''NYUGDÍJAS SLAMBUCKÓ PISTA BÁCSI EGY VIDÁM DÉLELŐTTJE
Slambuckó Pista bácsi mosolyogva ébredt. Valami rémlett neki, mintha
álmában kergette volna egy körbe-körbe forgó orvosi fecskendő, de aztán
kiért egy nagy rétre, és elbújt egy lapulevél mögé.
- Érdekes - morfondírozott magában az ágy szélén ülve. - Ilyen rossz álom
után is milyen jókedvűen ébredtem.
Megvakarta kopasz üstökét, és kockás házicipőjébe bújtatta a lábát.
- Ha kivittem az éjjeli edényt, megettem a reggelit, és dobtam a
tyúkoknak, felöltözöm, és elmegyek egyet sétálni - gondolta Slambuckó Pista
bácsi, és így is tett.
Magára vette a bekecset, megpödörintette bajuszát, és elindult az utcán.
Már messziről köszöntötte Piros nénét, aki hét reklámszatyorral jött a
boltból.
- Jó napot, Piros néne! De gyönyörű napunk van! Olyan szép a világ!
- Rossebeket! - köszönt vissza a rózsaszín fejkendős öregasszony, aki már
lány korában is mindig morcos volt. Úgy furakodott el Slambuckó Pista bácsi
mellett a keskeny járdán, hogy négy reklámszatyor füle rögtön leszakadt.
Az öregember nagyon elcsodálkozott, hogy utcabélije milyen rossz kedvű,
de ő nem veszítette el mosolyát. A főutcára kiérve a községi kéményseprőbe
botlott.
- Adj Isten, fiam! De jó nap van ma! Kéményseprőt látok, szerencsét... -
kezdte mondani a jól ismert rigmust, de a kéményseprő úgy vágta hátba a
létrájával, hogy megtántorodott, aztán se szó, se beszéd, a kormos férfi
továbbment.
- Érdekes - gondolta Slambuckó Pista bácsi. - Ennek is milyen rossz kedve
van ezen a szép napon.
Tovább ballagott, néha megigazította cipője nyelvét, amelyik mindig
kijárt. Vidáman integetett az úton robogó autóknak, de az egyik kamionos az
öklét rázta felé.
- Hogy ebbe meg mi ütött? Ezen a vidám napon?! - mondta félhangosan
Slambuckó bácsi, és tekintetét az útmenti fák lombjaira fordította.
Mosolyogva figyelte a fürge madarakat, maga is fütyörészni kezdett. Odaért a
bolthoz, gondolta, benéz egy pillanatra, és szép jó napot kíván Mucukának,
a falu legkövérebb asszonyságának, aki egyben a bolt vezetője és
főpénztárosa.
De amint belépett az ajtón, és köszönt, Mucuka éppen káromkodni kezdett,
mert megint három nullával többet ütött be az élesztő árára, és nehezen
tudta sztornózni a gépet.
- Maga mit akar? - kérdezte a kenyeres-lány Slambuckó Pista bácsitól.
- Adjon egy kis darba kolbászt meg fél kiló kenyeret, drága aranyom.
Ugye, milyen csodás napunk van? - kezdte Pista bácsi, mert úgy gondolta, ha
vesz valamit, talán jobban odafigyelnek rá. A kenyeres-lány azonban olyan
csúf fintort vágott, miközben a kolbászzsíros késsel kenyeret kanyarított,
hogy Slambuckó Pista bácsi egész elcsodálkozott. Beállt a pénztárhoz, és
bajuszát pödörgetve mosolygott Mucukára, aki szinte beledagadt a kassza
ülésébe.
- Mit vigyorog, maga vén szatyor? - rivallt rá Mucuka, és arra gondolt,
kiket csapna be, ha az ilyen vén bolond Slambuckó Pista bácsi-félék nem ide
járnának vásárolni.
Undorral nyúlt Pista bácsi kosarához, tegnap egész éjjel ennek a
kolbásznak a héját ecetezték, és a kenyérről is csak reggelre tudták
levakarni a penészt.
- Vidám vagyok, azért nevetek. Remélem, a nagyságos asszony is jókedvű -
válaszolt az öregember Mucuka előző kérdésére.
- Egy frászt! - mondta az eladónő, és végképp lemondott arról, hogy még
aznap kicibálja alsó felét a pénztárfülkéből.
Slambuckó Pista bácsi nem hagyta magát elszomorítani. Nem volt sértődős
ember, és hangulatváltozások sem gyötörték. A hideg front is mindig csak a
jobb lapockáját kínozta meg, a kedélyét soha. Hóna alá csapta a bevásárolt
holmikat, és haza felé indult. Az út szélén egy csavargó ült, borostás
ábrázattal tekingetett.
- No, az előbb nem is vettem észre - gondolta Pista bácsi, és sietősen
hozzá lépett.
- Szép jó napot uraságodnak. Milyen gyönyörű ma a világ, ugye? Fogja ezt
a kis kolbászt meg kenyeret, rágcsálja el! - mondta gondoskodóan Slambuckó.
A csavargó kiköpött a foga között, és belerúgott a kolbászba.
- Takarodjon innen!! - mondta az öregnek, és dohogva elfordult.
Slambuckó bácsi mostmár tényleg hazafelé vette lépteit, és nem adta fel a
reményt, hogy találkozik még más boldog emberekkel is. Ám ekkor valaki a
fülébe ordított:
- Ébresztő, Slambi papa, mit képzel, otthon van?! Azonnal öltözzön fel,
kezdődik a terápia. - Az ápoló kiabált, gyűlölte a klinikán az összes
öregembert. Slambuckó bácsi lassan magához tért mély álmából, még mindig
mosolygott.
- Jó reggelt, ápoló úr! Milyen szép napunk van! Én igazán olyan boldog
vagyok! - kezdte, de az ápoló ráförmedt:
- Megint rád adjam a kényszerzubbonyt? Hogy dögölnél meg, te vén idióta,
ne bosszants fel korán reggel!
- Én?? - kérdezte Slambuckó Pista bácsi, de mivel az ápoló nem ért rá
tovább foglalkozni vele, a vénájába nyomott egy nyugtató injekciót.
Carry