''DROMEDÁR III.0
A bolygó nem volt túl nagy, de több mint fél milliárd ember lakta. Az
utasszálító űrhajó landolása közben jól megfigyelhettem a dús buja
növényzetet. A bolygó tiszta kék egén az egyszerre világító napok fénye elég
magas hőmérsékletet teremtett. Egész ruhakészletemet ki kellett cserélnem.
Bosszúságom ellenére, szinte azonnal megkapott valami ebben a paradicsomi
világban. Nem ilyennek képzeltem ezt a helyet, ami annyi évvel ezelőtt oly
sok szörnyű rejtélynek adott otthont.
Az űrkikötőben kissé furcsán néztek rám, mikor a papírjaimból kiderült,
hogy a központi rendszerből jöttem ide.
Mivel nem értettem a csodálkozó tekinteteket megkérdeztem, hogy mi ezen a
furcsa. A személyzet válasza csak a nnyi volt, hogy túl messze van az
MPC 6722 a központtól, és ha valaki onnan idejön, az vagy menekül, vagy
keres valamit. Nevetve próbáltam elütni a dolgot egy viccel, s biztosítottam
őket, hogy én kivételesen egy turista vagyok.
Már oly nagy izgalommal töltött el az előttem álló kutatómunka, hogy
csomagjaimat egy hotelben elhelyeztem, s azonnal nekiláttam az
adatgyűjtésnek.
Az első csalódás hamar utolért, ugyanis úgy gondoltam utánanézek a
számítógépes helytörténetnek vagy helyrajznak, azonban ez sokkal
bonyolultabb volt, mint ahogy én azt elképzeltem. Fájdalmasan kellett
tudomásul vennem, hogy itt az isten háta mögötti helyen is tökéletesen
működik a bürokrácia örlőgépe. Hamar felhívták a figyelmemet, hogy az ilyen
jellegű kutatómunkához csak külön engedéllyel láthat neki az ember. Hiába
hivatkoztam arra, hogy én az űrhajózási hivatal nyomozója vagyok, ezzel sem
értem el sikert. Engedélyem nem lévén, szépen udvariasan kitessékeltek az
épületből. Próbálkoztam mindenféle csellel, miután a szükséges engedélyeket
sehogyan sem akarták megadni. Olyan védelmi rendszerrel akadtam össze a
kompjuterhálózatban, hogy szinte mindig azonnal visszafejtették a különböző
kódolási kísérleteimet. Kudarcot vallottam.
Hirtelen oly dühöt éreztem tehetetlenségemben, hogy kértem egy
gyorsvonalat a központi rendszer űrhajózási hivatalába. Úgy gondoltam, hogy
azonnal be kell számolnom feletteseimnek, hogy ezen az eldugott helyen
semmibe veszik az Ü.H.N. igazolványt, és ahelyett, hogy támogatnák
nyomozásomat, ellehetetlenítik a helyzetemet.
Erre megjelent egy biztonsági ember, aki felszólított, hogy kísérjem el a
kormányzósági palotába. Próbáltam tiltakozni, de az őr mogorva arcát látva
azonnal tudtam, hogy nem járok sikerrel. Kénytelen voltam elkisérni "őrömet"
egy díszterembe.
Maga a kormányzó fogadott, akinek el kellett mondanom, hogy miért jöttem.
Türelmesen hallgatta történetemet, én meg csak beszéltem és beszéltem, egyre
jobban belejöttem. Újra az az izgatottság fogott el, mint amikor rábukkantam
arra a bizonyos megsemmisítendő irattömbre. A kormányzó mosolyát látva
sérelmeztem, hogy kevéske időm, amit itt tölthetek, milyen drága számomra,
és úgy pocsékolják az itteni hivatalos szervek, mintha végtelen lenne. A
kormányzó erre hangos kacajban tört ki. Megrökönyödtem, és szótlanul álltam,
hiszen ilyenfokú tiszteletlenséggel még soha sem találkoztam. Nem értettem
mi ebben számára a nevetséges. Még nem értettem.
- Bocsásson meg - mondta a kormányzó - nem magán nevetek.
- Nekem úgy tűnik - válaszoltam sértődötten.
- Kérem, tegye félre a haragját, számítottunk arra, hogy egyszer idejön a
mi világunkba. - bólogatott a kormányzó, majd meglepett arcomat látva
folytatta - Természetesen számoltunk azzal a dossziéval, azaz tudtuk, hogy
egyszer valaki megtalálja és elhozza nekünk.
- Nem! - kiáltottam fel - Ön félreért uram, én nem azért jöttem, hogy a
dossziét átadjam önöknek, hanem azért, hogy utánajárjak egy-két dolognak!
