Trupka Zoltán
A CSILLAGÁSZOK ÉS AZ UFÓK
(In: Fejér Megyei Hírlap, 1997. május 10.)
Szinte minden héten felröppen egy-egy szenzációs ufó-bejelentés, hazánk
egyes városaiba lassan hazajárnak a földönkívüliek. Az ufó-hívők véleményét
elég gyakran halljuk arról, hogy a csillagászok homokba dugják a fejüket,
hogy ne lássák a bizonyítékok sokaságát. Mit szólnak ehhez az érintettek?
Ezt ismertetjük a repülő csészealjak 50. születésnapja alkalmából.
A "repülő csészealj"-ak Kenneth Arnold révén kerültek a köztudatba
1947-ben. Ő használta a "flying saucer" kifejezést azokra az alakzatokra,
melyeket egy repülése során látott. Azóta számtalan hasonló észlelés
történt, melyekről nem mindig lehetett megmondani mi is lehetett valójában.
Az UFO betűszót pedig - mely mint tudjuk az "Unidentified Flying Object"-ből
ered és, magyarul azonosítatlan repülő objektumot jelent - eredetileg az
amerikai légvédelem használta azokra a gyanús esetekre, amelyeket további
vizsgálatra tartottak érdemesnek.
Az ufók mára olyannyira polgárjogot nyertek a magyar társadalomban (is),
hogy - a Helyesírási kéziszótár legújabb kiadása szerint - köznévként,
kisbetűkkel és hosszú ó-val kell írni. Mesterséges holdakat, visszatérő
rakétafokozatokat, repülőgépet, költöző vándormadarakat, érdekes alakú
felhőket, vagy a Vénusz bolygót gyakran vélik ufónak. A légkör fénytörése is
produkálhat érdekes tüneményeket, gondoljunk csak a délibábra. Az ufó szó
hallatán azonban az emberek többségének nem az amerikai légierő vagy a
vándormadarak jutnak eszébe, hanem Földön kívüli lények űrhajója. Esetek
ezreiről van szó, ezért nem lehet, de nem is érdemes végigmenni mindegyiken.
Inkább azt nézzük meg, miért hitetlenek a csillagászok.
A természet feltételeket szab
Először is azért, mert a természet feltételeket szab. Azok a részecskék,
melyek az egész Világegyetemet - és testünk anyagát is - alkotják olyan
tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a töltés, energia, perdület, nyugalmi
tömeg. Ezek határozzák meg hogyan viselkedik egy részecske a
kölcsönhatásokban, mire "képes" és mire nem. Nekik is megvannak a maguk
korlátai, s ez éppen az előbb felsorolt tulajdonságokból ered. Az anyag ezen
alapokon nyugvó viselkedését nevezzük természeti törvénynek. Ilyen szabály
pl. a fénysebesség átléphetetlensége, amit részecskegyorsítókban nap mint
nap igazolnak is a fizikusok. Hallani olyan véleményeket, hogy a
szupercivilizációk szupertechnikájával ez már nem lehet akadály. Egy
természeti törvényt azonban nem lehet megkerülni, nem egyszerű technikai
problémáról van szó! Mivel egyetlen Univerzum van az általunk ismert
részecskékkel és törvényekkel, s a benne élő lények is csak ilyen anyagból
állnak, képtelenek megsérteni a törvényeket.
Persze ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen lenne az, hogy egy távoli
bolygó lakói meglátogassanak bennünket. A gyakorlatban azonban sokféle
problémájuk adódhat. Einstein óta tudjuk, hogy fénysebesség közelében fellép
az ún. relativisztikus tömegnövekedés, a fénysebességet elérve pedig
végtelenre nő a tömeg, amihez viszont végtelen mennyiségű energiára lenne
szükség.
Nem csak energia, hanem időigényes is egy ilyen expedíció. Egy 30
fényéves utazás 220 ezer km/s-os sebességgel is több, mint 40 évig tart.
Vajon mit lehet egy űrhajóban csinálni harminc éven keresztül? Sajnos nagyon
úgy tűnik, hibernálni nem lehet az embert vagy hasonló bonyolultságú lényt.
