''VÁLLALKOZÁS
Az egész történet úgy kezdődött, hogy nem bírtam tovább elviselni
szuterén lakásom penészes falait és áporodott szagát. Egy délelőtt, ahogy
szobám ablakában nézegettem az elvonuló lábakat, a száz és ezerféle kopogó
cipőt, eszembe jutott, hogy sosem kerülök ki ebből a sötét odúból, ha nem
kezdek valami bomba jó üzleti vállalkozásba. De mi legyen az? Sok minden
átfutott az agyamon, záporoztak az ötleteim.
Talán nyissak ökörsütődét? Legyek jósnő? Nyissak turkálót? Esküvői ruha
kölcsönzőt? Vegyek traktort? Szippantókocsit? Fúrógépet? Bármire gondoltam
azonban, rájöttem, hogy nincs hozzá elég vagyonom. A kiindulópont nem lehet
más, mint 3 helyiségből álló szuterén lakásom, ahol mindig félhomály van.
Amikor erre ráébredtem, kissé elkeseredtem. Nem létezik olyan vállalkozás,
amelyhez elég a félhomály. Hacsak... És ekkor jutott eszembe a mentőötlet.
Hacsak nem nyitok egy kellemes "szerelmi fészket". (Ez a kifejezés mennyivel
előkelőbb, mint a durva bordélyház...)
Ilyenből azonban van már elég, ráadásul sajnálnám kizsákmányolni szegény
nőket, gondoltam. És ekkor újra eszembe jutott valami: férfiakat fogok
alkalmazni, és nők lesznek a vendégek. Így mindkét nem jól jár.
Ettől az ötlettől egész jó kedvem lett, elrohantam a hivatalba, beje-
gyeztettem új vállalkozásomat, és feladtam a Helyi Hírharangban egy
hirdetést, hogy
"Induló vállalkozás keres tetterős
férfiakat, ilyen- és ilyen munkára..."
Aztán kiültem a ház elé, és vártam.
Alig tudtam elhessegetni Mari nénit, aki mindenképpen velem akarta
megosztani unalmát, még azt a 4 és fél méteres csíkos sálat is kihozta, amit
már 3 éve kötögetett. Én nem szerettem volna megvárni, amíg a sál 7
méteresre növekszik, hiszen vállalkozásom beindítása teljes diszkréciót
kivánt, Mari nénitől pedig ezt nem lehetett elvárni. Azt lódítottam, hogy a
villanyszámlást várom, akitől Mari néni rettegett, mert 18 évi díjjal
tartozott, úgyhogy sálastul hazarohant. Épp a legjobbkor, mert azonnal
megérkezett az első jelentkező. Körülbelül 2 méter magas és 47 kilogrammos
ifjú ember volt, akinek arcán annyi volt a pattanás, mint égen a csillag.
Nem hittem a szememnek. A fiú szorongva és félszegen közeledett, 5 méternél
nem mert közelebb állni. Csókolomot köszönt, és szégyenlősen elrebegte, hogy
szeretné elvállalni a munkát. Úgy hirtelenjében nem tudtam elképzelni, hogy
különösebben vonzaná a hölgyvendégeket, és hosszas faggatásomra bevallotta,
hogy rajtam kívül egyszer látott csak nagyon közelről nőt, de az meg az
anyja volt. Felírtam a telefonszámát, mert nem mertem kerek-perec
elutasítani.
Alig ment el, jött egy újabb jelentkező, egy végtelenül kövér, kopasz,
középkorú férfi. A fiúval ellentétben rendkívül magabiztos és fennhéjázó
volt, azonnal a tárgyra tért, és elkezdte mesélni katonakori nőügyeit. Őt is
leráztam, mert nem csak az üzletemet rontotta volna, de viseletes ágyaim sem
bírták volna az ő súlycsoportját.
A harmadik jelentkező egy öreg aggastyán volt, aki nyugdíjkiegészítésként
szerette volna "űzni az ipart". Őt is el kellett utasítanom, miközben
dohogva elvonult, én arra gondoltam, sosem fogok Bevery Hillsben nyaralót
venni.
Aztán hirtelen bekanyarodott az utcába a postás. Már éppen arra
gondoltam, hogy őt nem fogom alkalmazni, hiszen ingyen is bármikor
rendelkezésemre áll, de aztán kiderült, hogy a Náncsi néninek hozott
dísztáviratot a 170. születésnapjára.
A lelkem mélyén éreztem, hogy nem lesz ebből üzlet, hiába várom a délceg
férfiakat, csak csupa problémás eset jelentkezik.
És akkor, mint az álmokban, megjelent egy magas, karcsú, fiatal férfi,
napbarnította bőre, hullámos haja és kék szeme volt.
Kiválóan szabott öltönyben, rézsútosan csíkozott nyakkendőben jött,
fekete aktatáskát lóbált. Egyenesen hozzám tartott, az újsághirdetésben
megadott címre.
- A hírdetés miatt jöttem - mondta, és kezet nyújtott.
»Ő az« - gondoltam - »ilyen férfiak kellenek a vállalkozásomhoz«.
- Fel van véve, uram - mondtam habozás nélkül, és orra alá dugtam a
szerződést.
Már éppen arról kezdtem álmodozni, hogy, mielőtt munkába áll, személyesen
kell meggyőződnöm róla, hogy mennyire lesz megfelelő, amikor megszólalt
mély, búgó hangján.
- Félreért asszonyom, én a Heti Hírharang riportere vagyok, szeretnék
cikket írni az Ön terveiről a Sikeres Álmodozók rovatban.
Hát, mit mondjak, egy világ dőlt bennem össze. Szó nélkül leszaladtam a
szuterénomba, és ha nem ért volna le az ablakomig Mari néni kötött sálja,
nem tudtam volna mibe törölni a könnyeimet. Másnap a hivatalban visszaadtam
a vállalkozói igazolványt, és beültem a könyvtárba. Elhatároztam, hogy
elolvasom az összes könyvet, ami a férfiakról szól, mert én nagyon
félreismertem őket eddig. Van egy újabb ötletem a szuterén-lakásom
hasznosítására, a penész miatt talán jó volna pezsgőt vagy téli szalámit
érlelni benne. Kár, hogy ez nem izgat annyira, mint a férfiak!
Carry