- Én is épp ezt mondom! - mosolygott az ősz hajú úr - Mi itt sokat tudunk
önnek segíteni azzal az üggyel kapcsolatban. Azonban mi is kérünk cserébe
öntől valamit, nyomozó úr.
- Igen - kiáltottam fel meglepődve -, mit tehetek én önökért?
- Tőlünk minden segítséget megkap, ha akarja derítse fel az ügyet,
mindenhova zöld utat kaphat... mi a dossziét kérjük cserébe.
Hirtelen világossá vált számomra hová vezet a kormányzó meglepő
nyájassága.
- Ha a válaszom nemleges? - kérdeztem.
- Higgye el, ez tisztességes alku!
Képtelen voltam logikusan gondolkozni, bizonytalanná váltam. Tudtam, ha a
dossziét kiadom a kezemből, akkor az egyetlen lehetőségemet is elveszítem,
hogy valaha is a titok nyitjára bukkanjak. Mivel a dosszié a hotelszobámban
lévő bőröndben volt, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy bármikor eltűnhet
onnan. Azt is tudtam, hogy bármit megtehetnek velem, a biztonságom csak úgy
tarthatom meg, ha mindenbe beleegyezem. Engedtem a zsarolásnak.
A kormányzó elégedetten felállt, majd odament egy páncélszekrényhez.
Kinyitotta és kivett belőle egy bekötött könyvet. Odanyújtotta nekem.
- Hogy lássa, mi tartjuk a szavunkat! - mondta mosolyogva.
Mohón kaptam a könyv felé. Hiába kerestem a címet. Belelapoztam és
azonnal rájöttem, hogy valamilyen kéziratot tartok a kezemben.
- Mi ez? - kérdeztem elképedve.
- Egy dosszié, valószínűleg annak a párja, amit ön tanulmányozott.
Ezt nem értettem, de bólintottam s megjegyeztem, hogy majd megnézem. Erre
ő nemet intett.
- Nem! Ezt most megnézheti, de a szobából nem viheti ki.
- Titkos?
- Nem - nevetett az öreg - csak ez az egyetlen eredeti példány létezik.
A kormányzó még ahhoz is ragaszkodott, hogy ott lehessen a szobában,
miközben olvasom a kéziratot.
Nem tehettem mást, kényelembe helyeztem magam s nekiláttam az olvasásnak.
Próbáltam izgatottságomat leplezni, azonban a kormányzó mosolyát látva rá
kellett jönnöm, hogy nem sikerült.
Már az első oldalon láttam, hogy egy naplót tartok a kezemben. A
lélegzetem akkor állt el, amikor rájöttem hogy kinek és kiknek a naplóját
tartom a kezemben.
Sajnos az egész dokumentumot csak egyszer ott és akkor tudtam elolvasni.
A naplóról semilyen másolat nem létezett és nem is készíthettem, ezért
megpróbáltam nagyon lassan olvasni, és többször is végigfutni a sorokat,
hogy minél jobban megjegyezhessem azok tartalmát. A naplóbejegyzések néhol
hiányosnak és zavarosnak tűntek, ezzel is nehezítették megértésüket. A
bejegyzések rövidek voltak de lényegretörőek.
''----------------------------------------------------------------------------0
9243-RZ-22 10:20:00
Már jó ideje elhatároztuk, hogy nem térünk vissza. Ez a bolygó álmaink
bolygója. Ehhez foghatót még egy Super Society típusú űrbázis sem adhat.
Amint leszálltunk, a bolygó rabjaivá váltunk. Akkor még nem is sejtettük, de
amikor a talajára léptünk, tudtuk, hogy nincs visszaút. A gyönyör megfogott
bennünket.
Nem tudom, hogy a többiek pontosan mit éreznek, de én egy mélyről jövő
bizsergést érzek a testemben. Tudom, hogy keresni fognak bennünket, de azt
is tudom, hogy mit kell tennem. Még mindig csupa ragacs a padló, képtelen
vagyok rájönni mibe lépett bele Rocco.
9243-RZ-23 15:12:00
Nagyon elfáradtunk. Sokáig tartott, míg a járőrhajót kimaszkíroztuk. Úgy
látszik, a két nap sohasem nyugszik itt le, de mi sem aludtunk, dolgoztunk
rendületlenül. Magam sem értem, de ezt kell tennem. A vér imitálása tartott
a legtovább. A rádiósajtót lézerrel fricskáztuk szét, Neva és Mira öt
időegységen keresztül reszelték, csiszolták a megégett részeket, hogy
eltüntessék az áruló jeleket. Közben Kollins feláldozta kezeslábasát s
szétszórta a ruhafoszlányokat a vezérlőben. Rocco most fröcsköli le a
zsilipfolyosóban a széttépkedett szkafandereket. Az enyém a rádiósfülke,
most bemegyek és elintézem.
