Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

                              Zimányi Magdolna
                         (mzimanyi@sunserv.kfki.hu)

                      INTERNET A MAGYAR SAJTÓ TÜKRÉBEN
                    http://www.atomki.hu/debrecen/debszem
      (In: Debreceni Szemle IV. évf. 2. szám (Új folyam) 1996. június)

   Az  Internet  1991-ben  a  sajtó  által  szinte észre sem véve jelent meg
Magyarországon.  Ezen  önmagában nem lehet csodálkozni, hiszen akkor, és még
jó  ideig  az  Internet  csak  néhány  akadémiai  kutatóintézet,  és egyetem
szívügye,  szenvedélye  volt.  Építése,  előbbre  vitele,  tartalommal  való
megtöltése  néhányszáz  embert foglalkoztatott csupán. Itthon és az országon
kívül  a kutatók, oktatók, könyvtárosok között viszonylag hamar létrejött az
a   lelkes,   kezdeményező   gárda,   amely  korán  felismerte  az  Internet
jelentőségét,   ráérzett   arra,   hogy  mit  jelent  az  Internet  munkájuk
könnyítésében,  a  nemzetközi kapcsolatok építésében, a kutatások nemzetközi
áramában  való  részvételben.  Sokukat az is segítette a felismerésben, hogy
külföldi   útjaikon,   tanulmányaik   során,  nemzetközi  együttműködésekben
közvetlenül   is   megtapasztalhatták,   hogy   ma  konferenciát  szervezni,
természettudományi  területen  publikálni, nemzetközi együttműködésben részt
venni,   a  legfrissebb  szakmai  információkhoz  hozzájutni,  kapcsolatokat
tartani,  könyvtárat  építeni  csak  úgy lehetséges, ha az ember rajta van a
hálózaton.

   Mindez  azonban  többé-kevésbé  ennek  a - eleinte néhány száz, hamarosan
néhány   ezer   -   kutatónak,   egyetemi,   főiskolai  oktatónak,  diáknak,
könyvtárosnak  az  ügye  maradt. Az elmúlt néhány évben végbement lendületes
fejlődés  időszakában a költségvetés is jelentős összegekkel támogatta ezt a
fejlődést:  a  Magyar  Tudományos Akadémia, a Művelődésügyi Minisztérium, az
Országos  Műszaki  Fejlesztési Bizottság, és az Országos Tudományos Kutatási
Alap   által   biztosított   keretekből  működő  Információs  Infrastruktúra
Fejlesztési Program, a Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alap, valamint
az  OTKA  és  OMFB  külön  pályázati  támogatásaival  rövid  néhány év alatt
kiépülhetett  az  országos  Internet  gerinchálózat, a HBONE, amely ma már a
budapesti  és  vidéki  egyetemek,  főiskolák,  kutatóintézetek  nagy  részét
összeköti,  kormányzati,  államigazgatási  intézmények,  nagyobb  és  kisebb
könyvtárak kapcsolódnak hozzá.

   Az  elmúlt  egy-másfél  esztendő  számottevő  változást  hozott  a magyar
Internet  hálózatban  és  a magyar sajtóban is. Nagyobb számban megjelentek,
piacra  léptek  a  magyarországi  Internet  szolgáltatók. Ezek és az általuk
működtetett  információforrások  egyre  erőteljesebben  hívják fel magukra a
figyelmet.  Vásárokon,  kiállításokon,  hirdetéseikkel jelen vannak, így nem
meglepő.  hogy  a  magyar  sajtóban  is  szaporodnak  az  Internetről  szóló
híradások.  Újságok  is  vannak már, amelyek impresszumukban E-mail címet is
feltüntetnek,    újságok,   rádió-   és   tévéállomások   valamilyen   módon
(elektronikus  újság,  levelezési lista, World Wide Web) hírt adnak magukról
az  Interneten.  Éppen  ezen  cikk  írása  közben  vett nagy lendületet ez a
folyamat,  a  múlt héten hirdette meg World Wide Web szolgáltatását a Magyar
Rádió, valamint több napilap is.

