''HÚSZ ÉV
KYRÉ YATE a földön született, télen, január 4-én. Egyetlen gyermeke
- kislánya - volt a családnak. Szülei a Földön éltek újszülött gyermekükkel,
egy kisebb településen. ...
(2966)
Tavasz volt, mikor meglátta a napvilágot. Egész pontosan május 22-én,
délután fél egy előtt két perccel. Születési helye: Legbelső övezet, Mars
bolygó.
- Fiú - mondta az ápolónő az apának. ...
(2967)
SURAMB ATALIT lett a fiú neve. Egyedüli gyerek volt, ezért a szülei
valósággal imádták. ATALIT apja a Jupiterről származott, anyja a Földről.
Sokan csodálkoztak azon, hogy a Marson telepedett le a család. ...
(2968)
ATALIT apja egy űrcirkáló navigátora volt. Akkoriban divatba jöttek az
űrkalózok, akik már nem csak arra vetemedtek, hogy hajókat támadjanak meg,
de egyes bolygókra is rátörtek. Háború kezdődött a kalózok ellen, ATALIT
apjának is mennie kellett. ...
(2969)
Távirat érkezett a Marsra a SURAMB családnak:
- Sajnálattal közöljük, hogy férje a kalózháborúban harcostársaival
együtt hősi halált halt, a BAJVÍVÓ nevű űrcirkálón.
A nő nem tudott tovább figyelni a videofon képernyőjére, ránézett ötéves
fiára, majd sírva fakadt. ...
(2972)
YATE már iskolába járt. Szülei örömére a kislány szeretett tanulni.
Azonban a sportot nem kedvelte, de mégis büszkék voltak rá. ...
(2973)
Csomagoltak. A hatéves kisfiú a csomagokon ugrált, miközben anyja
videofonon beszélt egy férfivel.
- Igen, igen. - mondta a nő.
- Tehát nem szándékozik visszatérni a Marsra?
- Nem - jelentette ki az anya.
- Intézkedünk - felelt rá a férfi.
- Köszönöm - mondta a nő, és megigazította a frizuráját.
- Mikor indulnak a Földre?
- A legközelebbi bolygóközi járattal.
- Jó, addigra mindent elintézünk. Indulásig még visszahívjuk egyszer,
sziveskedjen otthonában tartózkodni! Viszontlátásra.
- Persze. - mondta a nő, majd kikapcsolta a készüléket.
Régen járt már a Földön, ott éltek a szülei, rokonai, ismerősei. Most nagyon
vágyakozott utánuk. A Földet is meg akarta mutatni fiának. A kisgyerek eddig
csak fényképről és videokazettáról ismerte a Földet. ...
(2973)
ATALIT és anyja újból letelepedtek, de ezúttal már a Földön. Rokonaiktól
nem messze éltek, egy kisebb településen. Ugyanazon a helyen lakott KYRÉ
YATE, szüleivel. Lakóhelyükön csak egy iskola volt. ATALIT oda járt első
osztályba, YATE másodikba. A két gyermek kezdetben barátkozott egymással, de
az évek folyamán ATALIT-ék a település másik végébe költöztek, így a
gyerekek csak az iskolában találkoztak. ...
(2974)
Eltelt pár év, a két serdülő gyerek teljesen elszakadt lelkileg
egymástól. Köszönő viszonyban voltak már csak. Egymással nem
barátkoztak. ...
(2979)
A lány elvégezte az iskolát, egy közeli városba ment tanulni. A
fiúnak még egy éve volt hátra az iskolában. Ekkor már egyáltalán nem
találkoztak. ...
(2980)
ATALIT befejezte az alapiskolát, a közeli városba jelentkezett
továbbtanulásra, ugyanabba a városba ahol YATE tanult, csak egy másik
iskolába. ...
(2981)
Egy szórakozóhelyen a véletlen összehozta YATE-t ATALIT-tal. Beszélgettek
a múltról, a jelenről, és a jövőről is egy kicsit. Ekkor gyulladt ki valami
a szívükben egymás iránt. Már együtt mentek haza. ...
(2983)
Jól érezték magukat egymással, többször is találkoztak titokban. Később
azonban már nem titkolták egymás iránti érzéseiket. A fiú boldog volt, talán
a lány is. Öt hónapig tartott a boldogság, a lány bejelentette, hogy a fiút
csak a barátjának tekinti már. A fiú nem hagyta magát, nem mondott le a
lányról. Még akkor sem, mikor YATE kezét már egy másik fiú fogta. Fájt ez
ATALIT-nak, de imádta a lányt, ezért kitartott. ...
(2983)
Az idegen fiú nem volt ott. A szórakozóhelyen szólt a zene, közben YATE
és ATALIT beszélgetett egymással.
- Döntened kell, még ha nem is tetszik ez a szó! - szólt a fiú, majd
hozzátette - Az ember azért ember, hogy gondolkodjon.
- Ha tudnám, hogy húsz év múlva is ilyen leszel, nem sokat gondolkodnék -
mondta a lány. - De ha megváltozol, mi lesz? Nem tudnám elviselni, hogy
mellettem más is legyen az életedben.
- De hát ő is megváltozhat - mondta a fiú, miközben arra a másik fiúra
gondolt.
