''VIRÁGLÉLEK
Réges-régen a földön élt két virág. Együtt szépek voltak, de külön-külön
csak haloványak.
Az egyik karcsú volt, selymesek, bársonyosak voltak a szirmai. A másik
erős volt, de egyedül fénytelenebb a másik virágnál. Mindketten szerették a
napot, a vizet, a levegőt; az életet. Igaz, messze nőttek és éltek
egymástól, de a jóságos szelecske elvitte mind a két virághoz egymás hírét.
Ezután mindketten gyorsabban nőttek, mint a többi szürke virág, és mindig
egyre közelebb kerültek egymáshoz.
Sajnos az ég parancsára e két virágnak rövidebb életűnek kellett lennie,
mint más virágoknak. Történt egyszer, hogy arrafelé járt a gonosz szél, ahol
a karcsú virág nyílt. A szélnek megtetszett az üde kis virág, s nyomban
erősen kezdett fújni, hogy felhívja magára a figyelmet. A gonosz szél oly
erősen fújt, hogy a szegény virág megfagyott. Ez tetszett a szélnek, ugyanis
az ő birodalma a hó, a jég, a hideg és a tél volt. Igaz, hogy akkor nyár
volt, de a szél mégis erősebbnek bizonyult. Az erős virág várta a
szelecskét, hogy hírt hozzon virágbarátnőjéről, de a szelecske nem jött
többé.
Akkor az erős, de mégis halovány virág beteg lett; nem kívánta a vizet, a
levegőt és a napot; lassan száradni kezdett, és az élet egyre gyengébben
pislákolt benne. Minden jel arra utalt, hogy e virág nem sokáig él már,
pedig talán örökké élhetne.
Egyszer a gonosz szélnek máshol akadt dolga, s már télre járt az idő,
ezért a szél rábízta a virágot. De a tél nem vigyázott rá eléggé. Megtudta
ezt a szelecske, s nyomban körültáncolta a megfagyott karcsú kis virágot,
amely olvadni kezdett, s lassan megint a régi virággá változott. A szelecske
elvitte a jó hírt a haldokló virágnak, amely olvadni kezdett, s lassan
megint a régi virággá változott.
Megjött újból az életkedve, mert tudta már: - nincs egyedül.
A gonosz szél megjött és harcolni kezdett, de akkor a virágok barátai a
szél ellen fordultak: az érzés, a vágy, a gyönyör és a szív. Győztek; a
szélnek rá kellett jönnie, hogy a virágokhoz ő nem való, mert virág csak
virággal élhet boldogan.
Ekkor küldte az ég az embereket, akik a két virágot egymás mellé
ültették. A virágok azóta boldogok, mert mindig láthatják egymást, és egymás
mellett élhetnek.
Alex