   Bár  most  már  talán  arra  is  megérett  az idő, hogy valaki egy elemző
tanulmányban,  vagy  disszertációban  dolgozza fel, milyen tükröt tartott és
tart  a  magyar  sajtó  az  Internet  elé,  erre  a  részletes elemzésre nem
vállalkozhatom.  Mindazon cikkek alapján azonban, amelyek kezembe kerültek -
némelyik  úgy,  hogy  szakmabeli  kollégák  kritikusan,  esetleg éppen kissé
háborogva  felhívták  rá  a  figyelmet - úgy gondolom, hogy megfogalmazhatok
bizonyos,  gyakorinak  mondható problémákat. Gondolataimat szeretném a sajtó
munkatársainak,  valamint  a magyarországi számítógéphálózat fejlesztésében,
építésében tevékenykedő kollégáknak is figyelmébe ajánlani.

   Célom elsősorban nem az, hogy a sajtót hevesen megbíráljam, kipécézzem az
általam  kifogásolt, helytelennek tartott cikkeket. Sokkal inkább az, hogy a
sajtó  munkatársainak  figyelmét  felhívjam néhány olyan szempontra, amelyet
szem  előtt  tartva reálisabb képet festhetnek az Internetről. Jelenségeket,
megközelítési  módokat szeretnék szemügyre venni, abban a reményben, hogy az
elmondottakat  a  sajtó  munkatársai  fel tudják használni. Talán a hálózati
szakma  képviselői is elgondolkozhatnak azon: mit tehetnénk mi magunk azért,
hogy  a  sajtóban  megjelenő  kép  reálisabb  legyen, jobban tájékoztassa az
olvasóközönséget.   Mivel   célom   nem   egyes   lapok,   egyes   újságírók
kipellengérezése,  ezért  nem  adom  meg  az  előforduló  idézetek  lelőhely
adatait.  Ha azonban valaki felismeri a bírált cikket, netán a sajtóterméket
is, melyben az megjelent, az valószínűleg nem a véletlen műve...

   Nem  szeretném  magamra  haragítani  a  sajtó igen tisztelt munkatársait,
ezért   előrebocsátom:  a  legnagyobb  tisztelettel  vagyok  azok  iránt  az
újságírók  iránt, akik gondos utánjárással szerzik be cikkeikhez az adatokat
és  ahhoz is veszik a fáradságot, hogy a megírt cikket hozzáértő személlyel,
interjú  esetén netán magával a nyilatkozóval ellenőriztessék. Nagy örömömre
szolgál  az  is,  hogy  egyes lapok szerkesztői gárdája, kiadója felismerte,
milyen  nagy jelentősége van annak, ha a lap a papíron való kiadás mellett a
hálózaton  is  elérhetővé  válik.  Mert, szerencsére, ilyen újságírók, ilyen
lapok  is  vannak. Bocsáttassék meg nekem, ha a következőkben elsősorban nem
róluk szólok.

   A  következőképpen próbálom a kérdést megközelíteni: elképzelem, hogy egy
marslakó  a  Földre  látogat,  és  mielőtt  megmerítkezne  a  földi életben,
előtanulmányokat  akar  végezni.  Ezért legelőször is beül egy könyvtárba, s
ott végigolvassa az elmúlt közel ötéves időszak magyar napi- és hetilapjait.
Kérdés,  hogy vendégünknek ennek alapján vajon milyen képe is alakulna ki az
Internetről, annak magyarországi térhódításáról.

