Kiss István
AZ INTERNET VESZÉLYEI?!
(http://www.sch.bme.hu/~xjenci/internet.htm)
Budapest, 1996. június 17.
0., Világfalu, világháló (előszó helyett)
Napjainkban mindenki egy olyan álomvilágról beszél, ahol minden ember, ha
nem is egyenlő, de közel azonos feltételek mellett békében, biztonságban
határok és gyűlölet nélkül tudnak együtt élni.
Politikusok teszik fel életüket eme nemes, szinte szent cél
megvalósításának érdekében. A határok megszüntetésének gondolata együtt jár
a szabad és gyors valamint a teljes körű információáramlás technikai és nem
utolsósorban társadalmi feltételeinek megteremtésével.
Maga az Internet korát tekintve még csak nem is felnőtt korú. Amerikai
tudósok kezdték használni egymás közötti gyors és olcsó kapcsolattartás
gyanánt, kutatási eredményeik könnyed megvitatását elősegítendő. A
kormányzat fantáziát látott egy olyan információs rendszer kiépítésében
amely hatékony eszközként járult hozzá a hidegháborús fenyegetettség elleni
védekezéshez az egymástól távol lévő és akár függetlenül is működni tudó
információkomponensek láncolatával. Mára a rendszer mindinkább a világ
érrendszerévé, Információs Szupersztrádájává nőtte ki magát.
A számítógépes hálózatok digitális csatornái felépítésüknek és az őket
hordozó rugalmas technológiának köszönhetően alapvetően különböznek a
jelenleg még uralkodó televíziós, rádiós, napi- és hetilapokból álló
tömegkommunikációs médiától. A digitális kommunikációs média kezdettől fogva
jóval interaktívabb, nagyobb részvételre ösztönző, egyenlőségre törekvőbb,
sokkal decentralizáltabb és kevésbé hierarchikus.
1., Egy új világszemlélet
Képzeljünk el tehát egy olyan világot, ahol a hálózat kiépítése teljes
méreteket öltött. Azaz feltételezünk egy olyan rendszert amit ma a
számítógépgyártók csak szeretnének látni, hogy minden háztartásban egy-egy
komputer üzemel, amely persze csatlakozik a mindent átfogó világhálózathoz.
Ekkor lehetővé válik az emberi társadalomban többek között az emberi
kapcsolatok személyességének minimumra való csökkentése pl. minek menjünk el
látogatóba távol élő ismerősünkhöz ha egy perc alatt levelet küldhetünk neki
a Neten keresztül vagy akár videotelefon kapcsolatba kerülve vele kellemesen
és kényelmesen tudunk beszélgetni. Színházba menni is lehet, hogy
felesleges, hiszen letöltve az előadás anyagát, mintegy házi mozit nézhetjük
meg és közben egy pizzát is rendelhetünk a monitoron gőzölgő ínycsiklandó
választékból. A könyvtári sorban állás is a múlté, hiszen a kívánt mű egy
pillanat alatt olvashatóvá válik és nem gond ha ugyanazt a kötetet egyszerre
százan akarják "forgatni".
A legfőbb érv ezekben a kérdésekben a kényelem növelése. Ismeretes az a
mondás, hogy az emberi haladást előrevivő fő mozgatórugó mindig is az emberi
"lustaság" volt. A kényelem valóban fontos. De vajon megéri-e feladni a
face-to-face kapcsolatokat, kalandokat, örömöket vagy akár bosszúságokat.
Hiszen lehet, hogy így a monitoron keresztül az egész város barát lesz, de
mit kezdhetünk egy áramszünet esetén? Átmegyünk a szomszédhoz? Lehet, hogy
még sosem találkoztunk vele az utcán, lehet, hogy meg sem ismerne, ha nem a
megszokott "gépes" hajviseletünket látja.
2., Információáradat (áldás és/vagy átok)
Egy új, több ezer vagy talán millió gépen lévő adatbázis segítségével
lehetőségünk nyílik arra, hogy a világ bármely részén lévő információforrást
tetszés szerint kezeljük, persze megfelelő jogosultságok esetén. Könnyedén
értesülhetünk a New York-i Tőzsde állásáról csakúgy, mint arról, hogy mit
csinált ma a Déli-sarkon lévő meterológuscsoport.
