Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                          ''NEM LEHETÜNK KÍMÉLETESEK?

   - Nem  lehetünk  kíméletesek! Ha megtaláljuk, hát én lelövöm, agyonverem,
felnégyelem!

   - Az roppant tanulságos lesz a számára. Ha egyáltalán létezik.

   - Hogyne létezne?! Nézz rá ezekre az átkozott szúnyogokra! Ezek szerinted
maguktól alakultak ilyenné?

   - Mutáció, öregem, mutáció.

   - Mutáció,  jó  vicc!  Én  is  tudom, hogy  mutáció! Csakhogy nem spontán
mutáció!  Idefigyelj,  öreglány!  Egy  tisztességes  mutáció előbb kialakul,
aztán  szép  lassan  elterjed. Ha egyáltalán elterjed. De nem robban! Tegnap
ilyenek voltak a szúnyogok?

   - Hát... nem. Nem lehet ez egy másik szúnyogfaj?

   - És   öt  évig  nem  vettük  észre?   Ezt  az   agresszív  dögöt?  És  a
macskamutáció? Azt sem vettük észre? És a zsiráf? És a...

   - Jó, jó! Elismerem. Túl sok a hirtelen változás. De minek ehhez ember?

   - Mert túl  sok a hirtelen változás. Ez nem spontán mutáció, öreglány! Ez
génmanipuláció!  Valaki tömegesen állítja elő ezeket a dögöket! Nem lehetünk
kíméletesek!

   - Azért én csak nem hiszek ebben a valakiben.  A génmanipulációhoz komoly
laboratórium  kell.  Mi pedig egy teljesen szűz bolygót kaptunk. Csak ketten
vagyunk rajta.

   - Elvileg!  És  ha  becsapott bennünket az Áttelepülési Hivatal?  Őket is
följelentem, ha megtaláljuk a lakótársat, föl én! Nem lehetünk kíméletesek!

   - Miért csapott volna be? Egy kormányhivatal?

   - Láttál  te  már  olyan  kormányt, amelyik nem hazudik?  Biztosan valami
kísérletbe  rángattak  bele  minket!  Engedélyt  sem  kértek! Akkor én miért
legyek kíméletes?

   - Jól   van,  ne  dühöngj   már,  öregem!   Ide  a  sziklára  terítsük  a
hálózsákokat! Hol a szúnyogháló?

                                  *   *   *

   - Hát ez már aztán sok!  Most meg a csomagom tűnt el! Ide állítottam, ni,
a szikla mellé!
   - Biztosan elhúzta valami állat.  Nézz szét, nincs valahol vonszolásnyom?
Nem, nincs. Nagyon sima a talaj.

   - Áruld  el,  öreglány,  mire kéne bármilyen állatnak  egy pulóver, meg a
szerszámaim? Jaj, vigyázz!

   - Phű,  ez  meleg  volt!  Ez meg milyen állat? Mint egy óriási nyúl. De a
nyulak eddig nem támadtak.

   - Mutáció,  mi?   Napról  napra  rosszabb,  anyuskám!  Nem,  nem lehetünk
kíméletesek!

   - Na,  csakhogy  hallom  már!   Majdnem  elfelejtkeztem  róla!  Szerintem
egyszerűen egy ismeretlen állatfaj. Ezután majd jobban vigyázunk.

   - Ismeretlen  állatfaj,  ez  jó!   Ezen az úton járunk el évente a tóhoz,
halászni! Eddig hová bújt előlünk?

   - Nekem ne mondd, hogy öt év alatt teljesen  meg lehet ismerni egy bolygó
élővilágát!

   - Nahát, öt év alatt, annyi meneteléssel, amennyit mi levágtunk, legalább
a  környékünkön  élő  ragadozókat  már  ismernünk kell! Más földrészeken még
lehet ismeretlen állat, de itt nem! Hacsak valaki nem manipulálja!
   - Tudom, tudom!  És ezért nem lehetünk kíméletesek! El ne süsd! Szerintem
pedig valahonnan idevándorolt ez a nyúl. Most merre megyünk?

   - Először a gázlóhoz. Át kell jutnunk a folyón. Onnan a jelzőoszlopunkhoz
megyünk, aztán pedig át a hegyen.

   - És a hegy túloldalán vár a Nagy Ismeretlen.

   - Meg  az  a  laboratórium.  Fogadsz velem?  De szétverem az egészet! Nem
lehetünk kíméletesek!

