Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                         ''A DOLGOK MINDIG VÁLTOZNAK!

     (A történetben szereplő események egy része a képzelet szüleménye.
  Ha valaki netán saját életére ismer, az csakis a véletlen műve lehet...)

   Körülbelül tíz éve nyaraltunk az NDK-ban. Még csak tíz éve.  Szuper volt.
Szerettek az ottaniak, mert ahányszor beültünk egy vendéglőbe  ebédelni vagy
sörözni,  mindig  akadt  egy   ottani  ismerős,  akit  meghívhattunk.  Jókat
nevettünk, és  ami a fő, jókat ettünk. Azon szórakoztunk,  hogy  olyan  nagy
borravalót  adtunk a pincéreknek, hogy utána söpörték  az utat  előttünk, és
távozásunkkor  a kijárathoz kísértek.

   Ezt  Kubában  is  megcsináltuk  jópárszor.  Élveztük  a napot, a tengert.
Arrafelé nagyon barátságosak voltak az emberek.

   Persze  sokat  dolgoztunk.  Főleg  a szombatok mentek nehezen, addigra az
ember   már   teljesen   elfáradt.   Küldtük   a  segélycsomagokat  vietnami
testvéreinknek.

   Aztán változtak a dolgok.

   A cseheknél nyaraltunk,  élveztük  a  hegyeket,  rengeteg  fagyit ettünk.
Bevásároltunk, hoztunk cipőt, bőrkabátot,  fehérneműt és rengeteg rózsaszínű
levélpapírt  borítékkal, meg  kapcsosfüzetet  és mindenféle mást. Sok minden
jóval olcsóbb volt, mint nálunk.

   Aztán változtak a dolgok.

   Elmentünk  Erdélybe  rokonlátogatásra.  Vittünk  az  ottaniaknak élelmet,
magyar  nyelvű  könyveket,  hazai  híreket. Sirtunk-rítunk  a  kint  élőkkel
együtt. Felidéztük a közösen el nem töltött múltat.

   Aztán változtak a dolgok.

   Itthon maradtunk. Ismerősöknél, rokonoknál nyaraltunk. Nyáron  tataroztuk
a  házat.  Rohangáltunk  a másodállásba.  Kimentünk a lengyel-piacra,  hátha
sikerül valami értéktelen  csecsebecsét áron  alul  megszerezni. A  gyerekek
kezdtek iskolába járni. Kiadtunk egy szobát albérletbe.

   Aztán változtak a dolgok.

   Még egy szobát kiadtunk albérletbe. Mi a maradék egy  szobában húztuk meg
magunkat.  Leszoktunk  a dohányzásról  és  a húsról. Később az albérlőket ki
kellett rúgnunk, mert már több hónapja nem tudtak fizetni.

   Aztán változtak a dolgok.

   Eladtuk a házat meg Trabantot, és beköltöztünk egy garzonba. Eladtunk egy
csomó  bútort is. Már nem  nagyon barátkoztunk senkivel sem. Mindenki mindig
csak panaszkodott, ezt nem igazán szerettük.

   Aztán változtak a dolgok.

   Munkanélküliek lettünk mind, szépen sorban. Eladtuk a maradék ékszert, de
ez sem  volt elég.  Eladtunk sok  kinőtt ruhát, meg  olyat is, amit még alig
hordtunk. Eladtuk a lemezjátszót, meg a rádiót. Kevés áramot fogyasztottunk.
Sokat teáztunk.

   Aztán változtak a dolgok.

   Eladtuk a TV-t is, meg eladtuk a gyerekek görkorcsolyáit is. Télen  havat
lapátoltunk,   nyáron    guberáltunk,   meg   eladtuk    a    télikabátokat.
Turkálóból-turkálóba  jártunk, míg aztán  azok is meg  nem drágultak. Később
testvéreinkkel csere-beréltünk ruhákat a gyerekeinknek.  Még szerencse, hogy
nem voltak egyidősek az unokatestvéreikkel.

   Aztán változtak a dolgok.

   Kikapcsolták  a  villanyt.  Később  kikapcsolták  a  fűtést  is  az egész
lépcsőházban.  Mindent   megettünk,  vagy   felhasználtunk,  szemetet   alig
termeltünk. A ház  előtt a kukákat már csak három hetente ürítették ki. Este
elalvás előtt a gyerekeknek meséltünk a régi szép időkről. ...
... Hallottuk, hogy mi MAGYAROK talán beléphetünk az UNIO-ba, meg a NATO-ba.

   Örülünk  neki,  csak  az  zavar  kicsit,  hogy  a  gyerekek  folyton  azt
kérdezgetik, mikor megyünk már Kubába nyaralni?


                                    Alex
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.