Göbölyös N. László
EZREDVÉGZET UFÓKKAL?
Néhány évvel ezelött kollégám a következő meglepő kérdéssel állt elém:
"Jön hozzám két földönkívüli. Mit csináljak?" Azt hittem, hülyéskedik, ezért
azt feleltem: "Hívd meg őket egy pofa sőrre." Lehet, hogy ma már másképpen
válaszolnék, bár én még nem találkoztam egyetlen igazival sem. Bár, ki
tudja, ebben a zavaros világban? Lehet, hogy nagy rohanásomban nem vettem
észre...
Mert nem hagynak bennünket békén az ufókkal. Mindenáron el akarják tőlünk
venni a sci-fit, az utolsó mesét. Ahogyan a világ elgazemberedett feltalálói
voltak olyan pimaszok, és megvalósították Verne Gyula álmait a
tengeralattjárótól a videóig, mostanában már nemigen nézhetjük meg újra a
fantasztikus film klasszikusait azzal a felkiáltással, hogy: "... á, csak
egy mozi!". Hol van Méliés vigyorgó holdja? Messze, nagyon messze.
Barbarella kész röhej. A Nyolcadik utas meg a Dolog egy kaptafa King-
Konggal, csak kicsit gusztustalanabb. Ellenben egyre közelebb kerül a 2001.
Űrodüsszeia, a születés és a halál űrkörforgásával. És még elfogadtuk
Spielbergtől is a fantasztikus sztorit a Harmadik típusú találkozásokról,
ahol barátságos, közeledni akaró, bár bizalmatlan, vadállatlelkű lényeknek
mutatja be a földönkívülieket, akik még kicsit hasonlítanak is hozzánk - nem
úgy, mint E.T., aki űrlény és erdei manó egyszerre. És erre mit tesz korunk
nagy mesemondója? Feldolgozza az 1947-es új-mexikói esetet, az első
feljegyzett ufólátogatást. De nem kell olyan messzire menni: már évekkel
ezelőtt egy kis óbudai vendéglátó-ipari egységben egy úr, aki költőként,
természetgyógyászként és hitagitátorként is tevékenykedett, rendszeresen
mesélt az ufókról és olyan emberekről, akiket rövid időre elvittek a
földönkívüliek, beléjük égették bélyegüket, majd visszatették őket álmukba,
ahonnan elemelték őket. Az időkiesésre természetesen nem emlékeztek, de a
találkozásra igen, sőt, még arra is, hogy bőrük síkos volt, kerek fejük és
nagy, kék szemük volt, érintésük pedig perzselt. Arról viszont nem szól a
fáma, hogy miképpen kommunikáltak, értették-e egymás nyelvét, vagy pedig
valami másféle, igen komoly földi kifejezéssel: "metanyelvi kommunikáció"
lépett-e fel közöttük. A rajtuk hagyott nyomok, amelyek szimbolikus jelét
nem értették, csak sejtették, általában néhány nap alatt eltűntek, mint a
könnyebb égési sebek. Azóta Szolnokon, Debrecen, Kecskemét környékén, majd
legutóbb Aszódon láttak megmagyarázhatatlan jelenséget. Vannak, akik azt
beszélik: a földönkívüliek már régen itt vannak közöttünk, teljesen olyanok,
mint mi, és csak akkor fogják magukat "leleplezniö", amikor eljön az ideje.
(Egy üzlet kirakatában karikatúrás kérdés: Miért nem házasodnak be az ufók
emberi családokba? Az anyósveszély miatt...) Most csak felmérik a terepet,
az emberiséget, eldöntik, kivel érdemes majd a későbbiek folyamán
kollaborálni. Mert természetesen nem mindenki részesülhet ebben a
szerencsében. Nézzünk csak a naptárra! Még öt évünk van az ezredfordulóig.
Lehet, hogy akkor jön el az ő országuk? Hiszen a Bibliától Nostradamusig
mindenki megjövendölte a végítéletet. Egy festő-zeneszerző-író-filozófustól
- akit egyszerre tartanak a professzorok professzorának és közveszélyes
őrültnek - hallottam, hogy a Bermuda-háromszögben eltűnt repülőgépek
személyzete és utasai nem haltak meg, csupán lelassultak az életfolyamataik
a tenger fenekén, halak táplálják őket, és alkalmas pillanatban magukhoz
fognak térni. E gépek egyik pillanatról a másikra szakították meg a
kapcsolatot az irányítóközpontokkal. Talán egy másik dimenzióba kerültek?
Talán a tengerfenéken vegetáló lények már a földönkívüliek tartalék seregét
képezik? Persze az ufók itt sem mutatkoznak meg személyesen - van idejük.
