Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

                                Bencze János
                        A Pécsi Extra főszerkesztője
                           (pextra@.mail.matav.hu)

                          HATÁROK NÉLKÜLI MAGYAROK

   A  Beregszászi  Zeneiskola Néptánceggyüttesének és a Felvidékről érkezett
Kincső   Néptáncegyüttes   tehetséges  gyerektáncosait  nézve  értettem  meg
igazából,   milyen  nagyszerű  kezdeményezés  is  a  Határon  túli  Magyarok
Fesztiválja, amelyet idén hatodik alkalommal rendezett meg Pécsett a Baranya
Megyei  Kulturális  és  Idegenforgalmi  Központ,  valamint  a Határokon Túli
Magyarságért Alapítvány.

   Szégyen,   nem   szégyen,   de  az  afféle  fogalmak,  mint  nemzettudat,
hazaszeretet,  igazából  nem  sokat mondanak nekünk. Ennek az okai nagyrészt
ismertek.  Először  is  volt  egy  pártállam, amely ideológiai alapállásánál
fogva  nem  támogatta  az  efféle  -  általa  fölöslegesnek ítélt - érzelmek
meggyökeresedését.  A  nemzet  fogalma fölött ott állt a szándékosan rosszul
értelmezett nemzetköziség, ami igazából Moszkva szándékainak kritika nélküli
elfogadását jelentette.

   De  a  rendszerváltás és az azt követő évek zűrzavara sem segítette, hogy
mi  átlagmagyarok  hirtelen  megteljünk nemzettudattal és hazaszeretettel. A
magyarságot, a nemzetet, és az ehhez kapcsolódó fogalmakat pillanatok alatt
kisajátította   a   szélsőjobb.   Jöttek   a   Trianon  revízióját  követelő
látszatpolitikusok,  jöttek a semmiből előbukkant kalandorok, jött a taszító
ősmagyarkodás,  néha  a  hivatalos  politika  szintjén  is, tessenek csak az
egyik,  hat-hét  évvel  ezelőtti  és  kicsit egzaltált belügyi államtitkárra
emlékezni.

   Mi átlagmagyarok, miközben azért megfordultunk Erdélyben, a Felvidéken, s
mindazon  helyeken,  ahol  nehéz  helyzetben lévő kisebbségi magyarok élnek,
pedig  riadtan  gondolkodtunk  el  velük  együtt azon, mi lesz abból, ha itt
ismét  úgy  fogják  osztályozni  a  társadalmat,  hogy  ki a magyar, és ki a
magyarabb.  S  mi  lesz abból, ha maroknyi őrült fegyverekhez jutva hirtelen
felbuzdulásában  nekiindul,  hogy tényleg megváltoztassa a trianoni diktátum
kialakította határokat.

   Pontosan  tudjuk, mi következett volna. Háború, amelynek első óráiban épp
az  esztelen  megmentésre  ítélt kisebbségi magyarokat mészárolták volna le.
Akkoriban  már  folytak  a véres boszniai harcok, s a televízió napról napra
megdöbbentő képeket sugárzott a tömegsírokról és arról, miként is műkődnek a
frissen születő nemzetállamok.

   Néztem  a  POTE  aulájának  a  színpadán táncoló felvidéki és beregszászi
gyerekeket,  s  arra gondoltam, valami nagyszerű mégis lehet bennünk, örökké
civódó   magyarokban,   ha  ők,  az  eltávolítottak  annyi  nehézség,  annyi
beolvasztási  kísérlet, annyi kirekesztettség, annyi nyomor ellenére is még
mindig   magyarok,   és  azok  is  akarnak  maradni.  Gyönyörű  magyarsággal
énekeltek, s gyönyörű magyar táncokat jártak.

   A  gálaest végén - és műsoron kívül - az egyik felvidéki vegyes kar arról
énekelt,  hogy  "visszahív  az  ősi magyar föld". A zsúfolásig megtelt terem
pisszenés  nélkül  hallgatta  a  népviseletbe  öltözött  középkorú  nőket és
férfiakat,  akik  - már amennyiben ez éneklés közben egyáltalán lehetséges -
szinte  rezzenéstelen  arccal álltak a színpadon. Pedig nyilván tudtak volna
mesélni  arról, életük során hányan, hányféle módon akarták elérni, hogy ezt
a dalt egyáltalán ne tanulják meg, s hányan szeretnék és szerették volna, ha
örökre mégis elfelejtik.

   Énekeltek,  s nem volt dacos ősmagyarkodás, csak itt-ott könnyes arcok. A
rádöbbenés  okozta  csönd  perceiben  átmenetileg  helyére billent a zavaros
világ.  Bárhonnan  érkeztünk  is, valamennyien csak magyarok voltunk, és nem
akartunk bántani senkit.

   Köszönet a fesztivál és a gála szervezőinek!
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.