Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

                                Bencze Gyula

                 A NAIV SZENÁTOR ESETE A TRÜKKÖS UFOLÓGUSSAL

  (In: Természet Világa, 128. évf., 9. sz., 1997. szeptember, 419-430. o.)

   Strom  Thurmond,  Dél-Karolina  szövetségi  állam  republikánus szenátora
jóhiszeműsége  miatt  kínos  helyzetbe  került,  mentegetőzni kényszerült. A
befolyásos  és nagy tisztelet övezte Thurmond szenátor szolgál legrégebben a
szenátusban,  a  nagy  hatalmú  Fegyveres  Erők  Bizottságának (Armed Forces
Committee)  elnöke.  Szolgálataiért  Washingtonban  június  4-én  vette át a
Pentagon  legmagasabb  polgári  kitüntetését.  Az  ünnepségen  William Cohen
hadügyminiszter  ékes  szavakkal  méltatta tevékenységét: "Egyetlen amerikai
sem tett nála többet Amerika biztonságáért".

   Az  ünnepi  hangulatot  egy  június második hetében megjelenő könyv körül
kirobbant  vita  árnyékolta  be.  A  könyv  címe: "The Day After Roswell" (A
Roswell utáni nap), szerzője a szenátor korábbi munkatársa, Philip J. Corso,
a  hadsereg hírszerzésének nyugállományú tisztje. A könyv az 1947-ben az új-
mexikói  Roswell  mellett  állítólag  lezuhant  földön kívüli eredetű űrhajó
balesetével  foglalkozik.  Corso,  akinek  írástudói  munkáját  a  híradások
szerint  William  J.  Birnes  "erősítette",  azt  állítja, hogy a kormány az
idegen  űrhajót - divatos hazai szóhasználat szerint az ufót - elkobozta, és
az  egész  ügyet  elhallgatta  az  állampolgárok előtt. A szerzők szerint az
ufótól  szerzett  titkos műszaki információk vezettek a lézertechnológia, az
üvegszáloptika  alkalmazása,  az éjjel használható infravörös látcsövek és a
mikrochip-technológia terén elért látványos amerikai fejlődéshez.

   Nyilvánvaló  pikantéria,  hogy  a  könyvhöz  éppen  Thurmond szenátor, az
"illetékes" szenátusi bizottság elnöke írt előszót, amelyben meleg szavakkal
méltatta  volt  munkatársát.  Sorai szerint Corso olyan kiváló és megbízható
személy,  aki  "rengeteg  érdekes  történetet  oszthat  meg  azokkal, akiket
érdekel  a  hadtörténet,  a  kémkedés és kormányunk munkájának részletei". A
roswelli  incidenst  és  annak  állítólagos  következményeit  tehát  a neves
szenátor  előszava  a  nagyközönség előtt gyakorlatilag "hitelesítette". (Az
állítólagos   ufó-balesetnek   könyvtárnyi   irodalma  van,  és  nemrég  egy
primitíven   hamisított   film  is  bejárta  a  világot,  amely  a  roswelli
incidensben  elpusztult "kis zöld ember" boncolásának látványával riogatta a
hiszékeny   tévénézőket.   A   tudomány  álláspontja  szerint  természetesen
bizonyítatlan  mendemondáról és a legutóbbi időben újból elővett ügy kapcsán
egyszerűen szemérmetlen csalásról van szó.)

   Mi is történt valójában? A naiv szenátor 1997 elején azért vállalta el az
előszó  megírását,  mert  beosztottja  úgy  tájékoztatta,  önéletrajzi művet
készül megjelentetni, amelynek címe a tervek szerint "Óriásokkal meneteltem:
karrierem  a katonai hírszerzésben" lett volna. A felelős beosztása ellenére
a  történtek  tanúsága  szerint  naiv  és  hiszékeny  szenátor "látatlanban"
szállította  az  előszót.  Eredetileg  tehát  szó  sem volt ufókról, és John
DeCosta,  a  szenátor helyettes sajtótitkára szerint a megjelenő könyvet nem
látták,  tényleges  tartalmát  pedig  nem ismerték. Corso fia megerősítette,
hogy  a  megjelenő  könyv  nem  sokban  hasonlít  a  Thurmondnak  bemutatott
szinopszishoz.  A  könyvet publikáló Pocket Books kiadó viszont azt állítja,
hogy  Thurmond  titkársága  a  megjelenés előtt minden szükséges információt
megkapott a könyvről.

   A  becsapott  szenátor  sajnálatát  fejezte  ki  amiatt, hogy kapcsolatba
került  a könyvvel, mivel ezzel akaratán kívül a közönség előtt megerősíteni
látszik  a kormány részvételét a roswelli incidens elhallgatásában. Thurmond
kategorikusan   kijelentette:   "A   magam   részéről  nem  tudok  semmiféle
elhallgatásról, és nem hiszem, hogy ilyen egyáltalán létezett."

   Az  eset  tipikus,  a  kémből  lett  trükkös  ufológus  "palira  vette" a
szenátort, és az eset feltehetően a kipattant botrány ellenére is szépen fog
hozni  a konyhára, hiszen kevés olyan ország van, ahol az emberek nem hiszik
el első szóra, hogy a "politikusok mindig hazudnak". A módszer hazánkban sem
ismeretlen  bizonyos  körökben,  amelyek  hasonlóan invenciózusan igyekeznek
felhasználni    egyes   magas   közéleti   személyiségek   megnyilvánulásait
"tudományos"  tevékenységük  "legitimálására",  vagy egyszerűen csak piszkos
anyagi érdekből.

   Mi   a   tanulság   az  esetből  számunkra?  Nem  szabad  irigyelnünk  az
amerikaiakat,  akik  honvédelmüket  ilyen  hiszékeny emberre bízták. Mi csak
remélhetjük,  hogy  a  NATO-ban és nálunk ilyesmi soha nem fordulhat elő, és
sem    a    parlament   honvédelmi   bizottságának   vezetője,   sem   pedig
hadügyminiszterünk nem ennyire hiszékeny!
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.