Ambrus Attila József
(alex@iqdepo.hu )
SULI.NET,
AVAGY
HOGYAN LESZ A REÁLISBÓL "VIRTUÁLIS" VALÓSÁG?
A virtuális valóság néha olyan hű, mint a reális valóság... azaz
pontosabban fogalmazva: a reális valóság néha virtuálissá válik. Ez a
kijelentés igen meglepőnek hangzik. Persze itt most meg kell magyarázni -
mint a cikk címe is jelzi -, hogy mi köze a virtuális valóságnak a Suli.net
programhoz.
A Suli.net program, egy nagyon jó kezdeményezés - miszerint a
közeljövőben a magyar iskolák többsége, állami- és "Soros"-támogatással
felfuthatna az infosztrádára, és ott előreláthatólag igen gyorshajtással,
pillanatok alatt a föld bármely szervergépéhez kapcsolódhatna. Természetesen
ez elég sok anyagi áldozattal jár, mind a pályázók, mind pályáztatók
részéről. Amit az előzőekben olvashattak, az a közeljövőben így vagy úgy
realitássá válik.
Ha az összes pénz megvan, ha az iskolák megkapták a manapság legmodernebb
felszereltségű PC-iket, ha minden iskolai Internet-szobában ott a
telefonvonal és a modem, akkor már nagy baj nem lehet - gondolná a kedves
olvasó. Azonban van egy kis bibi. Méghozzá az, hogy a legtöbb átlagos
iskolában nagyon kevés az olyan tanár, aki annyira értene a
számítástechnikához, ill. a hálózatokhoz, hogy azt kezelni, vagy legalábbis
felügyelni tudná. No meg aztán elég nehéz dolog lenne megértetni a gazdasági
vezetővel, hogy az infosztráda áldásos szolgáltatása pénzbe kerül. Ráadásul
nem is kevésbe. Arról nem is beszélve, hogy ki lenne az a megfelelő személy,
aki állandóan ott ülne - ugrásra készen -, hogy elmagyarázza, hogyan is kell
bekapcsolni a számítógépet.
Mivel az első menetben jónéhány magyar középiskola könyvtára kapott már
"Soros" gépet, ezért úgy hihetjük, hogy az iskolai könyvtárak már elindultak
a modernizáció útján, azonban a vétlen szemlélőnek inkább úgy tűnik - kevés
kivételtől eltekintve - hogy az iskolák könyvtárai vagy porfogónak
használják a drága berendezéseket, vagy egyszerűen fregolinak, hiszen a
takarókkal, törölközőkkel letakart gépek nem arra valók, hogy a diákok
használják őket. "Természetes dolog, hogy a diákokat nem szabad
nekiereszteni sem a gépeknek, sem az Internetnek felügyelet nélkül." Az
iskolák többségében ez a mondat viszhangzik a folyosókon. A könyvtárosokat
nem mindig érdekli túlzottan a technikai fejlődés. (Különben is nem egy -
"sokat tapasztalt" - kolléga olvasott valahol... valamit... az
Internetről... szexképekről... pornójelenetek soráról. Ezek szerint az
Internet káros? Akkor hol itt a fejlődés?) Sajnos a legtöbb szóbeszéd azok
ajkait hagyja el, akik itt-ott valamit hallottak ugyan a szupersztrádáról,
de sem nem pontosak, se nem teljesek az információik. Az ilyen embereknek
általában bármit mondhat az, aki nap mint nap használja a hálót, cikkeket
küld, kommunikál a modern eszközök segítségével, s ne adj isten, ily módon
végez kutatásokat, virtuális konferenciákon vesz részt, és még sorolhatnánk
a végtelenségig, hogy mit csinál.
Nem egy iskolában a már meglévő multimédiás CD-Romokat nem használják,
"romokban", árván hevernek magukban. A diákok nagy része úgy végez az
iskolában, hogy a kötelező számítástechnika(-játék) órákon kívül nem ült gép
előtt, és a Windows-os aknakeresőn vagy passziánszon kívül egyetlen egy
programot sem ismer. Természetesen a Suli.net program ezen akar változtatni,
de sajnos - attól tartok -, hogy ez a "program" igazi "programozók" nélkül
mit sem ér, hiszen ugyanazok a tanárok fogják "kezükbe venni" a dolgot, akik
eddig sem találták fel magukat a saját szakmájukban.
Az infosztráda szolgáltatásai nagy valószínűséggel előbb-utóbb csak a
levelezésre korlátozódnának, és természetesen csak a tanárok fogják
használni az új lehetőségeket. A levelek meg csak gyűlnének és gyűlnének,
ott hevernének a "postaládában" olvasatlanul...
Mit lehet tenni? Az világos, hogy az iskolákban teret kell nyernie az
informatikának, a társadalom leendő felnőtt tagjainak meg kell ismerniük az
új kommunikációs, információszerzésre és feldolgozásra való lehetőségeket.
Ehhez azonban fel kell nőniük azoknak a középiskolásoknak (kisiskolásoknak,
ovisoknak és bölcsiseknek), akik valódi szakértelemmel fogják majd tanítani
a számítógépes ismereteket. De ki fogja őket megtanítani minderre? Úgy
gyanítom, kevéssé az iskolákban dől (majd) el ez a dolog...
A tanárok és diákjaik most lehetőséget kapnak a kezükbe. Ám ezért
cserében felelősséggel tartoznak. A sült galamb hamarosan megérkezik az
iskolákba. Sokat kell azonban tenni azért, nehogy megakadjon a torkunkon...
Azért hogy a realitás ne váljon "virtuális" valósággá.