9243-RZ-23 22:27:00
Már nagyon fáradtak vagyunk. Rocco még elintézi a két zsilipajtót és
elmegyünk az erdőbe. A légkör összetétele belélegezhető. Körülnézünk, de
minden nap visszajövünk a hajóra. Egyelőre nincs szükségünk semmire. Elég
nagy élelmiszerkészlettel rendelkezünk.
9243-RZ-24 11:34:00
A bolygó gyönyörű. Az erdőben kisebb méretű fejlettebb élőlényekre
bukkantunk. Rocco leterített egyet belőlük. Még nem tudjuk, mi legyen a
nevük, de a húsuk ízletes. Sokkal jobb az íze, mint a mi szintetikus
ételeinknek. Mira felfedezett egy hatalmas tavat az erdőben, tiszta vize
ihatónak tűnik. Ez a paradicsom.
9243-RZ-25 10:02:00
Eltelt újra egy periódus. Kollins megkérdezte, miért nem mondjuk meg a
bázisnak, hogy milyen gyöngyszemre bukkantunk. A többiek lehurrogták. Úgy
érzem, mintha Kollins nem akarna maradni, de erről nem beszéltem senkinek.
9243-RZ-25 23:50:00
Kollins belázasodott. Beadtam neki a megfelelő készítményt, várom a
hatását. Furcsa érzéseim vannak. Nem tudom megmagyarázni Kollins lázát,
félek, hogy valami baj lesz. Mondtam a többieknek, hogy vissza kéne vinni a
hajóba a beteget. Neva hallani sem akart a dologról... Neva térdig
elsüllyedt valamilyen ragacsos anyagba. Először nagyon megijedtünk, de aztán
jót nevettünk az egészen. Fáj a fejem.
9243-RZ-26 01:20:00
A láz nem múlik, sőt egyre nagyobb. Az előbb sétáltam egyet, mintha nekem
is lázam lenne. Lehet, hogy mégis el kellene mennünk a hajóhoz? Ha Kollins
meghal, el kell mennünk innen, mert lehet, hogy mindannyiunkra ez vár.
9243-RZ-26 02:30:00
Mira kért bennünket, hogy vigyük a hideg vízhez Kollins-t, mert megöli a
láz. A víztől betegünk jobban lett, végre magához tért. Kollins azt mondta,
nem akar már elmenni. Én is megfürödtem. Már nem fáj a fejem.
9243-RZ-26 03:10:00
Kollins láza hirtelen elmúlt, pedig már lemondtunk róla. A többiek a
vízre gyanakodnak. Mindannyian megfürödtünk. Az előbb már aludtam egy
kicsit. Rocco újra lőtt nekünk vadat. A szintetikus készlet nagyrészét
szétszórtuk. Most már biztos, hogy maradunk.
9243-RZ-26 20:47:00
Kollinsnak semmi baja, az ebédet már ő szerezte be ma. Egész nap
hancúroztunk a napsütésben a tó partján. Délelőtt mélyebben bementünk az
erdőbe, de egy helyen olyan sűrűn nőtte be az aljnövényzet, hogy képtelenek
voltunk beljebb hatolni az erdőbe. Rengeteg kistestű állattal találkoztunk.
Számításunk szerint húsz nap múlva érhet ide a felkutatásunkra küldött
cirkáló, addig nem kezdhetünk semmiféle tevékenységbe, nehogy megneszeljék,
hogy élünk.
9243-RZ-28 11:10:00
Tegnap nem voltunk a hajóban. Már megszoktuk, hogy nem függünk tőle és az
elektronikus agyától. A berendezést már rég szétvertük. Mira nagyon leégett
a két tűző nap alatt.
Rocco és Neva kifacsarta pár növénynek a nedvét s azzal kenegették le Mira
felhevült testét.
Ez csodálatos. Mira teste teljesen megújult, eltűntek róla a csúnya vörös
foltok. Rocco szerint szebb lett mint valaha.
Erre mindannyian bekenegettük egymást, majd nevetve vetettük be magunkat a
hűs habokba. Nem gondoltam volna, hogy Rocco és Neva ismerik a természetes
gyógymódokat. Rocco azt mondta, ő sohasem foglalkozott ilyen dologgal. Neva
azt mondja ő csak a megérzésére hagyatkozott.
9243-RZ-30 09:17:00
Már nagyon várjuk a cirkálót. Ha majd megállapítják, hogy meghaltunk,
elpusztítják a járőrhajót és elmennek, akkor elkezdhetünk igazából élni.
