Lázár István
LÁTOMÁSOK ÉS "ÉSZLELÉSEK"
(In: Természet Világa, 128. évf., 7. sz., 1997. július, 332-334. o.)
Ámbár Göoz Lajos a Lochness - szörny nélkül címet adta e lap júniusi
számában megjelent, számomra igen informatív, ám de alapjában tektonikai-
morfológiai, valamint paleoklimatikai támájú írásának, a mindösszesen 332
nyomtatott sornyi közleményből 139 sor a nem létező szörnnyel, a becézve
Nessie nevet nyert látománnyal foglalkozik. Ami 42%.
Ez az arány tetemes. Mégsem kifogásolható. Mert ha Kr. u. 565 körül
bizonyos Szent Columba látta volna eloször, mellesleg nem is a tóban, hanem
a Ness folyóban a szörnyet, ez teljesen rendjén való. Akkor is az, ha a
Szent István Társulat által kiadott, A szentek élete szerint az 525 és 543
között valamikor született és 615. november 23-án elhunyt Szent Kolumbán ír
szerzetes Irországból előbb csak a dél-angliai Cornwallba jutott el, majd
onnan a csatornán rögtön a kontinensre ment, s ott élte le egész,
kolostorfundálásokban és pogányok térítésében gazdag, jámbor életét. Ez a
kor még annyira a legendák ködébe vész. S ezekben otthonosan közlekednek
vízen és szárazon szentek és szörnyetegek.
Annál tanulságosabb - s e hozzászólás tárgya -, ami a következő, 1900-ban
történt második "észlelés", főként pedig az 1930-as évek elejéről datálható,
s azóta szinte folyamatosa Loch Ness-kampány nyomán taglalható. Göoz Lajos
még 139 sor ellenére is csak említőleg szólhat a Nessie nyomában indított,
hol komolytalan, hol azonban nagyon is komoly expedíciókról. Utóbbiak során
a Nessie-megfigyelők mind korszerűbb, drága eszközöket vetettek be: a
távcsövek és fotómasinák után víz alatti kamerákat önműködő kereső-
követőkkel, tengeralattjáróktól halrajokig minden vízben bujkáló
felderítésére alkalmas szonárokat stb. Még egy külön erre a célra
kifejlesztett tengeralattjáró is lemerült a tóban Nessie-ért. Akkora volt a
felhajtás, hogy a munkába sikerült bekapcsolni az USA űrkutatási hivatalát,
a NASA-t is extra kameráival, s a régi és az új képek számítógépes
elemzésében részt vett a RAF, a Royal Air Force: a brit Királyi Légihaderő.
Mindhiába...
Sok és sokféle technikai és más, ide nem férő érdekességével együtt
lehangoló történet ez. S magam két vonását emelem ki. Az első az, hogy
számos szemtanú, alkalmilag bűvkörbe vont és szinte profiként fellépő
"észlelő" mily sokféle "lényt" látott, vélt látni a szörnyről szólva. Ha
többször ismétlődött is egy "vízi óriáskígyó", illetve egy nagytestű,
zsiráfnyakú és kisfejű "őslény"-figura (sztereotípia), amit persze mintegy
egymásnak adhattak a tanúskodók, sőt azok nemzedékei - már a feltűnő
sokféleség jogos gyanút kellett, hogy keltsen.
Szóljon a hazai szkeptikusok dicséretére, hogy a jeles Gaál István
geológus és ismeretterjesztő író már 1936-ban megjelent "Amit rosszul tudunk
- Természettudományi koholmányok és balítéletek" című könyvében, nem kímélve
a sajtót, különösen a képeslapokat és -mellékleteket, így fakadt ki: "Hogy
mivé fajulhat el ezen az úton-módon való koholmány-gyártás és terjesztés,
'kimagasló' példája a 'lochnessi szörny' önmagában eléggé mulatságos, de az
emberiség általános értelmiségére mégis nagyon szomorú fényt vető
históriája." És hol volt ekkor még a NASA, a RAF, meg a többi. Gaál utóbb
maga is rátér a feltűnő sokféleségre: "A 'Loch Ness-i Vezető'-ben az óriás
szalamandrára emlékeztető képét látjuk, amelynek fejét valamely óriás-szörny
talpa lapította össze. Egy másik művész ezzel ellentétben hosszú, keskeny
fejjel ábrázolja. A harmadik az Allosaurus hitvány másának tünteti fel. A
negyedik mindezektől eltérő, olyan mesterművet hozott létre, amelyben több
fajta kétéltű és néhány emlős jellemvonásainak keverékére ismerünk." Gaál
könyve ezt részben illusztrációkkal is szemlélteti.
