Bencze János
A Pécsi Extra főszerkesztője
(pextra@.mail.matav.hu)
A KERESZTANYA MACSKÁJA
Másfél évvel ezelőtt négy baranyai kis falu önkormányzatának képviselői
úgy döntöttek, közös erővel egy garnitúra gumit vásárolnak a körzeti
rendőrük kissé elhasználódott Daciájára, hogy rendszeresen részesülhessenek
ők is az áldásos közbiztonságból.
Normális helyen a dolog úgy történt volna, hogy a körzeti megbízott maga
fizeti a gumikat, esetleg a rendőrség vásárolja meg számára azokat, hogy
végezhesse a munkáját.
De ez itt pillanatnyilag nem normális hely, s afféle luxusra, mint
autógumi, se a rendőrnek, se a rendőrségnek nincs pénze. Így aztán jött az
önkormányzati segítség, a közbiztonság látszatának a kényszerű megvásárlása.
Még szerencsére, tehetnénk hozzá, mert ellenkező esetben az is megeshetett
volna, hogy az említett rendőr kivonul közúti ellenőrzésre, s e fontos aktus
első lépéseként a saját - szolgálati ügyekben is használt - Daciájáról lett
volna kénytelen leszerelni a rendszámot a gumik meglehetősen elhasznált
állapota miatt. Azt már csak remélhetjük, hogy rendőrünk e képzeletbeli
aktus során beérte volna néhány önkorholó szóval, s nem bírságolta volna meg
magát, mivel a pénzt úgy sem tudta volna kifizetni.
Nincs könnyű helyzetben a rendőrség. Miközben milliárdos adósságokat
görget maga előtt, s némely kapitányságon már az írógéppapír megvásárlása is
komoly gondokat okoz, egyre nyomasztóbb az is, hogy a nagy ügyekben igazából
semmi eredményt nem tudnak felmutatni. A maffiaháborúk folynak, a jól
felszerelt gengszterek azt robbantják fel vagy lövik le, akit csak akarnak,
s ott, ahol kedvük tartja. Egy-egy brutális esemény után egyre bosszantóbbak
a ködösítő nyilatkozatok, melyek szerint "a célszemély már régóta bekerült a
rendőrség látókörébe, a kapcsolatai annyira ismertek, hogy még a
keresztmamája macskájának a nevét is tudjuk. Vagyis a lehető legjobb úton
járunk".
Aztán ezek a lehető legjobb utak nem vezetnek sehova. A rendőrség fontos
nyomozati érdekekre hivatkozva hallgat, miközben a jelentősebb robbantásos
merényletek elkövetői és megbízói közül valójában a mai napig szinte
egyetlen személy sem ismert. Pedig az eredményesség fokozása érdekében egy
éve menesztették a rendőrség vezérkarát, aztán ugyancsak az eredményesség
fokozása érdekében létrehozták a Központi Bűnüldözési Igazgatóságot, s
pillanatnyilag ugyanott tartunk, ahol eddig is, vagy kicsit mélyebben.
A rendőrség erre azt mondja, nincs elég pénze és eszköze a megnövekedett
feladatok végrehajtására. Lássuk be, az érvelés jogos. A fekete milliárdok
tényleg nem az ő kasszájukba folytak be. S mellesleg az állam sem nekik adta
el a Budapest Bankot, hogy biztos bevételi forráshoz jussanak. Amúgy
valószínű, hogy a Budapest Bank privatizálása homályos - és feltehetően
éppen ezért titkosnak minősített - körülményeinek a felderítése is igen szép
rendőri feladat lehetne. Ám ezzel pillanatnyilag a Számvevőszék és
parlamenti albizottság foglalkozik. Legalább olyan eredményesen, mint a
zsaruk a maffiaháborúval. A keresztmama macskájának a nevét már ebben az
ügyben is ismerik. Pedig akadna más kideríteni való is. Például az, miféle
érdekek miatt és miféle garanciák alapján fizet az állam - azaz: mi - még ma
is milliárdokat a magánkézben lévő Budapest Banknak. Ki kötötte azt a
szerződést, amely annyi veszteséget okozott már eddig is, hogy a feléből
vidáman működtetni lehetne a rendőrséget?
Erre szokták mondani persze, a rágódás nem vezet sehova, és több is
veszett Mohácsnál. Ez igaz. Csakhogy Szulejmán - némely mostani uraktól
eltérően - nem a gazdasági fellendítést elősegítő egyeztető tárgyalásokra
érkezett akkoriban Magyarországra. Ő kimondottan a Török Birodalmat akarta
felvirágoztatni.