''ZSEB A FEJEN
Az egész 25 évvel ezelőtt kezdődött. Kilenc éves koromban, mikor az egyik
reggel arra ébredtem, hogy káposztalé csordogál az orromból. Először nem
tudtam mire vélni a dolgot.
Bizony.
Azóta sem tudom mire vélni. Egyesek szerint világos és félreérthetetlen
jel arra, hogy Isten valamikor nyúl volt. Mások az oroszokat okolták, megint
mások szerint a szociáldemokraták keze volt a dologban.
Hehe.
Azóta a reggel óta rendszeresen minden hónap második péntekén pontban
reggel 7:12-kor káposztalé kezd csordogálni az orromból. Kerek huszonöt óra
tizenhat perc és negyvenkét másodpercig. Igy megy ez.
Hogy hogy lehet így élni? Kénytelen voltam hozzászokni. Az orvosok nem
mondtak semmit. Ők Csernobilra gyanakodtak, de mivel a Csernobili
katasztrófa idején már három éve tartott a havi káposztalé-ciklusom,
kénytelenek voltak elvetni ezt a teóriát. Arra a megálapodásra jutottak,
hogy a folyást nagyvalószínűséggel a nyulaktól kaptam el. (Ez a megállapítás
hosszan tartó pereskedéshez vezetett, mert három óriás angóra beperelte a
klinikát - ahol kezeltek - alaptalan rágalmazásért.)
Bizony.
Azóta minden hónap második péntekjétől kb. egy napig orromban két
tamponnal vagyok kénytelen biciklizni. Meg ebédelni. Meg borotválkozni. Meg
cipőt tisztítani.
Meg hasonlók.
Az ismerőseim nem tudtak hova tenni ezzel a tampon dologgal. (Mellesleg
én sem tudtam őket hová tenni.) Kb. öt éven keresztül minden névnapomra,
születésnapomra, karácsonyra, húsvétra, pünkösdre és anyák napjára különböző
táskákat, bőröndöket, szatyrokat kaptam azzal a nem titkolt indokkal, hogy
inkább ezekbe rejtsem el a hőn szeretett tamponjaimat, s ne az orromat
díszítsem vele.
Tudták is ők!
Mindenesetre annyit elértek vele, hogy az ajándékjaiknak köszönhetően ma
egy jól menő táska kereskedés tulajdonosa vagyok.
A baj két hónappal ezelőtti szokásos káposztalé ciklusom bekövetkezésének
reggelén történt. Éppen a tamponok felhelyezésével foglalatoskodtam, mikor
az újságkihordó fiú úgy megijesztett, hogy a tamponokat egy kicsit mélyebben
sikerült felhelyeznem. Négyszer mélyebben a megengedettnél. Hogy mivel
ijesztett úgy rám? Azzal, hogy olyat mondott amilyet eddig senki sem mondott
még nekem harmincnégy évi földi pályafutásom alkalmával.
Ezt mondta: - Tejbetök.
A tamponok sajnos beszorultak. Ha valaki azzal akarná őket menteni, hogy
a tamponok azért vannak, hogy beszoruljanak, azzal nem egészen értek egyet.
Sőt. Talán majd a Vatikán elmagyarázza nekik, hogy miért is nem értek egyet
velük.
Mert én nem.
A tamponokkal sürgősen orvoshoz rohantam. De nem sikerült kiszedni őket.
Pedig igen erősen próbálkoztak. Tűvel. Görbe tűvel. Szikével. Kampóval.
Árral. Horoggal. Kalapáccsal. Vésővel. Légkalapáccsal.
Meg hasonlókkal.
Két választásom maradt. Vagy így hagyok mindent és az életem hátra lévő
részét úgy töltöm el, hogy csak orrhangon leszek képes megszólalni. Vagy
megműttetem. Az orvosok azt ajánlották, hogy levágják az orromat, s ezáltal
könnyen kipiszkálják a beszorult tamponokat. Ebbe nem mentem bele. Piszok
kényelmetlen lett volna orr nélkül élni tovább. Volt egy utolsó megoldás is.
Mégpedig az, hogy az orromról leválasztják a fejemet, s utána piszkálják
ki a beszorult tamponokat. Igy az orrom is a helyén marad, a probléma is
megoldódik, s az aprócska műtét után a fejemet is visszavarrják a helyére.
Elfogadtam ezt a megoldást.
A műtét sikerült. Mikor felébredtem az altatásból, igen jól éreztem
magam. Csak egy kicsit üresen. Mint amikor valakinek, kivették az agyát, s a
fején hátul egy kis ajtót vágtak.
Hamarosan meglátogattak a professzorok. Közölték a műtét sikerült. Csak
egy egészen apró módosítást eszközöltek a további ehhez hasonlatos balesetek
elkerülése végett. Kivették az agyamat és a fejemen hátul egy ajtót
nyitottak, hogy ha mégegyszer ilyesmi megesik csak benyúlok az ajtón és
kiveszem magam a beszorult tamponokat.
Bizony.
Az orvosok azt mondták megnyugudhatok, hisz agy nélkül is ugyanolyan jól
el lehet élni. Élő példával is szolgáltak. A ma élő politikusok - mondták -
97.5%-a így él. Mármint agy nélkül.
Hehe.
Végülis túl sokat nem vesztettem a dolgon. Sőt. Előnyeim is származtak
belőle.
1. Végre van egy biztos hely, ahová elrakhatom a tárcámat, pénzemet s
biztos hogy a legelvetemültebb rabló sem találná meg.
2. Biztos, hogy nem fogok megsértődni, ha a sarki fűszeresnél valaki azt
vágja a fejemhez, hogy üres fejű vagyok.
3. Elmehetek akár politikusnak is. Ha úgy tartja kedvem.
4. Ha úszni megyek, nem tudok megfulladni, mert a fejemben csak levegő
van.
Igy megoldódott életem egy csomó problémája. Például a káposztalé folyás.
Mióta nincs agyam, nem folyik a fejemből káposztalé.
Bizony.
Kiss Tamás
(Kaba)