''EGY REJTÉLY LEHETSÉGES MAGYARÁZATA
Gurglu unatkozott. Már legalább mióta megszületett. Igy talán nem is volt
meglepő megnyilatkozása:
- Rohadtul unatkozom.
Persze nem volt egyedül. Az összes szigetlakó rohadtul unta magát. Főleg
olyankor, amikor sütött a nap.
Gurglu felkelt a szikláról, ami az idők folyamán törzshelyévé vált.
Persze ott voltak a kezei meg a lábai is, de főként a törzshelye volt.
Minden a megszokott módon történt, mégsem nevezhettük volna ezt a napot
szokványosnak. Gurglu ugyanis - most először életében - gondolkodni kezdett,
és talán meglepő, de hirtelen ragyogó ötlete támadt.
- Faragni fogok! - kiáltotta, és faragni kezdett.
Aztán a többiek is követték. Hatalmas kőtömböket vájtak ki a még
hatalmasabb sziklafalakból, és hol faragtak, hol pedig rohadtul unatkoztak.
Gurglu lett a Mester, a Vezér, a nép megmentője. Némelyikük javasolta ugyan,
hogy esetleg nem kéne teljesen egyforma szobrokat farigcsálni, de Gurglu
leintette őket. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy a művek mindegyike
az ő képmását hordozta. Nem volt egy szép ember, de úgysem tudtak faragni.
Aztán lassan teljesen megtelt a sziget, és a Mester is megöregedett már.
Abbahagyták a munkát.
- Na, ez jó volt - jegyezte meg Gurglu, aztán minden előzetes bejelentés
nélkül meghalt. Példátlan a történelemben.
A kőszobrok persze maradtak a helyükön, és őrizték a Mester emlékét.
Egyik nap arra járt Jacob Roggeveen, és a helyet elnevezte Húsvét-szigetnek.
Kovács András
(Eger)