Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                                    ''CSEND

   Elindult  a  dús  növényzettel  szegélyezett  úton. Lassan lépkedett, nem
sietett.  Csak  saját  kényelmes  tempóját  követte s figyelt. Az erdő egyre
halkabb  lett,  a  fák  nem  kérdezték merre tart. Rövidesen már az éjszakai
állatok jönnek elő rejtekükről, s az ő igazi világuk már a csend.

   A szürkületben a lemenő nap halványodó sugarai még megérintették a tájat.
Nem  kellett  tartania attól, hogy eltéved majd a sötétben, olyan jól ismert
már  itt  mindent.  A  patak  csobogását  -  mely  sietett  a völgy mélyében
nyugalomban megpihenő tóhoz - egyre közelebbről hallotta.

   Leült  a  tó  partján s hallgatta a csendet. A tónak már igazán semmi nem
volt  sürgős.  Ahogy  a  szürkületet  felváltotta  a  sötétség,  figyelte  a
mozdulatlan  víz  tükrén világító holdfényt. Rövid időre még eszébe jutottak
gondolatok,  feltörtek  érzések, ám mindezek, ahogy jöttek, gyorsan távoztak
is.  Az  emlékezet  szelidült  s más szineket kapott. A szavak elillantak, a
hiány  megszűnt,  a  rész  kiegészült.  Az  ellentmondások  feloldódtak s az
ellentétek összebékültek.

   Mozdulatlanságában   nem  is  sejtette,  mennyi  idő  telhetett  el.  Míg
szemlélődött, a pillanatok egybeolvadtak. A jelen nyugalma most szétoszlatta
a kételyeket s érezte a belső egyensúlyt.

   Elindult  aztán  vissza,  felfelé a völgyből. Még visszatekintett a tóra,
majd  folytatta  lépteit  az emelkedőn a patak mellett, rátérve az ösvényre,
amelyen érkezett. A fák nem kérdezték honnan jön, a Hold kisérte útján.


                               Selényi Miklós
                                   (Pécs)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.