''SIPICLI PEKENGÓCZY ÉS A TV
Sipicli Pekengóczy nagyon szeretett TV-t nézni. Állandóan bámulta a TV-t.
Délutánonként, amikor a barátai elhívták az erdőbe gombát szedni vagy a
vadméhek édes mézét keresni, mindig azt a kifogást találta ki, hogy ő bizony
nem mehet, mert nézi a TV-t.
Sipicli Pekengóczy barátai tudták, hogy Sipicli Pekengóczynak szép új
színes TV-je van, de azt azért túlzásnak tartották, hogy Sipicli Pekengóczy
mindig csak a TV előtt ül és azt bámulja.
Sipicli Pekengóczy barátai kitalálták, hogy hogyan lehetne TV-néző
barátjukat mégis kicsalogatni az erdőbe. Egy óvatlan pillanatban
kikapcsolták a villanyóra automatát - gondolták, hogyha úgysincs áram, akkor
Sipicli Pekengóczy nem tudja nézni a TV-t, és akkor kimegy velük az erdőbe.
Kuncogva bújtak el Sipicli Pekengóczy házának kapuja előtt: várták, mikor
jön ki barátjuk a házból.
Bizony a ház ajtaja csak nem akart kinyílni. Mikor már megunták a barátok
a sok várakozást, bekiáltottak a házba az egyik nyitott ablakon.
- Sipicli Pekengóczy! Gyere velünk az erdőbe gombát szedni vagy a
vadméhek édes mézét gyűjteni!
Nagysokára megjelent Sipicli Pekengóczy az ablakban és csak ennyit
mondott:
- Nem mehetek, mert nézem a TV-t.
Sipicli Pekengóczy barátai igen meglepődtek s megkérdezték tőle:
- Hogyan tudod nézni a TV-t, hiszen nincs is áram? - majd bölcsen
hozzátették - A TV villamos áram nélkül nem működik!
Sipicli Pekengóczy nagyon meglepődött.
- Tényleg nem működik? - kérdezte.
A barátok erre mind benyomultak Sipicli Pekengóczy házába és meg akarták
mutatni neki, hogy a TV nem működik, ha nincs villanyáram.
Meg is mutatták ezt Sipicli Pekengóczynak, aki olyan szomorú lett, hogy
annyira elkezdtek potyogni a könnyei, hogy a körülötte állók csupa könnyesek
lettek.
Amikor a többiek közelebbről is szemügyre vették a TV-t, akkor döbbentek
csak meg igazán.
- Sipicli Pekengóczy, te hogy nézed a TV-t, hiszen nincs is antennád,
amivel az adást fogjad? - kérdezték.
Sipicli Pekengóczy nem értette a dolgot, de fogta magát és leült egy
fotelba a TV-vel szemben és csak ennyit mondott:
- Én mindig így nézem a TV-t. - aztán hirtelen felugrott, és a fotel elé
húzott egy kis zsámolyt, leült a fotelba és a kis zsámolyra feltette mindkét
lábát, majd újra megszólalt - de van, amikor így nézem a TV-t, mert így
kényelmesebb.
Bizony-bizony, Sipicli Pekengóczy azért nem vette észre, hogy nincsen
villanyáram a lakásban, mert ő mindig úgy nézte a TV-t, hogy egy fotelt vagy
egy kényelmes karosszéket odahúzott a TV elé, és "nézte a TV-t", de a TV
készüléket sohasem kapcsolta be. Igaz, hogy látott a készüléken egy piros
gombot, de nem volt bolond, hogy nyomogassa, hiszen tudta, hogy a piros szín
az általában azt jelenti hogy TILOS. Ő meg inkább nem kockáztatott. Örült az
új TV-jének.
Sipicli Pekengóczy barátai el sem tudták azt képzelni, hogy barátjuk
hónapok óta így nézi a TV-t. Úgy meglepődtek ezen, hogy sorban leültek a
kikapcsolt TV elé és ők is nézni kezdték.
- Szóval Te ezért nem jársz velünk az erdőbe gombát szedni vagy a
vadméhek édes mézét gyűjteni, mert nézed a TV-t!
Sipicli Pekengóczy ismét pityeregni kezdett úgy mondta:
- Én nagyon szeretem nézni a TV-t, mert ahogy itt ülök mindig eszembe
jutnak érdekes dolgok, mindig eszembe jutnak olyan mesék és dalok amelyeket
még gyerekkoromban hallottam. Eszembe jutnak olyan tájak, amelyekről még a
nagyszüleim meséltek. Én ezeken a dolgokon mindig sokáig gondolkodom és
akkor nagyon jóleső érzés fog el. Eszembe jutnak a régen elfelejtettnek hitt
osztálytársaim, a rég nem látott ismerőseim. Eszembe jutnak azok a dolgok és
emberek, amiket és akiket valaha nagyon szerettem. Bizony, én szeretem nézni
a TV-t.
Pár hét múlva Sipicli Pekengóczy barátai úgy gondolták meglepik
barátjukat névnapja alkalmából egy antennával.
Sipicli Pekengóczy nagyon boldog volt.
Telt-múlt az idő, s mivel Sipicli Pekengóczyt nem hívták a barátai az
erdőbe gombát szedni vagy a vadméhek édes mézét gyűjteni - mivel úgy
gondolták hogy Sipicli Pekengóczy úgyis csak a TV-t nézi - ezért ő kereste
meg a barátait.
- Menjünk az erdőbe gombát szedni vagy a vadméhek édes mézét gyűjteni! -
mondta nekik Sipicli Pekengóczy.
- Hogyhogy! Nem nézed már a TV-t? - kérdezték a barátai Sipicli
Pekengóczyt.
- Nem! - válaszolt szomorúan Sipicli Pekengóczy - Már nem szeretem nézni
a TV-t, mert amióta megvan az antenna, azóta annyi műsort tud fogni a TV
készülék, hogy már alig igazodom el a csatornák között. A műsorok olyan
gyorsan váltják egymást, hogy nem is tudom őket követni. Még gondolkodni
sincs időm. Amióta megvan az antenna, azóta nem jutnak eszembe érdekes
dolgok, nem jutnak eszembe a mesék és dalok, amelyeket még gyerekkoromban
hallottam. Nem jutnak eszembe azok a tájak, amelyekről még a nagyszüleim
meséltek. Nem jutnak eszembe a régi osztálytársaim, a régnemlátott
ismerőseim. Nem jutnak eszembe azok a dolgok és emberek, amiket, akiket
valaha nagyon szerettem.
Attól a naptól kezdve Sipicli Pekengóczy mindig kijárt a barátaival az
erdőbe gombát szedni vagy a vadméhek édes mézét gyűjteni. Sipicli Pekengóczy
a TV-jét kidobta, de az antennát megtartotta, hiszen azt a barátaitól a
névnapjára kapta.
Sipicli Pekengóczy barátai sokszor észrevették, hogy barátjuk néha
el-elgondolkozva megy el egy szép gombatelep mellett, és észre sem veszi a
vadméhek édes mézének illatát.
Alex