''AZ AZ OSTOBA SZÁMÍTÓGÉP
...tisztára megőrülök már a számítógéptől, Dezső tegnap hisztis, buta
tyúknak nevezett miatta, pedig nem szokott gorombáskodni, de ha nem is
vagyok olyan okos, mint ő, azért ez már mégis túlzás, hogy még ő is azt a
vacak masinát védi, nem is próbál megérteni, előlről akarod, hát jó, de
évekkel ezelőtt kezdődött, már akkor is azt a bádogdobozt imádta, hát akkor
műanyag, bánom én, de az ember elvárná a friss házas férjétől, hogy az
asszonykájával törődjék, ő meg, hát képzeld, egy nap azt mondta, hogy este
össze akar ismertetni a legjobb barátjával, én, ugye, díszvacsorát főzök,
kicsípem magam, testhezálló kosztüm, szolid smink, miegyéb, erre hazaállít
egy csomó dobozzal és összerak egy számítógépet, hogy itt a legjobb barátja,
üljek mellé, ismerkedjek, ne féljek, nem rontom el, félt a nehézség, de a
sminket észre sem vette a nyavalyás, a díszvacsora meg csak elhűlt, mert
valami bézik rejtelmeibe akart mindenáron beavatni, meg olyanokat mondott,
hogy "algoritmus", meg "bináris", meg egyéb értelmetlenségek, de a kosztümöt
észre sem vette, és mindezt egyhetes házas korában, már akkor láthattam
volna, hogy jól bevásároltam, de akkor még nem jöttem rá, csak megsértődtem,
hanem később is ugyanígy folytatódott, eladta a komondort, mert már elavult,
dehogy a kutyát, a számítógépet, aztán vett egy átét, mit tudom én, mit
jelent, meg végéá, meg vincseszter, a mauszt, azt tudom a rajzfilmekből,
jaj, ne is emlékeztess az egérre, aztán azt mondta, hogy akkor is
összebarátkoztat a géppel, ha beleőszül és játékprogramokat hozott, hát nem
mondom, eleinte, de olyan gyerekesek ezek a programok, különben is a srácok
rákaptak, én már hozzá sem fértem a képernyőhöz, nekem nem is hiányzott, még
bekapcsolni sem tanultam meg, de akkor Dezső nagyon dühös lett, szerkesztett
egy számítógép vezérlésű robotgépet, elnevezte Jeromosnak, szólj hozzá,
ilyen hülye név, de olyan volt a gép is, nem mondom, mindent megcsinált,
amire utasítottam, de mindent félreértett, mondtam, söpörj fel, mire jött a
seprővel, lapáttal és engem akart a lapátra tenni, ettől Dezső percekig
hahotázott és a hasát fogta, aztán mondta a gépnek, hogy a padlót söpörje
fel, nem engem, és akkor egy csomót oktatott, engem, nem ám a gépet, hogy
fogalmazzak pontosan, mert ez csak egy ostoba gép, na, ebben igaza volt,
kértem azt a süket Jeromost, hogy húzzon ágyat, hát belekapaszkodott az ágy
lábaiba és ide-oda húzkodta a szobában, most mondd meg, az alsó szomszédok
rohantak megnézni, hogy mi dőlt össze, de aztán teljesen akkor borított ki
az a lökött Jeromos, mikor egész délelőtt a városban járkáltam, mentem
boltról boltra, hazaérek nagy fáradtan, száz csomaggal, a lábam leszakad,
beesem a fotelba, mondom, hozd a papucsom és dobj meg egy kávéval, erre az a
lökött nem hozzámvágott egy csésze kávét, a tojáshéjszín kiskosztümöm volt
rajtam, kidobhattam, az igaz, hogy hozta a papucsomat is, de akkor addig
sikítoztam, meg veszekedtem, amíg Dezső el nem zárta azt a vacakot, a
Jeromost, aztán el is adta, kapott érte egy csomó pénzt, hogy kinek kell egy
ilyen ostoba jószág, de a pénzt már megint számítógépbe fektette, na, ez
aránylag okos volt, egészen tegnapig, csak sokat fecsegett, mert mindig
visszakérdezett, mondom neki, porolj le, erre ő: "Asszonyom úgy értette,
hogy a bútorokat tisztítsam meg a portól?", úgy hát, hogy értettem volna, de
ez nem zavart, mert ha fecsegett is, jól dolgozott, olyan, na várjál, pe-ri-
fé-ri-ái voltak, sikerült kimondani, ez azt jelenti, hogy mindig zümmögött,
meg zörgött valahol valami, akárhová mentél, mondtam a gépnek, jobb volna,
ha mindezt észrevétlenül tudná megoldani, azt felelte, annak sincs akadálya,
kifejleszt valamit, erre tegnap kávézom nagy nyugodtan, cigivel a kezemben,
na, most figyelj, hát a cigiről lepottyan a hamu, erre a szekrény alól
kirohan egy kisegér, oda a hamuhoz, én meg egy nagyot sikítottam,
képzelheted, és hozzávágtam a kávéscsészét, tisztára véletlenül el is
találtam, hogy feldőlt, de a sikítozásra berohant Dezső és akkor mondta,
hogy ostoba liba vagyok, mert az nem élő egér, hanem a gép alkotta, hogy
észrevétlen lehessen a szolgálatomra, érted, és lehordott a drága férjem
mindenféle hisztis tyúknak, és még én voltam neki rossz, ahelyett, hogy azt
a lüke gépet szerelné szét, vagy oktatná végre ki, hát honnan tudjam én,
hogy az műegér volt, és egyáltalán, hogyan lehet ilyen hülyeséget még
kigondolni is, hogy műegerek szaladgáljanak az ember lába körül, mikor az
élőtől is szívbajt kapok, ezt is csak egy ostoba számítógép találhatta ki...
Maruzs Éva
(Salgótarján)