Addig csak jeleznek. A 70-es években egymás szájából vettük a szót, amikor
összeültünk megvitatni D„niken filmjét, a Jövő emlékeit. Azóta sem
magyarázta meg senki hitelt érdemlően az indiai 100 százalékos vasoszlopot,
sem a szaharai sivatagban talált barlangrajzokat, a Stonehenge-et, a
rejtélyes gabonaköröket, a lehetséges "leszállópáIyákat", de még Atlantiszt
sem. Ki tudja, az atlantiszi kultúra morzsáit itthagyva, nem menekültek-e
egy másik bolygóra ama felsőbbrendű lények, akiknek szintjét soha nem érheti
el a mai homo sapiens, és várják a visszatérés lehetőségét? Lehet, hogy ők
az igazi emberek, és akiket mi embernek hívunk, már csak legfeljebb olyan
elkorcsosult lények, mint amilyennek Madách ábrázolja az eszkimókat? Akadnak
olyanok is, akik nem csak a nyomtalanul eltűnt népeket tekintik
földönkívülieknek, hanem még arra az eretnekségre is vetemednek, hogy azt
állítsák: lehet, hogy Jézus is földönkívüli volt. Hát nem ő mondta, hogy:
"... az én hazám nem e világból való?" Ma már nem kockáztatják a máglyát
azok, akik a feltámadást és a mennybemenetelt is azzal magyarázzák, hogy a
"názáretinek" álcázott lény bevégezte küldetésének első részét, és
visszatért övéihez. A zseniális katalán építész, Gaudi is hihetett ebben
némiképp, hiszen különös katedrálisának, a barcelonai Sagrada Familiának
homlokzatán lévő domborművön a Megváltó mellett olyan alakok láthatók, akik
belefértek volna a Csillagok Háborúja szereplőgárdájába. És ahogyan
közeledik a sorsszerű dátum, nem csak az ufójelenségek szaporodnak, hanem a
Megváltó újjászületését is egyre többen rebesgetik. Mondhatjuk persze, hogy
egyáltalán nem meglepő ez a jelenség, az emberiség a nevezetes dátumokhoz
mindig kötött valamilyen természetfeletti fenoméneket. A keresztény egyház
már az ezredik év előtt beharangozta a világvégét - ehelyett a vikingek
hajóikon eljutottak Amerikába, Magyarország pedig megkoronázta Szent
Islvánt. Éppen egy ilyen kerek dátum, mint 2000 lenne kivétel? A
közelmúltban az utcán a Jehova Tanui a kezembe nyomtak egy színes,
képregényszerű brosúrát, amely az új világ eljövetelét, és addig átélendő
szenvedéseinket taglalta. A dolgok végül is egybecsengenek valóságunkkal. Az
intolerancia, a pénzhajhászás, az emberek tömeges becsapása és üldözése
realitás. A Gonosz működését jelzi az AIDS, az Ebola-vírus, a
környezetszennyeződés. Eljöhet megint egy nagy, pusztító háború, amely
indulhat Boszniából vagy Kasmírból, kirobbanthatja egy iszlám
fundamentalista szervezet, amely atombombához jut, és akkor el lehet kezdeni
újra mindent. És e brosúrában a boldog jövő különös, csillogó fényű űrhajón
érkezik hozzánk. Egy francia exorcista szerint Lucifer hadainak létszáma
pontosan 1.758.640.176 fő, és csak Párizsban 20 ezer ember él az Ördög
hatalmában. Amerikában már egyenes adásban közvetítették egy "megszállott
nő" hallucinációit és az ördögűzési rítust. Torinóban nemrégiben külön
kongresszust szenteltek az Ördögnek. Közben egyre népszerűbbek a pogány
szertartások, éppen azokon a helyeken, amelyeken az "idegenek" nyomokat
hagytak. Lehet, hogy ők már tudják a titkot? A proféciák szerint a világvége
eljövetelének hetedik jele egy "lélek nélküli gyermek" megszületése lesz.
Eddig ezt úgy értelmezték, hogy a gyermek halva születik. (Kísérteties
filmet készítettek erről néhány éve Demi Moore főszereplésével.) Mostanában
ezt is másképpen magyarázzák: az ufonauták úgy akarják megvetni lábukat a
Földön, hogy földi nővel egyesülnek, hogy ő hozza a világra az első,
áttetsző bőrű, kerek fejű ufóbébit. Amerikában - hol is másutt? - már
született ilyen küllemű baba. A földhözragadtak persze rögtön rávágták:
dehogy ufóbébi, csak egy genetikai mutáció áldozata szegény gyerek! Mit
tehetünk mi, örökös kétkedők? Várunk. És közben azért figyelünk minden
jelre. Éjszakánként különös morajokat lehet hallani, minden megremeg, holott
nincsen földrengés, de a morgást nem is kívülről, hanem belülről halljuk.
Néha olyan érzésünk támad, hogy valaki járkál sötét szobánkban, de csak apró
árnyakat lehet észrevenni, amint elsuhannak a tükrös szekrény előtt. Néhány
évvel ezelőtt egyik este iskolából vittem haza fiamat, aki felkiáltott:
"Nézd, milyen alacsonyan van a Hold és milyen kerek!" A hatalmas, sárga
korong egészen a kis, négyemeletes házak tetejét súrolta, és mintha egészen
közel lett volna. Csakhogy ennek a Holdnak hiányoztak a kráterei. Arról nem
is beszélve, hogy még két hét hiányzott a normális holdtöltéig!