   Először is: marslakónknak a cikkek nagy része alapján - tisztelet a kevés
számú  kivételnek - elsősorban az a benyomása alakulhat ki, hogy az Internet
az  valami  olyasmi,  ami  külföldön, főképpen Amerikában és Németországban,
stb.  található  (leginkább ebben a két országban, legalábbis történni főleg
itt   szoktak   a   dolgok).  Érdekes  módon  a  francia,  angol,  skandináv
Internetről,  vagy  éppen  távolabbi  országokban történő eseményekről jóval
kevesebb  szó  esik a magyar sajtóban. Arról pedig, hogy a velünk szomszédos
országokban  is  van-e  Internet,  és ha igen, hol és milyen, szinte sohasem
lehet   olvasni.   (Hirtelenjében  csak  egyetlen  olyan,  általam  olvasott
összeállításra   emlékszem   vissza,  amely  egy  napilapban  összehasonlító
táblázattal  érzékeltette  az  Internet  elterjedését  a  különböző  európai
országokban.)  Ha  nem  hangoznék  frivol  módon, azt is mondhatnám, hogy az
újságokból  nézve  az  Internet gyakran valamiféle úri huncutságnak látszik,
amellyel  főként a nálunk gazdagabb és boldogabb országok foglalkoznak. Egy-
egy   nyugati   ország  izgalmas  Internet-eseményeiről  szóló  beszámoló  a
legritkább   esetben   egészül   ki   egy-két   olyan  mondattal,  amely  az
elmondottakat   valamiféleképen   összehasonlítaná   a  hazai  viszonyokkal,
valamilyen  módon  hazai  perspektívába  állítaná  azokat.  Amelyből például
kiderülne,  hogy  miközben  az  Egyesült  Államok-beli, német stb. Internet-
felhasználókat, hatóságokat az ismertetett probléma foglalkoztatja, addig az
adott probléma

   1.  nálunk  fel sem merül, mert mi még fejletlenebbek, vagy ellenkezőleg,
       okosabbak, szerencsésebbek vagyunk, már tanultunk mások hibáiból (nem
       kívánt törlendő);

   2.  nálunk  is  felmerül,  de  mi  így és így kezeljük (ugyanúgy, mint az
       amerikaiak, németek, avagy egészen másképen);

   3.  nálunk  ez  a probléma ma még nem merül fel, de várható, hogy fel fog
       merülni,  és  valakinek  -  kormánynak, parlamentnek, egyetemeknek, a
       Nemzeti  Információs  Infrastruktúra Fejlesztési Programnak, Internet
       szolgáltatóknak,  rendőrségnek,  pénzügyminisztériumnak  (nem  kívánt
       ismét törlendő) - előbb-utóbb foglalkoznia kell vele.

   Így  tehát  marslakónk  -  és  a  magyar  újságok  nyájas  olvasója  - az
Internettel  foglalkozó cikkek jó része alapján még abban sem lehet teljesen
bizonyos, hogy Magyarországon egyáltalán van-e Internet.

   Nézzük  ezután,  hogy  milyen  képet  kap  a külhonban zajló eseményekről
marslakónk:   melyek   is   az   ott   előforduló,  a  hálózat  fejlesztőit,
felhasználóit  foglalkoztató problémák? Itt többnyire az alábbi problémákkal
találkozunk:

   1. a hálózatokba rossz szándékú emberek betörnek. Ha betörnek, elsősorban
      bankokba, ahol pénzügyi tranzakciókat hajtanak végre, és megkárosítják
      a  bankot.  Időnként  -  bár jóval ritkábban - arról is szó esik, hogy
      valahová  katonai  célú  információkért,  ipari,  tudományos  kutatási
      információkért  törnek  be.  Még  ritkábban  kapunk  hírt  arról, hogy
      esetleg software lopása céljából törnek be valahová;

   2. a hálózatokon pornográf anyagokat terjesztenek: különösen veszélyes az
      a  pornográfia, melyhez gyermekek is hozzáférhetnek. Már megtörtént és
      nagy   port  vert  fel  az  első  néhány,  Interneten  keresztül  való
      gyermekcsábítás,   gyermekszöktetés.  Házasságot  törni  is  lehet  az
      Interneten,  vagy  legalábbis a házasságtörés fontosabb előkészületeit
      megtenni:   az  éber  férj  azonban  beleolvas  felesége  elektronikus
      levelezésébe, és a dolog vége válóper lesz. Erről is beszámol a sajtó.
      (Az  már  csak természetes, hogy csak egy feleség lehet olyan csacska,
      hogy  elektronikus  leveleit  a férje által is olvasható mágneslemezen
      tárolja...)  Ami  a  gyermekek  veszélyeztetését  illeti:  ez  ellen a
      hatóságok megpróbálnak küzdeni rendeletekkel, tilalmakkal, az Internet
      szolgáltatók felelősségre vonásával;

