Bencze Gyula
A NAIV SZENÁTOR ESETE A TRÜKKÖS UFOLÓGUSSAL
(In: Természet Világa, 128. évf., 9. sz., 1997. szeptember, 419-430. o.)
Strom Thurmond, Dél-Karolina szövetségi állam republikánus szenátora
jóhiszeműsége miatt kínos helyzetbe került, mentegetőzni kényszerült. A
befolyásos és nagy tisztelet övezte Thurmond szenátor szolgál legrégebben a
szenátusban, a nagy hatalmú Fegyveres Erők Bizottságának (Armed Forces
Committee) elnöke. Szolgálataiért Washingtonban június 4-én vette át a
Pentagon legmagasabb polgári kitüntetését. Az ünnepségen William Cohen
hadügyminiszter ékes szavakkal méltatta tevékenységét: "Egyetlen amerikai
sem tett nála többet Amerika biztonságáért".
Az ünnepi hangulatot egy június második hetében megjelenő könyv körül
kirobbant vita árnyékolta be. A könyv címe: "The Day After Roswell" (A
Roswell utáni nap), szerzője a szenátor korábbi munkatársa, Philip J. Corso,
a hadsereg hírszerzésének nyugállományú tisztje. A könyv az 1947-ben az új-
mexikói Roswell mellett állítólag lezuhant földön kívüli eredetű űrhajó
balesetével foglalkozik. Corso, akinek írástudói munkáját a híradások
szerint William J. Birnes "erősítette", azt állítja, hogy a kormány az
idegen űrhajót - divatos hazai szóhasználat szerint az ufót - elkobozta, és
az egész ügyet elhallgatta az állampolgárok előtt. A szerzők szerint az
ufótól szerzett titkos műszaki információk vezettek a lézertechnológia, az
üvegszáloptika alkalmazása, az éjjel használható infravörös látcsövek és a
mikrochip-technológia terén elért látványos amerikai fejlődéshez.
Nyilvánvaló pikantéria, hogy a könyvhöz éppen Thurmond szenátor, az
"illetékes" szenátusi bizottság elnöke írt előszót, amelyben meleg szavakkal
méltatta volt munkatársát. Sorai szerint Corso olyan kiváló és megbízható
személy, aki "rengeteg érdekes történetet oszthat meg azokkal, akiket
érdekel a hadtörténet, a kémkedés és kormányunk munkájának részletei". A
roswelli incidenst és annak állítólagos következményeit tehát a neves
szenátor előszava a nagyközönség előtt gyakorlatilag "hitelesítette". (Az
állítólagos ufó-balesetnek könyvtárnyi irodalma van, és nemrég egy
primitíven hamisított film is bejárta a világot, amely a roswelli
incidensben elpusztult "kis zöld ember" boncolásának látványával riogatta a
hiszékeny tévénézőket. A tudomány álláspontja szerint természetesen
bizonyítatlan mendemondáról és a legutóbbi időben újból elővett ügy kapcsán
egyszerűen szemérmetlen csalásról van szó.)
Mi is történt valójában? A naiv szenátor 1997 elején azért vállalta el az
előszó megírását, mert beosztottja úgy tájékoztatta, önéletrajzi művet
készül megjelentetni, amelynek címe a tervek szerint "Óriásokkal meneteltem:
karrierem a katonai hírszerzésben" lett volna. A felelős beosztása ellenére
a történtek tanúsága szerint naiv és hiszékeny szenátor "látatlanban"
szállította az előszót. Eredetileg tehát szó sem volt ufókról, és John
DeCosta, a szenátor helyettes sajtótitkára szerint a megjelenő könyvet nem
látták, tényleges tartalmát pedig nem ismerték. Corso fia megerősítette,
hogy a megjelenő könyv nem sokban hasonlít a Thurmondnak bemutatott
szinopszishoz. A könyvet publikáló Pocket Books kiadó viszont azt állítja,
hogy Thurmond titkársága a megjelenés előtt minden szükséges információt
megkapott a könyvről.
A becsapott szenátor sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy kapcsolatba
került a könyvvel, mivel ezzel akaratán kívül a közönség előtt megerősíteni
látszik a kormány részvételét a roswelli incidens elhallgatásában. Thurmond
kategorikusan kijelentette: "A magam részéről nem tudok semmiféle
elhallgatásról, és nem hiszem, hogy ilyen egyáltalán létezett."
Az eset tipikus, a kémből lett trükkös ufológus "palira vette" a
szenátort, és az eset feltehetően a kipattant botrány ellenére is szépen fog
hozni a konyhára, hiszen kevés olyan ország van, ahol az emberek nem hiszik
el első szóra, hogy a "politikusok mindig hazudnak". A módszer hazánkban sem
ismeretlen bizonyos körökben, amelyek hasonlóan invenciózusan igyekeznek
felhasználni egyes magas közéleti személyiségek megnyilvánulásait
"tudományos" tevékenységük "legitimálására", vagy egyszerűen csak piszkos
anyagi érdekből.
Mi a tanulság az esetből számunkra? Nem szabad irigyelnünk az
amerikaiakat, akik honvédelmüket ilyen hiszékeny emberre bízták. Mi csak
remélhetjük, hogy a NATO-ban és nálunk ilyesmi soha nem fordulhat elő, és
sem a parlament honvédelmi bizottságának vezetője, sem pedig
hadügyminiszterünk nem ennyire hiszékeny!