Bencze János
A Pécsi Extra főszerkesztője
(pextra@.mail.matav.hu)
A SZOMBATHELYI ÚT
Alig egy hete a Vas megyei tb-önkormányzat vezetője bejelentette, hogy
lefoglalja az NB-I-es szombathelyi futballcsapat két meg nem nevezett
játékosát, mivel a klubnak tízmilliós tartozása gyűlt össze, amit egyrészt
nem is akar, másrészt pedig nem is tud kifizetni.
Ne gondoljuk, hogy ezek után a két kiválasztott labdarugó a
társadalombiztosítás szineiben játszik majd. Egyszerűen arról van szó, amint
a szerződésük lejár, és eladják őket, az értük kapott vételár nem a
szombathelyi klub bevételeit szaporítja majd, hanem a pénzt a felgyűlt - és
nyilván csak növekvő - tartozások fejében elviszi a tébé.
Sajátságosan kockázatos vállalkozás, amely ugyanakkor meglehetősen
alacsony életismeretről tanúskodik. Lehet, hogy a tébé jobban járt volna, ha
a szombathelyi stadion kapufáit foglalja le, mert azokért, mondjuk
tetőlécnek felfűrészelve, esetleg még kapott volna valamit. De a Jugoszlávia
elleni világbajnoki pótselejtezők után, amelyek során épp egy tucat gólt
rúgtak könnyedén játszadozva a mi alaposan felkészített legjobbjainknak a
plávik, magyar futballistákkal üzletelni körülbelül akkora sikerrel
kecsegtet, mintha homokot próbálnánk eladni az arábiai sivatagban.
Így az az érzésem, hiába a nemes szándék, a lefoglalt szombathelyi
futballisták árán a tébé nem szaporítja majd a pénzhiány miatt leállított
szívműtétek számát. S lefoglalhatná akár elnökökkel, szponzorokkal,
mesteredzőkkel együütt a teljes NB-I-et - s a tartozások miatt valószínűleg
lenne is rá oka -, akkor sem jutna olyan jelentős bevételhez, hogy például a
sugárterápiás kezelésekhez szükséges korszerű felszerelést vásároljon
belőle, hogy növelje a daganatos betegek életben maradásának az esélyeit.
Ha nem is vezet sehova, ez a játékos-lefoglalás akkor is nagy ötlet. Most
már nem a magyar futballra gondolunk, amelynek amúgy nyolc milliárdos
köztartozása gyűlt össze, s ezt szerették volna leíratni, ám a kormány nemet
mondott. Nem tűnődünk azon sem, hogy szőrös szívű volt-e adott esetben a
kormány. Inkább az foglalkoztat bennünket, hogy gyűlhetett igazából össze ez
a nyolcmilliárdos köztartozás. Meg azon, honnan kerültek ebbe a gyönge
magyar fociba még most is milliárdok, amelyek után aztán nagyvonalúan nem
fizették a közterheket. S hol volt hosszú ideig a tébé meg az APEH, mert ha
egy vállalkozónak csak százezres tartozása van is, nyomban lecsapnak rá?
De vissza a lefoglalásokhoz. Ismert, hogy az állami érdekeltségű
cégeknek, intézményeknek a legnagyobbak a köztartozásaik. Többször
kiszámolták, hány száz milliárddal is tartoznak a tébének. Belegondolni is
rossz, mi lesz abból, ha a társadalombiztosítás makacsul halad tovább a
szombathelyi úton, s egyik reggel arra ébredünk, a meg nem fizetett
tartozások fejében lefoglalták a miniszterelnököt és helyettesét. Játszani
ugyan engedik őket, de amint át akarnak igazolni egy másik országba, az
értük kapott pénz a tébét illeti.
Valószínűleg nem kell tartanunk attól, hogy a sikeres akció miatt a
jövőben katasztrofálisan zuhannak majd a gyógyszerárak.