   3. ha    azonban   a   hatóságok   beavatkoznak,    akkor   a    hálózati
      szólásszabadságért    küzdők   magasabb   hatalmakhoz,   bíróságokhoz,
      képviselőkhöz,   az  Egyesült  Államok  elnökéhez,  a  nyilvánossághoz
      fordulnak,  tiltakoznak  a  hálózati cenzúra ellen, perelnek, aláírást
      gyűjtenek a szólásszabadság védelmére;

   4. kuriózumok  az  Interneten.   Ide  sorolnám  például  azt a cikket is,
      amelyben az újságíró arról cikkezik, hogy mivel is foglalkoznak a "nők
      az  Interneten",  és  ebben  kizárólag azt találja említésre méltónak,
      hogy  a  nők  a  filodendron  neveléséről  leveleznek, gyermeknevelési
      gondjaikat   tárgyalják   meg,   és   ételrecepteket  csereberélnek  a
      hálózaton.  Azt,  hogy már nem a tizenkilencedik században élünk, és a
      nők  számára nem okvetlenül zárul le a világ a "Kinder, Küche, Kirche"
      horizontjánál, az ismertetésben mindössze az jelzi, hogy az Interneten
      megtárgyalt  női  problémák között a hasonneműek iránt érzett vonzalom
      is szerepet kap...

   A  képzeletbeli  marslakó  az  Internettel  foglalkozó  cikkek számottevő
részében szinte kizárólag a fenti problémakörökkel találkozik.

   Ha  pedig  a  marslakó  leül  a  televízió elé, és megnéz egy Internettel
foglalkozó  műsort, ez legtöbbször azt a benyomást erősítheti benne, hogy az
Internet  valamilyen  titokzatos,  misztikus  dolog.  A  képernyőn nem földi
lények, hanem titokzatos fények, egymásba áttűnő képek, különleges alakzatok
úszkálnak:  többnyire  nem  követhető,  hogy mindez milyen jelentést hordoz.
Lehet, hogy a kozmikus rejtélyességnek ez a világa egy marslakó számára akár
otthonos  közegnek is tűnik: arra azonban ezek az igen hatásos képek kevéssé
alkalmasak,  hogy  benyomást  adjanak  a földi életről, és ezen belül arról,
hogy a földlakók mire is használják az Internetet.

   A sajtót olvasva a marslakó előbb-utóbb azért rábukkan olyan cikkekre is,
amelyek  az  Internet  hazai  térhódításáról számolnak be. (Ezt örömmel kell
üdvözölnöm,  hiszen  az  előzőekben  éppen  azt  kifogásoltam,  hogy erről a
kérdésről  esik  kevés  szó a sajtóban.) Ha azonban az újságolvasó, tévénéző
marslakó  a  cikkek alapján akar elindulni és megkeresni az azokban említett
információforrásokat,  nem  mindig lenne könnyű feladata. Marslakónk ugyanis
például  olyan  tájékoztatásokat  olvashat, amelyek leírják, hogy az európai
nagyvárosok polgármestereinek találkozóján bejelentették: Budapesten lesz az
európai  fővárosok  "internetes központja". Ez igen örvendetes hír, csakhogy
olvasásakor  egy  sor kérdés merül fel az emberben: milyen információkat fog
tartalmazni  ez  az  Internet  központ? Milyen formában? Ki férhet hozzájuk?
Csak  a városi vezetők, vagy egy részükhöz az egyszerű köznép is? Mindezekre
a  kérdésekre  a  tudósítás  már adós marad a válasszal. És nem ad választ a
legfontosabb  kérdésre  sem: hogy ha elérhető az illető információs központ,
hol  és hogyan érhető el? Azaz: milyen URL (vagyis Uniform Resource Locator)
adattal  lehet  rá  hivatkozni,  hogyan  találhatjuk meg, hogy milyen gépen,
annak  melyik  könyvtárában  érhetők el az információk, és milyen protokoll,
azaz  az  Interneten  használatos  melyik elérési mód segítségével)? Például
bemutatom  azt  az  URL-et,  amellyel munkahelyemnek, a KFKI kutatóintézetek
csillebérci telephelyének World Wide Web címlapját érhetjük el:

