''A DOLGOK MINDIG VÁLTOZNAK!
(A történetben szereplő események egy része a képzelet szüleménye.
Ha valaki netán saját életére ismer, az csakis a véletlen műve lehet...)
Körülbelül tíz éve nyaraltunk az NDK-ban. Még csak tíz éve. Szuper volt.
Szerettek az ottaniak, mert ahányszor beültünk egy vendéglőbe ebédelni vagy
sörözni, mindig akadt egy ottani ismerős, akit meghívhattunk. Jókat
nevettünk, és ami a fő, jókat ettünk. Azon szórakoztunk, hogy olyan nagy
borravalót adtunk a pincéreknek, hogy utána söpörték az utat előttünk, és
távozásunkkor a kijárathoz kísértek.
Ezt Kubában is megcsináltuk jópárszor. Élveztük a napot, a tengert.
Arrafelé nagyon barátságosak voltak az emberek.
Persze sokat dolgoztunk. Főleg a szombatok mentek nehezen, addigra az
ember már teljesen elfáradt. Küldtük a segélycsomagokat vietnami
testvéreinknek.
Aztán változtak a dolgok.
A cseheknél nyaraltunk, élveztük a hegyeket, rengeteg fagyit ettünk.
Bevásároltunk, hoztunk cipőt, bőrkabátot, fehérneműt és rengeteg rózsaszínű
levélpapírt borítékkal, meg kapcsosfüzetet és mindenféle mást. Sok minden
jóval olcsóbb volt, mint nálunk.
Aztán változtak a dolgok.
Elmentünk Erdélybe rokonlátogatásra. Vittünk az ottaniaknak élelmet,
magyar nyelvű könyveket, hazai híreket. Sirtunk-rítunk a kint élőkkel
együtt. Felidéztük a közösen el nem töltött múltat.
Aztán változtak a dolgok.
Itthon maradtunk. Ismerősöknél, rokonoknál nyaraltunk. Nyáron tataroztuk
a házat. Rohangáltunk a másodállásba. Kimentünk a lengyel-piacra, hátha
sikerül valami értéktelen csecsebecsét áron alul megszerezni. A gyerekek
kezdtek iskolába járni. Kiadtunk egy szobát albérletbe.
Aztán változtak a dolgok.
Még egy szobát kiadtunk albérletbe. Mi a maradék egy szobában húztuk meg
magunkat. Leszoktunk a dohányzásról és a húsról. Később az albérlőket ki
kellett rúgnunk, mert már több hónapja nem tudtak fizetni.
Aztán változtak a dolgok.
Eladtuk a házat meg Trabantot, és beköltöztünk egy garzonba. Eladtunk egy
csomó bútort is. Már nem nagyon barátkoztunk senkivel sem. Mindenki mindig
csak panaszkodott, ezt nem igazán szerettük.
Aztán változtak a dolgok.
Munkanélküliek lettünk mind, szépen sorban. Eladtuk a maradék ékszert, de
ez sem volt elég. Eladtunk sok kinőtt ruhát, meg olyat is, amit még alig
hordtunk. Eladtuk a lemezjátszót, meg a rádiót. Kevés áramot fogyasztottunk.
Sokat teáztunk.
Aztán változtak a dolgok.
Eladtuk a TV-t is, meg eladtuk a gyerekek görkorcsolyáit is. Télen havat
lapátoltunk, nyáron guberáltunk, meg eladtuk a télikabátokat.
Turkálóból-turkálóba jártunk, míg aztán azok is meg nem drágultak. Később
testvéreinkkel csere-beréltünk ruhákat a gyerekeinknek. Még szerencse, hogy
nem voltak egyidősek az unokatestvéreikkel.
Aztán változtak a dolgok.
Kikapcsolták a villanyt. Később kikapcsolták a fűtést is az egész
lépcsőházban. Mindent megettünk, vagy felhasználtunk, szemetet alig
termeltünk. A ház előtt a kukákat már csak három hetente ürítették ki. Este
elalvás előtt a gyerekeknek meséltünk a régi szép időkről. ...
... Hallottuk, hogy mi MAGYAROK talán beléphetünk az UNIO-ba, meg a NATO-ba.
Örülünk neki, csak az zavar kicsit, hogy a gyerekek folyton azt
kérdezgetik, mikor megyünk már Kubába nyaralni?
Alex