szükség van-e a nyomtatott változat közbeiktatására. Igen, mert nem
mindenkinek fér az Internethez? Azok sem, akik a BIO TÁRat használni
akarják? Vagy az éppen kiválasztott cikkek szélesebb olvasói kör
érdeklődésére számíthatnak? Valószínűleg igen - de valószínűleg azok az
olvasók is rajta vannak a hálózaton.
Logikus kételyek - de hogyan jutottak az eszembe? Hát úgy, hogy nagy
élvezettel elolvastam a bevezető cikket is, meg az olvasónaplót is. A hálón
eszembe se jutott volna erre a címre kattintani, hiszen nem értek én semmi a
genetikához. Szabó T. Attila nagy furfangosan megvédte a nyomtatott szó
becsületét.
Wagner úr
Rejtő Jenő (http://www.fsz.bme.hu/wn/misc/wagner_h.html) halhatatlan.
Ömlik az információ mindannyiunk gépébe. Információ
(http://www.fsz.bme.hu/wn/wn_h.html) az információról: az új web helyek
bejelentése. Gyors statisztika egy találomra kiválasztott hónapról: 1995
szeptemberében 11 bejelentés, 1996 szeptemberben 27, 1997 szeptemberben 36
bejelentés. Tehát megy ez! Folyóiratok elektronikus változatai, városok,
falvak, szervezetek, társaságok honlapjai, szolgáltatások, könyvtári
információk - hírt adunk magunkról, megismerkedhetünk egymással, és
ugyanakkor, sőt, éppen ezért, tagolódunk lakóhely, érdeklődés, hobby,
életstílus szerint. Nem akarok délibábos szociológiát művelni. De nehéz nem
örülni annak, ahogy embercsoportok megfogalmazzák, körülírják magukat,
fontosnak tartják hogy hírt adjanak magukról a másféléknek, és hogy magukhoz
hívják a hozzájuk hasonlókat. Majd ha egyszer egy rendíthetetlen türelmű
szociológus el fogja készíteni a honlapok történeti szociográfiáját, nagyon
jó jeleket fog találni benne a mi korunkról.
Az remélhetőleg el fogja kerülni a figyelmét, hogy a hálózaton egy
elektronikus UFO-magazín is megtalálható
(http://www.hpconline.com/szinesufo). A sajtószabadságról vallott elveimmel
teljes összhangban áll ennek az elektronikus folyóiratnak a megjelenése.
Törvényt nem sért, kárt nem okoz. Éppen csak meghökkent, hogy az Internet
minden feltételét megalkotó csodás agyvelők hogyan szolgálják ezt a sivár és
képzeletszegény bárgyúságot. És hogy valóban nem okoz-e kárt? "Ős patkány
terjeszt kórt miköztünk, / a meg nem gondolt gondolat."
Könyvtárak
Már tudniillik az igaziak: papírból, nyomdafestékből, polcból, porból
valók. A számítógépes könyvtári katalógus és nyilvántartás az egyik
legkorábbi és legtermészetesebb "humán" alkalmazása a számítógépnek. A
hálózat megjelenésével pedig asztalunknál ülve érhetjük el könyvtárunk, a
hálózaton lévő bármelyik könyvtár katalógusát. Sőt, egyidejűleg több
könyvtár katalógusában is kereshetünk. Kereshetnénk.
Magyarországon a könyvtárak egy része, pl. a Tudományos Akadémia, a
Budapesti Műszaki Egyetem, a Veszprémi Egyetem, a Központi Fizikai Kutató
Intézet és az Izotópkutató Intézet könyvtára, meg az Országos Műszaki
Könyvtár az ALEPH rendszert fogadta el. Ezeken a helyeken tudnak is egymás
katalógusaiban keresni, az 1986 után beszerzett állományban legalább is.
Kivéve az Akadémiai Könyvtárat, amely - részben a rendkívül hiányosan
felvitt adatbázisnak köszönhetően, részben műszaki nehézségek miatt - ezen a
módon alig-alig használható. Most tessék észrevenni, hogy milyen könyvtárak
nem szerepelnek ebben a sorban. Se az ELTE, se a szegedi JATE, a debreceni
KLTE, a pécsi JPTE, vagyis egyik tudományegyetem se tartozik ide. És ami a
legijesztőbb, a központi könyv- és folyóiratkatalógusok vezetője, az
Országos Széchényi Könyvtár sem elérhető ezen a rendszeren. Mindegyik
könyvtár használ természetesen számítógépes rendszert. Mindegyik mást. Az
ugyan műszakilag megoldható lenne, hogy ezek a rendszerek egymás között
átjárhatók legyenek. De az drága. Vagy csak bonyolult. Egyelőre nem oldották
meg.
A Magyarország méretű Dánia könyvtárait látogatta egy magyar
könyvtárosdelegáció tavaly. Minden könyvtárban egységesen ALEPH. Központi
szervezés nyomán. Látnivaló, hogy a dánok nem szeretik a szabadságot.
Kalauz
Ennyi cím és lap között erre van szükségem. Az Internet Kalauz
(http://www.ikalauz.hu) persze nem kalauz. Leleményesen szerkesztett,
olvasók és hirdetők egyéni igényeit is kielégítő reklámújság. Tudhattam
volna, ha alaposabban körülnézek az újságos standokon. Egy új levelezési
rendszert is népszerűsít. Ennek ICQ a neve, a betűrejtvény megfejtése I seek
you, tehát: kereslek. Amennyire látom, gyors, szellemes, és ha valaki
feliratkozik rá, elháríthatatlanul érkeznek hozzá a levelek boldogtól
boldogtalantól. Használata egyelőre nem általánosan kötelező.
H. G. Wells háborog
Nem most persze, hanem a század húszas-harmincas éveiben. A rádióval
elégedetlenkedik. Csodát várt - írja - az új találmánytól, mint mindenki.
Gonddal felszerelte az antennának szánt huzalt a hátsó kertben, szorgosan
birizgálta a tűvel a detektornak nevezett galenit kristályt, míg csak nagy
recsegve meg nem szólalt a BBC. A recsegés még hagyján, hanem a műsor!
Mélyebbet, magasabbat, erkölcsösebbet, vidámabbat, szebbet, nem emlékszem
már, mit várt volna. Arra emlékszem csak, hogy ez a ragyogó, a maga korában
nagyon nagyra tartott szellem szemmel láthatóan egy lélegzettel beszélt a
műszaki alkotásról (huzal, kristály, recsegés), meg arról, amit ez az
alkotás közvetít (hírek, onestep, György király trónbeszéde). Fennáll a
veszélye annak, hogy ezt a hibát minden új találmány birtokbavételekor
elköveti az ember. Nemcsak arra gondolok, hogy könnyen elveheti a
felhasználó kedvét, ha túl gyakran olvassa, hogy "There was no response ...
" vagy "A network error occured..." esetleg egyszerűen "Please, wait!" Hanem
arra inkább, hogy esetünkben, ahol a hálózat műszaki feltételei tőlünk, napi
használóktól függetlenül jöttek létre, felfogásunk szerint a találmánynak
nem működtetője, hanem része az az ember, aki a hálózaton dolgozik.
Ezért mindaz, amit kifogásolunk és mindaz, ami tetszik nekünk, igazából
nem műszaki vagy szervezési kérdés. Ezek szociológiai, lélektani, történeti
vagy nem tudom milyen problémák, és azt hiszem, kevés közük van az Internet
szorosan vett szervezéséhez. A lineáris B betűivel is le lehetett volna írni
akármilyen gondolatot.