Csodálatos ez a bolygó. Ma hosszan aludtam. Gyönyörű álmom volt. Régebben
sohasem álmodtam. Olyannak érzem ezt a bolygót, mintha mindig is ezt
kerestem volna. A testem részének érzem. Szeretem.
9243-RZ-35 14:16:00
Öt napja voltam utoljára a hajón, a többiek már akkor sem jöttek el
velem. Lehet, hogy én sem jövök egy darabig. Sajnálom a szövegszerkesztőt,
kár hogy nem vihetem magammal az erdőbe. Majd az utolsó napokban jövök és
elpusztítom a számítógépet is, nehogy valamit észrevegyenek.
Mindenki él és virul. Nagyszerű itt minden. A többiek is álmodtak már.
9243-RZ-50 07:42:00
Érzem, hogy a cirkáló már nagyon közel van. Azért jöttem ide, hogy a
számítógépet kiiktassam. Találtunk az erdőben olyan anyagot, amire írni is
tudunk, olyan mint a papír, valamilyen sásszerű növény.
A hajóra nincs már szükségünk. A két megmaradt szkafandert kiviszem az
erdőbe és elásom.
Igy még rejtélyesebb lesz az ügy, a merev szabályzati pontok miatt biztosan
nem keresnek majd bennünket...
''----------------------------------------------------------------------------0
Itt megálltam az olvasásban. Teljesen megdöbbentettek az olvasott
bejegyzések.
A kormányzóra emeltem tekintetemet, de az olyan mély szuggesztív nézéssel
figyelte reakcióimat, hogy nem mertem tovább a szemébe nézni. Kezdett bennem
összeállni a rejtély története, csak azt nem értettem, miért nekem adódik
meg e rejtély megfejtésének lehetősége. Nem gondolkodtam ezen sokáig, mert a
kíváncsiság tovább hajtott. Miközben lapoztam a dokumentumot, ujjaim érezték
a lapok anyagának megváltozását, másságát.
Megértettem, hogy azt a papírszerű anyagot tartom a kezemben, amire az
önkéntes hajótöröttek folytatták a naplójuk írását. Ujabb pár sor olvasása
után meglepetésem csak fokozódott.
''----------------------------------------------------------------------------0
9243-RZ-52 13:00:00
Most ért ide Bert és Jal. A cirkáló itt tornyosodik az erdő felett, az
árnyéka ránk vetődik. Tudom, nagy most ott a zűrzavar. Letapogatóik nem
érzékelik a két felderítőjük életjeleit a kis járőrhajóban. Bert még liheg a
futástól.
Jal most kérdezte, hogy a cirkáló miért nem érzékelte, hogy a hajóból
bejöttek az erdőbe.
A többiek nevettek ezen a buta kérdésen. Tényleg miért?
Egyszerűen tudom, hogy a cirkáló műszerei a bolygó légkörét mérgesnek ítélik
meg, belélegezhetetlennek. Ők azt hiszik, hogy itt nem lehet élni. Nem
látják az erdőt sem.
Tudom, hogyha nem szállnak le, akkor elmennek, de ha leszállnak ide, akkor
ők is bejönnek az erdőbe. A bolygó szeret minket és mi is szeretjük.
9243-RZ-54 07:19:00
Eltelt két periódus és a cirkáló még mindig itt lebeg felettünk.
Nem is sejtik, hogy itt vagyunk. Láttuk a két mentőkabint, amint
visszatértek egységükhöz. Két ember közeledik felénk.
Mindannyian arra gondolunk, milyen jó lenne, ha mindenki itt maradhatna
örökre.
9243-RZ-55 15:45:00
Bert nagyon ideges, mert a cirkáló nem a szabályzat előírásának
megfelelően cselekszik, hanem a bolygó felé közelít.
Lehet, hogy megnézik közelebbről?
9243-RZ-55 20:05:00
Itt ülök szemben Qulic Pendoffal a cirkáló parancsnokával. A többiek
sikítozva pancsolnak a vízben. Hirtelen megszaporodtunk. Pendof és egész
legénysége el van ragadtatva ettől a helytől. Örülnek, hogy rászánták
magukat arra, hogy ők is körülnézzenek itt. A két feleslegessé vált űrhajót
azt hiszem, később elássuk. Felrobbantani nem szabad, mert az megviselné a
bolygót, itt hagyni a járműveket szintén nem szabad, mert esetleg mások
rábukkannának. Elásni a két hajót igen nagy munka lesz 55 embernek, de a
több száz méter mély gödröket biztosan ki tudjuk majd ásni. Lesz rá időnk
bőven. Lehet, hogy sokáig nem írok a naplóba mert el leszek foglalva.
