MENEKÜLÉS A MOCSÁRBÓL
(In: Élet és Tudomány, 1994. október 28., 43. szám, 1373. o.)
A nagy hal megeszi a kis halat - hacsak az el nem menekül. Lehet, hogy a
ragadozóktól való félelem hajtotta az első gerinceseket a szárazföld felé,
és ezért hagyták el a vizet? Amerikai őslénytankutatók szerint már a legelső
kétéltűek is képesek voltak kimászni a szárazföldre. Nemrégiben találtak egy
365 millió éves leletet, amely azt bizonyítja, hogy az akkori kétéltűek már
tudtak négy lábon járni.
A kétéltűek feltehetőleg 370 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön,
s a mai tüdőshalakhoz hasonló édesvízi halakból fejlődtek ki. Az evolúciós
időmércén rövidnek számító 5 millió év múltán már vaskos izomkötegek
tapadtak a lábcsontjaikhoz, és a lábuk képes volt arra, hogy csuklószerűen
forogjon. Ugyanakkor a fossziliákon nem találtak olyan jeleket, amelyek a
mai kopoltyúsokra jellemzőek, vagyis ezek az állatok valószínűleg képesek
voltak arra, hogy a szárazföldön lélegezzenek. A megtalált korai kétéltű
mintegy egy méter hosszú volt, a tömege 10 kilogramm lehetett, és a folyók
mocsaras öntésterületein élt.
A kutatók korábbi feltételezései szerint a gerincesek újabb
tápanyagforrások után kutatva merészkedtek ki a szárazföldre.