   - Jó. És a szemetet hová tegyem?

   - Ej, hát hagyd itt!

                                  *   *   *

   - A  gázlónak  itt  kéne  lennie.  Emlékszem erre  a sziklára, meg arra a
fűzfára ott.

   - Fűzfa, fűzfa! Nem otthon vagy, öreglány!

   - Jó,  fűzfa-szerűség. De hol a gázló?  Úgy emlékszem, piramist raktunk a
két végére, hogy legközelebb megtaláljuk.
   - Igen,  a  kiürült sörösüvegeket raktuk gúlába.  De sehol nem látszanak.
Benőtte a fű?

   - Hát hol látsz itt egy földkupacot, fűvel benőve?  Hol láttál itt valaha
dombot,  öregem? Csak a sziklák állnak ki a talajból, minden más vízszintes.
Az erdő talaja, a folyópart, a túloldali rét, minden.

   - Igazad van! Eddig észre sem vettem! Mert ott nálunk, a hegyen... De itt
tényleg  csak  a  sziklák...  Na, mostmár látod, hogy van itt valaki rajtunk
kívül?  Ha  ledőltek volna a piramisaink, akkor is itt lennének a szétgurult
üvegek. De valaki mindet elhordta. Nem lehetünk kíméletesek, ez már biztos!

   - Miért? Mert valaki eltakarította a szemetünket?

                                  *   *   *

   - Ott a rádió! Végre, hírek!

   - Érdekes!

   - Mi, apuskám? Mi van a híreken kívül érdekes?

   - A zászlónak már rég látszania kéne. Magasabbra került, mint a rádió.

   - Csakugyan! Hol a zászlórúd? Hol a zászló?

   - Látod,  öreglány?  Te meg a kíméletről papolsz! Hát még a zászlónkat is
elvitte  az  a  piszok,  az  egész  műanyag  rúddal  együtt!  Még mindig azt
mondod...

   - Vigyázz!

                                  *   *   *

   - Ez már megint egy új dög. Láttál már ilyet?

   - Várjál, öregem, előbb fertőtlenítem a sebedet.  Szólj hozzá, már megint
megtámadtak! Eddig nem ízlettünk az itteni faunának.

   - A  fegyvereket meg a gépben hagytam.  Legalább egy botot kell vágni, ha
ez így megy tovább. Úgy látszik, közeledünk!

   - Mihez közeledünk?

   - Az  agresszív  lények forrásához!  A laboratóriumhoz! De esküszöm, hogy
nem leszek kíméletes, ha megtalálom! Jaj, sssz!

   - Csíp? Ne búsulj, már befejeztem. Ezentúl éjszaka őrködünk.
   - Jó!  De  térjünk  csak  vissza  a  tárgyra!  Láttál már ilyen  állatot,
öreglány?

   - Nem. Mint egy jó nagy hangya. Ezek a rágók, brr!

   - Ez is mutáció, szívem csücske?

   - Nem lehet!  Eddig hangyát egyáltalán nem láttunk. Se kicsit, se nagyot.
Na, öregem! Képes ilyesmire a génmanipuláció?

   - Hogy  teljesen  új  állatot  alkosson?  Miért  ne?  És ha az a piszok a
Földről hozott magával hangyát, aztán azt manipulálta?

   - Úgy nézem, nehéz lesz eltántorítani a véleményedtől.

   - Lehetetlen, öreglány, lehetetlen!

                                  *   *   *

   - Ezt nem értem!
   - Most éppen mit, barátnőm?

   - Figyelj!  Öt éve elmúlt, hogy fenn lakunk a sziklán. Stimmel?  Legalább
hetente kirándulunk egyet. Stimmel? A sörösüvegeket, konzervdobozokat mindig
ott   hagyjuk,   ahol   ettünk,   mert   nem  vagy  hajlandó  hazacipelni  a
szemétégetőbe.   Stimmel?   Ennek  dacára  láttunk  eddig  valahol  egyetlen
széthagyott konzervdobozt?

   - Nem.

   - Na, ezt nem értem. De, hogy fokozzam: mi van itt a sziklán?

   - Egy konzervdoboz.

   - Az előbbiek dacára. Kezdheted a magyarázatot, öregem!

   - Ugyan,  konzervdobozok!  Mit bánom én!  Nyilván az állatok széthordták.
Fogok ilyesmivel foglalkozni!