9243-ZZ-23 Időt nem írok, mert nem tudom már követni régóta.
Az időmérésre nincs szükségünk. A cirkálót már eltemettük, már csak a kis
járőr van hátra. Pár periódussal ezelőtt hirtelen eleredt az eső. Eddig még
sohasem esett. Most minden csupa ragadós nyálka. Érdekes.
Neva fiúgyermeknek adott életet. Rocco is nagyon örül.
A létszám már 67 fő.
9243-SA-10
A bázis már biztosan tiltott övezetté nyilvánított minket, most már
nyugodtak vagyunk.
Ma három kölyök megint elcsavargott...
''----------------------------------------------------------------------------0
Abbahagytam az olvasást. A napló még folytatódott, de már nem volt
értelme tovább olvasnom. Ami engem érintett, azon már túljutottam. A napló
szinte minden nyitott kérdésre megfelelt Rájöttem, hogy nyugodtan lezárhatom
a történetet. Persze voltak még kérdéseim, és nem értettem igazán még, hogy
honnan jött az a kollektív erő vagy tudat, ami úrrá lett a hajdani
űrutazókon.
A kormányzó továbbra is némán és fürkészően figyelt.
Türelmetlen voltam.
- Mit jelentsen mindez? - kérdeztem.
- Nem értette meg? - kérdezett ő vissza, majd folytatta - ez az
álombolygó, ez az a hely amire mindenki vágyik, itt minden tökéletes,
harmónia van, ön nem érzi?
- De miért titkolták el a bázis elől? - tértem ki a kérdés elől.
- Nem titkolunk el semmit. Önöknél mindenki tudja, hogy ez ma már egy
lakott rendszer, de ki törődik ezzel? - tért ki ő is kérdésem elől.
Rá kellett jönnöm, hogy igaza van. Rajtam kívül senkit sem érdekel ez az
ügy. Rengeteg időt töltöttem el gondolkodással, kutatással és most rá
kellett döbbennem ezen a távoli helyen, hogy minden felesleges volt.
A kormányzó jól elzárta a naplót a páncélszekrénybe, és utamra
bocsájtott. Nem kérdezett és nem kért semmit tőlem, de én biztosítottam
arról, hogy a megállapodásunkhoz tartom magam és átadom neki a dossziét,
melyben az ügyről kapcsolatos jelentések vanak. Igéretet tettem neki arra
is, hogy ami a szobában történt azt szigorúan bizalmasan kezelem.
Mivel úgy éreztem, nincs már mit keresnem ezen a helyen, ezért
bejelentettem neki, hogy egy periódus múlva visszatérek saját rendszerembe.
A kormányzó meghívott a házába, a tiszteletemre készített búcsúvacsorára.
Kért, hogy feltétlenül menjek el, mert tartogat még egy meglepetést a
számomra.
Elfogadtam a meghívást.
Miközben csomagoltam a holmimat és az elutazáshoz készülődtem, azon
gondolkodtam, hogy ezeknek az embereknek mit jelent ez a hely, távol a
központi rendszertől. Rövidke ittartózkodásom alatt kicsit beleláttam az
itteniek életébe. Nekem, a nagyvárosi fiúnak, kissé szokatlan volt, hogy
ezek az emberek mennyire kiegyensúlyozottak voltak, soha nem siettek sehová,
nem volt annyi reklám az utcákon, és az emberek nyíltan a szemembe néztek,
amikor elmentem mellettük. Meglepett a természet közelsége is. Nálunk az
ember a rengeteg közlekedési eszközön, és az égig érő építmények nyirkos
árnyékán kívül csak az utcán hömpölygő tömeget láthatta. Itt azonban ez is
más volt. A szellős utcák szélén rengeteg sövényszerű növényzetet láttam,
melyek tökéletesen eltakarták az úton közlekedő járműveket. A sövényzet
aljnövényzetében nem ritkán egy-egy apróbb termetű állatot is
megfigyelhettem. Kezdetben kissé szokatlannak tűnt, hogy ezek az állatok az
emberek között és közelében éltek, nem féltek senkitől, sőt már eléggé el is
szemtelenedtek. Ez a fajta természeti közelség számomra eddig megfoghatatlan
volt. Az utcák tiszták voltak, az emberek mosolyogtak, tisztelték a
természetet, és a természet is tisztelte őket. Sokszor eszembe jutott az a
mondat, amit a naplóban olvastam:
"A bolygó szeret minket és mi is szeretjük."