                        http://www.kfki.hu/index.html

   Ez  azt  jelenti,  hogy  a kérdéses információ a www.kfki.hu című gépen -
ezen  cím  alapján a gépet egy másik, az Internetbe ugyancsak bekapcsolt gép
meg  tudja találni és össze tud kapcsolódni vele -, az index.html nevű file-
ban található, és azt az ún. HTTP (HyperText Transfer Protocol) segítségével
lehet áthozni a hálózaton.

   Azok  az  újságcikkek azonban, amelyek egy információforrást ismertetnek,
ehhez  ritkán  teszik  hozzá  az eléréshez szükséges URL adatot. S ha mégis,
akkor  sok esetben hibás az adat, hiányzik, vagy éppen tévesen szerepel egy-
egy  karakter.  Ajánlanám  az  újságíró  kollégáknak, figyeljenek ebben is a
Newsweek-re:  ott  egy  érdekes  új  információforrás leírása mellett mindig
megtalálják annak URL-jét is.

   Visszatérve   az   európai  fővárosok  "internetes  központjá"-ról  szóló
híradásra:  az  információ hiányosságán kívül még az is ronthatja icipicit a
kedvünket,  ha  az  eseményről beszámoló cikkben azt is olvashatjuk, hogy az
örvendetes  esemény  "annak  a  kommunikációs csatornának segítségével" jött
létre,  "melyet  a  Városházán dolgoztak ki". Kommunikációs csatornára ugyan
feltétlenül  szükség  van,  és  az  is  bizonyos,  hogy  a Városházán komoly
fejlesztő  tevékenység  folyt  egy  ilyen  eredmény  eléréséhez, de a mondat
egészében  mégsem  állja meg a helyét. A tisztelt újságíró kolléga a hallott
szakkifejezéseket  nem egészen összeillő módon kapcsolta egymáshoz, és végül
azt  a  fáradságot  sem  vette,  hogy  szakértővel  -  esetleg  éppen  saját
interjúalanyával - átolvastassa, ellenőriztesse írását.

   Tájékozódni  kívánna  a  marslakó  arról  is,  hogy  melyek  az  Internet
térhódításának  egyes  állomásai. Kik is építik, milyen információforrásokat
építenek,  kik  használják,  kiknek  a  munkája nyomán terjed az Internet. A
sajtó által bemutatott kép gyakran furcsán egyoldalúnak tűnik. Például arról
az eseményről, melyről a szakmabeliek azt tudják, hogy egy nagy országos cég
megjelent   az  Internet  szolgáltatók  között,  a  szegény  marslakó  egyes
újságokban  azt  olvashatja,  hogy  a  szóban  forgó  nagy  cég "az Internet
szolgáltató",  és  a cég tevékenysége révén most már X. megyébe is eljut "az
Internet".  Azt  pedig  csak  a beavatottak tudják, hogy X. megyébe nem most
jutott  el  az  Internet,  ott  van már két esztendeje. Ugyan nem a nagy cég
kezdte  meg  ott  az  Internet szolgáltatást, hiszen az csak most kezd ezzel
foglalkozni, hanem az egyetemeket, főiskolákat, kutatóintézeteket összekötő,
a  Nemzeti  Információs  Infrastruktúra  Fejlesztési  Program  támogatásával
létrejött  HBONE  hálózat  érkezett  el  oda  két  évvel  ezelőtt,  és azóta
főiskolai  oktatók  és  hallgatók,  kutatóintézeti kutatók, sőt középiskolai
tanárok  és  diákok  használhatják az elektronikus levelezést és az Internet
más szolgáltatásait. Az a kollégánk pedig, aki már két éve dolgozik Internet
hálózatmenedzserként  az  ottani  főiskolán, most eltöprenghet azon, hogy ha
megyéjébe   csak  "most  jut  el  az  Internet",  akkor  ő  vajon  mivel  is
foglalkozott  mostanáig. Az újdonság helyesen úgy hangzanék tehát, hogy most
már a nagy cég is ajánlja szolgáltatásait azoknak, akik az adott megyében az
Internetre   akarnak   kapcsolódni:   elsősorban   a   vállalkozásoknak   és
magánszemélyeknek.