Ez egy hatalmas adatmennyiség amely rengeteg időt, utánajárást spórol meg
nekünk. És nem utolsó sorban fontos lehet számunkra, hogy mi is feltehetünk
bármit, amit csak kedvünk van begépelni, lefotózni, felvenni.
Ez a szabályozatlanság hiánya miatt egy sajátos szabadsági, mondhatni
szabadossági helyzetet teremtett, amelyben mindenki azt publikál, amit akar
és az általa közölt információ valódiságának megállapítása szinte
lehetetlen. Így aztán a hálózaton megtalálható minden kevésbé hasznos, vagy
egyenesen veszélyes anyag is: a hazugság, gyűlöletkeltés, pornográfia stb.
témakörökben, azaz minden amit a gyanútlan felhasználó könnyen "megehet".
Az ember belecsöppenve egy ilyen kényelmi szolgáltatásba nem biztos, hogy
a tényeket akarja, vagy egyáltalán tudja ellenőrizni.
Vegyünk egy példát: a Texasi Egyetem Mohamedán Diákszövetségének által
Palesztina Cionista Elfoglalásának sajátos értelmezését olvashatjuk a
Palesztin Iszlám Homepage-en. Az egész értekezés egy nagy hazugsághalmaz,
amely könnyedén megcáfolható a tények helyszíni megállapításával - persze
csak akkor ha van kedve a pár perces olvasás után a pl. egy chilei diáknak
kiruccanni Izraelbe.
3., A nyilvánosság veszélyei
Milyen kedves, ha magunkról oldalakat írva, a nagyvilág felé való
megismerésünket lehetővé tesszük. Hiszen tulajdonképpen ezt várjuk el
másoktól is. Azonban ennek a nyitottságnak vannak hátulütői.
Gondoljunk csak arra a klasszikus cselekményre amely a The Net c. film a
főszereplőjével esett meg. Kihasználva az "áldozat" közvetlenségét a talk
robot segítségével értékes információt szerezve a bizalmába férkőzünk az
egyénnek, mintha már évek óta ismernénk. A többi már gyerekjáték. Talán nem
is volt ebben a tekintetben túl hollywoodi a fentebb említett film
megközelítése.
Vagy vegyük a sokak által ismert és talán kevésbé kedvelt szoftvergyártó
óriás, a Microsoft 1995-ös ügyét. A cég a Win95 nevezetű "nagysikerű"
alkotásában felfedezett hiányosságokon kívül, néha úgy tűnt túlságosan sokat
is tud. Egy nem dokumentált programrész ugyanis meglepetésszerűen beindulva
a hálózaton keresztül tájékoztatja a cég központját a kliens által használt
programokról mégpedig egy olyan zseniális módon, hogy kikapcsolja az
átvitelt jelző ledet a géphez kapcsolt modemen, így szegény felhasználó
észre sem veszi, hogy lenyomozzák gépének háttértárát.
És a lényeg nem azon van, hogy ez milyen hátránnyal jár vagy nem jár
jelen pillanatban arra nézve aki felinstallálja a programot hanem, hogy egy
ilyen technológiai fejlődési sebesség mellett máról holnapra lehetőség
nyílik ennél átfogóbb és sértőbb letapogatások véghezvitelére is.
Vajon ez elvezethet-e a "mindenki átlátszó" állapothoz? Vagy inkább az
"akit akarok, az átlátszó" lenne a helyesebb megközelítés? Nem biztos, hogy
ilyen borús a helyzet, de az mindenképpen számbaveendő, hogy korunk
információtechnikai fejlődésének sarokköve bizonyosan a biztonság és a
titkosítás.
4., Mindennek nyoma van
Egyszer egy barátom valamilyen bizalmi szavazással kapcsolatban érdekes
kijelentést tett, miszerint ha titkosságot akarunk, akkor felejtsük el a
számítógépet. Vajon mire alapozta ezt a megállapítását?
Nagyon jó dolog ugyanis az egész világot behálózó kábelkötegen és/vagy
műholdas csatornákon száguldozó bitmennyiség jelenléte addig a pontig, hogy
ahol és amikor akarjuk adataink, szavaink, bizalmas információink biztosan
(nem biztonságosan) jussanak el a címzetthez.