Nem technikai problémáról van szó, hanem biológiairól. Olyan összetett és
érzékeny élő rendszer, mint az ember nem bírná ki. A látogatóknak pedig
szükségképpen bonyolult lényeknek kell lenniük, mert néhány csalánozó "hiába
beszél össze", nem fognak űrhajót építeni. Agyra vagy valami hasonló
"szerkentyűre" feltétlenül szükség van, márpedig ez az a szerv, mely a
legérzékenyebb. Ha a test esetleg ki is bírná a hűtést az agy biztosan nem.
Ilyenkor az az érv szokott felmerülni, hogy az idegen űrhajók "rövidebb
úton", vagyis más dimenziókon keresztül jönnek. A csillagászok a
fizikusokkal karöltve egyöntetűen kijelentik: magasabb számú térdimenziókban
nem lehet utazni! Itt tulajdonképpen egy matematikai fogásról van szó.
Vannak részecskefizikai problémák, melyeket több térdimenzió bevezetésével
nagyszerűen meg lehet oldani. (És persze újak lépnek fel helyette.) Nem
lehetetlen, hogy valóban több térdimenzió létezik, de csak az elemi részek
szintjén játszhatnak valódi szerepet, mert különben már régen észrevettük
volna.
Mivel az utazás - a fenti esetben - oda-vissza 80 évig tart nem
valószínű, hogy menetrend szerinti járatok fognak közlekedni. Azért
néhányszáz évenként számíthatunk egy látogatásra. S ha már egyszer
elindultak, akkor ideérkezésük után kapcsolatba fognak velünk lépni, hiszen
ezért jöttek! Nem kell attól tartani, hogy legyilkolnak bennünket, hiszen
értelmes (!) lényekről van szó. (Nem attól fejlettebb egy civilizáció, hogy
több fegyvere van!) Nem fognak ártatlan buszsofőröket vagy a szomszéd Mari
nénit ijesztgetni, nem fognak bújócskát játszani velünk. Képzeljük el, hogy
több generáció felépít nagy nehezen egy csillagközi űrhajót, óriási
mennyiségű energia segítségével eljön, csak azért, hogy megijesszen néhány
embert, aztán hazamenjen?
Azt azonban ne várjuk, hogy "megváltsanak" bennünket! Az emberiség
történetét végigkísérik olyan eszmék melyekben azt várják, jön valaki és
megoldja az összes problémánkat. (Ez sokkal egyszerűbb és kényelmesebb, mint
felülkerekedni hétköznapi korlátoltságunkon, régi vélt vagy valódi
sérelmeinken, összefogjunk és nekiálljunk dolgozni.) A jellegzetesen földi
gondjainkat nekünk kell megoldani.
A csillagászok egyike sem találkozott még ufókkal
Akkor mégis mit láttak annyian? Mint azt már a cikk elején utaltunk rá
ufó nagyon sok minden lehet, akár még általunk ismeretlen jelenség is.
(Éppen az a szép a tudományban, hogy mindig vannak olyan új területek,
amiket érdemes kutatni.) Esetünkben általában azonban nem ez a jellemző.
Sokkal gyakoribb, hogy aki a jelenséget észlelte nem ismeri a természetet,
az égboltot, a légkört. Márpedig csak az döntheti el, hogy rendkívüli
jelenséget lát, aki ismeri az eget. Ennek tudható be, hogy a csillagászok
egyike sem találkozott még ufókkal. Csillagászok százai figyelik és
fényképezik minden nap az égboltot a Föld minden pontjáról. Ők sohasem
látnak repülő csészealjakat. (Legfeljebb otthon családi megbeszélésen,
amiről viszont természetes, hogy hallgatnak.) Még az sem lehetetlen, hogy a
megfigyelők egyike valóban idegen űrhajót látott, de ki az a Hamupipőke, aki
kiválogatja a búzát a lencséből?
Figyelembe kell venni az emberi tényezőt is. Az emberek többsége nem azt
meséli el, amit látott, hanem azt, amit hisz a dologról. Érzelmei,
beállítottsága és környezete is befolyásolja. Erre számtalan példa van,
legyen az akár egy baleset, ufó, 11-es vagy bármi más. (Amikor kedvenc
játékosunk a 16-oson belül átesett a labdán, tisztán láttuk, hogy 11-es
volt.