   Marslakó  barátunk  szeretne  az  újságcikkekből minél többet megtudni az
Internet  szolgáltatásairól, működéséről. Itt, sajnos, többnyire megint csak
két  véglet  valamelyikével találkozhat - gyakran egyugyanazon cikken belül.
Fentebb  mutattunk  már példát arra, amikor a félig, vagy annyira sem értett
szakkifejezéseket    rosszul   összekapcsolva   olyan   mondatokat   sikerül
összehozni,  amelyeken  a  hozzáértő csak mosolyogni, vagy bosszankodni tud.
Máskor a nyájas olvasóra a szakkifejezések valóságos áradata zuhog. Szerepel
a  cikkben  az  X.25-től kezdve a TCP/IP-n és az ATM-en keresztül az ISDN-ig
szinte  minden  rövidítés, mely a szakmában gyakrabban előfordul. Marslakónk
örömmel  olvassa, reméli, hogy végre meg fogja tudni, mit is jelentenek ezek
a  bűvös  rövidítések.  Mire  a  cikk  végére ér, lehervad arcáról a mosoly:
egyetlen  rövidítést  sem  követett  magyarázat. Így a cikk információértéke
vajmi csekély az ő, vagy általában a közönség számára.

   Marslakó  barátunk  a  könyvtárban üldögélve fél füllel hallja valakitől,
hogy  az  írott sajtó, a látható, hallható médiumok lassacskán saját magukat
is  kezdik  a  hálózaton  megjeleníteni.  Keresgélni kezdi az erre vonatkozó
információkat,  de  csalódás  éri: a lapok arra még többnyire nem gondolnak,
hogy nem elég, ha információik a hálózaton elérhetők: ezt nézőik, hallgatóik
tudomására  is kell hozniuk. Ritka, példaszerű kivétel az a napilap, amely a
napokban   elindított   saját  Web-szolgáltatásáról  címoldalán  értesítette
olvasóit.

   A TV-be is belekukkant földöntúli vendégünk, és éppen egy diákoknak szóló
műsort  lát,  amelyben  a  műsorvezető  elmondja,  hogy a kitűzött feladatok
megoldását  elektronikus  levélben  is  be lehet küldeni. "Nagyszerű, ide is
elérkezett  az Internet!" örül meg a vendég és fülelni kezd, hogy ha ő is be
akarna  szállni  a  feladatmegoldó  versenybe,  hová  is  kellene küldenie a
megoldást.  Elszomorodik  azonban, amikor a műsor végén a kedves bemondónő a
képernyőn  mosolyogva  közli:  az  E-mail cím, melyre a feladatokat be lehet
küldeni,  megtalálható  a Rádióújságban. Most indulhatok vissza a könyvtárba
újságért,  gondolja a marslakó, hiszen nincs a keze ügyében a Rádióújság. És
őszintén  nem  érti,  hogy  vajon  miért  nem  írják  ki  az  E-mail címet a
képernyőre,  hogy  a  néző  onnan  lejegyezhesse?  Ennek  technikai akadálya
nyilván  nincs,  így  csak  azzal  lehet  magyarázni,  hogy  egyszerűen  nem
gondoltak rá.

   Amikor  végül  sikerül  egy  Rádióújságot  szereznie,  tovább is lapozgat
benne,  keresi  a  rádió- és tévéadók saját WWW-címlapjainak (home page) URL
adatait.  Hiába  keresi azonban az újságban, de nem találja meg a televíziós
műsorok  képújság  szolgáltatásában sem: A WWW-címlapok építői, úgy látszik,
arra  nem gondoltak, hogy azokat a rádióhallgatókat, tévénézőket is célszerű
lenne  az  új  WWW-címlapok  létezéséről értesíteni, akik nem bukkantak rá a
címlapra  véletlenül,  a  hálózaton  böngészve.  Hogy  kissé megkönnyítsem a
marslakó  -  és  az esetleges érdeklődő földlakók - dolgát, alább felsorolok
néhány  címet,  hogy pótoljam az információhiányt. Remélem, hogy hamarosan a
rádió-  és  tévéadók  is  érezni  fogják,  hogy nekik maguknak is közzé kell
tenniük  ezeket  az információkat. Természetesen lehetséges, hogy mire ez az
írás  megjelenik,  egyes  címek  megváltoznak,  új címek csatlakoznak az itt
közöltekhez. Íme néhány adat:

