''A KERESGÉLŐ
Volt egy ember, aki állandóan kutatott. Mindig keresett valamit. Egész
nap a szekrényben keresett egy papírt, de sohasem találta meg. Roppant
ideges volt, és nagyon idegesítette a szobatársait, már majdnem bediliztek
tőle. Ez így ment óráról órára, napról napra, hétről hétre, hónapról
hónapra. Az ember körül már mindenki forgolódott az idegességtől. Mindenki
tudta, hogy ez a szerencsétlen ember beteg, és reménye sem lehet a
gyógyulásra. Sokan kicsúfolták, de ő nem vette fel, továbbra is csak a
papírját kereste. Feltúrt mindent, hogy megtalálja. Vizsgálták orvosok,
tesztelték pszichiáterek, de eredményt ők sem tudtak felmutatni.
Diagnosztizálták az esetet, de segíteni nem tudtak rajta. Az ember egyre
csak a papírját kereste.
Ez az ember katona volt, ezért közösségben kellett élnie, de az állandó
keresgélése miatt a többiek már nem tudták elviselni. Többen azt is
kijelentették, hogy már ők is keresgélnek, ezért nem hajlandóak továbbra is
együtt élni pszichopata társukkal. Ekkor nem volt más lehetőség, a beteget
el kellett költöztetni a szobából. Először egy külön helyiséget kapott, ám
mivel ott is szétforgatott mindent, a legfőbb tanács úgy határozott: le kell
szerelni a beteg katonát.
A papírmunkák hamar mentek. A civil ruhát is megkapta otthonról. De ő
kijelentette, hogy maradni akar, míg meg nem találja a papírt.Megnyugtatták
kedves szóval, hogy a papírt majd otthon tovább keresheti. Sóhajtott,
bólintott. Felöltözött civilbe, leadta katonai ruháit. Kikisérték a kapuhoz,
sok szerencsét kívántak neki, és kezébe adták a leszerelő papírt.
Felcsillant a szeme, kézbe vette, és csak ennyit mondott:
- Na végre, ezt kerestem! - és kisétált a kapun.
Békés ember lévén többet nem tette be a lábát katonai objektumra.
Alex