   - Szóval,  nem  tudod megmagyarázni.  Jó, kérdek mást. Miért nincs itt, a
kövek között, egyetlen fűszál sem?

   - Mert talaj sincs. Hiszen látod!

   - Jó, és miért nincs talaj?

   - Azt nem tudom. Nyilván azért, mert itt nem lehetne vízszintes, he-he.

   - Azt hiszed, vicces vagy? Szerintem most talált egy szemet a vak tyúk...

                                  *   *   *

   - Na, barátnőm! Kipihented a hegymászás fáradalmait?

   - Jaj, minden porcikám sajog! Főleg a derekam. Meg a vádlim. Meg a...

   - Röviden: jaj, minden!

   - Stimmel. Nem pihenhetnénk még egy napot?

   - De pihenhetnénk. Ám nem tesszük azt. Megyünk, megkeressük azt a piszkot
és rendet csinálunk! Kíméletlenül!

   - Legalább hozzám lehetnél néha kíméletesebb!

                                  *   *   *

   - Már  megbocsáss,  de  én  nem  fekszem a földre.  És neked sem ajánlom,
öregem! Nézd azt a két szép villás ágat ott! Kettőnknek is elég lenne.

   - Mit  vagy  begyulladva,  egyetlen  gyöngyvirágom?  Erre ugyan még sosem
jártunk,  de  látod,  se mutáns szúnyogok, se támadó kedvű nyulak. Senki nem
fog megenni a földön sem.

   - Vagy  ki tudja?  Idefigyelj, nekem nagyon gyanús ez a vízszintes talaj!
És  itt  még  szikla  sincs. Mondd, láttál már az elmúlt évek alatt egyetlen
kicsi állatot? Kölyköt?

   - Ez most hogy jön ide? Az éjszakai szállásunkról van szó, ha jól tudom!

   - Nagyon  szépen kérlek, mássz föl velem a fára!  Nem tudom még biztosan,
de  nekem  gyanús  a  talaj.  Félek  tőle.  Ugye  nem  akarod,  hogy egyedül
reszkessek odafönn?

   - Jól van, gyáva nyulacskám!  Nem rossz ez az ágvilla itt, ki fogom bírni
egy éjszaka. Hogy ne reszkessél nekem fölöslegesen. Holnap aztán megtaláljuk
azt a labort és nem leszünk kíméletesek!

   - Kíméletlenkém, hol a fényképezőgépem?

   - Lent a földön, a csomagban.

   - Ajaj! Lemegyek, felhozom a legfontosabbakat.

   - Már megint pánikolsz, nyuszi?

   - Még mindig, kérlek szépen.

                                  *   *   *

   - Nahát, nagyon köszönöm ezt az éjszakát, öreglány!  Elárulnád, miért nem
hagytál  aludni?  Egész  éjjel  hol  csámcsogás, hol visítás, hol meg a vaku
villanása.  Miért  kellett  neked  minden,  az  éjszakában lakmározó állatot
lefényképezni?  Miért  nem mondtad eddig, hogy tanulmányozni akarod a bolygó
élővilágát?  Tanulmányozták  azt  már  elegen,  mielőtt  minket ide engedtek
volna!  És  főleg,  és  főleg  miért  pont éjszaka villogtatsz? Mégis inkább
valahol  jó  messze  kellett  volna  letelepednem  tőled!  Most  megyek,  és
kipihenem magam! Te meg csinálj, amit akarsz!

   - Jaj, ne! Ne menj el! Maradj itt! Megmagyarázom!

   - Nekem te ne magyarázkodj! Tűnj el!

   - Dehát veszélyben van az életed!

   - Gyáva nyúl!
                                  *   *   *

   "...Nem   hagyta,   hogy  elmondjam.  Elbújt  valahová,  hiába  kerestem,
kiabáltam,  egy  hangot  sem szólt. Nagyon dühös volt, mert nagyon szeretett
aludni. Azt hiszem, álmában nyelhette el a talaj. Mindent lenyel ez a talaj,
ami  nem  kő, vagy víz, és aztán állatok formájában újjászüli. A mi holmink,
széthagyott  konzervdobozaink,  szemetünk  okozták a mutációkat, a szokatlan
agresszivitást.  Nem kell ehhez laboratórium! Megtanultam, de milyen áron...
Ő is velem lehetne még, ha kíméletesebbek lettünk volna a bolygónkhoz."


                                 Maruzs Éva
                                (Salgótarján)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2023
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.