A probléma akkor kezdődik, ha már nem szükséges, sőt egyenes káros az
információnak megléte az átmeneti állományokban, bejelentkezéseink
számontartása a naplózásokban stb. Hiszen ki örülne annak, hogy más
szemfüles kollégák megtudják vagy egyéb, az információt illően honoráló
egyénekkel tudassák, milyen levelet írt múlt héten, vagy hol barangolt a
Netscape-el legutóbb, milyen file-okat küldött a tengerentúlra vagy kapott
Tokióból és még sorolhatnánk. Ha - mint általában szoktuk - a közös vonást
akarjuk megállapítani, látjuk, hogy megszűnik a egyén szuverén döntési joga
arra nézve, hogy milyen információt kivel és milyen formában akar tudatni,
hiszen megfelelő szakértelem segítségével a tulaj megkérdezése nélkül
csapolhatjuk meg vagy térképezhetjük fel az illető magán vagy üzleti
információit.
Persze talán jogos a reagálás, hogy eddig is megtörténhettek hasonló
visszaélések (levélátvilágítás, kémfilmek, kommunista diktatúra), de jelen
esetben az ember hajlamos azt hinni, hogy ha az általa létrehozott adatköteg
a kézi, tehát emberi beavatkozástól mentes tisztán élettelen villamos
szerkezeteken megy keresztül, senki abba bele nem babrálhat. Holott ennek
pont az ellenkezője igaz, hiszen a gép hűséges adatrögzítő szolgaként tárol
jót-rosszat egyaránt.
Hogy ez az un. szürke hétköznapi embert mennyire zavarja, az talán attól
függ vannak-e titkai ill. van-e igénye rá, hogy egyáltalán lehessenek?
(Amely egyébként egyetemes joga minden egyénnek.)
5. Biztonság mindenek felett
A hálózati kapcsolatokkal egybefüggő biztonság garantálásának lényege,
hogy mindenki a saját vagy publikus (közkinccsé tett) állományokon
végezhessen hozzáférést és más jogaival semmiképpen ne tudjon visszaélni.
De vegyünk egy személyt, aki történetesen ha nem is informatikus, de
meglehetősen ért szakmájához, amolyan "szaki". Ő minden bizonnyal megoldja a
jelszavaink "feltörését" vagy akár átírását is minden nehézség nélkül. (A
minap éppen kaptam egy levelet azzal a felkéréssel, hogy sürgősen
változtassak jelszót, mert egy kedves felhasználótársam volt szíves
megfejteni a szervert használó felhasználók nagy részének passwordjeit.)
Ismeretes pl. egy olyan Windows-os program amelyet, mint egy hálózati
monitort használva egy adott, a futtató gépet is tartalmazó hálózati
szegmens adatforgalmának ellenőrzésére és a kódolt adatok(jelszók)
"lenézésére" (is) használhatunk.
Vagy a "mindennapi" valós diákéletből származó példaként álljon itt az
un. hálózati mérés témakör, a Lokális Hálózatok laborgyakorlat, ahol a
nebulók azzal foglalatoskodnak, hogy más, a hálózaton éppen dolgozó
gyanútlan "áldozataik" általuk titkosnak remélt információit lenyomozza,
persze megfelelő tanári felügyelettel. (Ez persze még csak a tananyag, akkor
milyen lehet a valóság?).
Aztán ott van a Net Storing ügye amely szintén egy kényelmi szolgáltatás
azáltal, hogy klikkelések sorozatával tölthetjük meg a kosarunkat és fizetés
gyanánt csak a megfelelő számla ill. kártya kódot kell megadnunk, az áru
máris úton van. (Az áru fuvarozását azonban a mi kártyánk adatainak utazása
előzi meg több száz gépen keresztül.)
Megemlíthető még a Tublib rendszer gyengesége is amely lehetővé teszi,
hogy bármely beiratkozott diák azonosítási számát kitalálva (jóval
egyszerűbb, mint a fentebb említett technológiák) könyveket jegyezzünk elő
neki és egyéb ártatlan poénokkal vicceljük meg, persze otthonról, a
szobából, a kedvenc gépünk előtt ülve.