A rejtély megoldódott - ezért elöntött a szomorúság, pedig örülnöm
kellett volna - azonban újabb rejtélyt jelentett számomra, hogy hogyan
tudták az itteniek megőrízni ezt a tisztaságot és szeretetet. Emberi
kapcsolataik felszabadult lobogását látva, elfogott a kétségbeesés, hogy el
kell mennem, de az idő kérlelhetetlenül elfogyott. Mérlegeltem magamban a
kormányzónak tett igéreteimet, és arra az elhatározásra jutottam, hogy
kutatási eredményeimet nem hozom a nyilvánosságra. Könnyen tehettem ezt,
hiszen egyéni akciómról rajtam kívül úgysem tudott senki. Vesztesnek
éreztem magam.
- Tartogatok még valamit az ön számára. - mondta a kormányzó nyájasan,
vacsora közben - Egy hangfelvételt, egy korabeli hangfelvételt.
Már nem lepődtem meg semmin, hűvös nyugalommal folytattam az evést.
- Kormányzó úr, ön csupa meglepetés a számomra. Ez a fenséges
vacsorameghívás,... és a kedves családja s ráadásul még remekül el is
szórakoztat a meglepetéseivel - néztem a kormányzó gyönyörű lányára.
A lány megérezte tekintetemben szavaim értelmét, majd mosolyogva
folytatta az evést.
- Tudja fiam, ez nem akármilyen hangfelvétel lesz ám, amit hallani fog.
Nagyon nehezen sikerült olyan hangszedőt szerkesztenünk, amivel ismét
hallhatóvá tehettük a felvételt.
Kissé meglepett, hogy az öregúr "fiam"-nak szólított. Jólesett. Ezeket a
szavakat már rég hallottam, eszembe jutottak a régi családi esték, ahol
mindenki tudta, hogy a másik éppen mire gondol.
Elmélkedésemet egy párbeszéd hangjai szakították félbe.
''----------------------------------------------------------------------------0
- Bert, miért nem mondtuk meg az igazat? Láthatod, ami ezen a hajón van,
az egy gyengén megrendezett színjáték.
- Jal, ha mindent elmondanánk, akkor ennek a helynek vége lenne. Ha
mindent elmondanánk, a bázis csúnyán megbüntetné őket. Rangjukat
elveszítenék és bizonyára többé nem is repülhetnének.
- Dehát így sem repülhetnek, s biztosan meghalnak!
- Jal, egyszer mi is meghalunk, de ők boldogan fognak meghalni, mert ezt
a bolygót egy kis időre a sajátjukénak érezhetik. Belefáradtak az
örökös keresésbe hazaértek és élni akarnak.
- Ezt nem értem. Hol lehetnek most?
- A járőrhajót elhagyták, biztosan az erdőbe mentek.
- Dehát a nyomás... a légkör...?
- Hazugság. Ugyanolyan hazugság, mint ahogy az erdőt sem láttuk, amíg ki
nem szálltunk. A nyomás és a légkör biztonságos. A bolygó egyszerűen
becsapta a cirkáló műszereit. Az előbb ellenőríztem.
- Bert, ezek szerint lehet itt élni?
- Igen, a légkör belélegezhető, legalábbis egy darabig biztosan.
- Bert ne felejtsd el, ők élettérkeresők, nekik meg kellett volna
mondaniuk az igazat, hiszen ezt keresi mindenki a bázison is...
- Jal, még mindig nem érted? Mi sem mehetünk el innen. Tudom.
- Én nem akarok maradni...
- Figyelj rám! Nem azért találtam ki ezt a dromedárt, hogy most
visszamenjek és azt mondjam: "bocs, fiúk, csak ugrattalak benneteket"!
- De mi ez az egész dromedár história?
- Ez túl szörnyű ahhoz, hogy a bázis megengedje a további kutatást. A
szolgálati szabályzat nem engedi meg, hogy kockáztassanak egy ilyen
értékes űrjárművet. Jal, jegyezd meg mi semmit sem érünk. A bázis csak
a gépeit félti, és nekem ebből már elegem van.
- Az előbb azt jelentetted, hogy két felderítő még életben lehet? Ez
ellentmond...
- Igen Jal, mi biztosan élünk, nem igaz? Ketten vagyunk.
- Bert, ezt nem értem... Ne, Bert megőrültél! Mit akarsz azzal a
fegyverrel? Bert csak nem akarsz megölni?
- Sajnálom Jal! Értsd meg, nem, engedhetlek vissza a cirkálóra. Vedd le a
fejbúrádat!
- Ne..., kérlek ne...! Nem ölhetsz meg!
- Vedd le, mert lövök! A légkör nem mérgező!
- Nem, nem veszem le! Ha megölsz, akkor is minden kiderül...
