Csaba György
AZ X-AKTÁK FOGYASZTÁSA KÁROS AZ EGÉSZSÉGRE!
(In: Természet Világa, 128. évf., 9. sz., 1997. szeptember, 429. o.)
Az emberek ízlése - köztudomásúlag - különböző. Én például szeretem a
science-fictiont, sőt már magam is írtam ilyesmit. A horrorfilmeket
elviselem, bár nem szeretem. A horror-science-fictiontől kifejezetten
felfordul a gyomrom, de el tudom fogadni, hogy vannak, akik szeretik. Azt
azonban - úgy gondolom - senki sem szereti, ha ország-világ színe előtt
sorozatosan átverik. Márpedig az X-akták c. tévésorozat esetében ez
történik. Nem a filmek cselekményének ostobaságáról van szó, ami a sci-fi
esetében menthető, hanem arról, hogy a film készítői el akarják hitetni: ez
a valóság, amelyet az FBI neve hitelesít.
A magyar - közszolgálati - televíziónak joga van egy ilyen sorozatot
sugározni, ezt nem vonhatja kétségbe senki. Ugyanakkor kétséges, hogy a köz
szolgálatának fogalmába belefér-e. Még inkább megkérdőjelezendő, hogy
szabad-e úgy felkonferálni a műsort - mint ez a napokban történt, hogy "most
pedig lapozgassunk az FBI aktái között", ami egyértelműen megpróbálja
hitelesíteni az elfogadhatatlant. A válasz - szerintem - csak nemleges
lehet. Akkor pedig felmerül a harmadik kérdés: ki irányítja a tévé
műsorpolitikáját és hogyan?
A tévé tudományos ismereteket terjesztő osztálya - ha van ilyen -
bizonyára nem tűzné műsorra az X-aktákat, ezt csak a szórakoztató műsorokkal
foglalkozó osztálya teheti. Lehetséges azonban, hogy e két részleg nem tud
egymás munkájáról, vagy még inkább: egymás ellen dolgozik? Hiszen az X-akták
tudatromboló hatását százszorannyi józan ismeretterjesztés sem tudja
ellensúlyozni. Nemcsak azért, mert az ismeretterjesztő műsorokat
összehasonlíthatatlanul kevesebben nézik, mint a szórakoztatókat, hanem mert
az X-akták sok pénz felhasználásával, a maga nemében jól van megcsinálva,
míg az ismereteket terjesztő műsorok rengeteg kívánnivalót hagynak maguk
után. A két súlycsoport közötti különbséget tetézi, hogy az X-akták mindig
főműsoridőben megy, míg az ismeretterjesztés a legrosszabb időpontokban. És
főleg azért, mert az X-akták az érzelmek mélyét kavarja fel, míg a
tudományos ismeretterjesztés az értelemre próbál meg hatni. No de, a
KÖZSZOLGALATI TV mégiscsak egységes egész, melynek skizofréniáját az ország
lakossága - mely adóforintjaiból fenntartja - szenvedi el.
A fenti tirádára bárki megvonhatja vállát: a tévét le lehet zárni, nézése
nem kötelező. Ez igaz. De a nézettségi index azt mutatja, hogy ez nem
történik meg. Erre azt szokták mondani, hogy az embereket ne nézzük le, elég
érettek ahhoz, hogy tudják, mit higgyenek el. Lehet-e azonban ezt mondani
akkor, amikor egy korábban vetített brazil filmsorozat alkalmával gyűjtést
rendeztek Isaura, a rabszolgalány kiszabadítására? A televíziót - különösen
főműsoridőben - nagyon sokféle képzettségű és beállítottságú ember nézi,
akik közül sokan nem állnak szilárd elvi alapokon és a műsor után azt
mondják: hiszen a tévében is látni lehetett, és FBI is megerősíti, hogy "az
igazság odaát van", hogy testből kiszakadt testvérek gyilkolnak, ártó
szellemek, manók garázdálkodnak és íme, hogy megbüntetik a hitetlent. Hogy
az FBI sem tud más megoldást, mint a babonás ördögűzést. Vajon hogyan hat ez
a miszticizmusra amúgy is hajlamos serdülőkre egy (nem mindig békés)
szektákkal zsúfolt társadalomban? Nem kellene-e a tévé műsorpolitikájáért
felelősöknek elgondolkodniuk azon, miért is felelősek és mi lesz szándékuk,
vagy oda nem figyelésük következménye? Nem kellene emlékezniük, hogy az
Egyesült Államokban a csoportos szekta-öngyilkosságok helyszínén a falak az
X-akták képeivel voltak teleragasztva? Nem kellene tudniuk, hogy ezek az
öngyilkosságok csak a jéghegy csúcsát mutatták? És végül: nem kellene
ráeszmélniük, hogy nem a tévé előfizetői döntik el, pénzükért mit kapnak,
hanem azok, akiket a döntésre felhatalmaztak? Ez a felhatalmazás azonban
hatalmas felelősséget jelent, amit nem mindenki tud vállalni. De ez nem is
kötelező.
A dohányzás alattomos egészségkárosító hatása csak évszázadok alatt
derült ki. De amikor nyilvánvalóvá vált, az emberiség egészségéért és
jövőjéért aggódók ha nem is sokat, de annyit elértek, hogy minden doboz
cigarettára, minden hatalmas cigarettaplakátra legalább apró betűkkel rá van
írva: a dohányzás káros az egészségre. Ha a tudatformáló nagyhatalom, a
televízió irányítói a tudatromboló szórakoztatásról nem akarnak lemondani,
az olyan filmek előtt, melyek hazug volta egyértelműen ártalmas, ahelyett,
hogy rátesznek még egy lapáttal - csak egy villanásnyira - legalább
kiírhatnák: a filmben látható cselekmények nem valósak, csak a fantázia
termékei. Vagy ez csak az én korcs fantáziám terméke?