- Ő már kiélte magát, te pedig még nem - felelt YATE.
- Hát jó, elválunk most egymástól, s húsz év múlva meglátjuk, hogy
mi lesz.
- Jó, mondjuk, hogy várni tudsz - nevetett a lány -, és ha én nem tudok
várni, akkor mihez kezdünk?
- Akkor kimegyek az űrkikötőbe, és egy leszálló cirkáló alá rohanok, míg
fékező rakétáinak lángja össze nem éget.
A lány erre még jobban nevetett, nem vette komolyan. ...
(2984)
Teljesen elszakadtak egymástól. Mindegyikük másfelé sodródott az élet
folyamán. ATALIT nem felejtett, s bárhol járt is, hű maradt önmagához. Sok
minden történt vele, de elhatározta, hogy visszatér a Földre. ...
(2987)
YATE felnőtt, és férjhez ment. Talán el is felejtette azt a régi, jóképű,
mulatságos fiút, akit ATALIT-nak hívtak. A nő sajnálta, hogy többé nem
láthatta viszont.
ATALIT nem a Földön dolgozott, hír sem érkezett róla. ...
(2999)
Egy férfi ballagott keresztül a parkon. Már messziről észrevette a nőt,
aki egy padon ült, és egy két év körüli kislányt lovagoltatott a térdén.
Távolabb pedig egy ötéves-forma gyerek játszott, de látszott, hogy ő is a
padon ülőkhöz tartozik.
A férfi egyenesen odament a játszó kisfiúhoz. A kisgyerek először megijedt,
de a férfi mosolyát látva, és gyengéd hangját hallva, érdeklődéssel nézett
fel rá.
- Mi a neved, kisfiú? - kérdezte a férfi.
A gyermek szájtátva nézett fel a fölé magasodó emberre.
- Igazán, semmit sem akarok a fiától - mondta a padon ülő nő felé
fordulva -, csak szeretem a gyerekeket.
- Nincs gyereke?
- Nincs. - A férfi közelebb húzódott a padhoz. - Mindig szerettem volna,
de nem úgy alakult a sorsom.
A nő nem akarta felébreszteni a férfiban a múlt - bizonnyal fájó - emlékeit.
A férfi azonban folytatta: - Lehetett volna gyerekem, de a lány, akit
szerettem, nem várt meg. Férjhez ment máshoz, és gyerekei születtek. Boldog
családanya.
A nő valami furcsa ismerőst vélt felfedezni a férfi szemeiben, de nem tudta,
hogy mi az, ami megragadta ebben a fájdalmas tekintetben.
- Igen - szólalt meg a nő nagy nehezen -, mindannyiunknak vannak ilyen
csalódásaink. Nekem is van. Vártam, de nem jött vissza az, aki megigérte.
Most bizonyára valahol távol él családjával, s nem is gondol rám.
- Nem jött, mert még nem telt le a húsz év! - mondta a férfi.
A nő nem értette a férfi utolsó mondatát. Bólogatva válaszolt:
- Igen, biztosan. ...
(3004)
- Mi történt? - kérdezték többen is az ácsorgó emberektől.
- Egy férfi a leszállópályánál rosszul lett.
- Nem, nem így volt, én mindent láttam. - szólalt meg egy kövér férfi,
majd sietve folytatta - Egy középkorú férfi a védőkorláton átugorva, rohanni
kezdett a leszállóban lévő cirkáló felé. Megpróbálták többen is megállítani,
de nem sikerült. ...
(3004)
A kisfiú hívta fel anyja figyelmét a hírre, amit a térvizióban közöltek.
Nem mindennapi jelentés volt.
Egy férfi különös öngyilkosságáról szólt.
Közölték, hogy olyan súlyos égési sérülést szenvedett, hogy kórházba
szállítás közben belehalt sérüléseibe. Nevét és fényképét nem közölték.
Elmondták, hogy a holttest azonosítása még folyamatban van, de valószínű,
hogy közelebbi hozzátartozói nincsenek, mert a nála talált iratokban erre
vonatkozó bejegyzést nem találtak.
Az elvégzett vizsgálatok egyértelműen kizárták a baleset tényét. ...
(3004)
YATE kikapcsolta a készüléket, most már minden eszébe jutott. A
meglepetéstől leült, maga elé meredt, valami fojtogatást érzett a torkában.
- Úristen. Nem, ez nem lehet igaz! - szakadt ki belőle.
Rájött, hogy akivel a parkban találkozott, az nem lehetett más, mint a várva
várt régi barát.
A nő a videofonhoz lépett.
- Tudakozó - jelent meg egy nő a képen.
- Kérem, meg tudná mondani, hogy a pár perccel ezelőtti térviziós
hírösszefoglalóban közölt férfi holttestét melyik kórházba szállították?
- Igen. Talán a hozzátartozója? - kérdezett vissza a nő.
YATE a fiára nézett, majd zokogásban tört ki.
- Nem... de az lehettem volna!
A tudakozó központjában ülő nő nem értette a választ, de megmondta a kórház
nevét és címét. ...
(3004)
- ATALIT! Gyere kisfiam, mennünk kell.
A nő elvált volt, és öt éve anya.
A férfi azonban már halott volt. ...
(... és az idő megállt.)
Alex