''A RÉSZEG
A fickó ott feküdt egy fa tövében. Szemmel láthatólag részeg volt,
méghozzá merevrészeg. Már órák óta feküdt ott a fa tövében, a lakótelepi
házak között. Egy nyugdíjas néni volt az első, aki odament hozzá, de ő se
segíteni akart, hanem a részeg kezéből kaparta ki a borosüveget.
- Részeg disznó! - mérgelődött a néni - Alig hagyott valamit benne! -
azzal továbbment.
Két nap múlva a részeg még mindig ott feküdt, csak pár centit mozgott
álmában. Szerencsére a nappalok és az éjszakák is jó melegek voltak, nem
esett semmi baja se.
- Unom ezt a világot! - csapott az asztalra a Mennyország hetedik
emeletén az Úristen - Valamit elronthattam még az elején, újra kell kezdeni.
- Igenis! - tisztelgett Gábriel arkangyal - Hogyan gondolja?
- Talán vízözönnel. - ráncolta homlokát az Úr.
- Nem jó, túl nagy az ózonlyuk, az összes víz pár nap alatt elpárologna.
- rázta meg fejét az angyal.
- Tűzvihar, kénköves eső? - kérdezte magától az Isten - Nem, ez sem jó.
Túl puhány azokhoz képest, amiket az emberek önmaguknak kitaláltak.
A részeg a hetedik nap hirtelen magához tért. Felkelt, leporolta magát és
táskáját kereste, de azt ellopta egy másik kisnyugdíjas néni. Hirtelen
eszébe jutott a furcsa álom, amit maga előtt látott a hét nap alatt.
Bizonytalanul körülnézett:
- Ez még a régi világ?
Az arrajáró nyugdíjas nénik szomorkodva összenéztek, és hívták a
mentőket. A mentő egyenesen a detoxikálóba vitte. Ott az orvosok
végighallgatták az álmot, aztán átvitették a hárshegyi ideggyógyintézetbe.
Ott mesélte újra és újra el álmát mindenkinek.
- Reménytelen. - legyintettek az ápolók, és mindennap megverték.
Az egyik nap - úgy délután négy után valamivel - hirtelen felrobbant a
Föld, minden elpusztult, senki sem élte túl a nukleáris világvégét, csak a
részeg ember testét vetette ki a pusztulás. Az ember szomorúan nézett le egy
felhőről a kék bolygó maradványaira és az jutott eszébe, hogy kellett neki
innia, akkor most ő is halott lenne, ráadásul nem került volna a diliházba.
Varga Ákos Endre
(Budapest)