''EGY KÖNYVTÁRI OLVASÓ VÁNDORLÁSAI
Tudtam. Tudtam, hogy zárva lesz. Ez biztosan valami törvényszerűség
lehet. Ha én megyek könyvtárba, akkor biztosan aznap zárva lesz. Mintha
előre sejtenék a könyvtárosok, hogy miért megyek... Pedig csak három-négy
havonta szánom rá magam. Általában elmegyek, felpakolok könyvekkel, aztán
"elfelejtem" visszavinni őket. 1-2 hét késés után értesítenek eme
feledékenységemről. Aztán - úgy 1 hónap múltán - felszólítanak. De azt
tapasztaltam, hogy néhány hónap alatt a legtapasztaltabb könyvtáros is
feladja. És ha nem? Hát mit gondolnak, miért laktam én már Parragpusztán,
Záhonyban, Mecsekszakálon és Kamcsatkában?! Mindig odébbköltözöm, ha már
szorul a hurok. Új hely, új könyvtár, új könyvek. A házi könyvtáram pedig
szépen gyarapodik.
Ebbe a faluba is hasonló okokból költöztem tegnap. Első utam a könyvtárba
vezetett, és tessék! Hogy lehet zárva? Itt nem a szerda az általános
szünnap? Hallatlan!! Ezt valahol jelenteni fogom. Megpróbálok belesni az
ablakon, mintha valami fény derengene odabenn.
- Jó estét! - kiáltok egy legényeset, hátha valaki meghallja.
- Adjon Isten! - próbálkozom, hisz ez mégiscsak egy falu.
Semmi válasz. Egy aprócska kővel megkocogtatom az ablakot. Hát nem
betört?! Egy árny az ajtó felé tart. Feloltja a villanyokat, kezében egy
vaskos enciklopédia.
- Jó estét! Nyitva van a könyvtár? - kérdezem esetlenül.
- Zárva vagyunk. Jó estét! - mondja a nő, és leereszti a karját. - Azt
hittem, betörő... - szól bizonytalanul.
- Á, ugyan, egy könyvtárban? - kérdem én hanyagul, és idegesen
kacarászom. - Csak egy új olvasó vagyok... - próbálkozom, de ő csak rázza a
fejét. - Zárva vagyunk, kérem - mondja újra. - Leltározunk - teszi még hozzá
a nyomaték kedvéért.
Na, puff neki, most mi lesz?
- Én, én csak azt szeretném megkérdezni, hogy megvan-e a könyvtárban a
"Dagonyázó tűzsárkány" című kínai komédia? - nyögöm ki bátortalanul. A
könyvtárosnő kissé meghökken magasfokú műveltségemtől, de kis gondolkozás
után kivágja magát:
- Még nem jött ajánlatban.
Én azonban nem adom fel:
- És a "Pattogó bolhák házi tenyésztése" megvan?
- Múlt héten kölcsönözték ki - mondja a nő. - Vegyem előjegyzésbe? -
kérdezi.
- Ó, ne, ne, a világért se! - mondom én, mert hirtelenjében nem is vagyok
benne biztos, hogy akarok pattogó bolhákat tenyészteni. Lehet, hogy ez csak
amolyan gyerekes fellángolás volt részemről.
- És jár-e a "Ciroktermesztés" című szaklap? - kérdezem, hadd lássa,
mennyire gazdálkodom. A könyvtáros láthatóan kezdi már nagyon kínosan érezni
magát.
- Nincs rá keret - tárja szét a karját, egyensúlyozva az
enciklopédiával. - De van sok szép újságunk, például a "Habos Torta" vagy az
"Oroszlánidomítás", és egyéb, közérdeklődésre számot tartó lapok...
- Hát, majd egyszer megnézem - teszem hozzá bizonytalanul.
- És zenét hallgatni lehet a könyvtárban? - teszem fel az utolsó kérdést,
bár fejhallgatókat nem szoktam lopni.
- Ember, hova gondol!! Ez egy kicsi falu pici könyvtára. De ha énekszót
akar, rendszeresen hallgathatja Józsi bácsit, mert az olvasóterem ablaka az
ő kertjére néz.
Én úgy gondoltam, ennyivel is beérem, hisz úgysem a könyvtár
felszereltsége a fontos, hanem a könyvtáros hozzáállása. Még az is lehet,
hogy itt végleg letelepszem...
Magamban elhatároztam, hogy újból eljövök majd, ha vége a leltárnak. És
nem fogok ellopni egy könyvet sem. Még a húsevő növényekről szóló albumot
sem. Legfeljebb pengével kivágom az érdekesebb oldalakat...
Carry