Utóbbi példánál talán a program ill. a kölcsönzési rendszer gyengesége az
amely a probléma forrása lehet, de a lényeg ismét közös: a kényelem a
visszaéléseket is könnyebbé teszi.
A világ pénzintézetei egyébként már régóta törekszenek a mostani
kártyarendszer tökéletesítésére, ahol szintén biztonsági jellegű problémák
hátráltatják a tökéletes megoldást. Elképzelhető egyébként a készpénz
felszámolásával talán a kártya rendszert is helyettesíteni tudjuk valamilyen
fejlettebb (számítógép alapú?) technológiával.
Jól hír, hogy létezik több biztonságosnak tartott kódolási algoritmust
használó program így pl. a Phil Zimmerman által írt PGP (Pretty Good
Privacy), amelyre exporttilalmat adtak ki, attól való félelemben, hogy ha a
bűnözők ezzel titkosítanak, lehetetlen lesz lehallgatásokkal lefülelni őket.
6., És végül...
Kicsit vagy talán nem is kicsit utópisztikusnak tűnhet az előbbi néhány
pont megközelítése, amely nem véletlen. Ha valóban egy biztonságos, titkos
és mindenki által szabadon használható rendszert akarunk kialakítani, az
átfogó hálózati rendszerhez egy átfogó, egyedi azonosítási rendszert kell
kifejlesztenünk.
A jelszó, a kártyarendszer, ezek ötvözése nem hozta meg a várt eredményt
(a jelszó elfelejthető, a kártya ellopható, elveszthető). A kutatások
mostani állása szerint a személyhez kötés vagy a testi jegyen alapuló
(ujjlenyomat, kézgeometria) vagy a testhez szorosan kapcsolható elektronikus
(a bőr alá beültetett chip az állatoknál már széles körben használt eszköz)
technológián fog alapulni.
Tehát leegyszerűsítve és kissé sarkítva: adva van egy emberiség, amely
ügyeinek intézésére és az egymással való kommunikációjának lebonyolítására
egy mindenkit elérő hálózatot használ. Idáig rendben volna, de - mint azt
történelem is mutatja - mindig is voltak olyan emberek, akik isteneknek
képzelték magukat és minden alkalmat megragadtak arra, hogy úgy is
viselkedjenek. Így egy diktatórikus hatalom kialakulásának igen nagy az
esélye, amely aztán az emberek védtelenségét kihasználva tökéletes uralmat
képes gyakorolni milliók vagy milliárdok fölött. Például kihasználva egy
ilyen ragyogó rendszer lehetőségeit az emberek feletti kontroll
megvalósításához.
És itt jön a képbe az Antikrisztus, a 666, a világvégi társadalmi
rendszer jólismert (talán legismertebb) bibliai próféciája. A Dániel 7,7-27.
és a Jelenések könyvének 13. része (közel 600 év időkülönbség) párhuzamosan
adja meg az értelmezését az emberiség néhány ezer éves földi pályafutását
lezáró nagy uralmi rendszernek. Amely történetesen nagyon hasonló a mai vagy
a közeli jövőben lehetséges világrend felépítési formájához.
Lehet ugyan vallási bigottsággal vádolni a próféciákban hívő
keresztényeket, de a tény az tény marad: a bibliai próféciák több, mint
70%-a eddig már beteljesült (nagy része egyébként történelmileg is
igazolható módon) és nem kétséges, hogy a többi is maradéktalanul be fog
teljesedni. (Az, hogy ehhez a Netnek mennyi köze lesz vagy lesz-e egyáltalán
csak találgatásokra adhat jogot.)
7., Utószó
Bár az eddigiek ezt nem biztos, hogy megerősítik a hálózatról való
vélekedésem egyáltalán nem az elutasítás, csupán valamennyire szkeptikus
vagyok, mert elképzelhetőnek tartom abban a bizonyos új világrend
kialakulásában való szerepvállalását egy Internet alapú technikának.
Hivatkozások
Az új világrend: Pat Robertson 1993
EFF's Guide to the Internet v2.3 1994 november
A fenevad bélyege: Peter & Paul Lalonde 1995
Föld bolygó - 2000: Hal Lindsey 1995
Hit Infó V/6-7. szám (1996 június 8.)