    Magyar Rádió, Rádió- és Televízióújság, Magyar Rádió külföldi adásai
                             http://www.radio.hu

                 Magyar Rádió Interneten hallgatható adásai
                  http://www.wrn.org/stations/hungary.html

                                Petőfi Rádió
                     http://wwwpetofi.datanet.hu/petofi

                 Petőfi Rádió Interneten hallgatható adásai
                          http://www.petofi.enet.hu

                          Petőfi Rádió E-mail címe
                            jonas@iroda.radio.hu

                Calypso Rádió Internet-műsorának E-mail címe
                           calypso@prosi.radio.hu

                      Tisza Rádió (Szeged) E-mail címe
                           p.czekus@cc.u-szeged.hu

                               Duna Televízió
                         http://www.hungary.com/duna
                 gopher://gopher.kfki.hu:70/1m/kultura/duna
                       gopher://hix.elte.hu:70/00/new/

                 Duna Televízió E-mail címe (nézői levelek)
                            duna@www.hungary.com

           Duna Televízió műsorának előfizetése levelezési listán
              a subs.mozaik@hix.com címre kell E-mailt küldeni,
                          a levél szövege közömbös.

   Egy  idő  után  a  marslakó  megunja a könyvtárban az újságok felett való
görnyedezést,   és   körülnéz:   nem   lehetne-e   esetleg   közvetlenül  is
megtapasztalni  az  Internetet,  amelyről  már  annyit  olvasott. Örvendezve
fedezi fel a könyvtári olvasóterem sarkában álló számítógépet, amely előtt -
puszta véletlenségből - éppen nem ül senki. Gyorsan megragadja az egeret, és
Internet vadászatra indul. Intelligens marslakó lévén, elég hamar kiismeri a
hálózat  minden  csínját-bínját, és kissé meglepődik azon, hogy mennyire más
világ  tárul  ki  előtte, mint amiről eddig olvasott: mennyi mindent talál a
hálózaton,  amelyről  az  ő forrásai, az újságok egyetlen szót sem ejtettek.
Egyetemek,   főiskolák,   kutatóintézetek   World   Wide   Web   és   Gopher
szolgáltatásaiban  egy olyan közösség képe rajzolódik ki, amelyet elsősorban
nem  a  pornográfia  és  a  kuriózumok hajszolása jellemez. Amely számára az
Internet  elsősorban  információforrás,  munkaeszköz  és  a  hasznos szakmai
kapcsolatok megteremtésének eszköze.

   Számítógépes  könyvtári  katalógusok  tucatjaiban  tallózva  percek alatt
megtalálhatja  egy-egy keresett könyv adatait. A magyar irodalmi művek egyre
gyarapodó  gyűjteményére  bukkanhat rá az önkéntesek által építgetett Magyar
Elektronikus   Könyvtárban,   a   MEK-ben.  A  különböző  szakmák  munkásai,
vegyészek,   orvosok,   fizikusok,  csillagászok  által  építgetett  szakmai
információforrásokhoz  jut  hozzá,  amelyekben  éppen  úgy  megtalálja hazai
kutatók  publikációit,  mint  a fontos külföldi információforrásokhoz vezető
kapcsolódási  pontokat.  Megtalálhatja  hazai és külföldi kutatókból álló, a
nagy  földrajzi távolságot áthidalva együttműködő csoportok közös munkájának
dokumentumait,    közösen    szervezett    konferenciáik    adatait.   Olyan
együttműködések  ezek,  amelyekbe a magyar kutatók be sem kapcsolódhatnának,
ha  nem  lenne  lehetséges  az  Interneten való gyors kommunikáció, a mérési
adatok, a kiértékelési eredmények, a megbeszélések dokumentumainak hálózaton
való továbbítása.

