''A LEVÉL
...jaj, még nem is meséltem, Katicám, megírtam ám én is a múlt hónapban
azt a levelet, a múltba, tudod, az engedélyezett levelet, már azon is sokat
törtem a fejem, hogy kinek írjak, de hát az hülyeség, amit a Márti csinált,
hogy Casanovának írt, mert hát neki minek, meg a szomszéd, az meg
Napóleonnak írt, mindig is voltak a boldogtalannak zsarnoki hajlamai, és a
Zsuzsi, a tulajdon nagyanyjának írt, arra az időre, mikor ő még meg sem
volt, szegény nagyanyja, mit érthetett a levélből, nem gondolod, hogy ennek
nem sok értelme van, ja, hogy én, hát képzeld, én saját magamnak írtam, de
még lánykoromba, már az is gond volt, hogyan szólítsam meg saját magam, mert
ha csak úgy magamnak beszélek, akkor per "ide figyelj, Sári!", na, de ezt
nem írhatom le, meg akkor még Saci voltam, aztán prózaian "Kedves Saci!"
lett belőle, hát aztán megkértem saját magamat, hogy ugyan ne menjek már
férjhez a Lajoshoz, mert hát látod, milyen házasság lett ez, hogy ez a
drágaság annak idején folyamatosan csalt azzal a dög Margóval, pedig
mennyire nem akartam elhinni, még én mentegettem Anyu előtt a kimaradásait,
és amikor megtudtam..., hanem ez mostmár mindegy is, ennyi év után, de hát
látod, soha semmit nem segít itthon, csak tévét bámul, meg újságot olvas,
ennyi a tevékenysége, két szál szalmát keresztbe nem tesz, viszont mindent
széthajigál, ámbár még tán ezt is elviselném, ha lenne egy kedves szava, de
kizárólag csak veszekszik vagy vacsorát kér, nem tudom, mikor hívott
utoljára moziba, udvarolni, ugyan már, annak a dög Margónak talán szokott,
nekem nem, virágot lánykoromban hozott, egyszer, biztos azt is leárazáson
vette, mert csak saját magára szórja a pénzt, de azt aztán szorgalmasan, és
ez a focimánia, hát menyasszony-koromban engem is elvitt egy-két mérkőzésre,
azt ki is lehetne bírni, évente egy-kettőt, na jó, havonta egyet, de hogy
mindenhová követi a csapatát, hetente kétszer, hogy másról nem tud, nem akar
beszélni, az már túlzás, bár legalább addig sincs itthon, míg utazgat, hogy
ide jutottunk, na és milyen apa, a gyerekek szinte nem is látják,
beszélgetni csak a fociról szokott velük, nem is velük, az csak monológ,
mindegy, ki hallgatja, szerintem sejtelme sincs, hányadikba járnak a
gyerekek, tanulnak-e egyáltalán, vannak-e terveik, áh, lehet, hogy még a
nevüket sem tudja, persze, hogy túlzás, csak hasonlít az igazságra, szóval
abba is hagyom, tudod, milyen szépen élünk, nagy marha voltam, mikor
hozzámentem a drágámhoz, ez a lényeg, na, ezt írtam meg annak a hajdani
Sacinak, hátha lesz esze, hátha lemond a házasságról, de már egy hónapja
elküldtem a levelet és semmi sem történt, úgy látszik, mégsem lehet
megváltoztatni a múltat, mondják a hozzáértők is, bár tudod, rémlik nekem
valami, hogy kaptam én annak idején egy ilyen lebeszélő levelet, de bevágtam
a tűzbe, mert biztos voltam benne, hogy az a dög Margó küldte...
Maruzs Éva
(Salgótarján)