Végül is mindez igen emlékeztet arra, ami UFO-ügyekben, "földönkívüli"
látogatók járműveinek és személyzetének megörökítéséről mondható el. A
kettősség, az ellentmondás azonos: az "észlelők" hol egymástól kölcsönzik,
egymás szájába adják az "információkat", hol pedig más-más, gyakran nagyon
ellentétes, sőt egymást kizáró "észlelésekről" vallanak, ilyenekről tesznek
hitet. Ám ez a kettősség sem a hívőket, sem az UFO-k léte mellett ugyancsak
elkötelezett "kutatókat" nem zavarja.
A másik, kiemelkedő jellemvonás az üzleti háttér. Futólag még mindig Gaál
Istvánnál maradva: az ő szkeptikus állásfoglalása Nessie ügyében, a maga
józan, s koholmányokon különösen edzett gondolkodásán túl nem kis részt
bizonyos W. K. Gregorynak, a gerinces állatok neves kutatójának helyszíni
vizsgálatain alapul. Aki szakmai észrevételeinek utókommentárjaként nem
átallja leírni: "ez az áldott barom az országnak Walter Scott óta egyik
legnagyobb jótevője". Az érintett skót város, Inverness ugyanis a brit
szigeteknek a romantikus házasságkovács-tanya, Gretna Green mellett vagy
előtt a legerősebb idegenforgalmi vonzerejéhez jutott a drága Nessie révén.
Ezekhez képest például az - alighanem - kőkori csillagvizsgáló Stonehenge és
minden más hasonló eltörpül.
Hát igen. Emlegetjük, mégsem tudatosul bennünk igazán, hogy számos
koholmány, sarlatánság, áltudományos "szenzáció" és ezek pertraktálása
egyenként, s összességében az egész, az emberi hiszékenységre és a
tudományos megismerés elfogadásának a hiányára épülő "iparág": óriási üzlet.
Hogy - akár hazabeszélve - mást ne mondjunk: a tudományos és a korrekt
ismeretterjesztő lapok és könyvek többnyire állami vagy piacgazdasági
mecenatúrára szorulnak. A kultúra koldusai. Míg az ezoterika, az "ufológia",
a horoszkóp-irodalom, a kártyavetés és zaccjóslás "tudománya", az "X-
aktagyártás" és hasonlók profitábilis üzletet kínálnak, nyújtanak.
Göoz Lajos hangsúlyozza, hogy a Nessie-hisztéria inspirálta, idővel mind
tervszerűbb és egzaktabb Loch Ness-kutatásnak igen hasznos
természettudományos hozadéka is volt, van. Így vált a félszáz
négyzetkilométeres skót tó a világ egyik legátkutatottabb tavává. Ma
alighanem jobban ismerjük vizét, vízgyűjtőjét, élővilágát stb., mint a
Bajkál-tavat, amely pedig a világ legnagyobb édesvíztartalékát tartalmazza
(mind veszélyeztetettebb állapotban). Nessie nem csupán turistákat - és
fantasztákat - toborzott a tóhoz. Tudósokat és természetvédőket is.
Jut eszembe: a közös román-magyar történelemnek Drakula a világ előtt
sokkal ismertebb figurája, mint Hunyadi János. Tutanhamon 1922-ben fellelt
aranykincseit többen ismerik a "fáraó átka" hozzá fűződő, alaptalan
legendája, mint az aranyak történeti értéke és esztétikai szépsége miatt. S
nem adott-e alkalmat-lendületet a tudományos - geológiai és őslénytani -
ismeretterjesztésnek az erdélyi Tordai-hasadékról vagy a Nummulitesekről
szólva az ezekhez fűződő Szent László-legenda...?
Vígasztaljuk magunkat, vereségeink közepette, sebeinket nyalogatva. Mert
a "Természet Világa" júniusi számának megjelenésével egyszerre jött a hír
Skóciából, hogy 1997 nyarán új expedíció kutatja a Loch Nesst. Ám nem
hidrológiáját, nem az üledékeit. Nem, nem.
Ez az "áldott barom": Nessie örök...