Félő azonban, hogy egyszer tényleg eljön valaki
Sajnos nem csak jóhiszemű megfigyelőkről van szó. Nemegyszer előfordult
már, hogy feltűnési vágyból hírdettek mindenféle ál- és rémhíreket. Nem
állítható, hogy minden esetben erről van szó, de, ha valaki azt akarja
bizonyítani valamiről, amit hisz és ehhez még anyagi érdeke is fűződik,
akkor a beszámolókból, magyarázatokból kihagyja a neki ellentmondó
részleteket, és ami őt igazolja, azt vígan lobogtatja. Sok a tudatos csalás,
érthető, hogy a tudósok türelmetlenek és már csak legyintenek a legújabb
felfedezésekre. (Ha ötször verte át a szomszédban lakó szőke hölgy azzal,
hogy este ott lesz a mozinál, hatodszorra már a csillagász sem megy el.)
Félő azonban, hogy egyszer tényleg eljön valaki és nem figyelünk oda.
Az ilyen megtévesztés veszélyessé is válhat. Nem az a helyzet, hogy
lehetetlen lenne egy csillagközi űrutazás, hiszen minket is "csak" technikai
problémák tartanak vissza attól, hogy már holnap elinduljunk. A gond az,
hogy túl sok a jóból. Ha csak egy-egy ritka eseményt jegyeztek volna fel
szívesen elhinnénk azt, hogy valóban máshonnan jött űrhajóról van szó. De
kizárt dolog, hogy ennyien és ilyen gyakran jöjjenek hozzánk. Ha pedig
titokban akarnának bennünket figyelni, akkor nem fognak lebukni a hazafelé
tántorgó Józsi bácsi előtt.
Többen felvetették már, hogy, ha az ufó-észlelések közül akár egy is
beigazolódik, halomra dönti a tudomány elefántcsonttornyát, ezért tagadják a
repülő csészealjak létezését. A tudósok véleménye az, hogy ha valahol egy
bolygón megfelelnek a körülmények, akkor ki is alakul az élet. (Ez történt
évmilliárdokkal ezelőtt a Marson is, de a bolygó túl gyorsan kihűlt és
elvesztette légkörének nagy részét, ezért az evolúció nem juthatott tovább a
mikroorganizmusoknál.) Ha valóban idejönnek más bolygókról, az éppen a
csillagászokat fogja igazolni. (A legtöbb csillagászati ismeretterjesztő
könyvben benne is van, hogy a milliónyi galaxis egyenként milliárdnyi
csillagot tartalmaz, kizárt dolog, hogy csak a Földön alakult volna ki az
élet.)
Jézus is ufonauta volt
Érdekes területe a kérdésnek az ún. eltérítéses esetek, mely sokunk
fantáziáját megmozgatta már. Arról van szó, hogy embereket ufonauták viszik
el ivarsejtjeik beszerzése érdekében. E sorok írója is szívesen felajánlaná
génjeit a Galaktikus Birodalom felvirágoztatása érdekében, különösen, ha egy
hosszú szőke hajú humanoida kérné az együttműködést. (Cím a
szerkesztőségben.) A problémának ez a része azonban sokkal inkább a
pszichológusok szakterülete, mint a csillagászoké.
Sokan látnak régi festményekben, művészeti alkotásokban idegenek nyomait.
Többen határozottan kijelentették már, Jézus is ufonauta volt. Néha egészen
odáig fajul a dolog, hogy minden lépés az emberiség történetében az ufóknak
köszönhető. Ilyenkor az embernek a viccbéli Móricka jut eszébe, akinek -
kamaszkorban lévén - mindenről az jut az eszébe.
De nem ez a fő gond. Nagyon degradáló az, hogy egyesek annyira lenézik az
emberiséget, vagyis saját fajukat, hogy semmit nem volt képes egyedül
megcsinálni és nem is lesz képes kilábalni saját erőből a válságokból. Itt
kezd közüggyé és társadalmilag is veszélyessé válni a dolog.
Elhangzott már az is, hogy az emberek szeretik, ha becsapják őket. Nem
véletlenül népszerűek a bűvészek, de ők legalább előre bejelentik, hogy
csalnak. Mások szerint viszont verjük át az embereket, ha már ezt akarják,
pláne, ha anyagilag is megéri. Ez kétségtelenül kényelmes álláspont.
Könnyebb és kifizetődőbb, mint mondjuk tanítani.