   Láthatja,   hogy   szerte   az   országban,   főiskolákon,   egyetemeken,
kutatóintézetekben   működő   regionális   központok  hálózati  csatlakozási
lehetőséget  nyújtanak  kisebb  intézményeknek,  köztük  középiskoláknak is.
Láthatja  vendégünk,  hogy  azok  a  hallgatók, kutatók, oktatók, akiket egy
nemrég  olvasott  cikk  "ingyenélő  többség"-ként  és  "legelésző elit"-ként
aposztrofált,  nemcsak  "ingyen  él"-nek, és nemcsak legelésznek, hanem azon
dolgoznak,  hogy minél könnyebben, minél több hasznos információhoz lehessen
jutni  a  hálózaton  keresztül.  (Zárójelben  jegyezzük  meg, hogy a hálózat
legfontosabb  információforrását,  a World Wide Web-et, a CERN, a legnagyobb
európai  részecskefizikai  kutatólaboratórium  fizikus  és számítástechnikus
munkatársai dolgozták ki. Eredetileg arra a célra készült, hogy a nemzetközi
együttműködésekben részt vevő fizikusok a hálózaton keresztül jól és gyorsan
tudjanak  kommunikálni  munkacsoportjukkal.  Tehát a WWW rendszer, amelyet a
profitszféra  is kiterjedten használ világszerte, azoknak köszönhető, akiket
az  idézett  hetilap  az  "ingyenélő"  kategóriába  sorolt.) A magyarországi
"ingyenélő  többség"  munkája  nyomán  egyre  nagyobb mennyiségben jutnak el
hozzánk  a  külvilág hasznos információi, és nekik is köszönhető, hogy aki a
földi,  vagy  földönkívüli  külvilágból  a  hálózaton keresgél, egyre többet
láthat  az országra vonatkozó információkból. Az ő munkájuk nyomán ismerheti
meg   a   külvilág   az   országot  Pannonhalmától  Csarodáig  és  Soprontól
Hódmezővásárhelyig,  a tudományos kutatási eredményektől a millecentenáriumi
eseményekig.

   Munkájuk  nyomán  is  megvalósul  az  a  célkitűzés,  amelyet  a  Nemzeti
Informatikai  Stratégia - szakemberek által a kormány számára összeállított,
jelenleg   megvitatás   alatt  álló  -  tervezete  úgy  fogalmaz  meg,  hogy
Magyarország,   ezen   belül   a   magyar   kultúra   és  tudomány  ne  csak
információfogyasztóként,  hanem  információszolgáltatóként  is  határozottan
jelenjen  meg  a hálózaton: "Az információs társadalomban a világ kulturális
értékeinek egyre növekvő hányada áll elektronikus formában is rendelkezésre.
Fontos  nemzeti  érdek,  hogy  ebben  a  magyar kultúra értékei is megfelelő
mértékben  legyenek reprezentálva". A hálózati információforrások építésének
fontos feladatai közé sorolja a tervezet "... a nemzeti kultúra fenntartását
(beleértve a hatásos nemzetközi országpropagandát is)".

   Munkájuk  is hozzájárul ahhoz, hogy közelítsünk Európához, hogy az ország
rákerüljön a cyberspace, a kibertér térképére.

   Marslakó barátunkat ennyi kalandozás után magára hagyhatjuk, azt remélve,
hogy   földöntúli   intelligenciájával   sikerül   eligazodnia  az  Internet
világában.  A  jelen írás célja elsősorban az volt, hogy a földlakók számára
adjon  néhány  gondolatot arról, hogyan épül, hogyan gazdagodik Magyarország
információs jelenléte a hálózaton. Remélem, valamivel sikerült hozzájárulnom
ahhoz,  hogy  a  sajtó  jobban  felismerje  mindennek  a  fontosságát, és az
Internetről a sajtóban valós kép jelenjen meg.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.