- Nem derül ki semmi! Akármennyire is erőlködsz, a beszélgetésünk
felvételre megy, de a hajón nem hallják meg sohasem. Ahogy mi sem
halljuk őket. Ez a bolygó csodálatos és azt tesz velünk, amit akar. Azt
halljuk és látjuk, amit ő akar! Azt érzem, amit sugall nekem!
- Kicsoda? Bert, te képzelődsz! Én nem érzek semmit!
- Gyáva vagy Jal. Én most leveszem a fejbúrámat és kibújok a
szkafanderből.
- Bert ne... úristen ne... JMO-123 jelentkezz!
- ...
- JMO-123 jelentkezz...
- Jal. Ezt nézd meg, kezeslábasban vagyok, és élek!
- Ez őrület. Neked meg kellett volna halnod azonnal. Bert, ez nem lehet
igaz. A légnyomás... Mit csináljak?
- Gyere velem!
- Hová?
- Az erdőbe! Eldobom a rádiót, nincs már rá szükségem.
- Bert, várj... Hallasz engem...?
- JMO-123 jelentkezz...
- ...
- JMO-123 ezt nem teheted velem... Itt minden csupa ragacs...
- ...
''----------------------------------------------------------------------------0
Halk kattanással ért véget a hangfelvétel. Nehéz volt magamhoz térnem.
Kissé megviselt a lejátszott anyag feszült légköre. Az agyam még mindig
hallotta Jal kétségbeesett, zokogó hangját. A kormányzó intett, hogy
maradjak csendben, mert még lesz valami.
Szinte azonnal felhangzottak egy ismerős hang szavai.
''----------------------------------------------------------------------------0
- Ha valaki egyszer meghallgatja a felvételeket, vigyázzon nagyon, mert
ez a bolygó fogságba ejti. Mi nem vigyáztunk. Képtelen vagyok
visszajutni a cirkálóra... valamilyen masszába merültem derékig.
Szerencsére nem süllyedek tovább... Az oxigénem fogytán van...
A nevem Jal Vilnox (576117-II. J.M. L.K.), a JMO-123 járőrmentő
szolgálat egyik tisztje vagyok. A pontos idő 9243-RZ-52 12:28:00.
Társam Bert Lovell (672457-I. J.M. L.K.) az előbb hagyott el. Az erdő
felé ment. Megpróbáltam megállítani, de beleragadtam ebbe a ... nem
tudom mi ez... de képtelen vagyok kijönni belőle. Nincs oxigénem...
Minden összeköttetésem megszakadt az anyahajóval, hiába adtam le
jelzőlövéseket, figyelmen kívül hagyják.
Ugy érzem Bertnek igaza volt... A bolygó csak azt engedi láttatni, amit
akar... Leveszem a fejbúrámat, nincs más választásom... Megpróbálok
kievickélni ebből a masszából és elmegyek Bert után. A rádiót itt
hagyom a felvételekkel együtt.
Te, aki most hallgatsz engem, légy erős és ne hallgass e bolygó hívó
szavára. Lehet, hogy már elkéstél.
Megyek, megkeresem a többieket!...
''----------------------------------------------------------------------------0
- Nos, nyomozó úr, remélem érdemes volt elfogadnia a vacsorameghívást? -
fordult hirtelen felém a kormányzó.
- Igen. A vacsora is ízletes volt, s az ön elragadó családját is öröm
volt számomra megismerni. Mellette még rendkívülien el is szórakoztatott
kormányzó úr a hangfelvételeivel. Köszönöm a vendéglátást, azonban nekem
holnap útra kell kellnem, ezért kérem szíves elnézésüket, de szeretnék...
- Ugyan már... - nevetett a kormányzó - Csak nem hiszi, hogy
hamisítványokkal traktáltam?
- Kérem bocsásson meg, de...
- Fiam, ne mondjon semmit! Kérem győződjön meg személyesen az igazamról!
- Hogyan? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Úgy, hogy eljön velem és megnézi a hajókat.
- Ezek szerint önök kihantolták a hajókat és egyfajta múzeumot
készítettek belőlük?
- Úgy van!
Nem tudtam ellenállni, mint már megannyiszor. Úgy éreztem, hogy az
őrületbe kerget a kormányzó.
- Rendben! - egyeztem bele.
A múzeum csodálatos volt. Mindent úgy hagytak, ahogyan eredetileg
találták. A járőrhajó "borzalmát" végigélhettem. A kormányzó elmondta, hogy
nagy erővel kutatnak a járművek elektronikus agyában eltemetett adatok után,
de a kutatásoknak még nagyon az elején járnak, mert az elavult berendezések
felélesztése és használata miatt segítő konstrukciókat kellett
kifejleszteni. A kormányzó kifejtette, milyen jó lenne egy olyan segítség,
mint amilyen kutató én is vagyok.
Kénytelen voltam a célzást elengedni fülem mellett, de természetesen fájt
a szívem, egy ilyen nagy lehetőséget kihagyni, de nem egyezhettem bele,
hiszen szabadságom lejártával vissza kellett mennem a saját rendszerembe.
Különben keresésemre indultak volna, és ezzel kockáztattam volna új barátaim
féltve őrzött titkát. A kiváncsiság azonban nem hagyott nyugodni, szerettem
volna megtudni, hogy a cirkáló legénysége hogyan esett "fogságba".
* * *
Most már mindent tudok, igaz hosszú időnek kellett eltelnie, míg sikerült
rájönnöm. Sok munkámba került.
Tudom, hogy Qulic Pendoff kapitány az igazi kormányzósági 9243-RZ-55-ös
kódú parancsot sohasem kapta meg.
A cirkáló elektromos agyának memóriájában a következő parancs volt
ugyanazon a kódszámon.
''----------------------------------------------------------------------------0
Kód KG-9243-RZ-55 Kormányzóság
Parancs:
Qulic Pendoft (4022-II. Jm. p.) a Járőrmentő Testület JMO-123
prototípusú másodosztályú járőrmentő parancsnokot utasítom, hogy
rendeljen el azonnali vészhelyzetet. Tegye meg intézkedéseit a
vészhelyzetre vonatkozó szabályzat szerint a rádiókapcsolat
helyreállítása érdekében. Haladéktalanul kezdje meg a legénység
kiküldött tagjainak felkutatását és megmentését.
Figyelmeztetés:
Tartsa szem előtt az emberi élet értékét!.
Utasítom, hogy haladéktalanul kezdje meg a landolást a bolygóra.
14:18:00
''----------------------------------------------------------------------------
Senkinek sem tűnt fel ez a kódszámú parancs, csak nekem, mert én
hallottam annak idején az eredetit is.
Elképzelésem szerint, amint a cirkáló talajt ért és kinyíltak a
zsilipajtajai, hogy a mentő osztag kiléphessen a felszínre, megpecsételődött
a hajó sorsa. Ezek után már egy felsőbb parancsra cselekedett a legénység.
Arra még nem sikerült rájönnöm, hogy ezeket a parancsokat kik sugallják.
Amint láthatják, itt maradtam a titokzatos rendszerben. Már nem hiányzik az
otthon. Én már itt vagyok otthon.
Még azt meg kell említenem, hogy aznap, amikor a kormányzóval megnéztük a
hajómúzeumot, és hazamentem a szállodába, hirtelen rosszul lettem. Később
elveszítettem az eszméletemet, ezért orvost kellett hívnia a
hotelszemélyzetnek hozzám. Az orvos a magasra szökött lázam miatt javasolta,
hogy maradjak itt még egy darabig. Hosszas hánykolódás után úgy döntöttem,
maradok még egy kis időre. Ettől a gondolattól egészen rendbejöttem.
Másnapra semmi bajom sem volt.
Sokat gondolkoztam ezen, és eszembe jutott Kollins Clint esete. Kis idő
múlva egy rádióüzenetet küldtem a központi rendszerbe, hogy ne aggódjanak,
hamarosan hazamegyek. Igaz a szabadságom lejárt, de kértem még egy kis időt.
A kormányzó biztosított, hogy az üzenet még idejében eléri a nyomozó
hivatalt, úgyhogy nem fognak keresni.
Tehát maradtam, és ezzel sorsom megpecsételődött. Nagyon szeretek itt.
Szeretem ezt a bolygót.
Nemrég ideérkezett egy régi ismerősöm, csodálkozott amikor találkoztunk.
Azt mondta, otthon mindenki úgy tudja, baleset ért és meghaltam.
Ezen jót nevettem, persze ő nem értett semmit sem. Kivittem a bolygó
felszínére egy kis kirándulásra. Sokat beszélgettünk.
Ma már ő is azt mondja, hogy csodálatos, hogy itt mindenki szereti ezt a
bolygót, és úgy cselekszik, sőt úgy beszélget a bolygóval, mintha az egy
értelmes lény lenne.
Igaza van. A szeretet sokat számít. Mi tudjuk, mi az, hogy szeretni és
viszont szeretni. Elfogadjuk a bolygót olyannak, amilyen. Ugyanúgy szeretjük
fáit, állatait, köveit, vizét, sőt még azt a ragacsos anyagot is, ami az
idegeneknek az első időben annyi bosszúságot okoz.
Kérem, ha erre járnak, az MPC 6722-es spirálgalaxis 200648-as
duplarendszerében, látogassanak meg.
Meglátják, itt szeretni fognak!
Alex